Állami főgimnázium, Nagyszeben, 1889
, mondjátok meg nekem, miért nyílnak meg ajkai hálaadó imára? Ugye, mert megmentve látja a haláltól édes anyját, kit a világon mindenek fölött szeret. Nekünk, kedves tanuló ifjak, mindnyájunknak van egy közös édes anyánk, kit lelkünk egész melegével, híven és önfeláldozón szeretünk, kinek boldogsága a mi boldogságunk és szenvedése a mi szenvedésünk. Ennek a mi közös anyánknak a neve: haza. Haza! Igen, az a föld, melyet atyáink ezer veszély közepette vérekkel tartottak meg számunkra; az a drága föld, melyen atyáink éltek és a melyben ők most örök álmukat alusszák; az a föld, a melyen mi is születtünk, mely bennünket táplál, mely védelmez, mely minden boldogságunknak kútforrása; az a föld a mi közös édes anyánk, a mi hőn szeretett hazánk. A mi hazánk! Nemde, midőn e szent nevet halljátok, a szeretetnek azt az édes melegét érzitek ifjú szívetekben, amit minden jó gyermeknek éreznie kell akkor, midőn édesanyja nevét hallja ? Igen! igen! az odaadó, az önzetlen, a minden áldozatra kész hazaszeretet szent érzelme járja az ifjú kebleteket, és ez az érzelem, óh mily édes, óh mily boldogító ! Mi lehet sivárabb, mi sötétebb és mi visszataszítóbb, mint egy üres, egy rideg, egy félrevezetett szív, mely gyűlölni igen, de hazát szeretni nem képes? A végtelen hála érzetével szívünkben emelkedünk fel hozzád jóságos Atyánk, népek hatalmas Istene, hogy nekünk szép hazát adtál és hogy határtalan kegyelmeddel szívünkbe oltottad a hazaszeretet szent érzelmét, mely ez alkalommal is arra ösztönzött bennünket, hogy hazánk újjászületésének 23-ik évfordulóját megünnepeljük.