Nyolcosztályú gimnázium, Nagyvárad, 1880

villámot, vihart, fényt, a légkör tisztaságát, a természetben nyilatkozó erők óriási hatalmát, melyet magának megma­gyarázni nem volt képes, egy fölötte hatalmas szellem nyil­­vánulásának tekintette*1 *) Felkereste a berkeket, erdőket, és e szentelt helyeken fohászkodott az ég névtelen és képzelt isteneihez.2) Az isteneknek ezen, a természeti erőkkel történt egybe­­köttetése, a nemzet szellemének emelkedésével és a nép ki­váló tehetsége fejlődésével mihamar tünedezni kezdett. Ugyanis a képzelem szárnyain felemelkedett egészen az Olympusig, hol istenei tevékeny életet éltek ; megleste őket működésök közepett, behatolt szentélyükbe, felfedezte kü­lalakjukat; mikép öltözködnek és fegyverkeznek, miképen kocsiznak, utaznak, lakomáznak; mi idézi elő szomorúságukat és örömüket; mit eszközöl a szeretet, gyűlölet, ellenségeskedés, féltékenység és más indulat ’) szóval isteneit személyes lényeknek, emberi ter­mészettel s tulajdonságokkal, 41 plastikai s festői alakkal és elévülhetetlen vonásokkal felruházott lényeknek tartotta. Igaz, hogy a nép bámulta, tisztelte, imádta őket, de nem érezte magát lesújtva fenségök által; szemléletükben nem veszité el saját létele érzetét, velök szemben is megtartotta saját ereje öntudatát, melyre támaszkodva, s benne bizva, őket néha meg is merte támadni.6) A tudomány és kivált a bölcselet művelésével s kifejlesz­tésével egészen feledésbe ment a természeti erők istenítése, és „mindinkább kiemeltettek az isteneknek az emberi élet vezér­letére, az ország kormányzására, erkölcsi elvekre vonatkozó tulajdonságai és cselek­ményei.­*) De a bölcselet mivelése volt egyszersmind a haláldöfés, mely kiű­zé a népek szivéből ama ősi hitet, melynek még oly sok követője és ápolója akadt a perzsa háborúk alkalmával. De ezekkel véget is érte. Ugyanis 1) Mangold L., Ó-kor, 34. 1. 2) Curtius É., Görög-tört. I. köt. 36. 1. 3) Hermann Bender, Rom und römisch Leben 400—401. 1. 4) Herodotos I. 131, s) Homéros Ilias V. é. Diomédés Aphroditét és Arest. 6) Bécsi, Gör. irod-tört., 1. köt. II. fej. — K. Fr. Hermann, Lehrbuch d. gr. Antiquitäten, II. Th. 2, §.

Next