Nyolcosztályú gimnázium, Nagyvárad, 1898
Erzsébet Királyné Emlékezete. A nagyváradi premontrei főgymnásiumnak 1898. évi szept. 17-én tartott gyászünnepe alkalmából elmondotta : Novotny S. Alfonz, tanár. Mélyen tiszelt gyászoló közönség! Kedves tanuló ifjúság ! Intézetünk ormán ott leng a fekete lobogó már napok óta, hirdetve külsőleg is a gyászt, a bánatot, mely intézetünket is át, meg átjárta, mely az életvidám ifjúság arczára is odavéste a megrendültség, a fájdalom vonásait. Mert gyászolunk mindannyian, gyászol a tanártestület, gyászol az ifjuság is! Nagy, mérhetetlen nagy a mi veszteségünk is, részt kérünk mi is abból a tengernyi bánatból, mely sötét hullámaival édes Hazánkat egyszerre elborította, a melyben osztozik magyar Hazánk minden polgára, a bíborban született ép úgy, mint az utolsó koldus, a sír szélén álló aggastyán ép úgy, mint a még eszmélni alig képes gyenge gyermek! Oh! hogy e napot meg kellett érnünk, hogy ily szomorú alkalomból egybe kellett gyűlnünk! De miért a panasznak, a fájdalomnak ily heves megnyilatkozása ? Elvesztettük koronás királynénkat, elvesztettük büszkeségünket, elvesztettük jó és balsorsunkban védőangyalunkat, elvesztettük Őt, akit rajongva szerettünk, elvesztettük édes magyar Hazánk anyját, nemtőjét, elvesztettük Erzsébet királynét! Elragadták tőlünk