Állami főreáltanoda, Nagyvárad, 1891
A lélek- és gondolkodástan tanmódszere középiskoláinkban. Oly tárgyról kívánok ezen alkalommal értekezni, melyet a hazai tudományos irodalom az utóbbi évtizedekben alig méltatott figyelemre. Pedig a tantárgy, tanmódszer és tanítás czéljának fontossága méltán megkívánja, hogy az irodalom vele is minél többet foglalkozzék. Kevés tudományos értekezést tudunk e téren felmutatni, mely a középiskolai philosophiai tanításhoz tárgy, módszer és az elért siker szempontjából hozzászólott. Alábbi néhány értekezést tárgyunk keretéhez mérten méltatni fogjuk. Előbb azonban elmondjuk saját nézetünket, a lélek- és gondolkodástan tanításának módszeréről. Gymnásiumi és reáliskolai tanulóink a nyolcadik osztályban két új tantárgyat tanulnak, u. m. a lélek- és gondolkodástant, így rendeli ezt a gymnásiumi és reáliskolai tanterv, mely így szól: „Bölcsészeti előtan. Vili. osztály, hetenkint 3 óra. A psychologia és logika elemei. A testi és lelki élet különbsége. A lelki jelenségek főbb csoportjai. Az értelmi fejlődés. A logikai formák. A tudományok felosztása és a főbb módszerek.“1*