Állami főreáltanoda, Nagyvárad, 1917

fosszátok; hiszem, hogy nem szabad elborulni a ked­vünknek a munkánk meg olyan eredménytelensége lát­tára sem, mert nem önző, hanem önzetlen szeretetet kell, hogy alapgondolatává tegyünk a paedagogiának; hiszem, hogy ez a csöndben munkáló szeretet a fejlő­désnek ismeretlen és nagyszerű lehetősége­t állítja bele a világba, hiszem mindezt s azért alázatos egyszerű­séggel vagyok szolgája ennek az újszerű szeretetnek, amely világmegváltó voltának tudatára szörnyűséges megpróbáltatásai után talán rányit az emberiség s vele a magyarság is. Egyéb? Non mi bisogna, non mi basta.“ S lelkünknek is az érzései a mélyen elbúsult ma­gyar tanári psziché válságaiban megfürödve kerülnek Nagyságod elé. Épen azért kerülnek, mert ez a psziché, amely a magyar tanügy ezer jégverésének, a tanári rend meg nem értésének, méltatlan mellőztetésének, anyagi nyomorúságainak, szinte gúnyosan magára hagyott véd­­­telenségének minden keserűségét magába vette, ez a psziché sürget, késztet, kényszerít, hogy becsülje meg legalább önmaga mindazt, ami jót, szépet, nagyot való­sággá gyúrt, ténnyé teremtett a maga körében! Ez a psziché, melynek történelmi élete van, gyönyörködve látja, ha az egyes szerény, ha díszre nem reflektál, ha szinte az aszkétaságig félrevonuló, gyönyörködve látja, mert érzi, hogy az ilyen egyes lelkének talán még mé­lyebb kútfőiből gerjedezik világgá az ellenállhatatlan szeretet. De ugyanez a psziché épen a történelmi élete jelen fázisában megérkezett a tragikus vajúdások között szülendő újvilág kapujához. Sok zűrzavaros jelszó go­molyog felénk a kapun belül vajúdó összevisszától, de­ azt véljük, villog, hevül, izzik már a mag, mely köré­ ren­d és nyugalom fog verődni: kevesebb felületesség, alapo­sabb tudás, kevesebb formaság, több bensőség, keve­sebb ingatagság, több jellem, kevesebb gyanakvás és erőszak, több önfegyelmezettség, kevesebb önzés, mér­hetetlenül több szeretet kell a világnak! Eleven öntu­data, önérzetes öntudata legyen eszerint a maga érté­kéről, a maga hivatásáról annak a rendnek, annak az osztálynak, amely épen ezeket a megvalósítandó célo­kat tűzte ki zászlajára!

Next