Napi Magyarország, 1998. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-01 / 204. szám

1998. szeptember 1., kedd! ­j Nincs engedélye /1 a Nádor 95-nek Folytatás az 1. oldalról Lapunk megtudta: a Nádor 95 ellen a minisztérium illetékesei még áprilisban vizsgálatot indí­tottak, miután több napilap is - köztük a Napi Magyarország - cikkeket jelentetett meg arról, hogy az MSZP-hez közelálló vállalkozók vezetése alatt álló Nádor 95 bizarr konstrukcióban, az orosz államadósság terhére hozott be lehallgatóberen­dezéseket. A vizsgálatokat azon­ban pár nap alatt „fentről” leállí­tották, és az ellenőrzést azóta sem indították meg. Ehelyett - miután a Nádor 95 az újságok hasábjain előtérbe került - sietve engedélyeket adtak ki részére, melyek közül azonban egy sem olyan, amellyel a Nádor 95 tit­kosszolgálati eszközök kereske­delmével foglalkozhatna. Értesü­léseink szerint a cég továbbra sem rendelkezik a megkövetelt tevékenységi, tárgyalási és tény­leges forgalmi engedélyekkel, és díjával van a szükséges nemzet­közi engedélyeknek is. Mivel a vizsgálat jelenleg is áll, és az el­lenőrző feladatot ellátó miniszté­riumi osztályok nem vették lajst­romba a Nádor 95-öt, az rt. gya­korlatilag jelenleg is felügyelet nélkül folytathatja tevékenysé­gét. A Nádor Rt. bizalmas kap­csolatait jól példázza, hogy a cég tulajdonosi körén keresztül kap­csolatba hozható azzal a Pinpoint Kft.-vel is, amely sajtóértesülé­sek szerint a Fidesz-politikusok törvénytelen megfigyelését is vé­gezte. A Nádor 95 és a Pinpoint azonban egyaránt cáfolta, hogy ez utóbbi akcióban részt vettek volna. Tovább bonyolítja az ügyet, hogy a „pásztázórendszerhez” hasonló eszközök behozatalához még a Nemzetbiztonsági Hiva­talnak is be kell szereznie a szükséges engedélyeket. A Máté László, MSZP-hez közelálló vállalkozó cégeinek holdudvará­ba tartozó Nádor 95 Rt.-nek te­hát még akkor is rendelkeznie kellene ilyenekkel, ha esetleg a cég az NBH fedőcége lenne (a Magyar Hírlap című napilap egy korábbi cikkében megállapítja, hogy nem az. Jóllehet a nemzet­­biztonsági törvény ilyen cégek megalapítását lehetővé teszi, a mai napig nem alkották meg a törvény végrehajtási utasítását, tehát a gyakorlatban efféle vál­lalkozások törvényesen nem működhetnek­. Azok viszont, akik az engedélyek hiányában végeznek ilyen tevékenységet, a hatályos törvények szerint, öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetők. tszt Belpolitika ­ Nikolits István zűrzavart hagyott maga után Folytatás az 1. oldalról A fedővállalkozások ilyen - egyes megfogalmazások szerint - trehány keze­lése csak egy célt szolgálhatott: állami pénzek bizonytalan forrásból bizonytalan célokra való szabad áramoltatását. A Fi­­desz-vezetők elleni adatgyűjtéssel kap­csolatban is olyan cég került az érdeklő­dés középpontjába, amelynek vezetője egy nemzetbiztonsági szakszolgálat tiszt­je. A helyzetet egyébként az is bonyolítja, hogy a fedővállalkozásokra vonatkozó bármely információ az államtitkok körébe tartozik. Lapunk információkhoz jutott, amelyek az adatgyűjtés,tényére vonatkoznak. Ezek sze­rint Komjáthy László vezérezredes egy foga­dáson, amelyen Anglia budapesti nagykövet­ségének biztonsági ügyekkel foglalkozó atta­séja köszönt el magyar kollégáitól a magyar tiszt a mielőbbi viszontlátás reményében úgy búcsúzkodott, hogy hamarosan bukni fog a jelenlegi koalíció, amelyik már ősszel szét­esik. Komjáthy a fogadásról hazatartva egy kollégájával néhány sör társaságában már konkrétan említést tett, illetve célzott a fideszes politikusokra vonatkozó adatgyűj­tésre, mondván - hasonlóan az előző kor­mányzat politikusaihoz - ezek is sárosak. Információink szerint Somogyi Tamás, Nikolits egykori kabinetfőnöke a tárca jelenle­gi vezetése áttételesen olyan utalásokat tett, amelyek szerint célszerű lenne felfüggeszteni a dokumentumokkal kapcsolatos vizsgálódást, mert az „úgymond” nem szolgálja a nemzet­­biztonsági szolgálatok érdekeit. Hitoktatás - ideológiai háború? A Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivője, Horn Gábor több pontban is élesen bírálta a Fidesz vezette kormány oktatáspolitikáját tegnapi sajtótájé­koztatóján. Szerinte a hitoktatás egyszer már megol­dott ügyének újbóli felvetése ismét ideológiai hábo­rúhoz vezethet. A párt elutasítja az erkölcstan elneve­zésű tantárgy bevezetését, hiszen morális kérdések megtárgyalására - véleményük szerint - bármely tantárgy keretein belül sor kerülhet. További kérdé­sük az is, hogy kinek az erkölcsét jeleníti meg a tan­tárgy. Az SZDSZ megdöbbenéssel vette tudomásul Dobos Krisztinának, az Antall-kormány politikai ál­lamtitkárának a Közoktatási Modernizációs Közala­pítvány elnökévé történő kinevezését. Hárn Gábor fogalmazása szerint egy levitézlett, megbukott okta­táspolitikus, pártkatona került a szakember helyére. Az SZDSZ-es politikus meghatározónak nevezte az elmúlt négy év során elindított oktatási reformot, és több esetben is kijelentette, hogy az visszafordít­hatatlan. Úgy véli, megnyugtatóak Pokorni Zoltán miniszter azon nyilatkozatai, amelyek a Nemzeti Alaptanterv felülvizsgálatát kezdeményezik, hiszen a felülvizsgálat nem jelent mást, mint azt, hogy a mi­niszter teljesíti egyik törvényi kötelezettségét. V. Á. Bizottság előtt a magyar Watergate­­Nem született döntés Folytatás az 1. oldalról Kövér László, a titkosszolgá­latokat felügyelő tárca nélküli miniszter javasolta, hogy a tes­tület zárt ajtók mögött kezdje meg tanácskozását. A kormány­­párti honatyák, valamint a MIÉP képviselője támogatták az el­képzelést, mivel szerintük Kö­vér László beszámolója titkos adatokat is tartalmazhat. Az el­lenzéki hozzászólók ugyanakkor azt hangoztatták: a miniszterel­nök a legszélesebb nyilvánosság előtt jelentette be az ügyet, így annak kivizsgálásának is hason­ló módon kell történnie. A bi­zottság tagjai nyolc-hét arány­ban szavazták meg a zárt ülést. Kövér László, a sajtóban már megjelent találgatásokkal és fel­­tételezésekkel kapcsolatban el­mondta: a rendelkezésére álló információkat osztotta meg a bi­zottság tagjaival. Ezek között ál­lamtitkok is szerepeltek, ezért kérte a zárt ülést. A megfigyelé­sekről szóló dokumentumokat azonban nem adta át a testület tagjainak. A miniszter kijelentette: a nemzetbiztonsági szolgálatok esetleges részvételét bizonyító információ még nem áll a ren­delkezésére. Mindez azonban nem lezárt kérdés, hiszen a vizs­gálatok most is tartanak. Amint ezek lezárulnak, és kézzel fog­ható eredménnyel szolgálnak, beszámol a bizottságnak. Arra a kérdésre, hogy vannak-e értesü­léseik a megbízóról, illetve sze­gáli Párt parlamenti vizsgálóbi­zottság felállítását indítványoz­ta. Kövér László maga is támo­gatja ezt az elképzelést. A tárca nélküli miniszter véleménye szerint azok a dokumentumok, amelyeket vasárnap több újság szerkesztősége - így lapunk is - megkapott, csupán egy részét képezik a teljes anyagnak. Továbbra sem tudni közelebbit azoknak a rejtélyes csomagok­nak az eredetéről, amelyeket még vasárnap juttattak el ismeretlen feladóik az országos napilapok szerkesztőségeibe, így a Napi Ma­gyarországhoz is. A húsz oldalas dokumentumról a küldők azt ál­lították, hogy az iratok megegyeznek azzal a dossziéval, amely­nek alapján Orbán Viktor a törvénytelen megfigyelést bejelentet­te. Kormányzati körökből azonban úgy tudni, hogy az eljuttatott oldalak csupán töredékét képezik annak, amelyet jelenleg is vizs­gálnak az illetékesek. A szerkesztőségekhez eljuttatott papírok szerint a feladatot elvégző cégek nem használtak törvénytelen eszközöket az akcióban. Nem zárható ki ugyanakkor az sem, hogy a „csomagküldés” a tudatos félretájékoztatás célját szolgálta: a Népszabadság tegnapi számában azt állítja: az iratokat nekik el­juttató „futár” azt mondta, hogy a svéd követség küldi az anyagot. A tegnapi nap folyamán azonban Shören Lundvall, a Svéd Király­ság budapesti nagykövetségének jogtanácsosa úgy tájékoztatott, hogy nagy meglepetéssel olvasták a Népszabadságot, ugyanis most hallanak először arról, hogy az ügyhöz nekik is közük lenne. A jogtanácsos leszögezte: a magyar „watergate”-ről nem rendel­keznek több információval, mint amennyit a magyarországi sajtó­ból megtudhattak. A sze­repeltek-e a bizottság előtt azok a sajtóban megjelent magáncé­gek, amelyek vélhetően a megfi­gyelést végezték, Kövér László nem kívánt válaszolni. Nem nyi­latkozott abban a kérdésben Keleti György, a bizottság szocialista elnöke közölte: a pol­gári titkosszolgálatokat felügyelő miniszter sem átadni, sem meg­mutatni, sem idézni nem volt haj­landó a vonatkozó dokumentu­som, hogy a megfigyelést köz­pénzen végezték-e. A bizottság többsége úgy döntött, hogy a vizsgálat - a jelenleg rendelke­zésre álló adatok alapján - nem a nemzetbiztonsági bizottság kompetenciájába tartozó kérdés. A kormánypártok elképzelé­se szerint az ügyről más típusú vizsgálatot kell lefolytatni. Mint ismeretes, a Fidesz-Magyar Pol­Fotó: MTI­­ Kovács Attila moltat. Hozzátette: ismét levél­ben kéri fel Orbán Viktor minisz­terelnököt, hogy jelöljön meg egy számára alkalmas időpontot a bizottsággal való találkozásra. Sajnálatos módon a bizottság olyan helyzetbe került, hogy a miniszterelnök kijelentéseit nem sikerült tisztáznia - hangoztatta Vancsik Zoltán, a bizottság szo­cialista tagja. Véleménye szerint nagy felelőtlenség, hogy Orbán Viktor olyan személyt bíz meg a képviseletével, aki saját bevallá­sa szerint is csak két órát tudott foglalkozni az üggyel. Tóth Károly arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzetbizton­sági törvény értelmében a doku­mentumok egészét, titkosságuk miatt, nem lehet átadni majd egy parlamenti külön bizottságnak, így azok továbbra sem lesznek ismeretesek a nyilvánosság előtt. A szocialista képviselő szerint „a Fidesz csendes pihenőt szeretne tartani”, mivel az eseti bizottság felállítása várhatóan több időt vesz igénybe. Mikes Éva, a nemzetbiztonsági bizott­ság fideszes alelnöke elmondta: Kövér László a nemzetbizonsági szolgálatoknál az általa elrendelt vizsgálatokról és néhány feltéte­lezésről számolt be. Ezek között voltak új információk, azt azon­ban figyelembe kell venni ezek értékelésekor, hogy a tárca nél­küli miniszter nem egy lezárt vizsgálat anyagait adta át, ha­nem egy folyamatban lévő ügy­ről tájékoztatott. Éppen ezért a vizsgálat dokumentumait sem tudta átadni a bizottság részére. Mikes Éva úgy fogalmazott: a megismert információk alap­ján az a bizottság többségi állás­pontja, hogy az ügy messze meghaladja a nemzetbiztonsági bizottság kompetenciáját. Hi­szen egyre több jel arra mutat, hogy az eset csupán egészen ki­csi része lehet esetleg titkosszol­gálati kérdés. Ezért egyrészt ja­vasolják a parlamenti eseti vizs­gálóbizottság felállítását, más­részt pedig olyan politikai, gaz­dasági és egyéb vonatkozások merülhetnek föl, amelyek indo­kolttá teszik, hogy sokkal na­gyobb nyilvánosság előtt történ­jen az ügy kivizsgálása. Bár a bizottsági ülés napirend elfogadása nélkül ért véget, a testület a tárca nélküli minisztert - rövid határidőt szabva - arra kötelezte, hogy adja át részükre a nemzetbiztonsági bizottság ré­szét és kompetenciáját érintő vizsgálati anyagot. P. G.-Vill.-B. L. Keletihez „véletlenül” bedobták a dokumentumokat Magyar Bálint a belpolitikai hidegháborúról Több mint kormányváltás, Magyar Bálint, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke minapi sajtótájé­­koztatóján követelte a „belpolitikai hi­­degháború ’ leállítását. Lapunk kérdésé­re: mit ért belpolitikai hidegháború alatt, az egykori miniszter elmondta, hogy az általa használt fogalom több elemből áll. Elsőként: a nyolc évvel ezelőtti demok­ratikus választások után a politikai sze­mélycserék köre nemhogy szűkült volna, hanem inkább bővült. Híreik szerint a politikai tisztogatás mára elérte a köz­­tisztviselői kar alsóbb rétegeit is, teljes bizonytalanságot keltve köreikben. A kormányzati, valamint a minisz­terelnöki hatalom túlsúlyba kerülése nemcsak politikai, de gazdasági kon­centrációhoz vezetett. Példaként emlí­tette a Kincstári Vagyonkezelő Szerve­zet miniszteriális felügyeletét, a bankok felügyeletének átalakítását, valamint a társadalombiztosítási alapok fölé mi­niszteri biztos ültetését. Harmadikként emelte ki a hatalmi ágak közötti különbségek elmosásának szándékát. Ennek egyik nyilvánvaló példája az ügyészség kormány alá he­lyezése. Mint elmondta, ebben a kér­désben problémát jelent a felügyelet ki­egészítése a vádemelési, valamint a vádelejtési jogosítványok kormányzati kézbe kerülésével. A parlament és ezáltal a nyilvános­ság ellenőrző szerepének csökkentésére tett kísérlet többek között az új, három­hetes parlamenti munkarendben és a parlamenti közvetítések idejének terve­zett csökkentésében ölt testet. A kormány megalakulása óta folyik a gazdasági pozíciók feltöltése pártka­tonákkal. A kabinet első ötven napja alatt tapasztaltakból az derül ki, hogy ami a választások után történik, az több mint kormányváltás, de kevesebb egy rendszerváltásnál. „Ezt a gyors és korlá­tok nélküli előre­nyomulást nevezem én belpolitikai hidegháborúnak” - mondta végezetül Magyar Bálint, az SZDSZ elnöke. Lovász Jfafi MAGYARORSZÁG4 3 Magán-titkosszolgálat Mottó: „Titokban figyelünk, de nyíltan nézünk hülyének” (Kósáné Nikolits Gyula) Az utóbbi napokban egyre nyilallóbban gyötör egy kérdés: mit csinálnak tulajdonképpen a magyar titkosszolgálatok? Tudom, kimerítő választ soha nem kaphatok, hiszen ha csinálnak vala­mit, azt titokban csinálják. Soha nem szoktak előzetes tájékozta­tót küldeni olyan szöveggel, hogy: „Örömmel értesítjük, beépül­tünk a családjába. A jövő hét elején lehallgatót helyezünk a hit­vesi ágy rugói közé, rendszeresen átkutatjuk a hűtőszekrényét, a mosógépét és szemetesvödrét, távcsővel figyeljük a nagypapát lábáztatás közben, diszkréten követni fogjuk, ha leviszi az üres üvegeket a szomszédos szatócshoz. Ön ebből semmit nem fog ész­revenni, ám ha mégis, akkor ne tekintse zaklatásnak, hanem gondoljon az államérdekre!” Nem fogják ezt az orrunkra kötni, talán jobb is így. Sőt, bizonyos vagyok benne, mi, egyszerű állam­polgárok, nem is tartozunk a célszemélyek körébe, a titkosszolgá­latok velünk nem foglalkoznak. De mit csinálnak, ha csinálnak valamit egyáltalán? Mert a látszat arra enged következtetni, hogy egyáltalán nem csinálnak semmit. Nikolits István, az előző kor­mány tárcahiányos seball-seját minisztere nyilatkozataiban és hallgatásaiban ezt a semmit látszik megerősíteni. Márpedig mi hiszünk Nikolits Istvánnak. (Van-e ember széles e hazában, aki nem hisz egy szocialista politikusnak?!) Nikolits soha nem jelen­tette be, hogy a titkosszolgálatok lelepleztek egy veszélyes kémet, felgöngyölítettek valamely maffiát, nyomára jutottak a robban­­tóknak. Azt mondanunk sem kell, hogy a maffiák tort ülnek, a különböző bűnözők dőzsölnek, a robbantókra csak az a veszély leselkedik, hogy csuklanak, mert sokat emlegetik őket, a kémek pedig nem tudják, mit csinálnak, feltehetőleg kémkednek. Hol vannak a titkosszolgálatok, amelyeknek az lenne a dolguk, hogy mindezt a dáridót megakadályozzák? Jó, elismerem, volt a Nyír­fa-ügy. De arról kiderült, hogy nem volt. Most megint a titkos­­szolgálatokra vetült a gyanú árnyéka, hogy csináltak valamit. Megfigyelték a Fidesz politikusait. Na végre, valami kis aktivitás - mondhatná az ember, bár az évi tízmilliárdos költséghez képest ezt a tevékenységet elég karcsúnak érzi. De a titkosszolgálatok azonnal élénken tiltakoztak: ők ugyan egy fia fideszes politikust nem figyeltek meg, nem csináltak ők semmit. Ez derék, igaz, ez sem válik dicsőségükre. Magáncégek voltak — írja a sajtó, mintha ezzel minden rend­ben lenne. Mintha magától értetődő, természetes jelenségnek kellene tekintenünk, hogy Magyarországon léteznek olyan ma­gáncégek, amelyek titkosszolgálati eszközöket használnak. Ki engedélyezte megalakulásukat, miből élnek? Még soha, sehol nem láttunk olyan hirdetést, hogy: „Figyeltesse hozzátartozóit, barátait, ismerőseit, ellenségeit! Teljes körű szolgáltatás, garan­táltan titkos és törvénytelen eszközökkel! Nyugdíjasoknak és volt MSZMP-tagoknak jelentős árkedvezmény!” A titkosszolgálati eszközök használatához bírósági vagy igazságügyi miniszteri en­gedély kell. Magáncégeknek ki ad ilyen engedélyt? Magán­bíró­ság vagy magánigazságügyi­ miniszter? A viszonyok ismeretében már ezen sem lepődnénk meg. Javasolnánk a hivatalos titkosszolgálatoknak, ha már - a lát­szat szerint - úgysem csinálnak semmit, vegyék megfigyelés alá a magán-titkosszolgálatokat. Ne hagyják, hogy a fejükre nője­nek. A végén még azok kapják meg a költségvetési támogatást is. Ugró Miklós Más kárán sem? Ha egy kicsit szigorúbban fogalmaznánk olyan életbevágóan fontos kérdésekben, mint - jelen példánkon - az ivóvizünk meg­maradása vagy elpusztulása, bizony nagyon kemény szavakkal kéne illetnünk azokat a politikai ripacsokat, önmagukat „reális zöldeknek” nevező szakmai szédelgőket, a rossz irányba „hala­dás” vakhitű propagandistáit, a betonlobby meg a vizeslobby közveszélyes zsoldosait meg kijáróembereit, a kőagyú binderek itteni fizetett ügynökeit, akik még mindig fáradhatatlanul tépik a szájukat a dunakanyari vízierőmű megépítése mellett. Még az alaposan megfontolt „közellenség” titulus rájuk aggatása sem tűnik túlméretezettnek. Persze, más zsebére, más kárára könnyű dolog szépen hangzó szakmai linkségekkel etetni a hozzá nem ér­tő és - nem éppen ok nélkül - gyankvó közvéleményt. Kerül, ami­be kerül, a számlát nem ők fizetik. Nem csak azért időszerű erről újra beszélnünk, mert előbb­­utóbb ismét tárgyalóasztalhoz kell ülnünk a Szlovák Köztársaság illetékeseivel Duna-ügyben, sőt, vélhetőleg megint csak a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt fogunk velük találkozni, hanem mert igencsak aggasztó hírek érkeznek a folyam fentebbi szakasza fe­lől. Amelyek, nem mellékesen, akár döntő érvekké léphetnek elő ebben az eleve ostoba és képtelen vitában. Az a helyzet van ugyanis kialakulóban Ausztria Duna-menti régióiban, hogy az ivóvízkészlet minőségének ijesztő mértékben és gyorsaságban történő romlása már közvetlenül fenyegeti a fővárost, Bécs la­kosságának biztonságos ivóvízellátását. A császárváros és a szomszédos Burgenland tartomány képviselői legutóbb Moson­magyaróváron tárgyaltak vízbeszerzés céljából a mosoni önkor­mányzat tulajdonában lévő Aqua Kft.-vel. Az osztrákok a még mindig jó minőségű magyarországi ivóvízkészletből kívánnak tartalékot képezni, magyarul: vizet vennének tőlünk. Környezeti szakértők véleménye szerint a drámai vízminőség­romlásnak egyértelműen a Duna felső szakaszán épített vízlép­csőrendszer az oka. Az évmilliók alatt kialakult természetes se­bességű vízfolyást a keresztgátak lefékezik, lelassítják, a műtár­gyak fölött pangó vízben a hordalék leülepszik, a benne lévő kár­tékony anyagok­­ színes­ és nehéz fémek, az iszapban keletkező gázok stb. - felgyülemlenek, és a talajvízrendszerbe jutva elszeny­­nyezik a teljes ivóvízbázist. Utólagos tisztításra alig van mód, a felmerülő többletköltségeket felbecsülni sem lehet. Márpedig ez, a közvetlen szomszédságunkban kialakult helyzet laboratóriumi kísérlet pontosságával rámutat arra a veszélyre, ami bennünket is fenyegetne, ha megvalósulna a rémálom, megépülne a Duna­kanyart keresztben lezáró duzzasztómű. Összehasonlításban még sokkal nagyobb arányú környezetkárosítással, legalább kétszer annyi ember ivóvízkészletének tönkretételével. Más kárán tanul az okos, szokták mondani. Aki még ebből a szomorúan konkrét tapasztalatból sem hajlandó okulni, azt nem nevezhetjük szelíden az okos ellentétének. Az legalábbis: felelőt­len kártevő. Ludwig Emil

Next