Napi Magyarország, 1998. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-01 / 204. szám
1998. szeptember 1., kedd! j Nincs engedélye /1 a Nádor 95-nek Folytatás az 1. oldalról Lapunk megtudta: a Nádor 95 ellen a minisztérium illetékesei még áprilisban vizsgálatot indítottak, miután több napilap is - köztük a Napi Magyarország - cikkeket jelentetett meg arról, hogy az MSZP-hez közelálló vállalkozók vezetése alatt álló Nádor 95 bizarr konstrukcióban, az orosz államadósság terhére hozott be lehallgatóberendezéseket. A vizsgálatokat azonban pár nap alatt „fentről” leállították, és az ellenőrzést azóta sem indították meg. Ehelyett - miután a Nádor 95 az újságok hasábjain előtérbe került - sietve engedélyeket adtak ki részére, melyek közül azonban egy sem olyan, amellyel a Nádor 95 titkosszolgálati eszközök kereskedelmével foglalkozhatna. Értesüléseink szerint a cég továbbra sem rendelkezik a megkövetelt tevékenységi, tárgyalási és tényleges forgalmi engedélyekkel, és díjával van a szükséges nemzetközi engedélyeknek is. Mivel a vizsgálat jelenleg is áll, és az ellenőrző feladatot ellátó minisztériumi osztályok nem vették lajstromba a Nádor 95-öt, az rt. gyakorlatilag jelenleg is felügyelet nélkül folytathatja tevékenységét. A Nádor Rt. bizalmas kapcsolatait jól példázza, hogy a cég tulajdonosi körén keresztül kapcsolatba hozható azzal a Pinpoint Kft.-vel is, amely sajtóértesülések szerint a Fidesz-politikusok törvénytelen megfigyelését is végezte. A Nádor 95 és a Pinpoint azonban egyaránt cáfolta, hogy ez utóbbi akcióban részt vettek volna. Tovább bonyolítja az ügyet, hogy a „pásztázórendszerhez” hasonló eszközök behozatalához még a Nemzetbiztonsági Hivatalnak is be kell szereznie a szükséges engedélyeket. A Máté László, MSZP-hez közelálló vállalkozó cégeinek holdudvarába tartozó Nádor 95 Rt.-nek tehát még akkor is rendelkeznie kellene ilyenekkel, ha esetleg a cég az NBH fedőcége lenne (a Magyar Hírlap című napilap egy korábbi cikkében megállapítja, hogy nem az. Jóllehet a nemzetbiztonsági törvény ilyen cégek megalapítását lehetővé teszi, a mai napig nem alkották meg a törvény végrehajtási utasítását, tehát a gyakorlatban efféle vállalkozások törvényesen nem működhetnek. Azok viszont, akik az engedélyek hiányában végeznek ilyen tevékenységet, a hatályos törvények szerint, öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetők. tszt Belpolitika Nikolits István zűrzavart hagyott maga után Folytatás az 1. oldalról A fedővállalkozások ilyen - egyes megfogalmazások szerint - trehány kezelése csak egy célt szolgálhatott: állami pénzek bizonytalan forrásból bizonytalan célokra való szabad áramoltatását. A Fidesz-vezetők elleni adatgyűjtéssel kapcsolatban is olyan cég került az érdeklődés középpontjába, amelynek vezetője egy nemzetbiztonsági szakszolgálat tisztje. A helyzetet egyébként az is bonyolítja, hogy a fedővállalkozásokra vonatkozó bármely információ az államtitkok körébe tartozik. Lapunk információkhoz jutott, amelyek az adatgyűjtés,tényére vonatkoznak. Ezek szerint Komjáthy László vezérezredes egy fogadáson, amelyen Anglia budapesti nagykövetségének biztonsági ügyekkel foglalkozó attaséja köszönt el magyar kollégáitól a magyar tiszt a mielőbbi viszontlátás reményében úgy búcsúzkodott, hogy hamarosan bukni fog a jelenlegi koalíció, amelyik már ősszel szétesik. Komjáthy a fogadásról hazatartva egy kollégájával néhány sör társaságában már konkrétan említést tett, illetve célzott a fideszes politikusokra vonatkozó adatgyűjtésre, mondván - hasonlóan az előző kormányzat politikusaihoz - ezek is sárosak. Információink szerint Somogyi Tamás, Nikolits egykori kabinetfőnöke a tárca jelenlegi vezetése áttételesen olyan utalásokat tett, amelyek szerint célszerű lenne felfüggeszteni a dokumentumokkal kapcsolatos vizsgálódást, mert az „úgymond” nem szolgálja a nemzetbiztonsági szolgálatok érdekeit. Hitoktatás - ideológiai háború? A Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivője, Horn Gábor több pontban is élesen bírálta a Fidesz vezette kormány oktatáspolitikáját tegnapi sajtótájékoztatóján. Szerinte a hitoktatás egyszer már megoldott ügyének újbóli felvetése ismét ideológiai háborúhoz vezethet. A párt elutasítja az erkölcstan elnevezésű tantárgy bevezetését, hiszen morális kérdések megtárgyalására - véleményük szerint - bármely tantárgy keretein belül sor kerülhet. További kérdésük az is, hogy kinek az erkölcsét jeleníti meg a tantárgy. Az SZDSZ megdöbbenéssel vette tudomásul Dobos Krisztinának, az Antall-kormány politikai államtitkárának a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány elnökévé történő kinevezését. Hárn Gábor fogalmazása szerint egy levitézlett, megbukott oktatáspolitikus, pártkatona került a szakember helyére. Az SZDSZ-es politikus meghatározónak nevezte az elmúlt négy év során elindított oktatási reformot, és több esetben is kijelentette, hogy az visszafordíthatatlan. Úgy véli, megnyugtatóak Pokorni Zoltán miniszter azon nyilatkozatai, amelyek a Nemzeti Alaptanterv felülvizsgálatát kezdeményezik, hiszen a felülvizsgálat nem jelent mást, mint azt, hogy a miniszter teljesíti egyik törvényi kötelezettségét. V. Á. Bizottság előtt a magyar WatergateNem született döntés Folytatás az 1. oldalról Kövér László, a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter javasolta, hogy a testület zárt ajtók mögött kezdje meg tanácskozását. A kormánypárti honatyák, valamint a MIÉP képviselője támogatták az elképzelést, mivel szerintük Kövér László beszámolója titkos adatokat is tartalmazhat. Az ellenzéki hozzászólók ugyanakkor azt hangoztatták: a miniszterelnök a legszélesebb nyilvánosság előtt jelentette be az ügyet, így annak kivizsgálásának is hasonló módon kell történnie. A bizottság tagjai nyolc-hét arányban szavazták meg a zárt ülést. Kövér László, a sajtóban már megjelent találgatásokkal és feltételezésekkel kapcsolatban elmondta: a rendelkezésére álló információkat osztotta meg a bizottság tagjaival. Ezek között államtitkok is szerepeltek, ezért kérte a zárt ülést. A megfigyelésekről szóló dokumentumokat azonban nem adta át a testület tagjainak. A miniszter kijelentette: a nemzetbiztonsági szolgálatok esetleges részvételét bizonyító információ még nem áll a rendelkezésére. Mindez azonban nem lezárt kérdés, hiszen a vizsgálatok most is tartanak. Amint ezek lezárulnak, és kézzel fogható eredménnyel szolgálnak, beszámol a bizottságnak. Arra a kérdésre, hogy vannak-e értesüléseik a megbízóról, illetve szegáli Párt parlamenti vizsgálóbizottság felállítását indítványozta. Kövér László maga is támogatja ezt az elképzelést. A tárca nélküli miniszter véleménye szerint azok a dokumentumok, amelyeket vasárnap több újság szerkesztősége - így lapunk is - megkapott, csupán egy részét képezik a teljes anyagnak. Továbbra sem tudni közelebbit azoknak a rejtélyes csomagoknak az eredetéről, amelyeket még vasárnap juttattak el ismeretlen feladóik az országos napilapok szerkesztőségeibe, így a Napi Magyarországhoz is. A húsz oldalas dokumentumról a küldők azt állították, hogy az iratok megegyeznek azzal a dossziéval, amelynek alapján Orbán Viktor a törvénytelen megfigyelést bejelentette. Kormányzati körökből azonban úgy tudni, hogy az eljuttatott oldalak csupán töredékét képezik annak, amelyet jelenleg is vizsgálnak az illetékesek. A szerkesztőségekhez eljuttatott papírok szerint a feladatot elvégző cégek nem használtak törvénytelen eszközöket az akcióban. Nem zárható ki ugyanakkor az sem, hogy a „csomagküldés” a tudatos félretájékoztatás célját szolgálta: a Népszabadság tegnapi számában azt állítja: az iratokat nekik eljuttató „futár” azt mondta, hogy a svéd követség küldi az anyagot. A tegnapi nap folyamán azonban Shören Lundvall, a Svéd Királyság budapesti nagykövetségének jogtanácsosa úgy tájékoztatott, hogy nagy meglepetéssel olvasták a Népszabadságot, ugyanis most hallanak először arról, hogy az ügyhöz nekik is közük lenne. A jogtanácsos leszögezte: a magyar „watergate”-ről nem rendelkeznek több információval, mint amennyit a magyarországi sajtóból megtudhattak. A szerepeltek-e a bizottság előtt azok a sajtóban megjelent magáncégek, amelyek vélhetően a megfigyelést végezték, Kövér László nem kívánt válaszolni. Nem nyilatkozott abban a kérdésben Keleti György, a bizottság szocialista elnöke közölte: a polgári titkosszolgálatokat felügyelő miniszter sem átadni, sem megmutatni, sem idézni nem volt hajlandó a vonatkozó dokumentusom, hogy a megfigyelést közpénzen végezték-e. A bizottság többsége úgy döntött, hogy a vizsgálat - a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján - nem a nemzetbiztonsági bizottság kompetenciájába tartozó kérdés. A kormánypártok elképzelése szerint az ügyről más típusú vizsgálatot kell lefolytatni. Mint ismeretes, a Fidesz-Magyar PolFotó: MTI Kovács Attila moltat. Hozzátette: ismét levélben kéri fel Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy jelöljön meg egy számára alkalmas időpontot a bizottsággal való találkozásra. Sajnálatos módon a bizottság olyan helyzetbe került, hogy a miniszterelnök kijelentéseit nem sikerült tisztáznia - hangoztatta Vancsik Zoltán, a bizottság szocialista tagja. Véleménye szerint nagy felelőtlenség, hogy Orbán Viktor olyan személyt bíz meg a képviseletével, aki saját bevallása szerint is csak két órát tudott foglalkozni az üggyel. Tóth Károly arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzetbiztonsági törvény értelmében a dokumentumok egészét, titkosságuk miatt, nem lehet átadni majd egy parlamenti külön bizottságnak, így azok továbbra sem lesznek ismeretesek a nyilvánosság előtt. A szocialista képviselő szerint „a Fidesz csendes pihenőt szeretne tartani”, mivel az eseti bizottság felállítása várhatóan több időt vesz igénybe. Mikes Éva, a nemzetbiztonsági bizottság fideszes alelnöke elmondta: Kövér László a nemzetbizonsági szolgálatoknál az általa elrendelt vizsgálatokról és néhány feltételezésről számolt be. Ezek között voltak új információk, azt azonban figyelembe kell venni ezek értékelésekor, hogy a tárca nélküli miniszter nem egy lezárt vizsgálat anyagait adta át, hanem egy folyamatban lévő ügyről tájékoztatott. Éppen ezért a vizsgálat dokumentumait sem tudta átadni a bizottság részére. Mikes Éva úgy fogalmazott: a megismert információk alapján az a bizottság többségi álláspontja, hogy az ügy messze meghaladja a nemzetbiztonsági bizottság kompetenciáját. Hiszen egyre több jel arra mutat, hogy az eset csupán egészen kicsi része lehet esetleg titkosszolgálati kérdés. Ezért egyrészt javasolják a parlamenti eseti vizsgálóbizottság felállítását, másrészt pedig olyan politikai, gazdasági és egyéb vonatkozások merülhetnek föl, amelyek indokolttá teszik, hogy sokkal nagyobb nyilvánosság előtt történjen az ügy kivizsgálása. Bár a bizottsági ülés napirend elfogadása nélkül ért véget, a testület a tárca nélküli minisztert - rövid határidőt szabva - arra kötelezte, hogy adja át részükre a nemzetbiztonsági bizottság részét és kompetenciáját érintő vizsgálati anyagot. P. G.-Vill.-B. L. Keletihez „véletlenül” bedobták a dokumentumokat Magyar Bálint a belpolitikai hidegháborúról Több mint kormányváltás, Magyar Bálint, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke minapi sajtótájékoztatóján követelte a „belpolitikai hidegháború ’ leállítását. Lapunk kérdésére: mit ért belpolitikai hidegháború alatt, az egykori miniszter elmondta, hogy az általa használt fogalom több elemből áll. Elsőként: a nyolc évvel ezelőtti demokratikus választások után a politikai személycserék köre nemhogy szűkült volna, hanem inkább bővült. Híreik szerint a politikai tisztogatás mára elérte a köztisztviselői kar alsóbb rétegeit is, teljes bizonytalanságot keltve köreikben. A kormányzati, valamint a miniszterelnöki hatalom túlsúlyba kerülése nemcsak politikai, de gazdasági koncentrációhoz vezetett. Példaként említette a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet miniszteriális felügyeletét, a bankok felügyeletének átalakítását, valamint a társadalombiztosítási alapok fölé miniszteri biztos ültetését. Harmadikként emelte ki a hatalmi ágak közötti különbségek elmosásának szándékát. Ennek egyik nyilvánvaló példája az ügyészség kormány alá helyezése. Mint elmondta, ebben a kérdésben problémát jelent a felügyelet kiegészítése a vádemelési, valamint a vádelejtési jogosítványok kormányzati kézbe kerülésével. A parlament és ezáltal a nyilvánosság ellenőrző szerepének csökkentésére tett kísérlet többek között az új, háromhetes parlamenti munkarendben és a parlamenti közvetítések idejének tervezett csökkentésében ölt testet. A kormány megalakulása óta folyik a gazdasági pozíciók feltöltése pártkatonákkal. A kabinet első ötven napja alatt tapasztaltakból az derül ki, hogy ami a választások után történik, az több mint kormányváltás, de kevesebb egy rendszerváltásnál. „Ezt a gyors és korlátok nélküli előrenyomulást nevezem én belpolitikai hidegháborúnak” - mondta végezetül Magyar Bálint, az SZDSZ elnöke. Lovász Jfafi MAGYARORSZÁG4 3 Magán-titkosszolgálat Mottó: „Titokban figyelünk, de nyíltan nézünk hülyének” (Kósáné Nikolits Gyula) Az utóbbi napokban egyre nyilallóbban gyötör egy kérdés: mit csinálnak tulajdonképpen a magyar titkosszolgálatok? Tudom, kimerítő választ soha nem kaphatok, hiszen ha csinálnak valamit, azt titokban csinálják. Soha nem szoktak előzetes tájékoztatót küldeni olyan szöveggel, hogy: „Örömmel értesítjük, beépültünk a családjába. A jövő hét elején lehallgatót helyezünk a hitvesi ágy rugói közé, rendszeresen átkutatjuk a hűtőszekrényét, a mosógépét és szemetesvödrét, távcsővel figyeljük a nagypapát lábáztatás közben, diszkréten követni fogjuk, ha leviszi az üres üvegeket a szomszédos szatócshoz. Ön ebből semmit nem fog észrevenni, ám ha mégis, akkor ne tekintse zaklatásnak, hanem gondoljon az államérdekre!” Nem fogják ezt az orrunkra kötni, talán jobb is így. Sőt, bizonyos vagyok benne, mi, egyszerű állampolgárok, nem is tartozunk a célszemélyek körébe, a titkosszolgálatok velünk nem foglalkoznak. De mit csinálnak, ha csinálnak valamit egyáltalán? Mert a látszat arra enged következtetni, hogy egyáltalán nem csinálnak semmit. Nikolits István, az előző kormány tárcahiányos seball-seját minisztere nyilatkozataiban és hallgatásaiban ezt a semmit látszik megerősíteni. Márpedig mi hiszünk Nikolits Istvánnak. (Van-e ember széles e hazában, aki nem hisz egy szocialista politikusnak?!) Nikolits soha nem jelentette be, hogy a titkosszolgálatok lelepleztek egy veszélyes kémet, felgöngyölítettek valamely maffiát, nyomára jutottak a robbantóknak. Azt mondanunk sem kell, hogy a maffiák tort ülnek, a különböző bűnözők dőzsölnek, a robbantókra csak az a veszély leselkedik, hogy csuklanak, mert sokat emlegetik őket, a kémek pedig nem tudják, mit csinálnak, feltehetőleg kémkednek. Hol vannak a titkosszolgálatok, amelyeknek az lenne a dolguk, hogy mindezt a dáridót megakadályozzák? Jó, elismerem, volt a Nyírfa-ügy. De arról kiderült, hogy nem volt. Most megint a titkosszolgálatokra vetült a gyanú árnyéka, hogy csináltak valamit. Megfigyelték a Fidesz politikusait. Na végre, valami kis aktivitás - mondhatná az ember, bár az évi tízmilliárdos költséghez képest ezt a tevékenységet elég karcsúnak érzi. De a titkosszolgálatok azonnal élénken tiltakoztak: ők ugyan egy fia fideszes politikust nem figyeltek meg, nem csináltak ők semmit. Ez derék, igaz, ez sem válik dicsőségükre. Magáncégek voltak — írja a sajtó, mintha ezzel minden rendben lenne. Mintha magától értetődő, természetes jelenségnek kellene tekintenünk, hogy Magyarországon léteznek olyan magáncégek, amelyek titkosszolgálati eszközöket használnak. Ki engedélyezte megalakulásukat, miből élnek? Még soha, sehol nem láttunk olyan hirdetést, hogy: „Figyeltesse hozzátartozóit, barátait, ismerőseit, ellenségeit! Teljes körű szolgáltatás, garantáltan titkos és törvénytelen eszközökkel! Nyugdíjasoknak és volt MSZMP-tagoknak jelentős árkedvezmény!” A titkosszolgálati eszközök használatához bírósági vagy igazságügyi miniszteri engedély kell. Magáncégeknek ki ad ilyen engedélyt? Magánbíróság vagy magánigazságügyi miniszter? A viszonyok ismeretében már ezen sem lepődnénk meg. Javasolnánk a hivatalos titkosszolgálatoknak, ha már - a látszat szerint - úgysem csinálnak semmit, vegyék megfigyelés alá a magán-titkosszolgálatokat. Ne hagyják, hogy a fejükre nőjenek. A végén még azok kapják meg a költségvetési támogatást is. Ugró Miklós Más kárán sem? Ha egy kicsit szigorúbban fogalmaznánk olyan életbevágóan fontos kérdésekben, mint - jelen példánkon - az ivóvizünk megmaradása vagy elpusztulása, bizony nagyon kemény szavakkal kéne illetnünk azokat a politikai ripacsokat, önmagukat „reális zöldeknek” nevező szakmai szédelgőket, a rossz irányba „haladás” vakhitű propagandistáit, a betonlobby meg a vizeslobby közveszélyes zsoldosait meg kijáróembereit, a kőagyú binderek itteni fizetett ügynökeit, akik még mindig fáradhatatlanul tépik a szájukat a dunakanyari vízierőmű megépítése mellett. Még az alaposan megfontolt „közellenség” titulus rájuk aggatása sem tűnik túlméretezettnek. Persze, más zsebére, más kárára könnyű dolog szépen hangzó szakmai linkségekkel etetni a hozzá nem értő és - nem éppen ok nélkül - gyankvó közvéleményt. Kerül, amibe kerül, a számlát nem ők fizetik. Nem csak azért időszerű erről újra beszélnünk, mert előbbutóbb ismét tárgyalóasztalhoz kell ülnünk a Szlovák Köztársaság illetékeseivel Duna-ügyben, sőt, vélhetőleg megint csak a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt fogunk velük találkozni, hanem mert igencsak aggasztó hírek érkeznek a folyam fentebbi szakasza felől. Amelyek, nem mellékesen, akár döntő érvekké léphetnek elő ebben az eleve ostoba és képtelen vitában. Az a helyzet van ugyanis kialakulóban Ausztria Duna-menti régióiban, hogy az ivóvízkészlet minőségének ijesztő mértékben és gyorsaságban történő romlása már közvetlenül fenyegeti a fővárost, Bécs lakosságának biztonságos ivóvízellátását. A császárváros és a szomszédos Burgenland tartomány képviselői legutóbb Mosonmagyaróváron tárgyaltak vízbeszerzés céljából a mosoni önkormányzat tulajdonában lévő Aqua Kft.-vel. Az osztrákok a még mindig jó minőségű magyarországi ivóvízkészletből kívánnak tartalékot képezni, magyarul: vizet vennének tőlünk. Környezeti szakértők véleménye szerint a drámai vízminőségromlásnak egyértelműen a Duna felső szakaszán épített vízlépcsőrendszer az oka. Az évmilliók alatt kialakult természetes sebességű vízfolyást a keresztgátak lefékezik, lelassítják, a műtárgyak fölött pangó vízben a hordalék leülepszik, a benne lévő kártékony anyagok színes és nehéz fémek, az iszapban keletkező gázok stb. - felgyülemlenek, és a talajvízrendszerbe jutva elszenynyezik a teljes ivóvízbázist. Utólagos tisztításra alig van mód, a felmerülő többletköltségeket felbecsülni sem lehet. Márpedig ez, a közvetlen szomszédságunkban kialakult helyzet laboratóriumi kísérlet pontosságával rámutat arra a veszélyre, ami bennünket is fenyegetne, ha megvalósulna a rémálom, megépülne a Dunakanyart keresztben lezáró duzzasztómű. Összehasonlításban még sokkal nagyobb arányú környezetkárosítással, legalább kétszer annyi ember ivóvízkészletének tönkretételével. Más kárán tanul az okos, szokták mondani. Aki még ebből a szomorúan konkrét tapasztalatból sem hajlandó okulni, azt nem nevezhetjük szelíden az okos ellentétének. Az legalábbis: felelőtlen kártevő. Ludwig Emil