Napi Magyarország, 1998. november (2. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-07 / 261. szám
12 alfajú MAGYARORSZÁG Óbudán, a Szent Péterről és Pálról elnevezett főplébániatemplomban látható Szent Simon és Júdás-Tádé elgondolkoztató, életnagyságú szobra. Simon és Júdás-Tádé Jézus apostolai voltak. Karon fogva mennek a martirológiumban, mert Egyiptom és Mezopotámia után együttműködtek 13 évig Perzsiában és együtt szenvedtek vértanúhalált. Husánggal és fíí- Jfóászel ábrázolják őket, mert azokkal oltották ki életüket. Simont kettéfűrészelték, Júdás- Tádét pedig husángokkal verték halálra. Október 28. a két mártír szent ünnepe, amely szinte babonásan betartott határidő Tokaj-Hegyalján, korábban nem szabad szüretelni. Szirmay György volt szőlőbirtokos sokszor kifejtette a tételt, hogy aki október 28. előtt kezdi meg a szüretet, roszszul jár, rossz bora lesz. Aki viszont bevárja a két szent napját, annak szőlőjére ők vigyáztak, ezért több aszúja lesz. A hegyaljai szőlők október végén érnek be tökéletesen. Az október végi nagy hőingadozás a nappali és az éjszakai hőmérséklet között gyorsítja a bogyók cukrosodását, a felesleges víz elpárolgását. Érdekes mozzanat az is, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem, „Tokaj- Hegyalja örökös földesura” ezt a borvidéket Simon és Júdás-Tádé mártír szenteknek ajánlotta fel. Az Officiumban Júdás-Tádét a „patroni Regni Hungáriáé” közé sorolták, s a fejedelem naponta imádkozott hozzá. Régi versbe foglalt óhaj és talán parancs is, hogy: „Rég felírta Noé Tokajnak ormára, Hegyaljai kapás, várj Simon, Júdára. ” vagy: „Akár haszon, akár kár, Simon, Júda a határ. ” Meg kell említeni, hogy a hajdani osztrák vámpolitika által háttérbe szorított tokaji bor nem is annyira a világpiacért, mint inkább a világhírnév megóvásáért küzdött. Különösen a szúborból soha nem termett annyi, amennyire igény jelentkezett. A küzdelemnek és a jó hírnévnek is Júdás-Tádé volt a patrónusa, meg ő volt Jézus unokatestvére is. Amikor tehát Tokaj- Hegyaljáról van szó, ennek a borvidéknek a küzdelmes gazdálkodásáról, lelki szemeink előtt a husángos Júdás-Tádé és a fűrészes Simon jelenik meg. Talán kissé erőszakolt Júdás-Tádé életét a szőlészethez és a borászathoz csatolni, de mint tudjuk, Egyiptomban működött, abban az Egyiptomban, amely Mezopotámiával, Görögországgal és Kínával együtt a szőlészet és a borászat bölcsője volt. A legkiválóbb aszút adó szőlő Tállyán, Mádon, Tarcalon és Olaszliszkán terem. Sajnos az utóbbi időben ez a világhírnév kezd szürkülni, aminek oka az utóbbi néhány évtizedben keresendő. A Bozóky-féle énekeskönyv így dicséri a két vértanút: „Dicsőség neked, áldott szent Istenünk, Szent Simon s Júdásért légy kegyes vezérünk, Ezeknek szent érdeme légyen segedelmünk, És a Te országodban Vélek legyen helyünk, Örök dicsőségünk!” Megszólalnak a harangok Tokaj-Hegyalján október 28-án, amikor a szőlőhegyekre, az arany Furmint-cserjék szőnyegén áldást osztva elsuhan Simon és Júdás Tádé apostol lelke. Ne a szőlő tömegét tekintsük elsődleges célnak, hanem az aszút. Mert jó vagy kevésbé jó bor most már elég sok helyen terem, de tokaji aszú másutt sehol a világon. Meg kell szentelni kenyérrel és borral ezt a küzdő bort és ezt a szenvedő nemzedéket. Mert a borban lakozó lelkiség az Isten felé emeli az embert. „Én vagyok a szőlőtőke, ti vagytok a szőlővesszők.” Nem kevesebbet fejez ki Jézusnak ez a mondása, mint a lélek kegyelmi állapotát, vagyis a legmagasabb rendű képességünket. Szikora András Mártír szentek ünnepe Tokaj-Hegyalja patrónusai A Szent Simon mártír Szent J. Tádé mártír A zsidó vallásfilozófus, aki testvérként szerette Jézust Hatvan éve annak, hogy századunk legismertebb vallásos zsidó filozófusának, Martin (Mordechai) Bubernak a hitleri üldözések elől menekülve el kellett hagynia Németországot. A hithű Bubert (1878-1965) mélyen foglalkoztatta a zsidók és a keresztények közös örökségének gondolata. Cikkeivel, Én és Te című könyvével (1923), valamint az Ószövetség német nyelvre fordításával (1925-1961) nagyban hozzájárult a keresztény teológia fejlődéséhez is. Tevékeny, munkás életet élt: 1923-tól zsidó hittant és etikát tanított a frankfurti egyetemen. 1938 és 1951 között Jeruzsálemben oktat. Kutatásai elsősorban a zsidó haszidizmusban tapasztalható vallási összeszedettség, aszkézis és felebaráti szeretet gyökereire irányultak. Keresztény szemszögből nézve merész elgondolásai voltak Bubernek, amikor célul tűzte ki maga elé, hogy megpróbálja előmozdítani a zsidó-keresztény párbeszédet; erre alapozta életművét is. Égő lélekkel szorgalmazta az egymás felé közeledést és kölcsönös megértést, amikor erre senki sem gondolt igazán. Előfutára volt azoknak a törekvéseknek, amelyek csak a II. Vatikáni Zsinat után kezdtek szárnyra kapni. Buber nemcsak munkásságával, hanem lelkével is viszonyult Jézushoz. Tette ezt épp egy vallásos zsidó filozófus, aki tudta, hogy a zsidók Krisztus személyét nem tartják megváltónak. Ezekről a mély érzéseiről így vallott: „Ifjúkorom óta az idősebb testvért láttam Jézusban. Mindig igyekeztem komolyan venni és megérteni azt a tényt, hogy a keresztények benne Istent és Megváltót látnak. A Vele való személyes, testvéri kapcsolatom az évek múlásával mind erősebbé és határozottabbá vált.” Beszedics Antal GOMBOS MIKLÓS harangöntőmester, harangöntés, lengő-, állványszerkezet és villamosítás. 2162 ŐRBOTTYÁN, Rákóczi u. 121. Pf. 10 Tel./fax: (06-28)360-170. Rádiótel.: 06-30-9489-575. Márton-nap Baján November 11-én, szerdán ünnepli a katolikus egyház Szent Márton püspök és vértanú napját. Ehhez kapcsolódóan a bajai Szent László AMK évek óta nyílt ünnepség keretében emlékezik meg a szentről, így lesz ez idén is a belvárosi templom előtt felállított színpadon, ahol ezúttal a férfi szülőkből toborozott alkalmi színjátszókör tartja a megemlékező műsort, előadást, majd ezt követi a kalocsai katonazenekar muzsikája és a lampionos körmenet a város szívében, a lovon ülő Szent Mártonnal az élen. A templom előtt már kora délelőttől az óvoda munkatársai különböző, az alkalomhoz illő ajándéktárgyakat valamint fogyasztható mézeskalács ludakat kínálnak az érdeklődőknek. A körmenet után zsíros kenyérrel és némi lélekmelegítővel látják vendégül a várhatóan többezres tömeget. Z. L. Hitélet Egymillió lépés Szent Jakab útján Jézus tizenkét tanítványának egyike, az idősebbik Jakab. Mesterének kereszthalála után a Római Birodalom nyugati tartományába, Galíciába ment hirdetni az üdvösséget. János evangélista bátyját, akivel közösen a „mennydörgés fiai” nevet kapták lángoló buzgalmukért, három évvel később ott, a mai Spanyolország Compostela nevű városának helyén érte a halál. Sírjáról lassan megfeledkeztek, ám később - a jámbor legenda szerint - egy fényes csillag elárulta a helyét. A XI. században újratemették, és hatalmas templomot emeltek nyughelye fölé. A spanyolok mint nemzeti védőszentjüket hívták segítségül a mórok elleni harcban, majd később világhódító tengeri hadjárataikhoz. San Jago de Compostela Jeruzsálem és Róma mellett a harmadik leghíresebb keresztény búcsújáró hellyé emelkedett, a kora középkor óta a nyugati zarándoklatok célpontja. Évente ezrek kerekedtek fel, és járták végig Szent Jakab apostol útját. Manapság egyre többen érkeznek a világ minden részéből, turistaként is, hogy láthassák a negyvenhat templommal büszkélkedő, csodálatos várost. Gyalogszerrel azonban kevesebben vállalkoznak rá, hogy végigjárják a hagyományos, 737 kilométer hosszú zarándokutat. Ezen a kora őszön barátommal fölkerekedtünk, és Észak-Spanyolországon végighaladva az apostolok lorán bejártuk Szent Jakab útját. Erről született ez a kis feljegyzés. Már spanyol földre eljutni sem számít kis kalandnak. Tudván, hogy az ottani árak nem a magyar diák pénztárcájához vannak méretezve, az utazáson próbáltuk a legtöbbet megspórolni. Hogy ne kelljen tízezreket költeni, az autóstop mellett döntöttünk, bízva benne, hogy nem reménytelen ily módon végigutazni Európán. Az autópálya mentén eltöltött hosszú órák bizonytalansággal teli várakozása kezdetben ugyan semmi jót nem ígért, de hála a hazai fuvarosoknak, az este már Rédicsen, a szlovén határ előtti utolsó faluban ért bennünket. Tudtuk, aznap nem jutunk tovább, az éjszakát nem tölthettük a szabad ég alatt, mert a határőrök aligha hagytak volna aludni. Felkerestük a helyi plébánost, és elmondtuk neki, mi járatban vagyunk. Meghallgatván történetünket, befogadott minket éjszakára. Kamionstoppal Rédicstől Zaragozáig Másnap folytattuk utunkat, és nagy szerencsénkre találkoztunk egy Barcelonába tartó magyar fuvarossal, aki kérésünkre ráállt, hogy elvisz minket a spanyol határig. A hosszú utazás közben a kamionos életbe is betekintést nyerhettünk. Persze a sofőr sem hagyta kérdés nélkül, hogyan szántuk rá magunkat erre a hosszú gyaloglásra, és egyáltalán honnan tudunk a santiagói zarándoklat létezéséről. Már két éve tervezzük ezt az utat, de csak most jött össze minden feltétel. Idén fejeztük be a középiskolát, és a nyáron anynyi pénzt tudtunk keresni, amenynyiből ez a régi terv megvalósítható. Olvastunk Szent Jakab útjáról, pár éve barátaink is végigjárták. Rengeteg csodálatos élménnyel gazdagodtak, gyönyörű vidékekről, hívogató kalandokról meséltek. Többek közt ezért vállalkoztunk magunk is erre az útra - magyaráztuk neki. Egy Olaszországban és egy Franciaországban eltöltött éjszaka után a Pirenusok délkeleti vonulatánál, a mintegy 1200 méter magasságban fekvő La Jonquera városnál harmadnap végre átléptük a francia-spanyol határt. Ahogy átértünk a hegység délnyugati, Ibériai-félsziget felőli oldalára, az időjárás azonmód megváltozott. Megtudtuk, itt állandó a szélvihar, és szinte mindig esik. Másnap már egy másik fuvaros teherautóján utaztunk észak felé, keresztül a kopár Aragónia tartományon. Zaragozának tartottunk, ahol kamionos utazásunk véget ért. Itt vonatra szálltunk, hogy eljussunk Pamplonába, ahonnan a zarándokösvény kiinduló állomása, a magasan a Pireneusok északnyugati vonulatában megbúvó Roncesvalles már igazán közel van. Kora este, miután megérkeztünk Pamplona északi pályaudvarára, megtudtuk, hogy éppen lekéstük az 50 kilométerre lévő Roncesvallesbe naponta egyszer induló autóbuszt, más lehetőség pedig nincs. Nem bántuk, mert így alkalmunk volt tüzetesebben végignézni Navarra tartomány egykori fővárosának fontosabb látnivalóit. Átkelve a parkon és az Arga folyón, mely két oldalról fogja közre a várost, rövid séta után elértük a meseszép óvárost. Az utcákon a koraesti órákban kezd megpezsdülni az élet, miután véget ér a délután öt óráig tartó szieszta. Olyankor üresek az utcák, zárva vannak a boltok, az emberek háza vagy kávézókba, kocsmákba húzódnak vissza, mert ezek nyitva vannak sziesztaidőben is. Láttuk Navarra védőszentjének, San Lorenzónak a templomát, és a XIII. században gótikus stílusban emelt San Saturnino-templomot, majd megcsodáltuk a barokk stílusú városháza épületét. Városnéző körútunk befejeztével visszatértünk a parkba, ahol egy hatalmas sátor alatt egész éjszaka táncmulatság folyt, de sajnos nem a navarrai népi stílusban. Másnap még egy napot töltöttünk a Krisztus előtti I. században alapított Pamplonában, majd buszra szálltunk, hogy hosszú és megerőltető utazás után elérjük zarándokutunk kiinduló állomását, Roncesvallest. Az első meglepetés akkor ért minket, mikor láttuk, hogy rajtunk kívül legalább tíz, zarándokbotos, hátizsákos fiatalember és hölgy (!) kapaszkodik fel az autóbuszra. Az út szakrális mivoltáról ugyan sokat olvastunk elindulásunk előtt, arról azonban nem volt fogalmunk, hogy naponta hányan lépnek Szent Jakab ösvényére. Akkor még nem sejtettük, milyen érdekes útitársakkal fogunk itt találkozni. A busz elindult, és az Ibanetahágó lábánál nyíló roncesvallesi völgyben félelmetes szerpentineken haladt a hegytető felé. Ennek a völgynek is érdekes története van. A frank Roland-ének történeteinek színhelye, 778-ban Roland erre vezette Nagy Károly visszavonuló csapatait, hogy fedezze a fősereg biztonságos átkelését a hágón. A mórok ebben a völgyben csaptak le rájuk, s a monda szerint a hős Roland megfújva híres kürtjét, jelezte a főerőknek a veszélyt, majd hősi küzdelemben csapata élén elesett. A frankok elleni harcok emlékére alapította 1190-ben VII. Sancho király az Ágoston-rendi kolostort. A zarándokút első állomása Jó másfél óra múltán - na meg mintegy ezer méterrel magasabban - kiszálltunk a buszból a komor, felhőbe burkolózott, hatalmas roncesvallesi apátság előtt. A szállás alkalmazottja már várt bennünket, és intett nekünk, újonnan érkezőknek, hogy kövessük. A rendház egy különálló épületébe, tágas terembe vezetett bennünket, ahol ki kellett töltenünk egy adatlapot. Ezt követően, jelképes ellenérték fejében (25 pesetáért, 1 peseta kb. 1,50 Ft) kaptunk egy-egy kis füzetet, mely a zarándokok legféltettebb kincse. Ezzel a passzussal tudtuk a későbbi menedékhelyeken igazolni, hogy valóban zarándokok vagyunk, Roncesvalles után ide kerültek a további szállások pecsétjei is. A kis leporelló részletesen feltünteti, mely településeken lehet ingyen vagy nagyon olcsón megszállni. Miután mindezzel végeztünk, a gondnok megmutatta a hálóhelyiségeket, a fürdőszobát (végre le tudtunk zuhanyozni), és attól fogva újra a magunk urai voltunk. A pap csodálatos esti misét mondott, és megáldotta a zarándokokat, szerencsés utat kívánt nekünk. Ettől a felemelő élménytől átszellemülve tértünk nyugovóra, és várva-vártuk a másnapi útrakelést. (Folytatjuk) Ludwig Márton A roncesvallesi templom A Szent Istvánbazilika kolumbáriumában el nem évülő urnafülkék válthatók. Érdeklődni lehet a kegyeleti irodán, bejárat a Bajcsy-Zsilinszky út felől. Félfogadás: kedden, csütörtökön 10-14, szombaton 10-12 óra között. Telefon: 332-0873. ____________J * 1998. november 7., szombat URNA TEMETŐ A Farkasréti temető főbejáratával szemben, a Mindenszentek plébánia altemplomában a Boldog Apor Vilmos vértanú püspökről nevezett urnatemető-kápolna megépült. Halottak napja és a templom búcsúja alkalmából november hónap folyamán a díszurnafal fülkéi, a kiemelt és a családi sírhelyek 20%, a nem kiemelt helyek pedig 10% kedvezménnyel válthatók meg. További információ és jelentkezés: Farkasréti Mindenszentek Plébánia 1124 Budapest, Hegyalja út 139., CD 319-3105 szerda: 900 - 1300, 1600 - 1800 vasárnap: 10°°- 1200 FARKASRÉTEN