Napi Magyarország, 1999. augusztus (3. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-02 / 178. szám

1999. augusztus 2., hétfő" Ír Belpolitika Ősszel tárgyalják a „kx Döchert” Szigorúbban adnak kedvezményeket az elítélteknek Várhatóan már az őszi ülésszak elején tárgyalja a parlament a bün­tetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló törvényerejű ren­delet módosítását. Az igazságügyi tárca által készített előterjesztés lényege, hogy szigorúbb körülmények között alkalmazhatók a fog­ház-, illetve a börtönbüntetések végrehajtásának enyhítése. A tör­vény módosítását a februári Döcher-gyilkosság tette indokolttá. HÁTTÉR A büntetések végrehajtásáról szóló jogszabály módosítását az ez év február 2-án elkövetett kettős gyilkosság tette indokolttá. A fényes nappal elkövetett merénylet egyik áldozata Döcher György volt, aki az idő alatt éppen börtönbüntetését töltötte. Az alvilágban jól ismert férfit a XV. kerületben, Pestújhelyen, saját presszójában lőtték fejbe egy cseh Skorpió típusú géppisztollyal. Döcher György esetében ugyanis engedélyezték a büntetési szabályok enyhítését, így a férfi el­távozásai idején a presszójában dolgozott. Döcher egyébként két és fél év előzetes letartóztatás után, 1998 októberében, alig egy hónap­pal azután, hogy megkezdte a kiszabott szabadságvesztésének letöl­tését, kérelmezte az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását. A bíróság ezt akkor annak ellenére megadta, hogy a kérelmet sem Döcher nevelője, sem pedig a váci büntetés-végrehajtási intézet nem támogatta. Döcher Györgyöt egyébként 1996 novemberében a Váci Városi Bíróság gátlástalan brutalitással elkövetett bűncselekmény­­sorozatok miatt ítélte szabadságvesztésre. A gyilkosság után Dávid Ibolya, az igazságügyi tárca vezetője vizsgálatot rendelt el, amely több szabálytalanságot és mulasztást tárt fel. A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka fegyelmi eljá­rást indított a budapesti fegyház parancsnoka, gazdasági vezetője és egyik ügyintézője ellen. A fegyház parancsnokát nem sokkal később felmentették tisztségéből, den esetben köteles bejelenteni, hogy eltávozása alatt hol tartóz­kodik. Ha az elítélt a szabályokat súlyosan vagy többször is meg­szegi, például, az eltávozásáról nem az előírt időben tér vissza, akkor a büntetés-végrehajtási in­tézet parancsnokának fel kell függesztenie az enyhítést, és a bí­rónak előterjesztést kell tennie a kedvezmények megvonására. Blázsovics A fogház-, illetőleg a börtön­­büntetések végrehajtásának ál­talános szabályainál enyhébb szabályok alkalmazására (pél­dául az eltávozás vagy a mun­kavállalás), illetve azok meg­szüntetésére a büntetés-végre­hajtási intézet tesz előterjesz­tést a büntetés-végrehajtási bí­rónak - tartalmazza az IM elő­terjesztése. A jelenlegi szabá­lyozás szerint az enyhébb sza­bályozást maga az elítélt vagy a védője is kezdeményezheti. A módosítás tehát garanciát jelen­tene arra, hogy valóban csak azoknak az elítélteknek az ese­tében kerüljön sor az eljárás megindítására, akik minden fel­tételnek maradéktalanul megfe­lelnek, és esetükben az enyhébb szabályok alkalmazásával is célt ér a szabadságvesztés. Nem számíthat enyhítésre az az elítélt, aki a feltételes szabad­ságra bocsátásáig esedékes idő­tartam felét nem töltötte le. Ez jelentős szigorítás a jelenlegi szabályozáshoz képest, amely úgy fogalmaz, hogy három, il­letve hat hónap után már alkal­mazható az enyhítés. Mindez azonban azt eredményezte, hogy a hosszú, többéves szabadság­­vesztés csekély részének letölté­se után is lehetőség nyílt az eny­hítés alkalmazására. Az előter­jesztés kitér arra is, hogy az el­ítéltnek fogházban minimum há­rom, börtönben pedig hat hóna­pot kell letöltenie. Az enyhébb szabályok alkalmazásának lehe­tőségéből a javaslat kizárja a többszörös visszaesőket és a bűnszervezetek tagjait. Az enyhébb szabályok alakalmazása esetén az elítélt havonta legfeljebb négy alka­lommal, maximum 24, kivételes esetben 48 órára távozhat. Min­ Csereüzlet állami tulajdonnal Eladták a kultúra házát Baján Botránnyal fenyeget a bajai művelődési ház eladása. A szocialista polgármester ve­zette önkormányzat részben készpénzért, részben pedig egy olyan csereingatlanért vált meg az intézménynek évtizedek óta helyet biztosító épülettől, amely még nincs is a vevő nevén, mind a mai na­pig állami tulajdonban van. Pályáztatás nélkül történt az eladás, amit a helyi vagyon­hasznosítási rendelet tett lehe­tővé. Az irányadó előírás ki­mondja: ha csereingatlan is ré­szét képezi az ügyletnek, úgy el lehet tekinteni a pályázta­tástól. A képviselő-testület még májusban megszüntette az if­júsági házat, valamint szep­tember 30-i hatállyal a műve­lődési intézményt is. Vezetői­ket leváltották. Az új intéz­mény élére pályázati úton ke­resnek vezetőt, ám ez a kiírás mindmáig nem jelent meg a közlönyben. Az új művelődési centrum helye nem azonos az adásvétel részét képező csere­­ingatlannal. A régi épületet az L-Boy’s Kft. vásárolta meg, lapunk in­formációja szerint 92 milliós értéken, s ez az összeg magá­ban foglalja a részbeni csere­­ingatlant, a valamikori hajó­gyár épületét. Ez az épület a kft. kezelésében volt az adás­vétel előtt, az a telek pedig, amelyre építették, a mai napig is állami tulajdonként van szá­­montartva. Ennek ellenére - néhány regionális lap szerint - a vevő már hozzáfogott a mű­velődési ház értékesítéséhez. Ezeket a híreket helyi képvise­lők is megerősítették, hozzáté­ve azt, hogy tudtukkal az egyik vásárlójelölt egy osztrák tulajdonú bank, s az új vételár mintegy 300 millió forint len­ne. Az L-Boy’s Kft. tulajdo­nos-ügyvezetője egyébként azonos azzal a személlyel, aki a valamikori üzemanyag-ke­reskedelemmel foglalkozó Lovex Kft.-t birtokolta és ügyvezette. Ezt a céget az MSZP-vel sok szálon kapcso­lódni látszó, botrányos műkö­désű Kordax vásárolta meg ha­talmas összegért abban az idő­szakában, amikor már nyilván­valóvá vált a felszámolása. Egyes vélemlények szerint a néhány évvel ezelőtt orszá­gos visszhangot kiváltó bajai honvédségi telekügy után a mostanival ismét eséllyel pá­lyázik a város hasonló méretű figyelemre. -b- Vasutassztrájk napfogyatkozáskor? Ma összeül a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének (VEDSZSZ) országos válas­­tmá­­nya, és várhatóan dönt arról, hogy hol van az a határ, ahonnan már elkerülhetetlen az általános vasutassztrájk - jelentette ki la­punknak tegnap Lukácsi Bálint, a szakszervezet sajtószóvivője. Lukácsi emlékeztetett arra: 1998 decemberében a VDSZSZ az 1999. évre vonatkozó bérköve­telés átlagos mértékét 21 száza­lékban határozta meg. Mivel a MÁV a követelést nem teljesí­tette, a VDSZSZ 108 órás sztráj­kot tartott az év elején, amit a Munkaügyi Bíróság szakított félbe január 8-i végzésével, amely első fokon jogszerűtlen­nek mondta ki a munkabeszün­tetést. A Legfelsőbb Bíróság azonban a VDSZSZ sztrájkját törvényesnek mondta ki. A fel­újított bérharcot terheli az a tény, hogy a MÁV Rt. vezetése az elmúlt fél évben mintegy öt­ven tisztségviselővel áll perben a korábban jogszerűtlennek mi­nősített sztrájk következménye­ként, továbbá - állítja a VDSZSZ - más munkáltatói in­tézkedésekkel is folyamatosan diszkriminálja a szakszerveze­tet. Ilyen például, hogy betiltotta a szakszervezet telefonhírmon­dóját, nem kötötte meg az érdeke képviseleti szervezettel a többi szakszervezettel ellentétben a munkaidő-kedvezmény pénzbe­li megváltásáról szóló megálla­podást. A szóvivő elmondta, je­lenleg 19 százalékos béremelést kérnek január elsejéig visszame­nőleg, ám készek a kompro­misszumra, ha a MÁV is tesz engedményeket az előbb felso­roltakkal kapcsolatban. Lukácsi­tól megtudtuk, többen javasol­ták, hogy tartsanak figyelmezte­tő sztrájkot augusztus 11-én (ek­kor van a teljes napfogyatko­zás), volt olyan vélemény is, hogy első lépésként rögtön álta­lános munkabeszüntetést kelle­ne tartani 13-án vagy 14-én. A szóvivő ugyanakkor hozzátette, valószínűleg 11-én nem lesz sztrájk. Pásztor Zuschlag: Kastyják ártatlan Pintér még nem válaszolt a levélre is a rendőrkapitány nem zárult összefüggő politikai hátteréről­ Múlt héten Zuschlag János kis­kunhalasi szocialista képviselő megbeszélést kezdeményezett Pintér Sándor belügyminiszter­nél Kastyják János, Kiskunhalas rendőrkapitányának elbocsátása miatt. Válasz tegnapig nem ér­kezett - tudtuk meg a politikus­tól. A képviselő szerint a rendőr­­kapitány eltávolítása megalapo­zatlan. Úgy látja: például az az indok, hogy Kastyják állítólag politizál, nem kézzelfogható „bűn”. A politikus úgy véli, a május 20-án, a Világgazdaság­ban megjelent cikk - amely egyebek mellett Kastyják egyik jelentésének lényegesebb részeit is tartalmazza - nem lehet jog­alap az elbocsátásra. A doku­mentum megjelenéséhez ugyan­hozzá, információkat nem szivá­rogtatott ki - állítja a honatya. Az újságcikk, hivatkozva a je­lentésre, a politikai és az üzleti élet összefonódásait taglalja. A politikus azt is sérelmezi, hogy a jelentés elkészülése óta, annak ellenére, hogy az hóna­pokkal ezelőtt íródott, nem in­dult vizsgálat. Zuschlag a belügyminiszter­rel konzultálna arról is, hogy ál­lítása szerint Sepsi László helyi vállalkozó meg akarta veszte­getni a rendőrkapitányt, sőt többször megfenyegette őt. Múlt hét szerdán Zuschlag Já­nos rendkívüli sajtótájékoztatót akart tartani, „Kastyják János fel­mentésének Pintér Sándorral is címmel, a politikus azonban ezt lemondta. Akkor azt mondta, azért volt kénytelen elhalasztani az eseményt, mert Kiskunhalasra kellett utaznia a Kastyják-üggyel kapcsolatban. Cáfolta, hogy a tá­jékoztató lemondásának köze lenne a belügyminiszternek a Népszabadságban megjelent, szóvivője útján közölt kijelenté­séhez, miszerint megteszi a meg­felelő jogi lépéseket, ha Zuschlag János valótlant állít. A képviselő lapunk kérdésére elmondta: a belügyminiszterrel történt meg­beszélés után dönti el, hogy meg­tartja-e a sajtótájékoztatót, hiszen ha vizsgálat indul az általa kifo­gásoltak miatt, akkor erre nincs szükség. Pété Cigány mártírokra emlékeztek A cigányság kizárólag kollektív kárpótlást tart elfogadhatónak a holokauszt során elszenvedett vesz­teségeiért - közölte szombaton Nagykanizsán az Országos Cigány Önkormányzat elnöke. Farkas Fló­rián a Cigány Holokauszt­ Emlék­műnél tartott gyászmegemlékezé­sen vett részt, amelyen az 1944. au­gusztus 2-ról 3-ra virradóra Ausch­witzban meggyilkolt háromezer ci­gány származású mártír emléke előtt tisztelegtek. Azt mondta: el­képzelhetőnek tart természetbeni kárpótlást is, például a cigányság közösségi életének, képzésének he­lyet adó ingatlanok biztosítását. Kaltenbach Jenő, a nemzeti és etni­kai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa beszédében figyelmeztetett, a törvények tiltják ugyan a faji meg­különböztetést és deklarálják az esélyegyenlőséget mindenki szá­mára, a magyarországi cigányságot mégis éri diszkrimináció. MTI Szabó János: Védendő örökséget hagytak ránk A szabadságharc hőseit méltatták Szegeden Az 1848-49-es szabadságharc hőseire, a százötven évvel ez­előtti szőregi csatára emlékeztek a hét végén Szegeden. A három­napos nemzetközi huszár- és ka­tonai hagyományőrző találkozó­nak fénypontjára tegnap került sor, amikor a szőreg­ új­szentiváni réten hadijátékot mutattak be a hazai és külföldi résztvevők, fel­idézve a 150 évvel ezelőtti csa­tát. Szombaton Szabó János honvédelmi miniszter tartott ün­nepi beszédet, amelyben kiemel­te: azokra emlékezünk, akik 1849 nyarán a 370 ezres császári és orosz cári csapatokkal, a csak­nem háromszoros túlerővel mer­tek szembeszállni. Bátrak, erő­sek, hazafiak és bajtársak voltak. Egyetlen szóból értett akkor az oldalunkon harcoló lengyel és olasz légionista, az észak-ma­gyarországi harcok hőse, vala­mint a délvidéken küzdők, akik alig két hét alatt kiszorították a támadó ellenséget. Annyi kiváló ember, hős és bátorságból tanú­­bizonyságot tevő katona ellenére mégis veszteséggel zárult szá­munkra a szőregi csata. Szabó János hangsúlyozta: a korábbi eseményekre visszate­kintve megrendülve és tisztelet­tel kell fejet hajtanunk 1848 és ’49 sok tízezer katonája és pol­gára előtt, akik becsülettel tették, amit tenniük kellett. Olyan örök­séget hagytak ránk, amelyet ápolni, védeni minden új nemze­déknek becsületbeli kötelessége. Bá­nt MAGYARORSZÁG *3 Az üresen maradt szék Bizonyára csalódtak, akik valamiféle csodaszernek gondolták a délkelet-európai stabilitási egyezmény szarajevói konferenciá­ját, hiszen a Bosznia-Hercegovina fővárosában felvonult poli­tikusi elitcsapat még nem írt fel semmiféle receptet a balkáni közérzet tartós orvoslása érdekében. A fanyalgás azonban még akkor is alaptalan, ha a tanácskozás valóban kevés látványos és konkrét eredményt hozott, hiszen a jelek szerint sikerült fel­állítani azt a diagnózist, amelynek kezelése majd igazi előrelé­pést is hozhat. Az orvosi példánál maradva: e diagnózis egyik lényegi ele­me, hogy el kell különíteni a bacilusgazdát, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy soha többé ne fertőzhesse meg környezetét. Szarajevóban ez megtörtént, mivel a balká­ni bajkeverő, Szlobodan Milosevics Jugoszláviáját, illetve Szerbiáját nem hívták meg, így üresen maradt az a szék, amely pedig régóta vár arra, hogy egy arra érdemes politikus helyet foglalhasson rajta, visszavezetve ezzel Belgrádot a nemzetek közösségébe. A diszkriminációnak nem csupán a Milosevics-klán a vesztese, sőt főképpen nem az. Az első szá­mú vesztes(ek) Szerbia és nemzetei, amelyek nem élhetnek az­zal a konferencián is felajánlott — részben még csak elvi — anyagi segítséggel, amelyet a paktum aláírói készek felajánla­ni a térség boldogulása érdekében. Belgrád nyilvános mellő­zése egyben felhívás keringőre:a szerbiai társadalomnak mi­nél hamarabb el kell távolítania Milosevicset és híveit a hata­lomból. Magyar szempontból a sok vonatkozásában jelképes, üzenet­­értékű szarajevói csúcsnak feltétlenül megvolt a maga hozadé­­ka, hiszen minden korábbi híresztelés és sugalmazás ellenére igenis oda fog figyelni a világ a Koszovón kívüli jugoszláv terü­letek kisebbségeinek jövőjére is. Ez pedig akkor is biztató jelzés, ha most név szerint nem említették a Vajdaságot. Azzal talán még az ellendrukkerek is tisztában vannak, hogy túl sok szóba kerülhető területe azért nincsen Szerbiának. Egyelőre amúgy is csupán a kereteket jelölték ki, a konkrét tárgyalásokon már le­hetetlen lesz a „Vajdaság” szó mellőzése. Azért sem, hiszen - roppant kellemes meglepetésként - az amerikai szenátus kül­ügyi bizottsága éppen a szarajevói találkozó előestéjére időzítve fogadta el a magyar diplomáciai törekvéseket nagyban erősítő törvényjavaslatot, amelynek értelmében - végső jóváhagyása esetén - szinte kötelező lesz figyelembe venni a vajdasági ma­gyarok érdekeit. Mindezek fényében elég furcsán érzi magát az ember, amikor olyan bírálatokkal, szemrehányásokkal, sőt kioktatással talál­kozik, hogy „minek ugrálunk mi a vajdasági autonómia miatt”, hiszen úgysem törődik vele senki. Nos, a tények alaposan rácá­folni látszanak e különös kibicekre, akik kritikájuk hangoztatá­sakor mintha elfeledkeznének róla, hogy már csak azért is cél­szerű sokat kérni, hogy az alkudozás utáni eredmény is kielégít­se igényeinket. Ez esetben pedig a vajdasági magyarság jogos igényeit is. Egyelőre tehát még semmiképpen nem dőlhet hátra elégedet­ten kormányzatunk, ám mégis egyfajta doppingként szolgálhat számára Peter Tufo amerikai nagykövet nyilatkozata, mely sze­rint elismerés illeti Budapestet a Jugoszláviában élőkért tett erőfeszítéseiért. Daróczi László Petőfi sajtója Petőfi Sándor még most, másfél évszázaddal halála után is ve­szedelmes ember. Azt aligha várná el, hogy az utókor köteles­­ségszerűen, adminisztratíve megemlékezzék születése és halála jeles évfordulóiról, ámde azért volt ő olyan öntudatos költő meg hazafi is, hogy ilyen alkalmakkor számon kérje, úgy általában, nemzete emlékezetét. Végül is nem akárki volt ő, s nem éppen „potomságot” áldozott kedves magyar népének: az életét Szombaton volt százötven éve, hogy sorsdöntő ütközetben hősi halált halt szabadságunkért huszonhat évesen annyi ver­set hagyott maga után, örökségül nekünk, hogy elszavalásuk 36 órába telik. És micsoda költeményeket! Petőfi nevét utcák, terek, települések, Duna-híd, rádióállomás, könyvek, képek, szobrok, bankjegyek, postabélyegek, iskolák, színházak, műve­lődési házak, múzeumok, termelőszövetkezetek, sportegyesüle­tek és sajtószabadság-díj őrzik. Mondom: nem akárki ő. Lássuk tehát, mit írtak róla az újságok! A halála kerek évfordulóján megjelent országos napilapok közül a Napi Magyarország a címoldalán kicsiny Petőfi-arc­­képpel hívta fel olvasói figyelmét az eseményre, tájékoztatott a Nemzeti Múzeum alkalmi kiállításáról és a Bartók rádió rop­pant vállalkozásáról, a költő összes versének két napig tartó éterbe sugárzásáról. Egyedül a mi lapunk szentelt kiemelt he­lyet - ünnepi vezércikket - emlékének. Rajtunk kívül csak a Népszabadság első oldalán olvasható az évfordulóról, az újság 9. oldalán Bücher Iván írt egyéni hangú, szép cikket Petőfi sor­sáról, alatta beharangozó van a hét végi fehéregyházi prog­ramról. A Magyar Nemzet szombati mellékletében készített két­oldalas, képes összeállítást Petőfi életének utolsó, erdélyi szín­helyeiről, ugyanott Sütő András írása adja meg az alkalom rangját. A mi újságunk egész oldalon közölt háttérdokumentu­mokat és erdélyi riportot az évfordulós szoboravatásról. A Ma­gyar Hírlap aznapi számában egyetlen sor(!) nem olvasható az eseményről, a lapot készítők elgondolkodhatnának újságjuk nevéről. A Népszava Szép Szó mellékletében egy rövid írás — Martin Józseftől­­ idézi meg legnagyobb költőnk emlékét, az újság napi részében semmi, pedig Petőfi Sándor egyáltalán nem volt jobboldali. (Tény, hogy az előző napi Népszavában hét végi előzetes és publicisztika jelent meg az alkalomból.) A Magyar Írószövetség folyóirata, a Magyar Napló teljes jú­liusi száma az évfordulóra készült: eddig ismeretlen dokumen­tumok, tanulmányok, alkalmi versek és prózai írások töltenek meg hetven oldalt A színes borítólapon szép Petőfi-emléklap látható. Ezzel szemben a szaklap, az Élet és Irodalom július 30- án megjelent számában - írd és mondd! — egyetlen sor sem ta­lálható a témáról. Úgy látszik, a költőnek sem az élete, sem iro­dalmi működése nem üti meg azt a magas színvonalat, amit a lap manapság képvisel. Két további hetilap múlt heti számait néztem át, magukat nemzeti elkötelezettségűnek, konzervatív­nak és a magyar ügyek iránt fogékonynak meghatározó orgá­numokat. Sajnos, sem a Magyar Demokratában, sem a Magyar Fórumban nem találtam egyetlen sort sem Petőfiről és a szom­bati nagy évfordulóról. Lehet, hogy az előbbinek nem volt elég demokrata, a másiknak elég radikális és magyar ember Petőfi Sándor? No de sebaj, lesz még jubileum, 2023-ban a költő születésé­nek, 2049-ben pedig halálának lesz kétszázadik évfordulója. Ludwig Emil

Next