Napi Magyarország, 1999. augusztus (3. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-02 / 178. szám
1999. augusztus 2., hétfő" Ír Belpolitika Ősszel tárgyalják a „kx Döchert” Szigorúbban adnak kedvezményeket az elítélteknek Várhatóan már az őszi ülésszak elején tárgyalja a parlament a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló törvényerejű rendelet módosítását. Az igazságügyi tárca által készített előterjesztés lényege, hogy szigorúbb körülmények között alkalmazhatók a fogház-, illetve a börtönbüntetések végrehajtásának enyhítése. A törvény módosítását a februári Döcher-gyilkosság tette indokolttá. HÁTTÉR A büntetések végrehajtásáról szóló jogszabály módosítását az ez év február 2-án elkövetett kettős gyilkosság tette indokolttá. A fényes nappal elkövetett merénylet egyik áldozata Döcher György volt, aki az idő alatt éppen börtönbüntetését töltötte. Az alvilágban jól ismert férfit a XV. kerületben, Pestújhelyen, saját presszójában lőtték fejbe egy cseh Skorpió típusú géppisztollyal. Döcher György esetében ugyanis engedélyezték a büntetési szabályok enyhítését, így a férfi eltávozásai idején a presszójában dolgozott. Döcher egyébként két és fél év előzetes letartóztatás után, 1998 októberében, alig egy hónappal azután, hogy megkezdte a kiszabott szabadságvesztésének letöltését, kérelmezte az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását. A bíróság ezt akkor annak ellenére megadta, hogy a kérelmet sem Döcher nevelője, sem pedig a váci büntetés-végrehajtási intézet nem támogatta. Döcher Györgyöt egyébként 1996 novemberében a Váci Városi Bíróság gátlástalan brutalitással elkövetett bűncselekménysorozatok miatt ítélte szabadságvesztésre. A gyilkosság után Dávid Ibolya, az igazságügyi tárca vezetője vizsgálatot rendelt el, amely több szabálytalanságot és mulasztást tárt fel. A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka fegyelmi eljárást indított a budapesti fegyház parancsnoka, gazdasági vezetője és egyik ügyintézője ellen. A fegyház parancsnokát nem sokkal később felmentették tisztségéből, den esetben köteles bejelenteni, hogy eltávozása alatt hol tartózkodik. Ha az elítélt a szabályokat súlyosan vagy többször is megszegi, például, az eltávozásáról nem az előírt időben tér vissza, akkor a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokának fel kell függesztenie az enyhítést, és a bírónak előterjesztést kell tennie a kedvezmények megvonására. Blázsovics A fogház-, illetőleg a börtönbüntetések végrehajtásának általános szabályainál enyhébb szabályok alkalmazására (például az eltávozás vagy a munkavállalás), illetve azok megszüntetésére a büntetés-végrehajtási intézet tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak - tartalmazza az IM előterjesztése. A jelenlegi szabályozás szerint az enyhébb szabályozást maga az elítélt vagy a védője is kezdeményezheti. A módosítás tehát garanciát jelentene arra, hogy valóban csak azoknak az elítélteknek az esetében kerüljön sor az eljárás megindítására, akik minden feltételnek maradéktalanul megfelelnek, és esetükben az enyhébb szabályok alkalmazásával is célt ér a szabadságvesztés. Nem számíthat enyhítésre az az elítélt, aki a feltételes szabadságra bocsátásáig esedékes időtartam felét nem töltötte le. Ez jelentős szigorítás a jelenlegi szabályozáshoz képest, amely úgy fogalmaz, hogy három, illetve hat hónap után már alkalmazható az enyhítés. Mindez azonban azt eredményezte, hogy a hosszú, többéves szabadságvesztés csekély részének letöltése után is lehetőség nyílt az enyhítés alkalmazására. Az előterjesztés kitér arra is, hogy az elítéltnek fogházban minimum három, börtönben pedig hat hónapot kell letöltenie. Az enyhébb szabályok alkalmazásának lehetőségéből a javaslat kizárja a többszörös visszaesőket és a bűnszervezetek tagjait. Az enyhébb szabályok alakalmazása esetén az elítélt havonta legfeljebb négy alkalommal, maximum 24, kivételes esetben 48 órára távozhat. Min Csereüzlet állami tulajdonnal Eladták a kultúra házát Baján Botránnyal fenyeget a bajai művelődési ház eladása. A szocialista polgármester vezette önkormányzat részben készpénzért, részben pedig egy olyan csereingatlanért vált meg az intézménynek évtizedek óta helyet biztosító épülettől, amely még nincs is a vevő nevén, mind a mai napig állami tulajdonban van. Pályáztatás nélkül történt az eladás, amit a helyi vagyonhasznosítási rendelet tett lehetővé. Az irányadó előírás kimondja: ha csereingatlan is részét képezi az ügyletnek, úgy el lehet tekinteni a pályáztatástól. A képviselő-testület még májusban megszüntette az ifjúsági házat, valamint szeptember 30-i hatállyal a művelődési intézményt is. Vezetőiket leváltották. Az új intézmény élére pályázati úton keresnek vezetőt, ám ez a kiírás mindmáig nem jelent meg a közlönyben. Az új művelődési centrum helye nem azonos az adásvétel részét képező csereingatlannal. A régi épületet az L-Boy’s Kft. vásárolta meg, lapunk információja szerint 92 milliós értéken, s ez az összeg magában foglalja a részbeni csereingatlant, a valamikori hajógyár épületét. Ez az épület a kft. kezelésében volt az adásvétel előtt, az a telek pedig, amelyre építették, a mai napig is állami tulajdonként van számontartva. Ennek ellenére - néhány regionális lap szerint - a vevő már hozzáfogott a művelődési ház értékesítéséhez. Ezeket a híreket helyi képviselők is megerősítették, hozzátéve azt, hogy tudtukkal az egyik vásárlójelölt egy osztrák tulajdonú bank, s az új vételár mintegy 300 millió forint lenne. Az L-Boy’s Kft. tulajdonos-ügyvezetője egyébként azonos azzal a személlyel, aki a valamikori üzemanyag-kereskedelemmel foglalkozó Lovex Kft.-t birtokolta és ügyvezette. Ezt a céget az MSZP-vel sok szálon kapcsolódni látszó, botrányos működésű Kordax vásárolta meg hatalmas összegért abban az időszakában, amikor már nyilvánvalóvá vált a felszámolása. Egyes vélemlények szerint a néhány évvel ezelőtt országos visszhangot kiváltó bajai honvédségi telekügy után a mostanival ismét eséllyel pályázik a város hasonló méretű figyelemre. -b- Vasutassztrájk napfogyatkozáskor? Ma összeül a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének (VEDSZSZ) országos válastmánya, és várhatóan dönt arról, hogy hol van az a határ, ahonnan már elkerülhetetlen az általános vasutassztrájk - jelentette ki lapunknak tegnap Lukácsi Bálint, a szakszervezet sajtószóvivője. Lukácsi emlékeztetett arra: 1998 decemberében a VDSZSZ az 1999. évre vonatkozó bérkövetelés átlagos mértékét 21 százalékban határozta meg. Mivel a MÁV a követelést nem teljesítette, a VDSZSZ 108 órás sztrájkot tartott az év elején, amit a Munkaügyi Bíróság szakított félbe január 8-i végzésével, amely első fokon jogszerűtlennek mondta ki a munkabeszüntetést. A Legfelsőbb Bíróság azonban a VDSZSZ sztrájkját törvényesnek mondta ki. A felújított bérharcot terheli az a tény, hogy a MÁV Rt. vezetése az elmúlt fél évben mintegy ötven tisztségviselővel áll perben a korábban jogszerűtlennek minősített sztrájk következményeként, továbbá - állítja a VDSZSZ - más munkáltatói intézkedésekkel is folyamatosan diszkriminálja a szakszervezetet. Ilyen például, hogy betiltotta a szakszervezet telefonhírmondóját, nem kötötte meg az érdeke képviseleti szervezettel a többi szakszervezettel ellentétben a munkaidő-kedvezmény pénzbeli megváltásáról szóló megállapodást. A szóvivő elmondta, jelenleg 19 százalékos béremelést kérnek január elsejéig visszamenőleg, ám készek a kompromisszumra, ha a MÁV is tesz engedményeket az előbb felsoroltakkal kapcsolatban. Lukácsitól megtudtuk, többen javasolták, hogy tartsanak figyelmeztető sztrájkot augusztus 11-én (ekkor van a teljes napfogyatkozás), volt olyan vélemény is, hogy első lépésként rögtön általános munkabeszüntetést kellene tartani 13-án vagy 14-én. A szóvivő ugyanakkor hozzátette, valószínűleg 11-én nem lesz sztrájk. Pásztor Zuschlag: Kastyják ártatlan Pintér még nem válaszolt a levélre is a rendőrkapitány nem zárult összefüggő politikai hátteréről Múlt héten Zuschlag János kiskunhalasi szocialista képviselő megbeszélést kezdeményezett Pintér Sándor belügyminiszternél Kastyják János, Kiskunhalas rendőrkapitányának elbocsátása miatt. Válasz tegnapig nem érkezett - tudtuk meg a politikustól. A képviselő szerint a rendőrkapitány eltávolítása megalapozatlan. Úgy látja: például az az indok, hogy Kastyják állítólag politizál, nem kézzelfogható „bűn”. A politikus úgy véli, a május 20-án, a Világgazdaságban megjelent cikk - amely egyebek mellett Kastyják egyik jelentésének lényegesebb részeit is tartalmazza - nem lehet jogalap az elbocsátásra. A dokumentum megjelenéséhez ugyanhozzá, információkat nem szivárogtatott ki - állítja a honatya. Az újságcikk, hivatkozva a jelentésre, a politikai és az üzleti élet összefonódásait taglalja. A politikus azt is sérelmezi, hogy a jelentés elkészülése óta, annak ellenére, hogy az hónapokkal ezelőtt íródott, nem indult vizsgálat. Zuschlag a belügyminiszterrel konzultálna arról is, hogy állítása szerint Sepsi László helyi vállalkozó meg akarta vesztegetni a rendőrkapitányt, sőt többször megfenyegette őt. Múlt hét szerdán Zuschlag János rendkívüli sajtótájékoztatót akart tartani, „Kastyják János felmentésének Pintér Sándorral is címmel, a politikus azonban ezt lemondta. Akkor azt mondta, azért volt kénytelen elhalasztani az eseményt, mert Kiskunhalasra kellett utaznia a Kastyják-üggyel kapcsolatban. Cáfolta, hogy a tájékoztató lemondásának köze lenne a belügyminiszternek a Népszabadságban megjelent, szóvivője útján közölt kijelentéséhez, miszerint megteszi a megfelelő jogi lépéseket, ha Zuschlag János valótlant állít. A képviselő lapunk kérdésére elmondta: a belügyminiszterrel történt megbeszélés után dönti el, hogy megtartja-e a sajtótájékoztatót, hiszen ha vizsgálat indul az általa kifogásoltak miatt, akkor erre nincs szükség. Pété Cigány mártírokra emlékeztek A cigányság kizárólag kollektív kárpótlást tart elfogadhatónak a holokauszt során elszenvedett veszteségeiért - közölte szombaton Nagykanizsán az Országos Cigány Önkormányzat elnöke. Farkas Flórián a Cigány Holokauszt Emlékműnél tartott gyászmegemlékezésen vett részt, amelyen az 1944. augusztus 2-ról 3-ra virradóra Auschwitzban meggyilkolt háromezer cigány származású mártír emléke előtt tisztelegtek. Azt mondta: elképzelhetőnek tart természetbeni kárpótlást is, például a cigányság közösségi életének, képzésének helyet adó ingatlanok biztosítását. Kaltenbach Jenő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa beszédében figyelmeztetett, a törvények tiltják ugyan a faji megkülönböztetést és deklarálják az esélyegyenlőséget mindenki számára, a magyarországi cigányságot mégis éri diszkrimináció. MTI Szabó János: Védendő örökséget hagytak ránk A szabadságharc hőseit méltatták Szegeden Az 1848-49-es szabadságharc hőseire, a százötven évvel ezelőtti szőregi csatára emlékeztek a hét végén Szegeden. A háromnapos nemzetközi huszár- és katonai hagyományőrző találkozónak fénypontjára tegnap került sor, amikor a szőreg újszentiváni réten hadijátékot mutattak be a hazai és külföldi résztvevők, felidézve a 150 évvel ezelőtti csatát. Szombaton Szabó János honvédelmi miniszter tartott ünnepi beszédet, amelyben kiemelte: azokra emlékezünk, akik 1849 nyarán a 370 ezres császári és orosz cári csapatokkal, a csaknem háromszoros túlerővel mertek szembeszállni. Bátrak, erősek, hazafiak és bajtársak voltak. Egyetlen szóból értett akkor az oldalunkon harcoló lengyel és olasz légionista, az észak-magyarországi harcok hőse, valamint a délvidéken küzdők, akik alig két hét alatt kiszorították a támadó ellenséget. Annyi kiváló ember, hős és bátorságból tanúbizonyságot tevő katona ellenére mégis veszteséggel zárult számunkra a szőregi csata. Szabó János hangsúlyozta: a korábbi eseményekre visszatekintve megrendülve és tisztelettel kell fejet hajtanunk 1848 és ’49 sok tízezer katonája és polgára előtt, akik becsülettel tették, amit tenniük kellett. Olyan örökséget hagytak ránk, amelyet ápolni, védeni minden új nemzedéknek becsületbeli kötelessége. Bánt MAGYARORSZÁG *3 Az üresen maradt szék Bizonyára csalódtak, akik valamiféle csodaszernek gondolták a délkelet-európai stabilitási egyezmény szarajevói konferenciáját, hiszen a Bosznia-Hercegovina fővárosában felvonult politikusi elitcsapat még nem írt fel semmiféle receptet a balkáni közérzet tartós orvoslása érdekében. A fanyalgás azonban még akkor is alaptalan, ha a tanácskozás valóban kevés látványos és konkrét eredményt hozott, hiszen a jelek szerint sikerült felállítani azt a diagnózist, amelynek kezelése majd igazi előrelépést is hozhat. Az orvosi példánál maradva: e diagnózis egyik lényegi eleme, hogy el kell különíteni a bacilusgazdát, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy soha többé ne fertőzhesse meg környezetét. Szarajevóban ez megtörtént, mivel a balkáni bajkeverő, Szlobodan Milosevics Jugoszláviáját, illetve Szerbiáját nem hívták meg, így üresen maradt az a szék, amely pedig régóta vár arra, hogy egy arra érdemes politikus helyet foglalhasson rajta, visszavezetve ezzel Belgrádot a nemzetek közösségébe. A diszkriminációnak nem csupán a Milosevics-klán a vesztese, sőt főképpen nem az. Az első számú vesztes(ek) Szerbia és nemzetei, amelyek nem élhetnek azzal a konferencián is felajánlott — részben még csak elvi — anyagi segítséggel, amelyet a paktum aláírói készek felajánlani a térség boldogulása érdekében. Belgrád nyilvános mellőzése egyben felhívás keringőre:a szerbiai társadalomnak minél hamarabb el kell távolítania Milosevicset és híveit a hatalomból. Magyar szempontból a sok vonatkozásában jelképes, üzenetértékű szarajevói csúcsnak feltétlenül megvolt a maga hozadéka, hiszen minden korábbi híresztelés és sugalmazás ellenére igenis oda fog figyelni a világ a Koszovón kívüli jugoszláv területek kisebbségeinek jövőjére is. Ez pedig akkor is biztató jelzés, ha most név szerint nem említették a Vajdaságot. Azzal talán még az ellendrukkerek is tisztában vannak, hogy túl sok szóba kerülhető területe azért nincsen Szerbiának. Egyelőre amúgy is csupán a kereteket jelölték ki, a konkrét tárgyalásokon már lehetetlen lesz a „Vajdaság” szó mellőzése. Azért sem, hiszen - roppant kellemes meglepetésként - az amerikai szenátus külügyi bizottsága éppen a szarajevói találkozó előestéjére időzítve fogadta el a magyar diplomáciai törekvéseket nagyban erősítő törvényjavaslatot, amelynek értelmében - végső jóváhagyása esetén - szinte kötelező lesz figyelembe venni a vajdasági magyarok érdekeit. Mindezek fényében elég furcsán érzi magát az ember, amikor olyan bírálatokkal, szemrehányásokkal, sőt kioktatással találkozik, hogy „minek ugrálunk mi a vajdasági autonómia miatt”, hiszen úgysem törődik vele senki. Nos, a tények alaposan rácáfolni látszanak e különös kibicekre, akik kritikájuk hangoztatásakor mintha elfeledkeznének róla, hogy már csak azért is célszerű sokat kérni, hogy az alkudozás utáni eredmény is kielégítse igényeinket. Ez esetben pedig a vajdasági magyarság jogos igényeit is. Egyelőre tehát még semmiképpen nem dőlhet hátra elégedetten kormányzatunk, ám mégis egyfajta doppingként szolgálhat számára Peter Tufo amerikai nagykövet nyilatkozata, mely szerint elismerés illeti Budapestet a Jugoszláviában élőkért tett erőfeszítéseiért. Daróczi László Petőfi sajtója Petőfi Sándor még most, másfél évszázaddal halála után is veszedelmes ember. Azt aligha várná el, hogy az utókor kötelességszerűen, adminisztratíve megemlékezzék születése és halála jeles évfordulóiról, ámde azért volt ő olyan öntudatos költő meg hazafi is, hogy ilyen alkalmakkor számon kérje, úgy általában, nemzete emlékezetét. Végül is nem akárki volt ő, s nem éppen „potomságot” áldozott kedves magyar népének: az életét Szombaton volt százötven éve, hogy sorsdöntő ütközetben hősi halált halt szabadságunkért huszonhat évesen annyi verset hagyott maga után, örökségül nekünk, hogy elszavalásuk 36 órába telik. És micsoda költeményeket! Petőfi nevét utcák, terek, települések, Duna-híd, rádióállomás, könyvek, képek, szobrok, bankjegyek, postabélyegek, iskolák, színházak, művelődési házak, múzeumok, termelőszövetkezetek, sportegyesületek és sajtószabadság-díj őrzik. Mondom: nem akárki ő. Lássuk tehát, mit írtak róla az újságok! A halála kerek évfordulóján megjelent országos napilapok közül a Napi Magyarország a címoldalán kicsiny Petőfi-arcképpel hívta fel olvasói figyelmét az eseményre, tájékoztatott a Nemzeti Múzeum alkalmi kiállításáról és a Bartók rádió roppant vállalkozásáról, a költő összes versének két napig tartó éterbe sugárzásáról. Egyedül a mi lapunk szentelt kiemelt helyet - ünnepi vezércikket - emlékének. Rajtunk kívül csak a Népszabadság első oldalán olvasható az évfordulóról, az újság 9. oldalán Bücher Iván írt egyéni hangú, szép cikket Petőfi sorsáról, alatta beharangozó van a hét végi fehéregyházi programról. A Magyar Nemzet szombati mellékletében készített kétoldalas, képes összeállítást Petőfi életének utolsó, erdélyi színhelyeiről, ugyanott Sütő András írása adja meg az alkalom rangját. A mi újságunk egész oldalon közölt háttérdokumentumokat és erdélyi riportot az évfordulós szoboravatásról. A Magyar Hírlap aznapi számában egyetlen sor(!) nem olvasható az eseményről, a lapot készítők elgondolkodhatnának újságjuk nevéről. A Népszava Szép Szó mellékletében egy rövid írás — Martin Józseftől idézi meg legnagyobb költőnk emlékét, az újság napi részében semmi, pedig Petőfi Sándor egyáltalán nem volt jobboldali. (Tény, hogy az előző napi Népszavában hét végi előzetes és publicisztika jelent meg az alkalomból.) A Magyar Írószövetség folyóirata, a Magyar Napló teljes júliusi száma az évfordulóra készült: eddig ismeretlen dokumentumok, tanulmányok, alkalmi versek és prózai írások töltenek meg hetven oldalt A színes borítólapon szép Petőfi-emléklap látható. Ezzel szemben a szaklap, az Élet és Irodalom július 30- án megjelent számában - írd és mondd! — egyetlen sor sem található a témáról. Úgy látszik, a költőnek sem az élete, sem irodalmi működése nem üti meg azt a magas színvonalat, amit a lap manapság képvisel. Két további hetilap múlt heti számait néztem át, magukat nemzeti elkötelezettségűnek, konzervatívnak és a magyar ügyek iránt fogékonynak meghatározó orgánumokat. Sajnos, sem a Magyar Demokratában, sem a Magyar Fórumban nem találtam egyetlen sort sem Petőfiről és a szombati nagy évfordulóról. Lehet, hogy az előbbinek nem volt elég demokrata, a másiknak elég radikális és magyar ember Petőfi Sándor? No de sebaj, lesz még jubileum, 2023-ban a költő születésének, 2049-ben pedig halálának lesz kétszázadik évfordulója. Ludwig Emil