Napi Magyarország, 1999. szeptember (3. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-30 / 228. szám

6* MAGYARORSZÁG Enged a Sinn Fein Martin McGuinness - az északír katolikus Sinn Fein párt fő tárgyalója az északír békemegállapodás megvalósí­tásának folyamatában - jelez­te, hogy a köztársasági mozga­lom hajlandó kompromisszu­mot kötni fegyveres szárnya, az IRA leszerelésének kérdésé­ben, ha David Trimble északír kormányfő is enyhít álláspont­ján, és hozzálát a tartományi kormány felállításához. McGuinness a brit Munkáspárt Bournemouthban folyó éves konferenciáján beszélt erről, amidőn üdvözölte az ulsteri unionisták (UUP) mérsékelt szárnya által kidolgozott komp­romisszumos javaslatot a nagy­pénteki békemegállapodás megvalósításáról. Stephen King, a legnagyobb északír po­litikai párt, az UUP politikai ta­nácsadója által papírra fektetett elképzelés szerint David Trimble kormányfőnek és a pártnak engednie kellene ab­ból, hogy ragaszkodik az IRA leszereléséhez a kormány felál­lítása előtt. Javaslata értelmében a párt­nak áldását kellene adni a kor­mányalakításra azon az alapon, hogy négy héttel a kabinet létre­jötte után az IRA terrorcsoport hozzálát fegyverei beszolgálta­tásához. David Trimble kor­mányfőnek - pártja keményvo­nalasainak megnyugtatásául - a kormány létrejötte előtt írásba kell adnia lemondását arra az esetre, ha nem valósul meg az IRA leszerelése. Az Ulsteri Unionista Párt a nyáron meg­akadályozta az északír tartomá­nyi kormány létrejöttét, az „előbb fegyvert, utána miniszte­ri széket” elvük alapján. Az északír kormányfő pártja addig nem akarja befogadni a kabinet­be a katolikus Sinn Fein képvi­selőit, amíg a legnagyobb ter­rorcsoport, a párt fegyveres szárnya, az IRA nem lát hozzá a leszereléshez. Martin McGuinness a Labour-konferencián elmondott beszédében kijelentette, hogy David Trimble kormányfő elő­segítené a békefolyamatot, ha elfogadná saját mérsékeltjei ja­vaslatát. Hozzátette azonban, személy szerint nem ért egyet teljes mértékben a kidolgozott kompromisszummal, mert az a nagypénteki megállapodás meg­sértését jelentené, hiszen az egyezség nem köti a kormány­­alakítás előfeltételéül a leszere­lést. De mint mondta, a javaslat alapján meg lehetne találni a ki­utat a kormányalakítás-leszere­lés ördögi köréből. Külpolitika Tel-avivi tudósítónk, Breuer Péter jelenti: Késik az amerikai támogatás Dél-Libanonban az izraeli gépek az utóbbi huszonnégy órában közel harmincszor hajtottak végre bevetést. Az Amal és a Hezbollah állásait támadták. A gépek sértetlenül értek vissza tá­maszpontjukra. A pilóták beszámolói szerint emberéletben nem esett kár, de több terrorista kiképzőbázis használhatatlanná vált. Szíria Izrael támadásait Liba­nonban barbár beavatkozásnak tekinti, és a Tisria (a damaszku­szi kormányhoz közel álló napi­lap) szerint Tel-Aviv nem tud éket verni a szír-libanoni barát­ság közé. Ugyanakkor a szír la­pok azt sem titkolják, hogy Iz­rael udvarol Asszad elnöknek, aki viszont nem akar tárgyalni. A lapok szerint a tárgyalásokra csak akkor kerülhet sor, ha Izra­el visszatér az 1967-es határok­hoz, sőt, a Generázeti-tó nagy részét is maguknak kívánják a szíriaiak. A Szíriából érkező hí­rek azért is bosszantják az izrae­lieket, mert úgy tűnik, akadoz­nak a palesztinokkal folytatott tárgyalások. Erre talán az a leg­nagyobb bizonyíték, hogy Baraknak még nem volt ideje kijelölni az izraeli tárgyalóbi­zottság vezetőjét sem. A békefo­lyamat kulcsszereplői - Clinton, Barak, Arafat, Mubarak - ugyanakkor meghívót kaptak november 2-ra Norvégiába, ahol a Jichak Rabin volt miniszterel­nök ellen elkövetett merényletre emlékeznek. Az izraeli biztonsági erőket és Izrael népét aggasztja, hogy az amerikai kongresszus nem hagy­ta jóvá azt az 1,2 milliárd dollá­ros segélyt, amelyre a wye-i szer­ződés végrehajtásához van szük­ség. Hasonlóképpen az ameri­kaiak által a palesztinoknak ítélt gyorssegélyt sem szavazták meg. Albright amerikai külügy­miniszter most a kongresszus­nál próbálja kilobbizni, hogy mégis valami megoldást találja­nak. Egy magát megnevezni nem kívánó fehér házi informá­tor szerint Clinton igencsak baj­ban lesz, ha nem sikerül előte­remtenie mind az izraelieknek, mind a palesztinoknak ígért tá­mogatást, hisz a fent említett összegeket a sáremi szerződés­be - amely a wye-i egyezményt erősítette meg - újra belevették. A pénzek érkezése előtt az egyezmények gyakorlati kivite­lezése nem kezdődhet meg, hisz a kivonulásoknak, katonai egy­ségek áthelyezésének anyagi vonzatai is vannak. Sok a csecsen polgári áldozat Újraindított orosz légicsapások Az orosz légierő szerdán reggel ismét támadásokat indított cse­csen célpontok ellen: a hadszíntéri bombázók Groznij déli pe­remkerületeit, a hankalai légibázist, Argus városát és más tele­püléseket, elsősorban az olajlétesítményeket támadták. Csecsen források szerint másfél tucat polgári áldozata van a csapá­soknak, s több lakóházat is találat ért. Groznij szerint az orosz tüzér­ség csecsen falvakat lövetett a da­­gesztáni határ mentén, s itt is sok a civil áldozat. Csecsenföldön már második napja szünetel az áram­szolgáltatás. Aszlan Maszhadov csecsen el­nöknek és Mohamed­ Ali Moha­­medov, a dagesztáni államtanács vezetőjének szerda délelőttre Haszavjürtben tervezett találkozó­ját bizonytalan időre elhalasztot­ták. A találkozó ugyanis heves til­takozást váltott ki a dagesztáni vá­ros lakóinak körében, s elzárták a településre vezető utakat, valamint a gerzeli határátkelőt is. Később ugyan feloldották a blokádot, de újabb útzárral fenyegetőznek arra az esetre, ha a két elnök konvoja megjelenne itt. A dagesztániak úgy vélik, hogy Maszhadovnak még a köztársaság elleni vahabi­­ta támadások idején kellett volna tárgyalnia a mahacskalai vezetés­sel, most már hiábavaló minden­fajta egyeztetés. Vlagyimir Putyin orosz kormányfő szerdán úgy nyi­latkozott, hogy a dagesztáni veze­tés Moszkva megbízásából folytat majd tárgyalásokat a csecsen el­nökkel. Putyin azt várja, hogy Maszhadov késznek fog mutatkoz­ni „a tárgyszerű párbeszédre a szö­vetségi vezetéssel”, s Csecsenföld kinyilvánítja készségét arra, hogy ,m­egtisztítsa területét a nemzetkö­zi bandáktól”. Moszkva korábban is állandó kapcsolatot tartott a Cse­csen Köztársaság vezetésével, s most sem kívánja megszakítani e kontaktusokat. A haszavjürti talál­kozó e kapcsolattartás egyik eleme - mondta Putyin. Figyelemre méltó, hogy Masz­hadov elnök kedden Groznijban több csecsenföldi hadúrral is meg­beszélést folytatott, de a tárgyalá­sok témáját nem hozták nyilvá­nosságra, s a résztvevők nevét is titokban tartják egyelőre. • Alekszandr Lebegy szerint a Kreml, azaz a hatalma fenntartása érdekében mindenre kész Jelcin­klán keveredett bele az utóbbi he­tek oroszországi terrormerényle­teibe, amelyek közel háromszáz emberéletet oltottak ki. A jelenlegi krasznojarszki kormányzó a fran­cia Le Figaro szerdán megjelent exkluzív interjújában úgy vélte, a hatalomhoz körömszakadtáig ra­gaszkodó elnök és „a család” - miután teljesen elszigetelt, nincs politikai támogatottsága, hogy nyerjen a választásokon - az or­szág destabilizálását segíti elő az­zal, hogy megakadályozzák a ha­marosan esedékes törvényhozási és elnökválasztás kiírását. Ausztrália: veszélyes küldetés Az ausztrál nemzet régi kérdése: kihez tarto­zunk? A hatalmas ország csekély lakossága ugyanis választhat. Vagy elfogadja geopolitikai helyzetét és az ázsiai országokat tartja szövetsé­geseinek, velük keresi a kapcsolatot, vagy a la­kosság nem képes nemzetként gondolkodni, ha­nem „apáik földjét”, Nagy-Britanniát követik tű­zön-vízen át. Egyfajta gyökértelenség jellemző a lakosságra. Érdekes módon Nagy-Britanniát tart­ják hazájuknak, pedig már Ausztráliában szület­tek, és elsősorban a demokratikus berendezkedés és jólét fűzi őket az országukhoz, a klasszikus ér­telemben vett hazaszeretetről nincs szó. Most az Indonéziával való konfliktusa előtérbe került, és nyilvánvalóvá vált, hogy ki uralja a tér­séget. Mert e két ország az utóbbi időben ezért ve­télkedik. Mindkettőnek vannak előnyei és hátrá­nyai, ütőkártyái a másik ellen. Ausztrália - a Brit Nemzetközösség részeként - igen erős szövetsége­seket tudhat maga mögött. Ám lakossága húszmil­lió alatt van, ellentétben Indonézia 200 milliójával. A „független” Ausztrália a XX. század elején építette ki szövetségi rendszerének alapjait, ami­kor magát nemzetként deklarálta. Ahhoz azon­ban, hogy az ausztrálok is nemzetként gondol­kodjanak, szükség volt egy véres csatára. 1915. április 25-én a gallipoli ütközetben az Ausztrál és Új-Zélandi Fegyveres Erők (Anzac) nevű szerve­zet is részt vett. A várt lankás tengerpart helyett azonban meredek sziklafal és török fegyvertűz várta a partraszálló katonákat. Az ausztrál „Don­­kanyarban” 8418 katona vesztette életét, és majd húszezer megsebesült az ötvenezer fős létszám­ból. Azóta az Anzac az ausztrál nemzet jelképe, az ütközet évfordulója - az Anzac-nap - a legje­lentősebb nemzeti ünnepük. Ennek ellenére az ausztrál külpolitika csak ta­pogatózott, és mindent úgy csináltak, ahogy a bri­tek akarták. Ennek igen egyszerű oka volt: a féle­lem a környező országoktól, azon kívül az ún. fe­­hér-Ausztrália-politika térnyerése miatt is egy fe­hér, európai, keresztény szövetségest akartak. Ám azzal, hogy Nagy-Britannia felé közeledtek, elvágták az Ázsiához húzó kötelékeket, és a tér­ség nem nézte ezt jó szemmel. Ausztrália a máso­dik világháború után kezdte meg önálló külpoliti­kai életét. Az újfajta gondolkodást követve a gyarmatosítás ellen küzdöttek, és igen erősen tá­mogatták az indonéz függetlenségi harcokat. A nagy összetűzés Indonéziával a SEATO, a Dél-Kelet-Ázsiai Országok Védelmi Szervezeté­nek megalakításakor volt. A szervezetben részt vett három világhatalom (Egyesült Államok, Franciaország, Egyesült Királyság), a régió veze­tő hatalmai (Ausztrália és Új-Zéland) és a hozzá­juk húzó, védelmet kérő kis országok, Thaiföld, a Fülöp-szigetek és Pakisztán. Indonézia azonban nagyon rossz szemmel nézte ezt. Szerinte a szer­vezet nem más, mint a végre lerázott gyarmati iga felelevenítése, csak ausztrál vezénylettel. A régi barátság semmivé lett a két ország között. Ausztrália bizonyos tekintetben egyedül van. Bár békés, biztonságos, demokratikus jó­léti állam, a háttere egy lagymatag európai gondolkodás és a keresztény vallás. A muzul­mán Indonézia számára ez mindörökre hadüze­netet jelenthet. Bár indonéz csapatok nem in­dulnak az ötödik földrész, felé, a fenyegetés mindig megvan, ezért Ausztrália csúcsra futtat­ja védelmi erőit. Az ausztrál békefenntartók érkezésekor Indo­nézia a belügyeibe való beavatkozással vádolta Ausztráliát. Nyitott a kérdés: nemzetközi akció folyik-e Indonéziában vagy csak a délkelet-ázsiai térség kicsinyes hatalmi rivalizálása? Sitkei Levente Párbeszéd Indiával? Titkos vizit Egy volt pakisztáni diploma­ta, aki a közelmúltbeli kas­­míri konfliktus idején erőfe­szítéseket tett az Indiával va­ló párbeszéd megteremtésé­re, e héten titkos villámláto­gatásra Újdelhibe utazott - adta hírül szerdán az Indian Express. Az indiai napilap Pakisztán új­delhi nagykövetségének szóvi­vőjét idézi, aki szerint Niaz Maik volt pakisztáni­ külügymi­niszter minden bizonnyal a „kétvágányú diplomáciai fo­lyamat” keretében érkezett In­diába - idézi a Reuters. Újdel­hi és iszlámábádi illetékesek mindazonáltal nem kívánták kommentálni azt a jelentést, amely szerint Naik 24 órás lá­togatás után, kedd este utazott haza Indiából. Az Indian Ex­press megszólaltatta a Naikot Indiába elkísérő Tálát Maszud nyugalmazott tábornokot, aki a decemberben Kat­manduban összeülő dél-ázsiai együttmű­ködési konferencia előkészüle­teivel hozta összefüggésbe lá­togatásukat. Maszud hangoztatta, hogy Pakisztán most az új indiai kormány megalakulására vár, ettől reméli a kasmíri problé­ma politikai rendezését. Naik a legutóbbi, Kargil körzetében kirobbant és tíz hétig elhúzódó indiai-pakisztáni konfliktus idején is közvetítő tevékenysé­get vállalt a két ázsiai atomha­talom között. India alaptalan­nak mondta azt a sajtóban is­mertetett feltételezést, hogy a volt pakisztáni külügyminisz­ter jelentős szerepet játszik színfalak mögötti diplomáciai egyezkedésekben. Elemezők azonban valószí­nűnek tartják, hogy mindkét félre erős nyomás nehezedik a kargili konfliktus miatt félbe­szakadt tárgyalási folyamat folytatása érdekében. Ez elő­készíthetné ugyanis, hogy Bill Clinton amerikai elnök látoga­tást tegyen a jövő év elején a két szomszédos ázsiai ország­ban. 1999. szeptember 30., csütörtök Segélyek Kelet-Timornak A nemzetközi erő (Interfet) brit kontingensében szolgáló nepáli gurkák kíséretében szerdán el­indult Diliből az első segély­konvoj Kelet-Timor egyik félre­eső zugába, amelyre az Interfet ellenőrzése még nem terjed ki. A gurkák parancsnoka, Mark Lillingston-Price alezredes kö­zölte a Reutersszel, hogy kato­nái életmentő küldetésük érde­kében készek erőszakot alkal­mazni, ENSZ-mandátumukkal összhangban. A menetoszlop a szigetfél ke­leti részén lévő Baucauban áll meg éjszakára, és csütörtökön folytatja útját a lospalosi milícia fellegvár felé, ahol feltehetőleg parancsmegtagadó indonéz ka­tonák is tanyáznak még. Az ENSZ leállítja a fehérjében túl­ságosan gazdag kekszféleségek légijárművekről való ledobását a kelet-timori éhezők számára, mert azok gyomorégést kapnak tőle. A fia Ali segélykoordinációs szóvivő szerdán Darwinban kö­zölte, hogy az élelmezési világ­­program mostantól inkább köz­úton próbál megfelelőbb élelmet eljuttatni a szigetfél belsejében lévő nélkülözőknek. A döntést az is indokolta, hogy egy leve­gőből ledobott élelmiszeres láda kedden összezúzta egy három­éves kisfiú lábát, amelyet ampu­tálni kellett. Jusuf Habibie indonéz elnök szerdán visszautasította az „Axis Force” nevű hatpárti szövetség felszólítását, hogy hagyjon fel újraválasztási terveivel. Habibie és Indoné­zia főbb pártjainak találkozó­ját követően Amien Rais, a Nemzeti Mandátum Párt (PAN) reformszellemű veze­tője elmondta: felszólította az indonéz államfőt, gondol­ja újra jelöltségét. Ausztrál békefenntartó indonéz milicistára ügyel. Megkésett buzgalom fotó: Newsweek Irán gesztusa Iraknak Khomeini ajatollahnak, az Irá­ni Iszlám Köztársaság meg­alapítójának századik szüle­tésnapja alkalmából Irán szer­dán szabadon engedett 276 iraki hadifoglyot - jelentették be hivatalosan. Az iráni politi­kai és katonai vezetők jelen­létében Teheránban ünnepé­lyes keretek között szabadon engedett hadifoglyokat hama­rosan az iraki határra szállít­ják, ahol az iráni vörös félhold aktivistáinak felügyelete alatt átadják őket az iraki hatósá­goknak. Az AFP által idézett INA hivatalos iraki hírügynökség jelentése szerint Szaid asz- Szahaf iraki és Kamal Harazi iráni külügyminiszter az ENSZ-közgyűlés ülésszakának e heti ülésén, New Yorkban ál­lapodott meg abban, hogy tár­gyalásokon rendezik azokat a problémákat, amelyek az 1980-88 közötti iraki-iráni há­ború hadifoglyaival és más rendezetlen ügyekkel függnek össze. A 11 éve véget ért hábo­rú súlyos következményekkel járt: leginkább a hadifoglyok és az eltűntek problémája aka­dályozza a két ország viszo­nyának rendezését. A nyolc évig húzódó fegyveres viszály során mindkét oldalon több százezer ember vesztette éle­tét, és mindkét fél ezrekre teszi a másik oldalon hadifogoly­ként tartott katonái számát. Bécsi tudósítónk, J. F. Balvany jelenti: Süllyed az osztrák koalíció hajója „Egyáltalán nem biztos, hogy az október 3-i választások után ugyanebben az összeállításban áll fel a szocialista-néppárti (SPÖ-ÖVP) koalíciós kormány” - ezt nyilatkozta Gáspár Einem, az SPÖ balszárnyának éllovasa, mire az ÖVP parlamen­ti másodelnöke sértődötten vette a kalapját, és faképnél hagyta eddigi politikai barátait. Nemcsak Heinrich Maisser, az ÖVP utolsó „nagy öregje” állt a panaszfal mellé az etikai lezüllés miatt, hanem Stájerország, Karintia és Salzburg tartomány­főnökei is krokodilkönnyek hul­­latására kényszerültek. Hiszen Andreas Khol, ÖVP-klubfőnök szocialista diktátumok előtt való meghunyászkodása már régóta rontja az ÖVP polgári hitelét és taszítja a hazafias, hagyomány­tisztelő, konzervatív és tőkebarát választókat. Waltraud Klasm­nic, Christoph Zernetto (rokona miniszter volt az első osztrák köztársaságban) és Franz Schausberger többek között azt is felróják a „Khol-fiúknak”, hogy csökönyösen akarják foly­tatni Jörg Haider Szabadelvű („F”) pártjának kirekesztését a közéletből. Ebbe a politikába fog bele­bukni az ÖVP - jósolják az említett ÖVP-nagyságok, hi­szen egyáltalán nem lehet ki­zárni azt a lehetőséget, hogy Haideréknál kevesebb szava­zatot kap az ÖVP, partnersé­gük súlya az SPÖ mellett le­csökken, és a szocialisták vagy kisebbségi kormánnyal próbálkoznak, vagy a többi minipárttal (Zöldek, Liberális Fórum) az ellenzéki padsorok­ban foglalnak helyet. Wilhelm Molterer, az ÖVP pártlapjában (Neues Volksblatt) lándzsát próbál törni a „Khol-fiúk” mellett. A hivatalban lévő me­zőgazdasági miniszter azon­ban a lejáratott koalíció hajó­ján ül, amelyből többen mene­külnek, és az újaknak kínálko­zó kék (Haiderek) vizek felé eveznek, miután az SPÖ-vel való túl hosszú frigy teljesen lejáratta az ÖVP-tekintélyt.

Next