Napkelet, 1923. január-május (1. évfolyam, 1-5. szám)
1923-04-01 / 4. szám - Mészáros Sándor: Esti dal - Ölvedi László: A gárda, a gárda
328 ESTI DAL Annyi szépségből nem maradt meg semmi, Csak a rablókéz barázdás nyoma. A körvonal nem az a drága főn már. Sem a diadém, a hajkorona. Dús sötét lomb, minő a sphinxé, Ma gyér, fakó. S a királyi szemek Tört üvegként egy elmúlt messzeségből Még felgyúlnak, még átmerengenek. Még ő az arc. De már mintáz a Semmi, Rakja föl rajt a mohaszürke szint, Míg fölmerül egy nap a sárga puszta S a homokon a rom , egy drága sphinx. Mészáros Sándor. Magvetője jár a jövőnek A Ruhr menti véres határba . És ha majd e mag kalászba szökken, Olyan csodát lát, hogy holtra döbben A gárda, a gárda! Ölvedi László. A GÁRDA, A GÁRDA A Ruhr mentén ropog a puska, és Rajna-parton francia várta. Ha német ajkon zeng az ének, Gyilkolnak a büszke legények: A gárda, a gárda. Dühe morajlik ezernyi népnek Dallal omolnak véres halálba. Tüzes a tél, hideg a nyár, Holttesteken taposva jár A gárda, a gárda. Vasút se búg, parlag a határ. Munkás keze megáll a gyárba , Gall szurony, vagy német akarat? Berlin felé robog a csapat, A gárda, a gárda. Németnek süt reggel még a nap, Idegené az éj leszállta. Jó a fegyver briganti tőrnek, S törvény tipró gaz börtönőrnek A gárda, a gárda.