Napkelet, 1934. január-június (12. évfolyam, 1-6. szám)
1934-01-01 / 1. szám - Reményik Sándor: "Szemeimet a hegyekbe emelem" (Vers-ciklus)
2 REMÉNYIK SÁNDOR VERS CIKLUSA: SZEMEIMET A HEGYEKRE EMELEM. (121. Zsoltár.) 1. MÉG EGYSZER. «Szemeimet a hegyekre emelem, Onnan jön segítségem.» — Zsongott bennem a zsoltár ritmusa, De eltemetett, bús szerelemképen. Tompán, fojtottan, mint búvópatak. Nem mertem szemeimet fölemelni. Láttam a boldog vetélytársakat, A tetők víg, szerencsés szeretőit. Ezek a szürke, hallgatag kőszálak Papok s nem prédikálnak, Próféták, de senkit nem feddenek, Se vétkes királyt, se vak népeket. Csak állnak s várnak Mindenkit, aki fáradt, Mindenkit, aki megterheltetett. Időtlen idők óta Szikla. Döbbentően tornyosodik föl. Csak tekintetem kúszik föl reá Függőleges falon. És visszahull. Alul Szeszélyes rajz cifrázza a követ. Rúnák, rovások, hieroglifek. Kő-evangelium. A föld történetéből maradtam otthon, roskadtan, magamba. Mint kit egy hangos szívverés is rémít. S most még egyszer mégis csoda esett: Jöttem, láttam, győztem a hegyeket, S a csúcsokat csókoló napsugár Nem vakította meg A hegyekre fölemelt szememet. Itt állnak s várnak: Örökös szürke vőlegényei A Csendnek, a Havas menyasszonya Hallgatnak, várnaknak. Jó, komoly barátok. Sok balgatag kérdésre nem felelnek. Nem avatkoznak a mi életünkbe. De ha hozzátok megyünk, fölemelnek. Egy ősi, titokzatos fejezet. Felírva találjátok ezeket A Nagykőhavason, írták az áradó és apadó S lassan visszavonuló tengerek Anno egyben, Ama első napon. Az Embernek előtte. Mikor csak Isten volt és a hegyek. 2. NÉGY NAP. Négy ragyogó, verőfényes, igaz nap. Négy naptárból kiszakított aranylap. Négy örökkévalóságba iktatott, Kibeszélhetetlen, boldog, mély titok. 3. JÓ, KOMOLY BARÁTOK.. 4. KŐ-EVANGELIUM. BUDAPEST