Nappali ház - művészeti és irodalmi szemle, 1999. 2. szám

ÚTSZÉLI MŰVÉSZET - Andrási Gábor: Kedves Szókratész (Valódi művészet)

Andrási Gábor Kedves Szókratész (Valódi művészet) „ Ohó! — kiáltotta. — Nem vártatok ekkora tökéletességet! Egy asszony előtt álltok, s a képet keresitek. Olyan mélység van ezen a vásznon, leve­gője annyira valóságos, hogy nem tudjátok megkülönböztetni a környe­ző levegőtől. Hova lett a művészet? Elveszett, eltűnt! Ezek egy lány valóságos formái. (...) — Lát valamit? — kérdezte Poussin Porbustől. — Nem én... És maga? — Semmit.’’ (Honoré de Balzac: Az ismeretlen remekmű) „Szókratész: ...a látható dolgok, ...attól, hogy a művész művébe emeli őket, azért még azok maradnak, amik voltak, mivoltukat és sajátos jelentésüket beleolvasztják annak a tervébe, aki saját szándéka kife­jezésére használja őket, így a festő ... nem szorítkozhat pusztán arra, ami számára szükséges. Phaidrosz: íme a haszna és a hátránya annak, ha ki vagyunk szol­gáltatva a valóság dolgainak. ” (Paul Valéry: Eupalinosz vagy az építész) Amatőr: Mester, hónapok óta alig látlak stúdiódban. Beszélik, hogy műveidet eztán nem ott kell keressük, és nem is megszokott expozíció­jukban, mely intézmény emberemlékezet óta erre szolgál. E tágas és kevésbé tágas — olykor földalatti — termeket magad mögött hagytad, hogy a mindennapi életet élő emberek között leld meg a valódi mű­vészetet. (Az idézeteket fordítot­ta Réz Ádám Somlyó Artifex: Ketrecnek éreztem stúdiómat, s az expozíciókat nemkülönben. György, Tandori Dezső Egyre fojtogatóbb, szűkös térben jártam fel s alá kifulladásig. Néhány és Devecseri Gábor.­ művésztárs, curator, műértő, jóbarátok, meg ezek rokona, ismerőse láto-Andrási Gábor (1954) legutóbbi írása a Nappali házban: Mi a mamco! (98/4): 46 Andrási Gábor

Next