Napsugár, 1970 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
HELYTÁLLÁSBÓL JELES Még mindenkiben nagyon frissen ott lappang a pusztító árvíz rettentő emléke, hisz még most sem tűnt el nyoma a borzalmas rombolásnak. Az eltűnt házak helyén még nem áll más. De fokozott ütemben dolgoznak a károk helyreállításán, a rombadőlt házak felépítésén, hogy minél előbb a borzalmas árvíznek valóban csak az emléke maradjon. Hogy is történt, mi is volt az oka ennek a rendkívüli időjárásnak ami a borzalmas pusztítást okozta? A tél hosszú volt. A havasokban sok hó gyűlt fel. Május első felében még nem olvadt el. Az óceánok felől hatalmas tömeg páradús meleg levegő áramlott Európa felé, de ugyanakkor az északi hideg levegő sem késlekedett. Pontosan hazánk felett találkozott a kétféle légtömeg. Ahogy a meteorológusok mondják, itt alakult ki az esőfront, ami mindig a hideg és a meleg levegő találkozásánál jön létre. A súlyosabb hideg levegő magasba nyomta a könynyebb meleg levegőt, és annak víztartalma kicsapódott. Megindult az eső. Csakhogy míg az esőfront rendszerint el szokott vonulni, most a kétféle levegőtömeg nem bírt egymással. Kavarogva-keveredve mintegy megállt hazánk felett, így aztán három nap és három éjjel szakadatlanul zuhogott, mintha cseberből öntötték volna. Ez a havasokon még meglevő havat is elolvasztotta. Az óriási tömegű víztől a kis vizek nagy vizekké duzzadtak, a nagyobbak kiléptek medrükből és pusztító áradattá váltak, mindent elsepertek ami útjukat állta, így történt. Közel száz éve nem volt hazánk felett ilyen időjárás, nem vonult végig ilyen pusztító ár. Az emberek rég elfeledték, hogy a szőke Szamos, a csendes Maros, a fodrozó Szeret meg sok más társa elhagyhatja medrét és romboló áradattá válhat. Sok helyen egyszerűen nem hitték, hogy a csobogó patak, csendes folyó kiléphet medréből és házakat rombolhat, tönkreteheti az ember munkáját. Sajnos, el kellett hinniök, amikor a bömbölő ár az ereszek alját nyaldosva, falvakat, városokat öntött el, épületeket rombolt le, tengerré változtatva a zöldülő határt. S akkor ráeszmélve a veszedelemre az emberek hősiesen szembeszálltak a pusztító áradattal. Egy emberként lépett fel az ország, s ahol még nem pusztított az ár, gátakat vetettek elé, ahol dühöngött, embereket, javakat mentettek előle, s miután elvonult, millió segítő kéz nyúlt a kárt szenvedettek felé, s a párt irányításával, magának Nicolae Ceauşescu elvtársnak személyes útmutatásával, aki pillanatot sem pihenve végiglátogatta a veszélyeztetett helyeket, gyorsított ütemben megkezdődött az újjáépítés. A hősi küzdelemben a pionírok, iskolások is méltóképpen viselkedtek. Kivették részüket az árvíz elleni harcból, embertársaik megsegítéséből, s kiveszik részüket az újjáépítés munkájából is. Ők is jelesre vizsgáztak helytállásból, az ország lakosságával együtt. Legnagyobb veszély idején, Désen történt. Lázár Lacika pionír két testvérével otthon játszadozott, mikor meglepte őket .1.ár. Szüleik munkában voltak. Pillanatok alatt bent volt a víz a szobában. Mind a hárman rettentően megijedtek. De Laci csakhamar magához tért. Pillanatok alatt határozott. A házuktól nem messze magaslat volt. Oda kell eljutniuk. Hátára vette kisebbik testvérét, a másikat kézen fogta s bátran belegázolt a növekvő vízbe. Nem volt messze a domb, de nehéz volt az út. Már-már úgy érezte, nem bírja tovább. De nem hagyta magát, s végül testvéreivel együtt biztos helyre ért. Pionírhoz méltóan viselkedett Segesváron Paşcu Ironim és Adrian Apostu is. Egy tutajon két férfi egy anyát és három gyermeket mentett. A part felé tartottak. A tutaj azonban megfeneklett az ágakban. Minden pillanatban felborulhatott. A két pionír gondolkodás nélkül beugrott a vízbe, ölbe kapták a két kisebbik gyereket, kivitték a partra, így a két férfi megmenthette az anyát és a másik gyereket is. Simon Péter régens pionír két társával csónakon vágott neki az árnak és öt gyereket mentett ki, így lehetne hosszan sorolni az esetek ezreit a pionírok, iskolások helytállásáról is . Helytállás a gátakon. — Jön az ár, jön az ár! Meg kell menteni a várost! — hangzott Arad utcáin. S a város apraja-nagyja kivonult a gátakra. A nagyobb pionírok és iskolások százai ott küzdöttek, harcoltak a város megmentéséért a felnőttekkel. Hordták a földet, köveket, emelték a gátat magasra, hogy ne eressze át a romboló áradatot. Sikerült: Arad megmenekült. Ugyanilyen harc folyt a Szeret és Prut partjain is, a pionírok, iskolások a felnőttek mellett dolgoztak, hogy útját állják az áradatnak. De így történt ez az ország minden veszélyeztetett helyén. Segíteni a rászorulókat. Pillanatig sem késlekedtek sehol az országban. Ruhaneműt, pénzt, élelmiszert hordtak össze a pionírok, iskolások, hogy segítsék, támogassák bajbajutott társaikat. A nagyváradi 14-es számú iskola tanulói zsebpénzüket, ruháikat adták oda.Kovászna megyében 155.000 lej értékű ruhaneműt, 29.000 lej értékű élelmiszert, 18.155 lej készpénzt gyűjtöttek össze az iskolások. Románok, magyarok testvéri összefogásban szálltak szembe a bajjal. Apostol Lucian Odobeşti-b0l csomagot küldött Marosvásárhelyre. Levelet mellékelt hozzá, amelyben kérte a segélyező bizottságot, hogy egy arra rászorultnak adják oda. Tőkés Zoltán kapta meg és levélben köszönte meg a küldött segítséget. Dehát ki tarthatná számon annak a sok millió tanulónak áldozatos együttérzését. Újjáépítés. A marosvásárhelyi 14-es számú iskolát is elöntötte a víz. Kétméteres szennyes ár hatolt be az iskola termeibe, iszapot, pusztítást hagyva maga után. De alig vonult el az ár, a pionírok, iskolások tanáraik vezetésével ellepték az iskolát s hozzáláttak annak rendbehozatalához. Nem maradtak le a dési, szatmári, dicsői és sok más város, község pionírjai, iskolásai sem. Ott lehet látni őket a romok eltakarításánál és kiveszik részüket az újjáépítésből is, így is a helyest Mert csak testvéri összefogásban végzett munkával fog majd teljesen eltűnni az a pusztulás, amelyet a romboló ár okozott. 2