Napút, 2010 (12. évfolyam, 1-10. szám)
2010-06-01 / 5. szám - Hajókatalógus
MplIT III. RAELIZftVS bűnözők agyafúrtsága, hanem a közelmúlt történelmébe való beágyazottsága teszi rejtélyessé. Az emberek mindennapjaiba beleivódott, soha nem „likvidálható" történelmi múlt, ez a „meghalni nem tudó bűn" mérgezi Mág regényeiben a szocializmus felé haladó magyar társadalmat. Korai műveiben sváb nagygazdák gyilkolnak magyar parasztcsemetéket (a földosztás időszakában járunk), arisztokraták lopóznak a szocialista Magyarországra, hogy munkásszármazású szűz lányok meggyilkolásával döntsék meg a szocialista államrendet. Ellenforradalmárok papokat öldösnek, hogy ezt is a kommunisták nyakába varrhassák,10 emigránsok a szolnoki Tisza-híd felrobbantására készülnek,11 a nyugati határszélen gyilkos bandák szerveződnek, hogy a disszidálni vágyókat kirabolják és elpusztítsák. Még „irodalmi" alteregója, Magos őrnagy a nyomozások során mindenkit kikérdez 1956-ról. A tanúk megerősítik, amit a hivatalos propaganda is sulykolt: az „ellenforradalmárok" részegen „huligánkodva" a dolgozó nép vagyonára - és a szűz lányaira - törtek (ez amolyan Mág Bertalan-féle kiegészítés). A közelmúlt történelme - vagyis a szándék annak átértelmezésére - mozgatja ezeket a politikai meséket, hasonlóan egy másik „hivatásos", a sötétség és fény történelmi küzdelmét kémregényekben feldolgozó hajdani ÁVH-tiszt és bestselleríró, Berkesi András műveihez. A Kopjások című regényben a magyar emigráció vezetője, Rajnay Ákos emlékiratban számol be a rendszer és a magyar nép elleni gyűlöletéről. Ez nem igazi bűnügyi regény, hiszen le sem kell leplezni senkit: a Gonosz az, aki tükröt tart saját maga elé. A nyomozó Mágnál is egyfajta modern démonűző. Magos őrnagy rámutat a deklasszált elemekre, népmeséi vádakkal illeti őket, és a végén rájuk bizonyítja bűnösségüket. A jó és rossz transzcendens harca, a haladók és reakciósok mitikus küzdelme, ezek a gyakran balladákba illő történések (melyekben számos vérvédelem is felbukkan!) akár érdekes is lehetne Mág száraz, pedáns, tényszerű, öregemberes stílusában - de csak lehetne! Mág elbeszéléseiben ez a kontraszt sem tudatos. Kik számítanak Mágnál „deklasszáltnak"? Természetesen a régi uralkodó osztály tagjai, emellett a német nemzetiségűek, az erdélyi származással „hivalkodók", bárki, akinek külföldön élő (emigráns vagy határon túli magyar12) ro- 9 Tar Sándor kifejezése. A Szürke galamb nyomozója, Molnár mielőtt megpillantaná a gyilkos arcot, a múlt szellemalakjai között érzi magát: „.. .az volt az érzése, hogy ezen a baljós helyen már csak denevérek, zombik hiányoznak, halottaikból feltámadó, nyugtalan szellemárnyak, a meghalni nem tudó bűn." (Tar Sándor, Szürke galamb, Magvető, Budapest, II. kiadás, 1996, 287.) 10 Ezt - a hitelesség kedvéért - egy létező történelmi személy, Münnich Ferenc fejti ki (Mág Bertalan, Gyilkosság a parókián, In: (J... Banditák Budán, Zrínyi katonai kiadó, Budapest, 1980). 11 Mert a „honi reakció külföldi támogatással mindenre képes, ami a belső rend és a közbiztonság romlását előidézhetné..." (Mág Bertalan, A százéves medalion, in: Uő.: A játszma véget ér, Zrínyi katonai kiadó, Budapest, 1981, 18.) 12 A határon túli magyarok mindig gyanúsak, lásd az Ibusz-úton részt vevő csehszlovák „álturistákról" és a nálunk álnéven bujkáló szlovákiai „élpartizánokról" szóló mesét (A turista halála, In: Uő.: Az áruló golyóstoll, Minerva, Budapest, 1975).