Napút, 2011 (13. évfolyam, 1-10. szám)
2011-05-01 / 4. szám - Zalán 57, Prágai 43
/WpttT rokban fuldokló szavak / ezüst felhők közt ezüst angyal / énekel s mered rám sebzett arccal" (Ezüst szarkofág). Egy haiku sem hiányozhat a felsorolásból, Zalán Tibor páholyelnöke, nagymestere a Macuo Basó teremtette japán briliáns műfajnak. Pergő madárlapok - csütörtök a címe a kiválasztott három sornak: „Szólíthatatlan / Már a semmi jegyese / Nem fordul vissza". Ezek után azt hihetné a gyanútlan olvasó, hogy Zalán csak a magasságos egekből és az abszurd szakadékaiból hoz kommentálhatatlan üzeneteket, holott évekig volt tanár, és a józan tanulmányíró klott könyökvédőjét is felhúzta, ha muszáj volt. Árkossy István-Bágyoni Szabó István: Világ árnya, világ fénye című beszélgetőkönyv elé írt előszót, ebben majdhogynem közérthetően mondja el a lényeget: „Úgy alkotják meg ezt a könyvet, a költő és a festő, ahogy az egyikük kései naplóbejegyzésébe beemelt Rembrandt alkot: fényből és árnyékból szövik a szóvásznaikat." (A beszélgetőkönyv drámája) Vajon kiket emelt be ő sok műfajú, ezeregy stílusvariációkból álló életművébe? Vajon kik fogják ceruzáját? Villon? Mavarrai Margit? Rabelais? Goldoni? Moliére? Vagy a modern kor fenegyereke, Beckett? Mindenki, akinek a közlés nem szoros zsilipeken keresztül, hanem szökőár módjára ömlött a világra. Bocsánat: a világba. Egészen friss a békéscsabai Jókai Színház művészei által színre „káromkodott" vásári komédiája (francia műszóval farce), a Part Lenn. Ebben aztán van minden! Zsonglőrködés Zalán módra, „zalánkodás" a javából: helyzetkomikum, képmutatás, házasságtörés, kicsapongás, csattanó és mindenekelőtt zabolátlan szabadszájúság, nyelvi szabadosság, de olyan méretű, hogy csak a háttérben (előtérben?) mindig jelen lévő kedves, szimpatikus, rokonszenves kópéarca miatt bírja el a szöveg a nyomdafestéket. Csak egy kedves csirkefogónak, vérbeli lókötőnek, eszméletlenül mulatságos pernahajdernek tűri el a szerkesztő, kiadó, olvasó ezt a tobzódást, ezt a töltelékes szöveget (farce: francia nyelven töltelék!), néhány pikáns csemege: „Dögölj meg, te fapina!" Vagy: „Patt, a zseni mindig tudta, / mikor, hol kapar a kurta, / azt is, mikor, hol, ki kurta, / ami neki jár, s a kurva / szakma, s nem a proszektúra." (Megjelent a Kortárs 2010/2. számában.) Persze nem ez a bohózat esszenciája, olyan áthallásos a darab, hogy Beckett is megirigyelte volna, s így van ez rendjén. Zalán Tibor a swifti hazabeszélés, a svejki fintorok, a Don Quijote-i szélmalom-rohamok nélkül elképzelhetetlen. És még van ezer ok, amiért nagyon szeretjük. SU