Román Nyelvű Katolikus Gimnázium, Naszód, 1941
Az intézet története. A naszódi gimnázium alapításának története a XIX. századba nyúlik vissza. 1851-ben a Mária Terézia által létesített II. román határőrezredet megszüntetik s annak vagyonát a katonai szervezettől az erdélyi tartományi kincstár veszi át. A határőrök kiküldötteinek ismételt kérésére a bécsi udvar 1860-ban újból elismeri azokat a királyi jogokat, amelyek jövedelméből az ezred fenntartási alapját létesítették. Ennek feltétele azonban az volt, hogy az alapítvány jövedelmét iskolák létesítésére, illetve fenntartására kell fordítani, így nyílik meg 1863. október 4-én a naszódi alapítványi gimnázium abban a régi épületben, mely ma is látható. Az intézet mai épületét 1888. október 4-én avatták fel s abból az idők folyamán a szellemi élet kiválóságai kerültek ki. 1923-ban az intézet akkori vezetősége a román állammal 97.420/ 1923 szám alatt államosítási szerződést kötött, melynek értelmében az állam fedezi az iskola személyi kiadásait, a központi iskolaalap pedig az állam rendelkezésére bocsátja az iskola épületét, valamint a tanítás céljait szolgáló összes múzeumokat, gyűjteményeket, könyvtárakat, felszereléseket és berendezést, az alapok tulajdonjogának elismerése mellett. Az 1940. augusztus 30-iki bécsi döntéssel jogutódként a magyar állam vette át az intézetet az államosítási szerződés pontjainak törvényes betartása mellett. A szentistváni gondolathoz s nemzetünk történelmének hagyományaihoz híven, a magyar közoktatásügyi kormány a tanítási nyelv megállapításánál tekintetbe vette a lakosság nemzetiségi összetételét s így a magyar állam által javadalmazott tanerők román nyelven hirdetik a szeretet és megértés tanát azoknak a román gyermekeknek, akiket a magyarsághoz a közös erdélyi történeti múlt s a hála érzése fűz.