Nefelejts, 1859. április - 1860. március (1. évfolyam, 1-52. szám)

1859-09-11 / 24. szám

LEVELEZÉS. DEBRECZEN, 1859. augusztusban. Hegedűsné, a pesti nemzeti szinház tagja, a kedvelt népszinmű-énekesnő, e hó elején ügy- és szaktársának a derék Füredinek távozta után csakhamar megjelenvén közöttünk— miután színpadunkon vert végszereplésének körét már bezárta,— nem állhatjuk meg, hogy szerepléséről és működésének hatásáról egypár sort ne írjunk. Előrebocsátva, hogy a színművek, melyekben színpadunkon föllépett, következők voltak : u. m.: f. hó 4-én „Egy nő, ki az ablakon kiugrik“, — 6-án „A Tücsök“, — 7-én „Huszárcsiny“, — 8-án „Marcsa, az ezred leánya“, — 9-én „A rokkant huszár“, — 10-én „A zsidó“,— és végül 11-én „A csikós“; — általában elmondhatjuk, hogy művészi játékával s különösen kedves dalaival mindegyik darabban hozzá méltó köztetszést vívott ki a közönségnél, játékát lelkes tapsok kisérvén , s színpadi útját virágok borítván. Minket legjobban a Tücsökben lepett meg. — Mi Buday József ur színtársulatát — melynek közreműködésével adta a t. művésznő vendégszerepeit — illeti, habár mostanában két kedvelt tagjától, nevezetesen Szilágyi ur és neje Harmath Ida asszonytól megválni kényszerült, miután ezek helyett Szép urat és nejét Mátrai Laurát nyerte meg — jó karban van, s a közelebb említetteken kívül jeles és elismerést érdemlő tagjai: Dózsa, az öreg- és apa-szerepekben; Sántha, a Réthy-féle népies alakokban szép jövőjű fiatal színész; Szathmáry, a virgonéz szerepekben közkedvességű színésze közönségünknek, csak néha néhai túlzásairól kell leszoknia; Szigethy Imre tehetséges színész*). Ujfalusy az újonnan szerződött tagnak már eddigi működésében is felismertük a tehetséget, szorgalmat és kellő tüzet, és ha volna észrevételünk, az nem lenne más, mint hogy e hevet a művészet igényeihez mérve néha mérsékelnie kellene; ő egyébiránt sokoldalú tag, szereplő, rendező, és szükségképen karmester is, s ez utóbbi minőségében Hegedüsnének is jó szolgálatot tett, s a közönség műélvezetét fokozni segítette. A hölgyekről most, miután ezúttal a kedves Szépnét még nem, Hirtling Marit pedig még csak egypár szerepben láthattuk, Mátrai Mariról és Váradinéról már máskor és pedig méltánylólag szóltunk — egyénenkint nem szólunk, szerepléseik alkalmából majd erre is rákerül a sor, azonban csak a méltányosságnak hódolunk, ha Szabó Pepinek — kiről még nem szóltunk — serdülő korát meghaladó ügyességéről említést teszünk, kinek akár táncbeli, akár működési könnyedségét és szorgalmát tekintjük, jövőjéhez szép reményeket köthetünk. Végre a színházi élvezetet illetőleg még egypár vendégről kell említést tennünk , ugyanis Zeyk úr és Szabóné asszony városunkon átutaztuk alkalmával f. hó 12-én „Bánkbán“ban amaz a czímszerepet, ez pedig Melindát adván, léptek fel A folytonos előadások által mostanában kifárasztott közönség csak középszerű számmal jelent meg, de a megjelenők a derék vendégeket méltányló tapsokkal fogadták, mitők, tekintve igyekezetüket, s előadásuk sikerét, meg is érdemlettek. Nem tehetünk róla, — de mivel a szellemi haladás érdekel bennünket — ismét Telegdi Lajos és társa uj nyomdájáról szólunk, méltánylattal említvén fel Telegdi Lajos urnak irodalmunk körüli áldozatkész buzgalmát*) ; épen most került ki sajtó alól Révész Bálint, a jeles hitszónoknak egy igen derék ima -könyve a ref. keresztények számára magán használatul. Ugyanazon nyomdában most rendeztetik sajtó alá egyik helybeli írónknak egy érdekes regénye, melyről annak idejében nem késendünk ismertetést adni A nevelés ügyét érdeklőleg megemlítjük, hogy ref. főtanodánkban a figyermekek közvizsgái a múlt hó végén, a Weberés Zengei-féle neveldékben pedig a leánygyermekeké a napokban fényes közönség előtt a legszebb sikerrel mentek véghez; ki kell emelnünk különösen a Weber nőtestvérek nevelés körüli lankadatlan buzgalmát, mely által a helybeli és vidéki szülők pártolását már eddigelé is nem kis mérvben nyerek ki. De elég legyen mára ennyi: Isten velünk ! Mi ketten. *) A könyv technikai mestereinél ritka tulajdon. Halljuk egy lapot is szándékozik megindítani. Szerk. SZENTES, sept. 2. T. szerkesztő úr! Múltkori levelemben megígértem, hogy városunk társadalmi életéről koronként tudósítandom. szerkesztő urat, hosszas hallgatásomat, remélem, nem reendi hanyagságnak , ha kimondom , hogy városunkban alig alig akad valami följegyzésre méltó, nekünk sem fürdőnk, az idén sem színészeink, pedig ezek nélkül nemde alig képzelhető egy vidéki tudósítás is?) Volt ugyan e hó elején egy reuniónk, volt egy czigány-lakodalmunk, itt volt Nametsek lovardája, továbbá egy névnapunk, de mindezek semmi följegyezni valót nem hagytak hátra, kivévén a legutóbbit, amely már megérdemli, hogy bővebben szóljak róla, megérdemli egy oly vendégszerető család mint H. úré, kinek barátságos házánál nem egyszer gyűlnek össze többen városunk szépei közöl, ez alkalommal is igen szép hölgykoszorú fonódott egybe, különösen, mikor franczia négyest lejtettünk ;2) szépeink fesztelen társalgása, izlétteljes öltözékeik, mindenki figyelmét magukra vonták.3) Társaséletünk nem kis lendületet nyert, a mióta egy Pestről megérkezett kedves család időz közöttünk, szívem mélyéből üdvözöltem őket megérkeztükkor; mert előre tudtam, hogy azon napok, melyeket közöttük töltök, előttem feledhetlenek lesznek, legyenek is följegyezve ott, hol legszebb napjaim följegyezve vannak, de hogyan is törölhetném ki azon kedves szőke kis leány emlékezetét szívemből?...4) Itt ismét eszembe jut b. Eötvös gyönyörű mondata: „Egy világot alkothatunk, de egy emlékezetet nem törölhetünk ki lelkünkből.“ Legyen szabad igen szépen megkérni, szerkesztő úr, hogy kedves „Nefelejts“e halovány borítékán jelen igénytelen soraim ismét helyet foglalhassanak, mert hiszen, én mit tehetek róla, hogy ha oly igen nagyon szeretem azt a kedves ,,Ne felejts“-el, oly igen nagyon, mondom, hogy jövőre magam is előfizetői sorába lépendek, kérni fogom, hogy egy előfizetési ívet majdan juttasson el hozzám, mert egy lelkes hölgy azon szép ígéretét bírom, hogy ívemen első lesz, ki aláírand, s többeket is felszólít annak betöltésére. Nemde szép ígéret ?5) Kövessétek kedves hölgyeim 1) Oh igen, minden városnak megvan a maga érdekes belső élete; csak ki kell búvárkodni, ami benne jellemző. A művész ecsete alatt egyaránt érdekes lehet a Themze-város világforgalma , mint a saharai puszta sivár csende. Szerk. 2) Csalódnánk, ha a csárdást még többen nem tánczolták volna a szentesi szépek közöl. Szerk. 3) Használják-e divatképeinket és divattudósításainkat ? Szerk. 4) Shakespeare „Júliája“ azt kérdi, mikor lesz a lakodalom ? ... Én is. Szerk. Szerk. 1) E fiatal színészt a pesti műbíróság oly kedvezőleg ítélte meg, hogy levelezőink némi ellenkező nézeteit ezúttal czélszerűbbnek tartottuk kihagyni. Szerk.) Majd megmondjuk.