Nefelejts, 1861. április - 1862. március (3. évfolyam, 1-52. szám)
1862-02-23 / 47. szám
egkeresnél, megkeresnél Te még engem egykoron; De a mily fönn járt a lelkem: Oly mélyen leend porom. Akkor te a földön voltál, Mig ostromlam az eget; És mikorra följuthatnál: Lelkem még följebb lebeg. Vagy ha hamvamat keresnéd, Mélyebben ereszkedem; Hogy a távol álljon köztünk: Mely volt át az életen. És ha meghalsz, mert meg is halsz, Akkor meg föltámadok: Hogy külön csillagban éljek — Mely fölöttem fölragyog. SÁROLT GUJIJA: Kedvesem rtelp* (decz. 16. 1861.) sak egy rózsabimbó ... És mégis mily drága! Az egész világnak Nincs annyi virága, Mely több lenne nála. Tőle kaptam és ert, Ama szép gyermekiül, És mert tőle kaptam, Meg is őrzöm szentül, Szentségnél szentebbül. Mintha csak ő volna! Reszketek ha látom . . . Most kezd ő is élni, Oly ifjan, vidáman Leltem a világon. Bár mint van, elég hogy Nekem volt ápolva, Bizonyosan csókján, Melylyel elhalmozta, Gyuladt ily pirosra. Szerelem rózsája Nem vagy tőle messze ... Ide foglak zárni Dobogó szivemre, Légy itt is mellette ! DALMADY GYŐZŐ. 47