Nefelejts, 1862. április - 1863. március (4. évfolyam, 1-52. szám)

1862-04-20 / 3. szám

!«Ü «ég , mm !«» a lainl­ em ! még le nem teszem a lantot! Nem ! még el nem hallgathatok! Hogyha eddig hazudtam, jól van, Már ezután nem hazudok. Kiment a kábultság fejemből, Látom tisztán az igazat, Vége van a szemfényvesztésnek, Lélegzetem ismét szabad. Boldog isten! alig hiszem, hogy Jobb világ is lehetne még, Azt hittem, hogy a mennyben járok, Pedig ördögök közt valók. Mesterien folyt le a játék, Sohsem fogom felejteni.. . Egy álomból ébredek, melynek Most is bántanak rémei. Nem ! még le nem teszem a lantot! Ezzel harczolok, mig lehet. Szentség a lant... Dalaim által kergetem szét a rémeket. DALMADY GYŐZŐ Szerencsétlen furulyás. — Beszélj. — Irta : Kovács Pál. (Lásd a második számot.) Ezen idő óta csendesen, s a szokott kerékvágásban halad­tak minden­kép rák­falvi barátaink dolgai. A szokott kártya-esté­lyek mindennapi barátságos perpatvarral folytak, s derült lako­mákkal végződtek. Aggváry őrnagy az ő nagysága, veleszületett auctoritását a kis városban rangjához illőleg fentarta. Telekesy tensor egészen megváltozott, elkezdett zsugori lenni, s szabad óráiban, bizonyos eshetőségek tekintetéből az osztrák Gesetz­buchot tanulmányozd, de azért czi­­lindert nem viselt, bár a feszes magyar nadrággal a megszokott komótos pantallon helyett mindeddig meg nem tud a barátkozni. H­í­r­e­s postamester úr épen oly mohó kiváncsisággal ol­vasd politikai bibliáját az Allgem­einél ebben a boldog békés világban, mint a sokat ígérő krimiai háború alatt téve. Ékés uram pedig egyre félt még most is a zsandároktól, legcsendesebb, és józanabb státuspolgár léttére is, és nagy böl­csen hallgatott, tartózkodva minden politikai vitatkozásoktól, csupán szép gazdaságában, nagyreményű tinaiban, s csikóiban, de kivált kedves Marikájában —Irma urhölgyben gyö­nyörködvén. Dorka néni belátá ezalatt, hogy őrnagy uz ő nagyságá­val, a kemény vitézzel csakugyan nem boldogulhat már, nem­rég hallván meg róla azt is,hogy tizenkét plezárj­a van, me­lyek közöl ugyan mindenik megér egy lipcsei ágyu-keresztet de esik is aztán közölük minden hónapra egy, — idő-prófé-

Next