Nefelejts, 1863. április - 1864. március (5. évfolyam, 1-52. szám)
1863-09-27 / 26. szám
A résit történti» rózsa a virágok királynéja,“ Sok évszázad lefolyt, ' ^2^ 3 e mondat, mely a virágok országában az édes illa*1'1 cen^^°^a souverainitásának elismerését képezi, szent a megszeghetlen törvény gyanánt tekintetett, és a sokszor megénekelt virágkirálynő megmaradt uralma birtokában. Újabb időben a virágvilágban is támadtak lázadók, és a victoria regia magához csalta az ingadozók hódolatát a rózsától, s most büszkén hintázza széles leveleit a meleg víztartókban, melyeket kristályfödél óv meg észak éles levegőjétől. Királyi diszkertekben e csodavirágnak pompás palotákat épitenek, mig a rózsa kevesebb hívet számlál, s leginkább csöndes falvak szerény kertjeiben mintegy száműzve virul. De a rózsának még mindig megvan nagy múltja története; uralkodása még sok országban elismertetik, kelet isteníti, mig az uj királyné csak tüneményként szerepel, melynek trónja sok áldozatba kerül, és sohasem fog, mint a rózsa, minden szerelmes leány keblén díszleni. Forrásunk szerint a régiek a rózsát Ámornak vagy Cupidonak a kis szerelem istennek szentelték, mert mindig fris, eleven, vidám, hajfürtös aranyok, mint a rózsa aranysárga hímportartói, nyílvesszője éles, mint a rózsa tövisei, és szárnyai rózsalevelekből készülvek. A szerelem istene által osztott kéjes élvezetek is oly múlékonyak , mily hervadékony a rózsa, és valamint e legszebb virág gyakran véresen megsebzi a szakító kezet, úgy egy istenség sem vet sűrűbben égető fájdalmakat a halandók szívébe, mint a szerelem-istennő, a kis Cupido. A mythosz azt mondja, hogy a rózsa azon nektárból származott, melyet Cupido egy alkalommal az isteneknél ebéd közt elöntött; mások szerint a szerelem istene, meg más szerint Adonisz véréből származott. Kezdetben a rózsa fehér volt, hanem a mint a megsebzett Adonisz segítségére siető Vénusz egy rózsabokorba lépett, megsértette lábát és a bokor rózsái a vércseppektől örökre megpirosodtak. Innen vannak a kétféle színű rózsák, melyekről Tóth Endre oly szépen zengi: „Fehér rózsa bánatom, Piros rózsa örömem; Mind a kettőt leszakasztom Mind a kettőt viselem.“ De hogy visszatérjünk a mythoszra, e szerint a rózsa legkitűnőbb jelképe volt a szépségnek. A régi és jelenkor költői ritkán választottak s választanak más tárgyat, mikor valami szépet, kedvest akarnak mondani. „A rózsa lett volna úrnővé“ — mond egy hajdani költő, — „ha Jupiter a növényeknek királyt akart volna adni, mert ez a föld egyedüli dísze, a növények fénye, a virágok szeme , a szerelemisten kedvencze, ki mindig rózsás szájjal szól, az emberek és istenek gyönyörűsége.“ Egy újabbkori lantos pedig igy dicsőíti a rózsát: „Mi a leány? — egy bájos rózsatő, Virágozásának legszebb korán. A báj eszméje testesülve van A rózsabimbón s a lány njakán.“ A Grátziák rózsákkal ékesítették föl magukat: az ifjúkor istennője is Hebe, nemkevésbbé az istenek pohárnoka Ganymedes is, és midőn Aurora a hajnal kapuit föltárja, az égen rózsaszín pir terül el. A rózsa az ártatlanság jelképe is, s mint ilyet mai nap is használják, így a regényes Svájcz egyik völgyében következő szokás van divatban. Ha valaki vétek gyanújából börtönbe záratik, később azonban e gyanút képes elhárítani magáról, szabadon bocsáttatása napján a bírák nyilván szokták hirdetni ártatlanságát, s egy fiatal szép leányka által fehér rózsát adatnak neki, mi „ártatlanság rózsájának“ neveztetik A véletlenül bevádlott ezt, mint ártatlansága nyilván bizonyító jelét, több ideig nyilvános helyeken ruháján viseli. A rózsa jelképe a titoktartásnak; egy rózsakoszorú a serleg körül arra inti a víg borozót, nehogy titkait a bor által magából kicsalatni engedje; innen származott ezen kitétel is, valamit sub rosa, azaz szoros titokbantartás terhe alatt megmondani.26