Nefelejts, 1863. április - 1864. március (5. évfolyam, 1-52. szám)
1863-11-08 / 32. szám
TÖRTÉNELMI ARCZKÉPEK. Kaputány elentékeny szerepet játszék azon villongásokban, melyek harmadik András korában történtek. Kaputány Gergely először erdélyi püspök volt, később esztergomi választott érsekké von. Ez időben történt hogy a haza zászlós urai az utolsó Árpád fejéről le akarták venni a koronát, s azzal az anjoui ház gyermekét, Róbert Károlyt megkoronázni. Ezen törekvést hatalmasan kezdte pártolni s maga a pápa is. Egy levele által igyekezett Kaputány ? Gergelyt megnyerni, oly hatalmat adván neki, mely által a rakonczátlan főurakat, sőt magát a kalocsai érseket, az akkori idők jósmadarát Ilméri Jánost is egyházi átok alá vetheti, sőt más módon is büntetheti. Gergely hatalma a féltékeny szívekben irigységet támasztott, annyival inkább mivel az öreg érsek visszaélt megbízatásával. Hogy eltiporhassa az utolsó Árpádot, harmadik Endrét, mindjárt talált okot, azt vitatván, hogy őket Endre megsértette jogaiban. E baj megorvoslása tekintetéből a király a rákosi mezőre bízta az országnagyokat. Ez volt az utolsó Árpád által összehívott utolsó rákosi gyűlés. De Gergely a papoknak lázító leveleket küldözött, melyben egyházi átok alá vetéssel fenyegeti őket, ha a rákosi gyűlésen megjelennének. Azonban a gyűlés ezt kényteleníttetett behunyt szemmel elnézni, s újra meghízták Gergelyt. Az érsek jobbnak látta most az egyszer engedni, s csakugyan megjelent a gyűlésen. Ott midőn nem tudta magát igazolni tetteiért, az ország egy protestátiót írt alá, melyben kéri a pápát Gergely elmozdíttatásáért. Sőt annyira ment a nép dühe, amely igaz szerelemmel ragaszkodott az utolsó Árpádhoz , hogy Gergelyt szét akarták tépni. Ekkor Gergely elillant, életveszély közt úszott át a Dráva hullámain. Onnét szórta villámait, s nemsokára csakugyan czért is ért, mert az utolsó Árpáddal kiüríttette a méregkehelyt. Néhány zászlós úr pártfogásával újra a küzdtérre állott Gergely, Károlyt Székesfehérvárra hozták, hogy ott a koronát fejére tegyék. Azonban a vár kapui be voltak zárva, a falakról ágyúk dörgenek ... Károlynak futni kellett, a korona is az ellen kezében volt. De Gergely nem esett kétségbe, hanem Esztergomba vitte Károlyt, és ott egy idegen koronával megkoronázta. Azonban e megkoronázás sikertelen volt, mivel a következés megmutatta, hogy Venczel jen Magyarország királya. Gergely fölötte boszankodott, a pápa megpirongatta és hivatalától el akarta mozdítani. Az ország a vészek és gyászesemények hazája lett, az alvó Árpád porai fölött az egyenetlenkedés és pártviszály virágai növének. Kaputány Gergely, a sötét vészmadár, nem irtózott a legaljasabb bűnöket elkövetni. Magyar volt, keresztet viselt, egy ország atyjának tette, és ő mégsem szerette hazáját. Szegény haza, hej sok van neked ilyen fiad! Kaputány Gergely, mivel az esztergomi érsekségben mind e napig nem erősítette meg őt Bonifácz pápa, elment Olaszországba . . A pápa épen Anagnia városában időzött, fölötte mint óriási felleg ott sötétlett baszúálló karjával a francziák királya. A pápa ott sínlett Anagnia városában, a franczia börtönben, ki akarták szabadítani a lakosok , fegyverre keltek . . . feltörték a börtönajtókat, épen ekkor érkezett meg Gergely, mindjárt kardot kötött és odaállott a küzdők sorába, sokáig folyt a tusa, a franczia tömlöczőrök hősiesen védelmezték magukat. Gergely súlyos kardjával négyet vágott le, a francziák az Isten akaratját látták teljesedni, midőn egy ifjú lépett elő sötét boszús arczczal, kezében villámló kard volt. Gergely megborzadt, kezében a kard reszketett, az ifju sújtott, és Gergely a porban hevert, piros vére odaömlött Anagnia piaczára, a francziák összenéztek, az ifjút magasztalták, sokáig beszélték hőstettét, maga a franczia főtömlöczőr érdemkeresztet tűzött vállaira, az ifjú nem más volt, mint harmadik Endrének, az utolsó Árpádnak apródja.32