Nefelejts, 1866. január-december (8. évfolyam, 1-52. szám)
1866-06-03 / 22. szám
Bűvös éjen ragyogt a hold fénye, Sugarat egy fél világra vet; Lágyan rengve száll ezüst habokra, Tündér-völgyek, s vén bérezek felett. Ábrándozni, rég hogy nem szokásom, Ah! most mégis megszáll valami . . . Megrendül a vágyak est harangja, S úgy szeretnék messze szállani. Messze, messze... édes, fájó múltnak Régen alvó hangját költve fel. Szenvedélyem első, hő szavától Szivem új kéj, új gyönyörre lel. Örök ünnep a világ, az élet, A természet hódol énnekem. Vihar után köny nevet a réten, És mosolyog minden levélen. S a babérnak bóditó sugara Sok századnak minden fényivel A távolból feléd tündökölvén, Nem ismert vágy szárnyán fölemel. Minden, minden értted van teremtve, És te vagy teremtve mindenért ! — Oh, van-e, ki e talány, e játék, Ez álom megfejtéséhez ért?! Hosszú élet áll még én előttem, De az ábránd régen oda van. Merész vágyam szárnya rég letörve, He reménytől nem cseng bús szavam. Ám, ha élni fog ez édes emlék, Ez a holdsugáros gondolat, Életem mennyboltja nem bőrűlbe, Visszaálmodván az álmokat! . . . Zilahy Imre. A zsidén. — Történeti beszély. — Irta: Julián Ede. (Folytatás.) — Csöndesedjél! — szólott újólag a hölgy, pillanatnyi szünet után. Várad alatt egy földalatti út van, azon túl egy barlang, ennek bejárásánál egy épületet állítasz, s a többit hizd reám! . . . Halil pasa bámult, nem érte a hölgyet. Azruela aztán fölvilágosítá őt. A soha nem hallott dallamok, a kétpalota gyönyörei majd oda fogják csalni az ifjúságot. A kíváncsiság a vezért is oda fogja hozni, kit aztán elfogat, s hatalmába ad. A pasa helybenhagyá a dolgot. — Mindent, mindent meg fogok tenni, hogy bírhassalak, Azruela! Holnap megkezdem az építést! . . . S igy készült a szirén laka, mely annyi téves hírekre adott alkalmat. — Azonban hogyan fogod megtudni, Azruela! — szólott egykor a pasa az ifjú leányhoz, hogy a sok ifjú közt, a kik ott meg fognak jelenni, melyik ölte meg apádat?... * — Hogyan? —viszonzá a hölgy egy rejtélyes mosoly kíséretében; az ifjakat mákonynyal fogom elaltatni, s álmukban mindegyik hajából egy fürtöt vágok le; a melyiké éjen át megőszül, az a vezér! A pasa ezt is elhitte. Azruela ajkai fölött sátáni mosoly vonult el. * * * Mikor fölépült a lak, bevonult Azruela, s megkezdte működését. Különben a pasa minden hiszékenysége mellett rendkívül féltékeny volt. Odaliszkjait s Azraelát fegyveres négerekkel vétette körül ; Juszufnak pedig, kinek a ház kulcsait adta át, különös vigyázatot ajánlott. Nem sokára messze vidékekre elterjedt a rejtélyes háznak hite ... Az ifjak eleinte vetélkedve látogatták; de a ki egyszer azt a kést megizlelte, valami olthatlan szomjat érzett azon gyönyörök után, melyeknek kielégítése által az élet fogy... A mákony-álomba helyzett ifjú-22