Nefelejts, 1867. január-december (9. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-06 / 1. szám

2 mivelődésével különféle súrlódásokba jő. Ha az élet- és szerelmi ,■ a bensőhöz való fordulás előkészíté a szeem életét, mivel a bölcsességét az álszenteskedő csuklyásrend elleni vitájában, a je- régi időknek még csak sejtelme sem volt.A romanticus műlenkor harczaiban új gyászanyagként lehete fölhasználni, de salak szétáradt és határozatlan. Ha legvelőseb terményét, a „Nieama világnézettel való rokonság mindig felszínén lebeg és méj belungen“-t hasonlítjuk is össze az Iliassal, úly határozatlanok igében nagy különbség van a jelképes és modern eszmény között, és elmosódottak lesznek a körvonalak. Horn után el lehet ké- Ama költészet átdolgozásai és utánzásai tudományos és szépé- sziteni Trója környékének térképét, — a sídiely költői rajza szeti érdeket szélesebb körökben is kelthetnek, de az önálló kőr- S oly világos, határozott és tiszta! A „Niebeligen“ Wormsról, részet csak futólagosan veheti föl azon alakokat, melyek gyermei a Rajnáról, a Hunnok földéről szól — deindezek közönyös kés naivságuknál fogva a modern tartalommal ellentétben állanak, helymeghatározások. A „Nebelungen“ indokosa azonban ben- A plasticus eszmény, a classicus őskor eszménye, szintúgy előbb, s oly érzelmeken és fogalmakon nyugszi, melyek a régi minta jelképes, azon idők hitének, életviszonyainak és érzel- világ előtt idegenek valának. Igaz ugyan, ha a trójai harcz meinek kinyomata. Ezen eszmény az emberiség örök ifjúságát indító oka a szép Helena, de mennyire különbő szerepet rátállitja elénk, mely vágy, fájdalom s a reflexió minden irányzata 'szanak Brunhilt és Kriemhilt, a „Niebelungen“ ő-alakjai?! — nélkül csak elérhető czélok után törekedik. Az egyszerű szép- Ők a költemény hősnői és saját elhatározásuk, saj tetteik által légnek, s az alak tiszta eszményiségének ép úgy ki kellett idézik elő a catastrophát. Álomszerűbben alakul középkoresztürii a költői termékeken, mint az építészet és szobrászat mű- ménye egy „Parcival“-ban, „Titurel“-ben, ,,Lengrin“-ben, vein. Egyszerűek valának az élet- és művelődési viszonyok, — és édesen vétkes érzékiséggel „Tristán és Tide “-ban __ egyszerűek a bonyolatok — az ember egyedül és tökéletesen maga- - egészen eltérőleg Mars és Venus olympusi boldogjától. Itt a bűn bízva lépett fel úgy az életben, mint a költészetben. De a s bensőség,a mely csaknem ravaszsággá fajul, bűnös íjt támaszt, kidolgozás erkölcsi kelleme lengte át a durvát és erőszakost, s mit a régiek nem ismertek. A romanticismus eszéje határaenyhitvén annak vadságát. Az alakok tisztaságában, a festés írottabb alakot öltött már azon költőknél, kik előtt a antik eszbiztosságában, a művészi öszhangban, a mérték-és ütenydús ki-ömény lebegett. Dante Homerja, Hesiodia, Tassos, Virgilje, dolgozásban Görögország lángelméi örök példányképek marad ! Ariostoja, Ovidja a középkoriaknak; források, melyekből a jelenkor múzsájának is meríteni kell. A modern eszmény, az uj kor eszménye, mágián egyeda az ifjúság eszményiségét meg akarja őrizni. A komolyabb esiti a plasticust és romanticust; amattól a művészi ak és ob- Rómának is Horatiusban, Ovidban,„Tibullban és Propertiusban, jectiv alakítás csengő tisztaságát, emettől a kedélynek mély, gazsot még Virgilben is, ki ezen költők között bizonyára legkisebb, dag bensőségét kölcsönzé s mindkettőt a szabadon tremtő és oly tehetségei vannak, kiknek szellemdús iránya a mai korral működő emberi szellem talajára helyező. Az erkölcsi dizámitás rokonosabb ugyan, de a kik a mellett a kidolgozás antik ész- egész a lelkiismeret mélyéig hatol; a jellem a tulajonságok hangjával és plasticus bélyegével is dicsekedhetnek. Nem bűne minden vegyületében, minden ellenmondásában, egész égtelen az korunknak, hogy Propertius még mindig lelkesít, s hogy La- c saj átlagosságában lesz vezérévé a történetnek, közpárjává a fiumba és Hellasba járunk tanulni. De a régiek puszta után- költészetnek. Az emberi szellem ismeretlen természettövényezása az új kor teremtő erejét lenyűgözi, lealacsonyítja és sok két fedez föl, a képzelődés pillantást vet a távoli égövébe, a classicusnak nevezett író műveit csupán elsajátított tanulmány földfeletti és földalatti titokba; a csillagászat megvilágossa az nyakká teszi. Korunkra a plasticus formák szigorát felereszteget, a földtan a poklokat! A tudomány ezen diadalainak , legkorii, a görög mythus hőseit és hősnőit színpadra vonszolni, szélesebb elterjedés van biztosítva. Amit a képzelődés elvezít, Zeuszre és Styxre esküdtetni — nem lenne egyéb a hellen szel- midőn az általa teremtett régi birodalmak, a tartarus és a flylem nyomorult föltámasztásánál, s annak szándékos megvetésé- Ssium, a pokol és paradicsom tőle elraboltatnak, azt a vaudinél, mit a nagy szellemektől különösebben el kellene sajátítani, a világ gazdagsága által nyeri meg. Azon régiek még gyöngeségeikben, babonáikban is koruk gyér . Az ismeretek ezen uralgó hatalma azonban csábitólag hirmekei valának, s épen ezért lettek halhatatlanokká. Hiba-e So- hat az újabb költőkre. Amint szellemileg minden idő költiphoclesnél, hogy tragédiáinak egyike, „Antigone“, ama hellen szeti modora fölött uralkodnak — utánozzák is azt, s minden babonán alapszik, miszerint az eltemetetlen nyugalmat nem ta- alakhoz hajolni fognak. A század géniuszához való naiv ragasztás, s a Styx partjain századokig kénytelen bolyongani? — Az iodás veszélyeztetve van. A távoli időkből eredő anyagok váeltemetés a régieknél fontosabb volt, mint maga a halál — ezen riasztása nemcsak külső anachronismusokra, de a gondolkozás és babonából magyarázható ki Antigone egész cselekménye. Sokk érzelem anachronismusaira is vezet. A költők eltanult rokonphocles honfiainak világnézete után költött, — tegyünk mi is szenveik után indulnak, ahelyett, hogy koruk szellemét közethasonlóképen nék s a közönséget antik és középkori csemegékkel, vagy épen A plasticus eszmény ellentéte a romanticus, a közép- finn és lapp népdalokkal vendégelik. Az Ízlésben iránynélküli zakor eszménye, mely az ó-germán mondákban, az Edda óriás ké-val támad, az utánzó tehetség művészete az eredeti erőt, a gépeiben, Ossian ködalakjaiban a Krisztus előtti időkben gyönge- niusz jellegét letörpíteni, megsemmisíteni igyekszik, den derengett, s mely csupán a keresztyén szellemmel szövet- e A jelenkor mivelődésének éles, könnyen megkülönböztetketve tündöklött teljes fényében.hető jellege van; a történeti fejlődésnek új korszaka kezdődött. Itt minden bensőség, hit, dicsőség, érzelem — mellettük Mi ezen cultura gyermekei vagyunk, azt meghazudtolni a körazonban a külvilág durvasága,megszokott útját szépen folytatja, tészeiben sem szabad. Korunk költészetének hivatása: az új kor A szűzies szerelmi dal és a sivár szerelmi gyakorlat, a legszen gondolatainak és érzelmeinek művészi alakot adni és a modernebb lelkesedés, mint a kereszteseké, és a legdurvább kicsapon- eszményt a géniusz avatottságával fölfogni. Az utókor számára mások, benső buzgóság és zabolátlan rablásvágy kezet fogva jár- csak az költ, ki korának szívverése után költ. Ez a valódi kölnak. A szívben és ajkakon szent ének, a kezekben gyújtogató ítészet alapföltétele, s a nagy szellemek a közönséges költők csatáklya! Ezen sötét korban, hol a világ előtt csupán a szent sir patjától épen ez által különböznek. SZÁN A tamás lámpái tündöklöttek, a történelem nagy átalakulása kezdődött. ---------------- NE FELEJTS. IX. ÉVFOLYAM.