Nefelejts, 1867. január-december (9. évfolyam, 1-52. szám)
1867-08-04 / 31. szám
IX. évfolyam, 31. szám, 1867. Augusztus 4. SZERELEMVÁGY. Szeretni vágyom édes hévvel, Szeretni véghetetlenül; Az ifjú szív hő szerelmével — Csak egyet, mindig, egyedül! Óh, hogyha tudnék még szeretni! Egy tündérvilág lenne az; Képzelmem gyakran megteremti, De ez csak álom, nem igaz. Az édes lányt ad, hogy szeretném! Gyöngéden, hévvel, igazán; Örök életet nyernék keblen, S az enyémen mennyet a lány. Mert boldog is csak értté lennék, Egyedül bírna engemet; Az angyalok irigyelhetnék Tőle szerető szivemet. Az élet minden kínját, búját Értté örömmel hordanám, Rózsával hinteném be útját, A merre lép a drága lány; Édes nevét dalokban zengném, És övé volna a diadal, Koszorúmat lábához tenném: Övé a díj, övé a dal! Szeretni hajh! de nem tudok már, Szivem átok alatt remeg; Megigézett egy bűvös szempár, Mely megfagyasztja véremet; A szerelem édes varázsa Tőlem örökre idegen; Mi megmaradt: csak lelkem álma, S hogy őt imádjam hidegen. KOMÓCSY JÓZSEF: A NŐK DICSÉRETÉRE. ) — GOLTZ BOGUMIL után. — .. " Szeretettjében a férfi egyszerre földi és mennyei teremtést lát; elméje a gyönge asszonyt, vagy az egyszerű leányt ismeri föl benne, de a szerelemnek szent ihlete megérteti vele, hogy a nőben, szive kincsében, előtte a szenvedélyek hősnője é S jóslónő áll, ki föltárja a természet titkait; oly genius, mely az emberiséget tolmácsolja és egyéniségéhez közelebb vonja. Minden pillanatban megfogható és megfoghatatlan lesz előtte, oly megszokott, mint a világos nap, és oly szellemileg idegen, anyynyira a sphaerák távolságában létező, mint az éj mennyezete , csillagbirodalmával. Vannak pillanatok, midőn a férfi megtagadja a nőt, de azért szellemét mégis hozzá csatolja.Vajmi csekélységért össze- ■ perel vele, s mégis föláldozza értte mindenét. Mig bölcs szavakkal oktatja, addig tőle okosabb életmódot, erkölcsöt és szűszies viseletet tanul; mig iskolai bölcsességet akar bele oltani , addig a nőtől a lelki szépséget, a szív titokszerűségét, a szerellem humorját, a gyermekdedség isteni mélységét, a nyugodt lelkiismeretet és a szűzies érzéket sajátítja el. Föllázad szeretettjének bizonyos önkénye, makacssága, kis igazságtalansága, vagy következetlensége miatt, s ha az lassan kint elveszti a megrótt gyöngeségeket: érzi, hogy azok mind megannyi hatalmak szíve fölött, mind megannyi nőiességek: a bájnak, a szerelem bűbájának, a házaséletnek aterei valának. Ez a természeti és mennyei oeconomia, a nő és férfi közt létező viszonylagosságnak mysteriuma. A nő sokkal több tehetséggel és ügyességgel bír, mint a férfi; lelkének hangszere sokkal tisztábban van fölhúrozva, mint a férfié; a nő már résztvevő szívénél fogva, született beteg, ápoló. A leány nevelést és miveltséget nyer, anélkül, hogy tudnék mikép, mikor és mi által? Költői érzékükre, rokonszenves és symbolicus gondolkozásukra, erkölcsi ösztönükre minden esemény, mint megannyi mivelődési eszköz hatással van, figyelmességükre, csöndes illemességükre, és velük született előzékenységükre a képző elem már a levegőben él. Közönséges polgár, paraszt- és munkásembereknek gyakran oly dús női kel-31