Nefelejts, 1868. január-december (10. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-08 / 45. szám

OLY JÓL ESIK, HA . . . Oly jól es­ik, ha elmélázom Az elszáradt leveleken, A melyeket boldog szerelmünk Napjaiban adtál nekem. Olyan kedves a barna bajfürt És a kicsinké kék szalag; S ott most is ábrándozva járok, A­hol először láttalak. Oly jól esik lenn a fövényben Keresnem lábaid nyomát; Oh! még a legkisebb emlék is Egy percznyi boldogságot ád. S mégis egyszer csak veszem észre, Hogy a szememben köny ragyog; Hiszen oly kínzók ez emlékek, Hiszen te rád is gondolok! LEVELEK A NŐNEVELÉS TERÉRŐL. — BUROW JULIA UTAH. -Közli: SAJGÓ. (Vége.) A legszebb kézbeli foglalkozások egyike, mely külső­leg is kellemes és hasznos minden lánykára nézve: a rajzolás. A rajzolás és festészet művészet, s nem mindenki szüle­tik műtehetségekkel; némileg azonban mindenki képes arra, hogy rajzolni megtanuljon, különösen a­kinek alkalma van erre legalább annyit, hogy maga számára hímzés-mintákat alkot­hasson, valamely albumba apró lapokat rajzolhasson s végül műszekrénykéket vagy más­­féle készítményeket felékesíteni magától is képes legyen. Ha pedig a növendéknek tehetsége van, szükségkép többre fogja vinni, és semmi sem szerzene neki több élvezetet s gyönyört mintha csinos tájképeket rajzol­hat s a szoba falát, melyben kedvesei időznek, képeivel feldíszít­heti. Rajz-oktatást minden növeldében kellene adni, s minden anyának figyelemmel kellene lennie az iránt, hogy leányai az ily alkalmat el ne mellőzzék, hanem inkább örömest és készen hasznukra fordítsák. Az iskola általában csak alkalmat nyújthat a tanu­lásra, de hogy a tanulás minden alkalma foganatosíttassék, az kétségkívül az anyák tiszte és teendői közé tartozik. Szomorú dolog, ha egy anya nem tanult annyit, hogy leányai előmenetelét megbírálni és figyelemmel kísérni képes lenne. Korunkban már kevés e században született nő mond­hatja azt magáról mentségül, hogy tanulni nem volt alkalma. Ha az anyát egykor talán a figyelmetlenség vagy hanyag­ság tartotta volna vissza a tanulástól, akkor kétszeres köteles­ségének tekintse leányait a tanulásra serkenteni. Az egybegyűjtött ismeretek magukban még nem teszik a képzettséget, hanem csak alapul szolgálnak erre, s valódi kép­zettséget még férjezett nőnél sem lehet gondolni az ismeretek bizonyos mértéke nélkül. A külső képzettséget ismeretek alapja nélkül rendszerint „kalmáz“ névvel szoktuk jelölni. Az anya, ha keveset tanult, gyermekei előtt ne szégye­­nelje azt, mint öntudatos fogyatkozását bevallani. Mindenek előtt és minden dolognál igazságot kell szemközt az ifjúsággal állítanunk! Az anya tehát tanúsítson az ismeretek iránt elis­merést; komolyan ügyeljen arra, hogy a növendék tankönyvei­­ és ruhái tiszták legyenek, hogy odahaza a dolgozati órák meg­tartassanak, hűségesen gondoskodjék a gyermek iskolai eszkö­zeiről, érdekkel viseltessék az iránt, a­mit a gyermekek tanulnak, s ezek dolgozatainál pontosan nézze át azokat, a­melyeket képes megbírálni, legyen az sok vagy kevés. Arra, hogy a derék ta­­­­nitók gyámolítva legyenek, már ez is elégséges, és minden esetre jobb és méltányosabb, mint a fogyatkozást, ha van el­palástolni és eltagadni, mint a­mely gyermeket figyelő tekin­te­­ete előtt különben is csakhamar világosságra jön. Egyetlen gyermek sem fogja anyját nevetségesnek találni azért, hogy az valami olyan dolgot nem ért, a­melynek megtanulásához csu­pán az ő, az anya jósága és fáradhatlan tevékenysége eszkö­­­­zölt neki módot. Mindig nevetséges ellenben valamely hibá­nak fedezgetése, a­mi különben esetleg nem is saját hibája­­ , hazugság és képmutatás itt is megvetendő, valamint azt is kár­­t hoztatjuk, ha az anya azon előnyöket, a­melyeknek ő hiányát látja, gyermekeitől is sajnálni képes, vagy pedig annyira el­­­­vakítja saját ítéletét, hogy semmi értéket nem tulajdonít azon­­ ismereteknek, melyeknek ő hiányát szenvedi. 45 PÁSZTÓI.

Next