Nefelejts, 1869. január-december (11. évfolyam, 1-52. szám)
1869-09-12 / 37. szám
XI. évfolyam. 37. szám. Szeptember 12. 1869. EGY ÉV UTÁN. Mióta tőled messze váltam: Szivem üres, lelkem beteg, Csak úgy bolyongok a világon És úgy unom az életet. Járok, kelek hideg mosolylyal, Mely elhazudja bánatom; Ne tudja senki, hogy mit érzek, Hogy nyomorult vagyok nagyon. Ne tudja senki, hogy szeretlek, — Maradjon ez mély, szent titok — Hogy bár örökre elszakadtunk, Örökre csak rád gondolok. Ne tudja, sejtse soha senki, Hogy az, ki nappal oly szilárd, Mily gyáva lesz magányos éjjel, Hogy sírja tele vánkosát. Ezt nem kötöm az emberekre, — Én megvetem részvétüket — Oly szent a kínom, hogy belőle Nem adhatok részt senkinek. Itt hordozom szivembe rejtve, Itt dúl meg ah! nagy titkosan, Mert hogy ha néha föl-föl is tör: Egy könyved hamar oda van! Bármit tegyek, rád gondol egyre E gyönge szív, szép kedvesem, S bár tudja, hogy minden hiába: Elsorvad érted — csöndesen! Én nem tudom, szived mit érez, Szenvedsz-e, mint én, kínosan, De azt tudom, azt sejtem, érzem, Hogy két életnek vége van! ÁBRÁNYI EMIL. LEVELEK A NŐNEVELÉS TERÉRŐL. — Burow Julia után. — Közli: SAJGÓ. ■. hl*) A gyermekkor az az időszak, melyben az ember leggyorsabban él s legtöbb életerőt felemészt. E korban a tevékenység és a nyugalom, a munka és játék sokkal inkább váltakoziknak, mint életünk minden más szakában, de ez szükség is. Egy kis leány nem ülhet foglalkozása s munkája mellett, mint a nagy, huzamosan, következéskép nem lehet tőle annyi tevékenységet várnunk, mennyit a nagyobbaktól kívánunk. Még a felnőtteknek is szükséges a nyugalom és felüdülés, a gyermekeknek kétszeresen az. Mennél fiatalabb s le gyöngébb a gyermek, annál kevésbé lehet őt arra szorítani, hogy folytonosan foglalkozzék, s annál inkább kell, hogy a tevékenység és nyugvás, a játék és a munka korában hirtelen váltakozzanak. Itt azonban meg kell jegyezni, miszerint ám legyenek a kis lánykák még játék közben is az édesanya szemei előtt, de az anya mindannyiszor szigorúan óvakodjék az- tól, mintha azok játékait szabályozni akarná. A gyermekek mindig akkor szoktak igazán, kedvesen és boldogan játszani, ha maguk közt vannak. A gyermekek játékai leginkább a korosabb környezők foglalkozásainak utánzásaiból állnak, és ami itt főként ügyeik sem reméltó, az, hogy ezek a gyermekek felfogási képességét és képzelmét nagy mértékben fejlesztik.• Nincs elragadóbb, kedvesebb látvány, mint egy játszó gyermekcsoport, mely fesz- S telenül és tartózkodás nélkül engedi át magát annak, a mit kedélye és felfedező lelkiismerete sugal. Itt lehet csak fölismerni, mily pontosan szemléltek azok meg valamely tettet, vagy foglalkozást, mily helyesen fogták fel azt; itt tűnik ki mindeniknek jellemsajátsága egyenként, legtöbbnyire leplezetlenül; itt nyilvánulnak természetesen hajlamaik a legtisztább minőségben. Az okos anyának ügyelnie kell gyermekei játékára. Egyébiránt megjegyzésreméltó az a jelenség is, hogy a gyermekvilág némely játékaival az évszakokhoz szokott alkalmazót --------------- *) Lásd a „Nef.“mult évi folyamát. 254. 267. 505. 517. L 37