Nefelejts, 1869. január-december (11. évfolyam, 1-52. szám)
1869-09-12 / 37. szám
434 kodni. Melyik fiúgyermek bocsátana sárkányt egyébkor, mint ősz kezdetén? — A labdázást nyárban, a gombozást tavaszszal űzik a gyermekek, majdnem mindenhol. A kis leánykák játékai leginkább a házi foglalkozásokra utalnak. A játékoknál mindenekelőtt arra szükséges ügyelni, hogy a gyermekek mentül kevésbé szennyezzék be magukat, és hogy szántszándékosan ne romboljanak. Magától értetődik, hogy játéknál is, mint mindig az életben, az anyai felügyelésnek arra kell irányulni, hogy a gyermekek szeretetteljesek, békések legyenek egymásközt, szívesek és engedékenyek egymás iránt. Épen a játékról mondhatjuk el, hogy az képzőiskolája mindazon emberi jó sajátságoknak, melyek a társadalmi életre hatással vannak. E jó sajátságok pedig ne bírjanak pusztán a kalmáz értékével, hanem inkább belülről a szívből és lélekből származzanak. Az az udvariasság lesz a valódi, mely jó szívből és azon óhajtásból keletkezik, hogy senkihez igen közel ne lépjünk. Ez úgy hasonlít ahoz, amely csupán külsőség, mint az arany a csupán megaranyozott fakerethez. Az előbbi magasabb becsű és mindig, minden körülmények közt marad az a mi, t. i. arany, mig az utóbbi értéktelen, s a használat folytán, idővel lekopik. Az udvariasság öregnél úgy, mint fiatalnál először is a legközelebbi környezetre szorítkozzék. A gyermekeket már játékaiknál ehez kell szoktatni, főkép a fiúgyermekeket a leánygyermekekkel szemben. E ponton az anya soha nem működhetik eléggé korán és komolyan. — A valódi férfiú tiszteli és becsüli minden női teremtményben a nőt, és a fiúgyermek soha nem tanulja meg elég korán azt, hogy ezt belátván gyakorolja is. Ugyanúgy minden anyának első kötelessége volna azt az igazi női lelki érzéket, amely mindenről, amit szeret, gondoskodik, megvédeni és gyakorolni még a játék közben is. Kell, hogy különösen a leánykák a madarakhoz és a többi tisztaságkedvelő állatokhoz hasonlag, úgy természeti ösztönből, mint szigorúan követett szokásból is szükségét érezzék annak,miszerint a tisztátlanságnak legkisebb vonásától is őrizkedjenek. A rombolási szenvedélynek a gyermekeknél rendesen két oka van. Ez ugyanis vagy csupa unalomból ered, amikor, minden további büntetések mellőzésével, a csupa felvigyázat s a gyermek foglalkoztatása által is el fog múlni, vagy a tudvány egyik igen élénk bizonysága az a gyermekeknél. Van eset, hogy a gyermek például egy zsebórát teljesen szétszed, mert minden módon szeretné megtudni, hogy és miből van az egyberakva, összeszerkesztve. Pár év múlva az ilyen gyermek meglehet érteni fog annak összerakásához, s később a legügyesebb orvos válik belőle. Az anyának lehetőleg gyámolítani kell az oly gyermeket, aki valamely dolog belszerkezetét tudni vágyik. Nem úgy értjük ezt közvetlen, hogy például valamely zsebórát a gyermek kedvéért azonnal szétszedjen, hanem csupán ott és akkor, ahol és a mikor ezt különös kár nélkül végbeviheti. De hogy ha egy tud vágyó gyermeknek megengedtetik, hogy például egy növényt szétfejtsen, vagy valamely másnemű természeti tárgyat szétromboljon oly czélból, hogy annak belszerkezetét megtanulja ismerni, ez esetben az anya ne mulaszsza el őt figyelmessé tenni arra, hogy a növény is él, s a maga módja szerint az is örül saját életének; nagy méltatlanság azért azt szántszándékkal és minden czél nélkül szétrombolni. De ily alkalommal aztán a részeire szétbontott tárgy valódi értelemben forrása legyen a tanításnak. Még az olyan anya is, aki a növénytanból épen semmit sem tanult, tud legalább annyit, hogy minden levélke szépen és czélszerűen alkotva jött ki a teremtő kezéből, s ha nem képes is arra, hogy gyermeke előtt , annak egyes részeit megnevezze, vagy megjelölje, legalább figyelmeztetheti azt arra, hogy úgy a legkisebb mint a legnagyobb teremtett dolgokban egy iránt nyilvánult az isten bölcsesége és jósága. Ha abban áll a legfőbb emberi bölcseség, hogy istent az ember mindenekfelett szeresse, akkor bizonyára nem lehet más, magasabb czélja a nevelésnek, mint a gyermeket arra megtanítani, hogy az istent mindenütt megtalálja és szeresse. A vagyonos és úri családoknál is jó dolog, ha a gyermekek nincsenek értékes játéktárgyakhoz szoktatva. Örömest és ártatlanul eljátszanak azok mindenféle tárgygyal. Épen ebben rejlik a gyermekkor legszebb boldogsága, s e boldogságot raboljuk el tőlük akkor, ha játéktárgyakkal túlhalmozzuk őket. — A természet tárgyai jobbára a legkedvesebb játéktárgyakat szolgáltatják. A színes virágszirmok, a tarka őszilomb, üres csigahéjak, kagylók, érett gesztenyék, makkok stb. pompás tárgyak mind a játékra. Csak a nagyon szegény képzelmű gyermeknél van némi szükség arra, hogy ezen tárgyakhoz a játéknál bevezetéssel szolgáljunk. A barna gesztenyék például a gyermekeknek legtöbbször lovacskáknak nagyon szépek, kivált ha fényesek, a makkok a fazékokat és csészéket helyettesítik, s valóban igen is csinos edénykéket lehet ezekből előállítani; a levelek s virágok pedig legtöbbször ruhául, vagy díszítésül szolgálnak nekik. Különben a természeti tárgyakból valódi játéktárgyakat lehet alkotni, s jó, ha az anya elég ügyes arra, s örömét leli benne, ha kislányainak s gyermekeinek ezekben utasítást ad. A búzavirágok pikkelyes kelyhéből kanálkákat, a pitypang-kocsánokból lánczokat, a mákbimbókból tarkaruhás, zöldköpenyes bábokat, érett gesztenyékből s makkokból tálacskákat s csészéket stb. lehet csinálni. A sisak virág kelyhében egy galambka által húzott szekér végződik. Mézzel telt zsákocskák csüngnek a szarkalábon, a spanyol sarkantyún. — Ha ezeket sóféléket akarnak csinálni a gyermekek a természetitárgyakból, mindenesetre meg kell engednünk, sőt elő kell őket ezeknél segíteni, amennyiben ez nem hogy rombolás lenne, sőt alkotásnak tekintendő, csupán arra kell ügyelnünk, hogy ezeket csoportonként ide-oda ne hányják, de ha abban hagyták a játszást, a tárgyakat elrakják láb alól, és hogy azt bevégezzék a mit elkezdtek. Nyáron a gyermekek a szabadban legörömestebb játszanak, s szerencsések azon családok, melyek e czélra bármily kisszerű kertecskével is rendelkeznek. Egy ily kis kert a ház körül paradicsom a gyermekekre nézve; nem csak, sőt akármily csekély udvar is, ahova csak a nap süt, vagy elvétve egy-egy pillangó betéved, vagy egy két barna rovar zsong, már elég arra, hogy a gyermekvilág boldogságát elővarázsolja, egészségét és szellemi képződését elősegítse. Szenvedélyük a gyermekeknek, bármily parányi homokföldön is azonnal kertecskét alkotni. Ápolni kell e szenvedélyt is náluk, sőt ily alkalommal azon kell iparkodnunk, hogy szépérzéküket lehető módon képezzük s műveljük, főleg azért is alkalmunk lévén erre, mivel az ily kertecskékhez rendszerint letört virágokat s ágacskákat használnak, melyek éjen át elhervadnak. Hasonlag követnünk kell e módot a fölnőtteknél is. Nagy kitartást tanúsít az olyan gyermek, akinek türelme van valami üres csigahéjba virágmagvacskát ültetni, annak csirá- NEFELEJTS. XI. ÉVFOLYAM