Nefelejts, 1869. január-december (11. évfolyam, 1-52. szám)

1869-09-12 / 37. szám

434 kodni. Melyik fiúgyermek bocsátana sárkányt egyébkor, mint ősz kezdetén? — A labdázást nyárban, a gombozást tavaszszal űzik a gyermekek, majdnem mindenhol. A kis leánykák játékai leginkább a házi foglalkozásokra utalnak. A játékoknál mindenekelőtt arra szükséges ügyelni, hogy a gyermekek mentül kevésbé szennyezzék be magukat, és hogy szántszándékosan ne romboljanak. Magától értetődik, hogy játéknál is, mint mindig az életben, az anyai felügyelésnek arra kell irányulni, hogy a gyermekek szeretetteljesek, békések legyenek egymásközt, szívesek és engedékenyek egymás iránt. Épen a játékról mondhatjuk el, hogy az képzőiskolája mind­azon emberi jó sajátságoknak, melyek a társadalmi életre ha­tással vannak. E jó sajátságok pedig ne bírjanak pusztán a kalmáz értékével, hanem inkább belülről a szívből és lélekből származzanak. Az az udvariasság lesz a valódi, mely jó szív­ből és azon óhajtásból keletkezik, hogy senkihez igen közel ne lépjünk. Ez úgy hasonlít ahoz, a­mely csupán külsőség, mint az arany a csupán megaranyozott fakerethez. Az előbbi maga­sabb becsű és mindig, minden körülmények közt marad az a mi, t. i. arany, mig az utóbbi értéktelen, s a használat foly­tán, idővel lekopik. Az udvariasság öregnél úgy, mint fiatal­nál először is a legközelebbi környezetre szorítkozzék. A gyer­mekeket már játékaiknál ehez kell szoktatni, főkép a fiúgyer­mekeket a leánygyermekekkel szemben. E ponton az anya so­ha nem működhetik eléggé korán és komolyan. — A valódi férfiú tiszteli és becsüli minden női teremtményben a nőt, és a fiúgyermek soha nem tanulja meg elég korán azt, hogy ezt be­látván gyakorolja is. Ugyan­úgy minden anyának első köteles­sége volna azt az igazi női lelki érzéket, a­mely mindenről, a­mit szeret, gondoskodik, megvédeni és gyakorolni még a játék közben is. Kell, hogy különösen a leánykák a madarakhoz és a töb­bi tisztaságkedvelő állatokhoz hasonlag, úgy természeti ösz­tönből, mint szigorúan követett szokásból is szükségét érezzék annak,miszerint a tisztátlanságnak legkisebb vonásától is őriz­kedjenek. A rombolási szenvedélynek a gyermekeknél rendesen két oka van. Ez ugyanis vagy csupa unalomból ered, a­mikor, minden további büntetések mellőzésével, a csupa felvigyázat s a gyermek foglalkoztatása által is el fog múlni, vagy a tudvány egyik igen élénk bizonysága az a gyermekeknél. Van eset, hogy a gyermek például egy zsebórát teljesen szétszed, mert min­den módon szeretné megtudni, hogy és miből van az egybe­rakva, összeszerkesztve. Pár év múlva az ilyen gyermek meg­lehet érteni fog annak összerakásához, s később a legügyesebb orvos válik belőle. Az anyának lehetőleg gyámolítani kell az oly gyerme­ket, a­ki valamely dolog belszerkezetét tudni vágyik. Nem úgy értjük ezt közvetlen, hogy például valamely zsebórát a gyer­mek kedvéért azonnal szétszedjen, hanem csupán ott és akkor, a­hol és a mikor ezt különös kár nélkül végbeviheti.­­ De hogy ha egy tud vágyó gyermeknek megengedtetik, hogy pél­dául egy növényt szétfejtsen, vagy valamely másnemű termé­szeti tárgyat szétromboljon oly czélból, hogy annak belszerke­zetét megtanulja ismerni, ez esetben az anya ne mulaszsza el őt figyelmessé tenni arra, hogy a növény is él, s a maga mód­ja szerint az is örül saját életének; nagy méltatlanság azért azt szántszándékkal és minden czél nélkül szétrombolni. De ily alkalommal aztán a részeire szétbontott tárgy valódi értelem­ben forrása legyen a tanításnak. Még az olyan anya is, a­ki a növénytanból épen semmit sem tanult, tud legalább annyit, hogy minden levélke szépen és czélszerűen alkotva jött ki a teremtő kezéből, s ha nem képes is arra, hogy gyermeke előtt , annak egyes részeit megnevezze, vagy megjelölje, legalább figyelmeztetheti azt arra, hogy úgy a legkisebb mint a legna­gyobb teremtett dolgokban egy iránt nyilvánult az isten bölcse­­sége és jósága. Ha abban áll a legfőbb emberi bölcseség, hogy istent az ember mindenekfelett szeresse, akkor bizonyára nem lehet más, magasabb czélja a nevelésnek, mint a gyer­meket arra megtanítani, hogy az istent mindenütt megtalál­ja és szeresse. A vagyonos és úri családoknál is jó dolog, ha a gyerme­kek nincsenek értékes játéktárgyakhoz szoktatva. Örömest és ártatlanul eljátszanak azok mindenféle tárgygyal. Épen ebben rejlik a gyermekkor legszebb boldogsága, s e boldogságot ra­boljuk el tőlük akkor, ha játéktárgyakkal túlhalmozzuk őket. — A természet tárgyai jobbára a legkedvesebb játéktárgyakat szolgáltatják. A színes virágszirmok, a tarka őszilomb, üres csigahéjak, kagylók, érett gesztenyék, makkok stb. pompás tárgyak mind a játékra. Csak a nagyon szegény képzelmű gyermeknél van némi szükség arra, hogy ezen tárgyakhoz a játéknál bevezetés­sel szolgáljunk. A barna gesztenyék például a gyermekeknek legtöbbször lovacskáknak nagyon szépek, kivált ha fényesek, a makkok a fazékokat és csészéket helyettesítik, s valóban igen is csinos edénykéket lehet ezekből előállítani; a levelek s vi­rágok pedig legtöbbször ruhául, vagy díszítésül szolgálnak nekik. Különben a természeti tárgyakból valódi játéktár­gyakat lehet alkotni, s jó, ha az anya elég ügyes arra, s örö­mét leli benne, ha kis­lányainak s gyermekeinek ezekben uta­sítást ad. A búzavirágok pikkelyes kelyhéből kanálkákat, a pitypang-kocsánokból lánczokat, a mákbimbókból tarkaruhás, zöldköpenyes bábokat, érett gesztenyékből s makkokból tálacs­­kákat s csészéket stb. lehet csinálni. A sisak virág ke­ly­hé­ben egy galambka által húzott szekér végződik. Mézzel telt zsá­kocskák csüngnek a szarkalábon, a spanyol sarkantyún. — Ha ezeket s­óféléket akarnak csinálni a gyermekek a természeti­tárgyakból, mindenesetre meg kell engednünk, sőt elő kell őket ezeknél segíteni, a­mennyiben ez nem hogy rombolás lenne, sőt alkotásnak tekintendő, csupán arra kell ügyelnünk, hogy eze­ket csoportonként ide-oda ne hányják, de ha abban hagyták a játszást, a tárgyakat elrakják láb alól, és hogy azt bevégezzék a mit elkezdtek. Nyáron a gyermekek a szabadban legörömestebb ját­szanak, s szerencsések azon családok, melyek e czélra bármily kisszerű kertecskével is rendelkeznek. Egy ily kis kert a ház körül paradicsom a gyermekekre nézve; nem csak, sőt akár­­mily csekély udvar is, a­hova csak a nap süt, vagy elvétve egy-egy pillangó betéved, vagy egy két barna rovar zsong, már elég arra, hogy a gyermekvilág boldogságát elővarázsol­ja, egészségét és szellemi képződését elősegítse. Szenvedélyük a gyermekeknek, bármily parányi homokföl­dön is azonnal kertecskét alkotni. Ápolni kell e szenvedélyt is náluk, sőt ily alkalommal azon kell iparkodnunk, hogy szépér­zéküket lehető módon képezzük s műveljük, főleg azért is al­kalmunk lévén erre, mivel az ily kertecskékhez rendszerint le­tört virágokat s ágacskákat használnak, melyek éjen át elher­vadnak. Hasonlag követnünk kell e módot a fölnőtteknél is. Nagy kitartást tanúsít az olyan gyermek, a­kinek türelme van valami üres csigahéjba virágmagvacskát ültetni, annak csirá- NEFELEJTS. XI. ÉVFOLYAM

Next