Nefelejts, 1870. január-december (12. évfolyam, 1-52. szám)
1870-09-11 / 37. szám
37. szám. XII. évfolyam. Szeptember 11.1870. S ›s s ss ss ss *) !‡.sss s. Dalaimból. .. Oly szép az ajkad, És halvány képed! Láthatni rajtad Ezernyi szépet! Szemed magában — Hol bűvös fény ég —• Ezernyi lángban Ezernyi szépség! Te vagy szerelmem. Tudod te már ezt ! S ajkadról engem A szó csak fáj, sebz... Pedig mi volna Odaadnom érted Ezer halálban Ezernyi éltet! II. Ha letörted, szép leányka, Hervadás jön a virágra, Pirosból lesz halványsárga... Szánhatod már, de hiába. Hervadásnak rabja lettem, Meg van törve szivem-lelkem. Lassú halál jött reája... Szánhatod már, de hiába ! III. Szép helyen születtem, ligetes vidéken. Gyönyörű e tájék, gyönyörű énnékem. Füttye a madárnak nyílt szivekbe szárnyal. Gyönyörű leánykák gyönyörű dalával. És én e vidéket kerülöm már régen! Sohse lesz az élet gyönyörű ott nékem; s )s*)ss . Nagy kínossá tette a szerelem átka — Átkozottá tette egy — gyönyörű lányka. Óhajtottam is már feledni őt sokszor, De a lelkem hozzá vissza-vissza gondol; Hogy nem feledhettem, s hogy szeretem folyton : Nem őt — magamat kell nekem is átkoznom! Jó az ég, ne félj te, ha meghallgat engem, S úgy ítél fölötted, amint súg szerelmem: Elfelejti akkor, megbocsátja vétked — S gyönyörű leányka, gyönyörű lesz élted! Dömötör Pál: Vihar után verőfény. Irta: Lauka Gusztáv. 1. Ha az utas a zelistyei üveggyártól, mely egy regényes völgyben, Szatmármegye legszélén, a Magyarországot Erdélytől elválasztó) bükkös rengeteg alján fekszik, a Szomorod nevű folyócska mentében éjszaknak, Nyegristye nevű falucska felé tart, az üveghuta és falucska közti vonal középpontján, balra, hársak és ákáczok közé temetve, egy tiszta udvarral és kerítés nélküli kerttel ellátott fehér házikót fog találni, melynek barátságos külseje, nemcsak bátorítólag és vigasztalólag fog reá hatni a meglehetősen hallgatag pusztaságban, hanem egyszersmind hivólag is int felé, hogy a rázós és rész ut fáradalmait belsejében kipihenje. 1828-ban, épen sz.Mihály napján, haladt a fennebb említett útvonalon, a délutáni órákban, szürke ménlovon, egyurtasan öltözött 20—22 éves fiatalember, gondtalanul fütyörészve, s inkább lovára bízva az irány megválasztását, hogysem azt maga kormányozta volna. Arcza bár tiszta, de kissé halvány, nemes vonásaiban előkelő származásra mutatott; kék szemei szelíden és kedélyességet tükrözőleg tekintgetének a világba. Lovoni ülése és magatartása azonnal elárulja, hogy gyakorlott és ügyes lovagló.