Nefelejts, 1874. január-december (16. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-08 / 45. szám

XVI. évfolyam. 45. szám. November 8.1874. Kedvesemnél. Ragyog a nap és keletrül Lágy szellő fuvalma lendül, Sugdalózva csendesen. Nyitva áll az ablak szárnya, Jer, tekintsünk ki a tájra, Én szerelmem­, kedvesem! Fölpezsdü­lt az alvó élet: Völgy és halom diszesbbé lett, Ékes virág szirma nyit, S mely lesárgult fővel álla, Pakadó rügy milliárdja Fedi a bérez bokrait. Este s kora viradattal Harsány hangon csattog a dal Rengő bokrok lombjain. Minden bokor lombos sátra Egy-egy hangszer, egy-egy hárfa, S zeng rajtok a kéj, a kin. A sirkert sem puszta többé, Nyiló virágok födik bé A szomorú hantokat, Kelyhökben a harmatcseppek Mind arra emlékeztetnek: Sirassuk a holtakat. Hát szivem szent imádottja, Ha majd arczánk elhullatja Virágait, ékeit: Vájjon lesz, ki sírjon érttünk, Hogy ha mi is oda tértünk? Lesz ki önte könyeit? Nem bánom, ha nem is lesznek, Kik sirom felett könnyeznek, Mig én mélyen álmodom, Csak ha el leszünk temetve, Egy sírkőről olvassák le Neveinket egykoron! Jakab Ödön. A vizi tündér románcza. Tóth Józseftől. S (Vége.)­­ IL­­: Egy hét múlva Viktor, a szép hajós alkapitánynyá nevez- I­­tetett ki egy adria-tengeri kereskedelmi hajóra.­­ „Lesz rá gondjuk, hogy a busongő ara ábrándjai mint röpke­­ felhők szétoszoljanak...“ De szétoszolnak-e ? Nem fogja-e növelni az a távolság,­­ mely elválasztja őket egymástól, az epedő szerelmet ?... ” A kineveztetést könnyű volt kieszközölni egy olyan „már­­x­is*­ befolyásos államhivatalnoknak , mint Julia és Haj­­­­nalka apja. S A kinevező okmányban az is ott volt, hogy egy hét alatt­­( foglalja el állomását az „illető ur.“ , Tehát sietni kell !... ) ... Milyen messze van az a tenger, milyen messze a­­ boldogságtól!­­ „Én édes szerelmem, itt kell hagynom téged. Eljösz-e utánam ?... követsz-e engemet ?...“ Elkészült már a koszorú a menyasszony fejére... fehér kaméliából!... Milyen szép koszorú fehér virágokból... a bús tündér, a „fehér rózsa” szép fekete hajára!... Szép volt nagyon az a piros rózsa, de még szebb volt az a fehér rózsa!... „Szeretlek, imádlak édes menyasszonyom, én gyönyörű­ségem !“ És Hajnalka tudott m­ég mosolyogni! De hát „holnap“ tud-e majd mosolyogni... ott az oltár előtt? „Csak egy nap van hátra még az üdvösségből. Csak egy nap, és akkor már enyém vagy örökre!“ Oh, de hosszú az az egy nap ! Milyen szép alkonyat, hogy játszik a lenyugvó nap millió sugára, arany­derűt hintve le a földre viola s rubiniszin felhő­palástjából !... De majd nemsokára eljő az éjszaka... 45

Next