Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-10-10 / 81. szám

az evangélikus szászé, de ez megfordítva is áll. Hogy mást ne említsek: magyar is­kola növendéke kétségtelenül többet fog tudni Magyarország egyetemes történetéből, a szászé­ ellenben az erdélyi szászokéból. Vagy még egy példát. Erdélyi magyar reformált iskoláinkban tudtunkkal az első gymnasiális osztályban 6 óra esik hetenkint a latin nyelvre, szászoknál 10. Kétségtelenül különbségnek kell lenni az eredményben. És még egészen egyenlő tárgy­beosztással, a lehetőleg egyenlő ta­nári erőkkel bíró intézetek közt is, ha egyik intézet tanársága szabadságot vesz magának, felülvizsgálni a másikét, átalá­­nos szabályul ki lehet mondani, hogy be­bizonyítja, miszerint­­sokkal elébb áll az ő növendéke. Ez épen olyan igaz, mint az emberi önzés átalánossága , és ennek­ kivitelére nem kell sem nagy bölcseség, sem nagy vitézség. De épen ott van a bibi, az tűnik fel előttem igen nagy felfuvalkodottságnak, magyarokkal szemben példátlan lenézésnek, hogy az erdélyi német protestáns intézet az erdélyi magyar protestáns intézet bizo­­ny­ít­vány­át nem respektálja. Az­ erdélyi magyar prot. intézetek bi­zonyítványait jóba veszik az egészen más fejlődési­ rom. kath. intézetek, jóba az or­szág minden egyeteme és törvényes ható­sága, sőt a németországi egyetemek is. Csak a brassói szász intézet, a­mely ugyan­azon jogi, történelmi és társadalmi alapon áll, — csak a nem veszi semmibe. Nemde nyílt és vérig sértő kihívás ez? Ilyen emberek beszélnek aztán barátságos hajlamokról, méltányosságról ? Ha az erdélyi magyar protestánsok megtorlással akarnának élni, bizony kap­nának alkalmat és elég erősek hozzá. A­helyett azonban a legnagyobb előzékeny­séget és gyöngédséget tanusítják , a­mi nem is válik sem szégyenükre, sem károkra. Ha szász ifjú magyar tanintézetbe megy, bizonyítványát minden szó nélkül jóba veszik; őt magát gyöngéden buzdít­ják, bátorítják; a tanárok gondosan óvják magyar növendékeiket, nehogy a sérelemre fogékony idegent valamivel sértsék ; tanul­mányainál nyelvbeli nehézségeire tekintettel vannak: ha az ifjú nem tudja magát ma­gyarul jól kifejezni, a tanár külön időt szakít és kihallgatja németül. Kérdezzék meg önök testvéreiket, apjái­kat, a­kik magyar intézeteket látogattak ; azok gyöngéd hálával fognak emlékezni az illető intézetekről. Az önök intézeteiből jö­vő magyar növendék azonban emlékezhetik az intézetre hálával, mert ismereteket szer­zett benne, de gyöngédséggel aligha. Ha ezt tennék önök is , ha fölvennék bizonyítványa szerint,­ aztán engednék küz­deni nyelvvel, tanulmányokkal és gyöngéd figyelem után sem k érné az utol társait , ak­kor, utólagosan, volna joguk rá­mutatni a tényre, de előre törni el a pálczát és oly kihivólag ignorálni a testvér­intézet bizo­­nyítványát: ez kiáltó jele az önök öntelt­ségének és zárkózásának. János, Verzár Gergely, Lázár Gerő, Csukli Gusz­táv, Bogdán János, Gencsi András, Varga András, Rödiger Rezső, m. k. honvédszázados, Pánczél Joa­chim, Kenyeres Adolf, Száva Gerő, Fischer Frigyes Helyi, ügyek. A brassói magyar kaszinó szervező gyűlést tartott folyó hó­r­ikán. Megtörtént a tisztújítás, melynek eredménye következő : Elnök Réth­i Lajos, tanfelügyelő ; igazgató Dr. Otrobán Nándor; pénztárnok Szele István, kit már a közbizalom e minőségben 11 -szer tisztelt meg; jegyző Jakó Pál ; gazda Gyertyánffy József levél­tárnok Köpe Sándor.­­ , Bizottmányi tagok : m. k. honvéd őrnagy Ka­kor Károly, Kászoni István, Vasadi József, Molnár — 322 — Az egyházi reformegylet közgyűlése. Az egyházi reformegylet tagjai folyó hó­n­ikán gyűltek össze a pesti megyeház nagy termében, hogy ezen első kör — vagyis inkább alakuló gyűlésen megrakják azon alapot, melyen egy országos egy­házi reformegylet épületét lesznek emelendők. A nagyszámú közönség megjelenése bizonyára a leg­szebb érdeklődést mutatja az egylet iránt. A jelen voltak nagyszámát nagyobbára prote­­stantáns egyházi férfiak képezték. Erdélyből Szász Domokos, Szász Gerő, Dr. Kovács Ödön, Basa Mi­hály s több lelkész, Pestről, Kecskemétről, Nagy- Enyedről, Sárospatakról hittanárok, lelkészek vettek részt a gyűlésen. Ballagi Mór felszólította a gyűlést korelnök választására , mire közfelkiáltással megválasztatott Basa Mihály n. enyedi esperes, ki éljenzések által kisérve el is foglalta a korelnöki széket, s egy rövid beszédet tartott, melyben megköszöni a gyűlésnek nem személyébe, hanem korába helyezett bizalmát, s reményét fejezi ki, miszerint áldást fog teremni a hazának ez egylet erélyes működése. A korelnök felh­ívja ezután a gyűlést a rendes elnök választására. Közfelkiáltás utján megválaszta­­tik rendes elnöknek Eördös Lajos kecskeméti es­peres, ki elfogadván az elnökséget, a gyűlést meg­nyitottnak nyilvánítja, s kéri a tárgyalásokat a meg­alapított programja szerint foganatba venni. Erre Ballagi Mór olvas fel értekezést. Értekez­letében a kereszténység eredetére a vallási fogalmak keletkezésére vet visszapillantást, azután fordul egész erejével a naponta mindinkább növekedő közönbös­­ség ellen, mely vallási dolgokban uralkodik. Emel­kedett hangulatú értekezletében kimutatja szükségét annak, hogy az egyház terén gyökeres reformokat kell előidézni, ha a közönbösséget állandósítani nem kívánjuk. Erőteljes beszédét azzal végzi, hogy fogadja, miszerint minden erőből azon lesz , és az egylet, hogy a reform terén mentői nagyobb haladásokat tehessenek, „Isten őt úgy segélje“. Ballaginak kor­szerű és emelkedett hangulatú értekezletét gyakran kitörő éljenzések és helyeslések jutalmazták. Ezután az elnök ajánlatára Bernáth Zsigmond volt képviselőt megválasszák jegyzőnek. Jegyző javasolja, hogy Ballagi értekezlete nyo­­m­attassék ki, nagyobb körökben való elterjedés vé­gett, főleg tekintettel az erdélyi protestáns szá­szokra német nyelven is. Az ajánlatot elfogadják azon hozzátétellel, hogy az értekezlet szláv nyelven is kinyomatassék. Elírád­t előterjeszti azon négy javaslatot, mely az­­országos reform­egylet alakítási módjára vonatko­zólag, a pesti, az erdélyi protestáns, a sárospati reformegylet és Litkey Péter által nyujtatott be. A pesti reformegylet javaslatának készítője Ko­vács Albert pesti hittanár. E javaslat általánosságra törekszik s minden hitfelekezetet keblébe fogad. Az erdélyi javaslat, viszont átalánosságot óhajt. A sárospataki „ vallást­udományi társulatot“ tervez évi közgyűlésekkel, a természettudományi társulatok mintájára. Litkey javaslatát a nevelésügyre fekteti. Az egyes javaslatok indokolására szerzőik lép­nek fel. Szász Domokos az erdélyi javaslat indokolásá­ban, kiemeli, hogy a mozgalom, ha sikerdús akar lenni,­ szükségkép egy szervezett egyházból kell hogy kiinduljon, s e czélra a protestáns egyház legalkal­masabb. Ő a létező állapotot nem kívánja lerontani, hanem azon építeni törekszik s nem szeretné, ha e tekintetben az erdélyiek által tervezett társulat, czi­­mén a „protestáns“ néven megütköznék valaki. A társulat csak azon szellemet fogná követni, mely a protestantismusban küldetésénél fogva rejlik. A négy javaslat összeegyeztetésére egy bizottság küldetett ki, és ezzel a gyűlés bezáratott délutánig. Délután a kiküldött bizottság előadója Szász Gező felolvassa a­­készített javaslatot, melyben nagy feltűnést, okozott a leendő egylet nevének­ „prote­stáns egylet“ névre való ajánlata. A javaslat hosszas vitára adott alkalmat. A tárgyhoz­ szállottak Nagy Lajos, Nagy Gusztáv, Dr. Kováts Ödön, Ferencz Józs. és Ballagi, ki nyelvészeti szempontból szól a kérdéshez; kiemeli hogy a „pro­testáns“ név a czimben jelenti az összes hitfeleke­­zetek protestálását Róma túlkapásai elle­n. Még­­ többen szóljanak a „protestáns“ czim mellett, és ellen Szavazás fejezte be a vitát ; ered­mény az, hogy a „protestáns“ czim nagy többséggel elfogadtatik.­­ . . . Az alapszabályok egyes­­pontjait a­ gyűlés egy­hangúlag elfogadja a bizottság­­módosítás­i szerit. Elnök ajánlja a tisztviselők megválasztását, mely 4-ikén megtörtént. A béke és szabadság liga congressusa. A szabadság földjén, Svájcz Lausanne nevű városában végezte be működését a „béke és szabad­ság liga“ ötödig congressusa. A liga alakult ezelőtt­i évvel ezelja volt : örök béke és szabadság létre­hozása.­­ Azon időben az eszme elhatott a világ legtá­volabb zugába is, és midenütt rokonszenvvel fogad­tatott ; az eszme megtestesítésére az akkor ismert szabadsághősök legjelesebbjei álltak. A legközelebbi congressus is czélul tűzte ki, az európai népek köztársasági federatiójának alakí­tását, vagyis : az európai federatio köztársaság alap­ján a béke mikép volna örök időkre megköthető. Bármenyire méltányoljuk e szép törekvést, a­mennyiben a béké­s népek boldogsága érdekében működni kíván, de nem lehet, hogy kételyünket ne fejezzük ki a siker iránt, azon nagy feladat meg­­valósításánál fogva, mely oly intézményket akar te­remteni, melyek jövőre a népek közti háborút lehe­tetlenné tegyék. A hatalom, mely a liga törekvéseivel szemben áll oly nagy, hogy csak jó akarat megtörni nem képes. — Mindaddig, mig a népek összessége a szabad­ság érzettől át nem lesz hatva; mig a haszonlesés és önzésből eredő viszályok nem lesznek kiegyen­lítve , addig az örökbékére gondolni sem lehet. ( ii 1 f ö I (1. FRANCZIA ÜGYEK. A franczia hadsereg szelleméről — a „Daily Telegraf“ párisi levelezője, egy jelenleg is szolgálat­ban levő franczia tábornok adatai nyomán, kinek tár­saságában a levez­ető már báron hadjáratban vett részt, s kiről úgy nyilatkozik, mint a katonák egyik leg­­becsületesebbikéről,­­ részletes közleményeket hoz. A levelező indíttatva érezte magát, hogy tudakozód­jék az iránt, hogy mennyire igaz azon hít, mely a hadseregben alakult császári, orleansi és köztársasá­gi pártokról szól. Erre vonatkozólag az illető tábor­nok a következő felvilágosításokat adta. „A külföldiek és még a francziák közül is so­kan,“ mondja a tábornok „igaztalanok a mi hadse­regünk iránt, és pedig egyszerűen azon alapon, mert hadseregünk viszonyait, s annak gondolat és eszme menetét nem ismerik eléggé : önnek levelező úr, ki sokat forgolódott franczia tisztek között, tudnia kel­lene, hogy a császárság napjaiban is, a­midőn a tisz­tek­­ tizedrésze az uralkodó kormánynak köszönhet­te előléptetését, bevett jelszavunk volt, hogy mi a hazát és nem az uralkodó házat szolgáljuk. Most ismét ezen esett állott be. Mi a nemzetgyűlést mind Francziaország kép­viselőtestének tartjuk, s azon nézetben vagyunk, hogy kötelességünk annak, kit a testület feljebb valónkká tett, engedelmeskedni. Sok tábornok felöl igen so­kat beszélnek. Trochy mint legitimista ismeretes. Ducrot-ról ugyanazt állítják Villet quand meme re­­publicanus, míg mások azt hiszik, hogy őt császár­pártinak nevezhetik. Ez u­rak mindenesetre bírhatnak személyes előszeretettel és ellenszenvvel, de tökéle­tes és biztos meggyőződésem az, hogy magán­néze­teiknek a kötelesség teljesítésére semmiféle befolyá­sa nincs, s hogy ők, egyik úgy mint másik ellent fogna állani azon kísérletnek, mely Francziaország jelenlegi törvényes kormánya ellen forradalmat szán­dékolna. Clinchant republicánus, még pedig igen el­­­haladott mértékben, de ez nem tartotta őt vissza at­tól, hogy együtt­működjék velünk, épen oly elhatá­rozottságot ne fejtsen ki, mint bár­ki más közülünk a commune ellen. Mac Mal­on egyátalában nem köz­társaságpárti, de ki képes a köztársaságnak bővebben szolgálni mint ő ? Én magam orleanista vagyok, de h­a vala­melyik orleansi herczeg lépne fel, Thiers mint elnök ellen parancsára én lennék az első, ki őt elfognám. Egy szóval, mi franczia katonák soha nem a személyt, hanem az ügyet, a haza szentügyét szol­gáltuk és fogjuk szolgálni. NÉMET ÜGYEK. . . Mint München­ből 3-ról jelentik, a stuttgarti bajor követ egyszersmind Darmstadtban, s a bern­i bajor miniszter-residens egyszersmind Karlsruheben is meghiteleztetett.­­ A londoni állomásnak szándék lett újra betöltéséről, mint azt egy bécsi lap jelenti, hiteles hír szerint, egyelőre szó sincs. Bonnban 2-án Boltzer tanár, s kanonok Borosz­lóból, rövid ideig tartott szenvedés után meghalt.

Next