Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-03-28 / 25. szám

Brassó, 1871. Első évi folyam 25. szám. Ivódd, márcziu­s 28. Megjelenik ez a lap heten­­kint kétszer kedden és pénteken. Ára: Eg­ész évre . . 6 ft. — kr. Félévre 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon.NEMERE Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvé­tetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyom­dájában. Az első évnegyed hitelében lévén, fölkérjük évnegyedes előfizetőinket előfizetéseik meg­újítására. Programmunkról nincs mért újabban szólanunk. A „Nemere“ tovább fut a megkez­dett irányban, s szükség szerint a közügyek más-más pászmáját fogja seprés alá. Nem érkezett még, ily rövid idő alatt, mindenütt megjelenni, de azért legyenek jó reménységben, mert: „Ha ma nem jött, eljön holnap.“ — A­ki eddig meg volt elégedve lapunkkal, annak nem lesz oka utóbb sem elégedetlennek lenni , sőt azon törekszünk, hogy a megelégedettséget mind átalánosabbá tehessük. Az előfizetések pontos beküldésére főként azért kérjük tisztelt előfizetőinket, nehogy újból abba a bajba jussunk, melybe az első negyedben jutottunk, hogy ne tudjunk teljes számú példá­nyokkal szolgálni. Előfizetési árak : apr. apr. apr. Az előfizetések aláirott ügyvédi irodájába küldendők. Kenyeres Adolf, felelős szerkesztő és kiadótulajdonos. ——B—— jun ./4 év szép. 72 év decz. 3/4 év — 1 3 4 ft. 50 kr. 55 5550 55 55 Emlékbeszéd b. Eötvös József felett.*) T. iskolatanács Valahányszor mostanig ezen gyülekezetben megjelentem, bizonyos öröm érzete kísért mindannyiszor, mert mindig volt alkalmam a vidéki népnevelésü­gy egy s más előmeneteléről tenni jelentést, é­s mert mindig volt reményem, hogy ezen tiszteletre méltó testület szakértő és ügy­szerető tanácskozásai újabb előhaladásra adnak lendületet. Előmenetelről most is tehetnék jelen­tést, — talán többről is, mint eddig akár­mikor ; gyakorlati sikert ígérő tanácskozá­sokról most is biztos vagyok , mégis elma­radt az öröm, a­mely eddig kisért, — és bánat és a gyász csatlakoztak társaimal. Most kell jelentenem, t. iskolatanács, hivatalosan e helyről, azt a veszteséget, a­mely múlt gyűlésünk óta ezt a testületet, az országos oktatás­ügyet és az egész ha­zát érte 1. évi febr. 2-ikán, midőn az or­szág vallás és közoktatásügyi minisztere b. Eötvös József bevégezte rövid, 58 évre ter­­jezett áldásos életét. Távol van tőlem, s bizonyára önöktől is, hogy az egyén értékét helyzete szerint mérlegeljem. Tapasztalás tanított meg mind­nyájunkat arra, hogy kunyhóban alszik, ki sok nagy és nemes lélek s bíbor alatt is sok olyan, a­kinek emlékét az áldásnak egy hangja sem kiséb­. De épen ezen pártatlan ítéletünkre tá­maszkodva mondhatjuk el, hogy b. Eötvös Józsefnek nem véletlen szerencse, nem is külső kegy-, hanem valódi érdemek szerez­ték meg magas helyzetét , és nem ő nyert, de nagy és nemes lelke sugárzott fényt a sokaktól irigyelt helyzetre. '*) A brassóvidéki iskolatanács f. évi márczius 24-én tartott ülésében elhatároztatott, hogy Rétii Lajos tanfelügyelő által tartott ezen emlékbeszéd közlésére a helybeli magyar és német lap fülkéres­­nének. Részünkről szívesen teljesítjük. Szerk. Sem erőmet, sem időmet nem tartom­­ elégnek, hogy ezen m­unkásságban gazdag élet hatását méltányolhatnám ; a korlátolt erő egyszerű szavaival kell beérnem, a­me­lyek legfelebb annyiról tehetnek bizonysá­got, hogy érzem azt, a­mit kifejezni nem tudok : országos veszteségünk nagyságát. A múlt század nagy gondolkozói ki­mutatták a várnarendszerre és előítéletekre alapított állami és társadalmi rend igazság­talanságát. A nagy franczia forradalom ezeknek hatása alatt kezdett minden léte­zőnek, jónak és rosznak összerombolásá­­hoz. A­kik ezen irányzattal szembe men­tek, lobogóul ugyan a fenntartásra méltó intézményeket tűzték , de fenntartották egy­szersmind azokat is, a­melyeknek igaz­ságtalanságát minden gondolkozó fej be­látta.­­ Az európai társadalmat soha sem emésztették nagyobb ellentétek, mint ezen század első felében. Egyfelől a forradalom vonzott a szabadság képeivel , de annak hátterében a rombolás iszonyai álltak. Más­felől a rendben lett volna megnyugvás ta­lálható , de a fennálló renddel tespedés öl­döklő gőze párosult. A vágy elvesztette tárgyát , de nőtt óriásilag az elégedetlen­ség emlőin és tépte a lelket ; a remény pusztában, vezércsillag nélkül bujdokolt. Ezt a czéltalan küzdelmet, a társada­lomnak önmagával meghasonlottságát fe­jezte ki a reménytelenség ékesszólásával egy könyv, a mely csakhamar ismeretessé lett a mivelt világban , s a melynek czíme „Karthausi“ volt. De Eötvös nagy szelleme nem érhette be azzal a daemoni munkával, hogy kimu­tassa az emberiségnek helyzete kétségbe­­esettségét és azzal félre vonuljon ; az ő lelke a kórjelek fölesmerése után rögtön a gyógyszerek után látott. S midőn meg­írta a „Falu jegyzője“ és „Magyarország 1514-ben“ czímű munkáit, s hazája al­kotmányában azokra az elemekre mutatott rá, a­melyek tűrhetetlenné teszik a fenálló rendet. Itt is végletekben járt a küzdelem ; itt sem akartak megemlékezni a sok ta­pasztalás árán szerzett igazságról, hogy : „in medio tutissimus ibis“ ; s midőn egyik részen a rend örve alatt mind szűkebbre akarták korlátolni a szabadságot, másfelől abban keresték a szabadság diadalát, ha kiveszik minden erejét a rendnek. Három ifjú ember a „Pesti hírlap“ hasábjain kimutatta a korjelenséget és biz­tosabb irányt jelölt ; a három közül Eöt­vösnek czikkei utóbb „Reform“ czim alatt együtt jelentek meg s azoknak vezérgondo­lata ma sem tévesztendő szem elől, mert ezen szavakban foglalható össze : az állami szabadságnak egyetlen biztosítéka az állami rend, és az állami rend csakis szabadságra alapítva biztos. 1848 Eötvös nagy eszméinek valósu­­lását ígérte meghozni , de csakhamar elsö­tétült a láthatár ; az egyensúly elveszett és a különböző elemek csak ellentéteiket ta­lálták egymásban. Eötvös félrevonult, mert sem a létezőben, sem annak teljes szétrom­­bolásában nem találta meg lelke vágyát , és be kellett látnia, hogy az éles szembetétel mellett a kettő közül egyik lesz az ered­mény. A szomorú évek alatt, melyek elzártak előle minden nyilvános cselekvési kört,­­ megérlelé és létesíté a nagy munkát, mely­nek czíme : „ A XIX század uralkodó esz­méinek befolyása az államra“ , a­melynek mélysége és alapossága előtt más nemze­tek államtudósai is tisztelettel hajoltak meg, a­mely biztos alapon mutatja ki, hogy a mostani emberiséget lelkesítő eszmék közül mi képtelenség és mi valósítható, mi üdvös és mi volna átkos befolyással az államra és társadalomra.

Next