Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-05-30 / 43. szám

Brassó, 1871. Kedd május 30. Első évi folyam 43. szám. Megjelenik ez a lap hetenkint kétszer kedden és pénteken. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon. Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. A magyar minisztérium. II. Habár rövid négy év alatt ennyire megváltozott személyeiben kormányunk, a Pester It. mégis megnyugvással említi föl, hogy ma már ez a legöregebb alkotmányos kormány Európában. Valóban úgy van, s valóban ezt, habár személyeiben megváltozott, ugyanazon kormánynak tekinthetjük, a mely 1867-ben átvette ügyeink vezetését. Az ugyanazonosságot bizonyítja az elnöknek helyt maradása, a ki pedig nem olyan férfi, hogy elveiből társai kedvéért tágitson. Egy pánszláv, s igy gr. Andrássyra nézve ellenséges érzelmű lap, csak közelebbről nevezte őt „ridegen alkotmányosnak.” Az ilyen gáncsot mi csak megnyugvással fogadhatjuk. De még erősebben, mint az elnök helyt maradása, bizonyítja kormányunk ugyanazonságát programmjának ugyanazonsága. Megtörténhetett volna, hogy amely okok társait viszalépésre kényszerítették, gr. Andrássyt is arra kényszerítsék. Ez sem jelentene okvetetlen rendszerváltozást. Minő okból léptekvissza 67-iki minisztereink ? Átalában elmondhatjuk, hogy leginkább testi kimerültség folytán. Egyetlen egy eset sincs, hogy valamely nevezetesebb elvi meghasonlás szorította volna le valamelyikeket. 1866-ban és 67 elején, midőn a minisztérium helyreállítása valószínűvé lett, sok gondolkozó embertől lehetett azon véleményt hallani, hogy jobb lenne előbb a conservativokból nevezni minisztériumot, minthogy a megelőző sok ellenséges és gyorsan változott alkotmánytalan kormányzás által, oly nehézzé vált a helyzet, amely okvetetlen elvisel egy rendbeli kormányt. Hadd viselődjenek el a régi emberek, s a népszerűség magaslatán álló alkotmányos férfiak jőjenek a tisztított térre! Utóbbiak azonban vállalkoztak s a tisztítást, a zűrzavarral való megküzdést is magukra vették. Természetes, hogy az óriási munka egymás után kimerítette a vállalkozó férfiak erőit s félre kellett vonulniuk, hogy másoknak engedjék át a folytatást. De az alkotmányos rendszert és az Ausztriával kötött kiegyezést meg nem rontották semmiben , s utódaik nem új lobogó hívei, csak ugyanazon munkának folytatói. Egy ekkora ország kormányzatát vinni magában nagy és kiváló tehetséget igénylő munka. De mennyivel nehezebb, a kormányzat rendes folytatása mellett gyorsan átalakítani az egész rendszert, teremteni új intézményeket, és a régieket úgy szüntetni meg, hogy a társadalmi rendben megrázkódás ne támadjon. Ilyen munka megviselhet akármely erőt, s mi nem azon csodálkozunk, hogy társai visszaléptek, hanem azon, hogy kormányelnökünk birja meg. Midőn az öreg Európa megrázkódott mindenfelé; midőn régi fejlődésű országokban rendszerrendszert vált, s egy sem tud állandólag gyökeret verni ; midőn az egyetlen régibb kormány, Bismarcké, az alkotmány kigúnyolásával kezdte, és csakis példátlan katonai sikereken alapíthatta fennállását: bizalommal kell tudomásul vennünk, hogy sz. István koronája alatt rendes fejlődésnek indult az alkotmányos élet. Mi épen nem tartozunk azok közé, akik hazánk üdvét egy vagy más személyhez vagy párthoz kötik. Ha úgy volna, igen gyengén állanánk. Magát a közjogi kiegyezést épen nem tartjuk okvetetlen és minden időkre lényegesnek. Úgy alakulhatnak a viszonyok, hogy változtatni kell azon. Lényegesnek tartjuk azonban, hogy Magyarország alkotmányos szabad ország maradjon állandólag, nemcsak azért, mivel az alkotmányos szabadság legfőbb java valamely népnek, hanem azért is, mivel ezen sok nyelvű országnak a körülre alakult fajbirodalmakkal szemben csakis alkotmányos szabadság adhat összetartást és erőt. Ebből a szempontból tekintve, a véghez ment miniszterváltozásoknak elvi jelentőséget nem tulajdonítunk ; legfőlebb a személyeket kíséri részvétünk, amennyiben mindnyájunk munkájában fáradtak el. A fellépőkre nézve, tiszta alkotmányos érzület mellett, egyébb követelésünk nincs, mint hogy mentői tehetségesebb és tapintatosabb emberek legyenek, a tiszta alkotmányosság gyakorlati kifejtésére és megvalósítására. Ez okból nem haboznánk óhajtani akármelyiknek visszalépését és az egész kormányét sem, mihelyt eljárása nem nyújt elég kezességet az alkotmányos fejlődés gyorsasága és biztossága iránt. De indokolatlan és lelkiismeretlen dolognak tartanak, a fennálló ellen izgatni, amíg az érintett elveink szerint halad. Szomorú példából látjuk, hogy mire vezet a szabadság, állami rend nélkül. Az unicia. Poroszország1 létrejövetele és terjeszkedése. (Történelmi correpetitió.) irta a Denevér. (Folytatás). Mig a fennebbiek iránt Bécsben az értekezlet szokott lanyhasággal folyt, a poroszok 1740. December havában Alsó-Siléziába bevonultak, a midőn pedig az értekezletnek sikere nem lett, kiütött a „siléziai háború“, melynek az 1742. június 28-án Berlinben kötött béke, „Alsó-Siléziának csaknem egész Felső-Siléziának és a Glatzi grófságnak“ poroszországhozi csatolása által vetett véget. A porosz fegyverek sikere az osztrák örökösödési háborúnak még 1741-beni kitörését tetemesen siettette, melynek folyamán II. Frigyes mint XII. Károly franczia király, a pfaltzi választófejedelem és hessen — homburgi gróf szövetségesét találjuk, midőn 1744-ben Augustus havában a második siléz hadjáratot megkezdi. A béke azonban közte és Austria közt 1745- ben helyre állott, s Poroszország Silézia birtokában megerősittetvén a szövetségből, mely őt többé nem érdekelte kilépett, és az 1748 ig tartott örökösödési háborúban több részt nem vett, hanem belviszonyait rendezte és államait Keleti-Friziával gyarapította. Minthogy Austria Silézia elvesztését sehogy se feledhetvén az orosz és szász kormányokkal e tárgyban érintkezni kezdett. II. Frigyes 1756 Augusztus havában tette az első lépést a „hét éves háború“ megkezdésére. A porosz király t. i. látván, hogy a diplomaticai értekezleten, melyet Kaunitz vezetett, Austria, Siléziának, Poroszország általi jogos birtokoltatását kétségbe vonni igyekezik, indulásra készen tartott 60.000 embernyi harcképes sergével Szászországba nyomult, Wittenberg, Torgau, Lipcse és Drezda városokat elfoglalta és az utóbbiban a „cabinett levéltárát“ hatalmába kerítvén, mindazon irományokat melyek lépése igazolására szükségeseknek mutatkoztak „lefoglalta“, a sebtében egybegyült 17.000 emberből álló szász hadsereget pedig Pirna körül sánczolt táborában ostrom zárolta. A háború változó szerencsével és nagy elkeseredettséggel folyt és az 1763. Február 15-én „Hutternsburgban“ kötött béke által fejeztetett be. Nagy Frigyes király ezen nevezetes háborút „Cenvres posthumes“ című munkájában maga írta le, azon kívül Tempelhof által fordított Lloyd valamint Ketzow és Archenholtz munkáik érdemelnek figyelmet. A hétéves háború Poroszországnak tetemes áldozatokba került; a haszna az volt, hogy Silézia birtokában újból megerősíttetett és politikai jelentőségét ténnyé emelvén Austriától tökéletesen függetlenné tette magát. Nagy Frigyes mindenek előtt oda törekedett, hogy az országnak a háború okozta sebeit beheggessze, mely cél elérésére példás eréllyel javította a tanintézeteket, az igazságszolgáltatást és a balhitnek útját szegvén ő volt az első király, ki nyilván mondotta ki, miszerint „a fejedelem az állam első tisztviselője és a nép nincs a fejedelem kedvéért, hanem a fejedelem a népért.“ — Magasztos eszme! szép igen szép sententia ! — de a várjon gyakorlatban hány fejedelem követte ezen mai napig ? — 1764 évben Nagy Frigyes a muszka czárral kötvén szövetséget az 1772-ben célba vett és a varsói országgyűlésen 1773 September havában a „béke fenntartása és megszilárdítása kedvéért“ megerősített Lengyelország első feldarabolásábani részvényességre nyitott magának utat és a „Marienburgi, Kulmi, Pomerellai és Emerlandi vajdaságokat valamint a lengyel királyság (królentwo) „Necvize melletti részét Danzig és Thorn városok kivételével“, összesen 631 I mértföldet kapott osztalékul. Oroszország 1975 Ц mértföldet, Austria 1280 II mértföldet kapott; ez alkalommal kerültek vissza — ámbár nem visszaváltás útján — hazánkhoz, a Zsigmond király által elzállogositva volt szepesi városok.) — Valamint II. Frigyes tulajdon államra és családja terjeszkedését minden szép sententia daczára szerette, éppen olyan csal szemmel nézte minden más államgyarapodását ; —midőn tehát Austria „Károly Tódor“ pfaltzi választófejedelemmel 1778. január 3-án örökösödési szerződésre lépett volna, II. Frigyes fegyverre kelvén 1779. május havában a Teschenben kötött békesség nyomán Austria terveit megsemmisítette és 1785. július 23-án Berlinben, Porosz és Szászország valamint Hannovern és más később csatlakozó kissebb német uralkodók közt a „német fejedelmi szövetséget“ azon czélból hozta létre, hogy Austria Bajorország felé való terjeszkedési szándékának útját álja. (Folytatása következik.)