Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-10-27 / 86. szám
Brassó, 1871. Klső évi folyam 80. szám. Félitek, október 27. Megjelenik ez a lap hetenkint kétszer kedden és pénteken. Ára: Egész évre . , 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . , 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon. Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. — Egy kártyás-kinguis pap neve napjára.* Tiszteletes uram ! Alázatos hive Kuglinál lagalább s tarokk-asztal mellett — Eléjárulok egy szép köszöntő verssel, Tulajdon erőmön csináltam a melyet. Ne higyje kegyelmed, hogy a mikor szólok, Magasztalásokra emelvén beszédem, — Nagy fogyatkozásit, gyakor hibázásit, Éste minden nemű bakklövésit védem, Nem vagyok én, kérem, az a poéta, ki Attilához hajdan hizelgöleg ha; Miért nem vagyok az: sok oka van annak, Első s a legfőbb, hogy kelmed sem Attila. *) A „Nemere“ naptárok hagyatékából. — S zerk. Ha mi virág leszen szerény szavaimban, Nem nőtt a hizelgés üvegfala mellett; De a szent igazság tündöklő napjának Ragyogó arczája nézésitöl fejlett. Nevezetes hirü Kolumbus Kristófnak Indult hajdan három horganyos hajója. Ezt képzelem, mikor kelmed karjaitól, Löketve, megindul kuglinak golyója. Ő ment, hogy találja Amerika földét ; Kelmed golyója megy „papon-biró“ végett; Ő is hányattatott, ez is hányatódik, És pályafutások talál egyszer véget. Eddig mint hasonlít Kelmed Kolumbushoz . Hanem, ami most jön, az gyengébben üt ki : Ő végre föllelte Amerika földét, Kelmed „papon-birót“ sohasem tud ütni. Mint nagy Napoleon mappával kezében Tűnődött gyakorta világ hódításán, Úgy tűnődik Kelmed éjjel is nappal is, Kártyával kezében magát elfogásán. Ő sokáig győze, végezetre mégis Ott Waterla körül kutyaliterjára. Kelmed különbözik, mert szünetlen talál Reprotest vesztésnek nagy Vaterjájára. Hát már mit beszéljek? Kifogytam a szuszból, Pedig papirosom volna akármennyi. Kegyelmed a hibás tisztelendő uram , Mért tudott érdemben csak ennyire menni. Múzsám, kompeskáljad magadat egy kissé ; Hát nem tudod-é, hogy kislönbségek vannak ? , a kitől megszoktuk semmi jót nem várni, Érdemül rovunk fel valamit is annak? Így állván a dolgok, kívánom szivemből : Sok évben legyen még kelmed neve napja ; S akkor is — máskor is csapolja meg borát A kugli s a kártya felkenetett papja. — K i b é d i. Hsz-marraiA!*#w4aiM^Ht.:jLa3No Brassó, október 26-án. A bureaucratia nem halt meg, hanem csak aluszik. Alighogy a Lajthántúli zűrzavar által az alkotmányosság láthatára kissé homályosulni tetszik, a lappangó reaetió is kezdi felütögetni fejét. C íme a vele karöltve járó bureaucratia is mint burján siet magát bemutatni. Fog-e meleg eső s termékenyítő napsugár derülni számára? A nemzetek józan eszébe s tapasztaláson okult felvilágosodásába bizva, alig sem hisszük. Hanem a bureaucratia azért igyekezik a lépést megtenni, a „királyföldi viszonyok ismertetése“ ezen szavai értelmében „a bureaucratianаk önző természete, viszályébresztése és fenntartása a végre, hogy a népek és kormányok együtt stb. hábо г ug van belőle absolutismus és szolgaság származzék, mit aztán ők saját érdekükben szoktak felhasználni.“ — A ki erről meg akar győződni tekintse meg a „Kron städter“ i. e. 165-dik számát, s valaki csak valaha harist szaváról felismert, ilyen burján sarjat fog felismerhetni ottan „es geht uns wirklich herzlich schlecht“ ur ferdítéseiben. — Hogy az emlitett czég alatt egy, az alkotmányos változásokkal kimaradt volt bureaucrata sóvárog vissza az eltűnt Eldorádóba s hallatja rágalmait a jelen viszonyok ellen, kétségen kivüli mindazok előtt, akik a volt bureaucratia jellemét ismerik. Mi nem szándékozunk most ezt bővebben vázolgatni , azért röviden csak a fennírt könyvre utalunk, amely így ír róla. A bureaucratia „a magyar nemességi privilégiumok eltörlésén munkálódik, de a szász nemzeti privilégiumok örökre fenntartása mellett kész kardoskodni ; absolut időszakban eltöröltetni javallja a szerződéseket, az 1791 -beli alaptörvényeket, sőt a Leopoldféle hitlevelet is; beczikkelyeztetni ajánlja ellenben az októberi diplomát, a felirutyn pátenst s a mennyi rendeletet a Bach kormány egy évtized alatt kibocsátott, mind helyesli amik érdekeire nézve hasznot ígérnek ; ellenben, ha alkotmányos miniszter egy ideiglenes rendeletet ad ki, ami egy pártra nézve nem kedvező, akkor Mátyás király privilégiumára, a Leopolddal való kötésre s az 1791-diki törvényekre hivatkozik, az alkotmány szárnyai alá húzódik, a pátensek és rendeletek általi kormányzást ostorozza sat. — Jelszava s vég czélja nagy fizetés, hivatali befolyás s sok nyugdíj minden áron sat.“ Az idézett könyv azt jegyzi még meg végre, hogy „a múlt századbeli és mai bureaucrata mint egyik tojás a másikhoz úgy hasonlít egymáshoz.“ — Mi ehez csak anynyit teszünk, hogy a burearcrata, mióta a „szászföldi viszonyok ismertetője“ lefestette, se nem tanult se nem feledett semmit. Ugyanazon nótát fújja változatlanul most is. Még csak a rendje is szorossal a leírt, mintha a vázolatra minta gyanánt megvolna készitve. — Olvassa meg csak bárki az: „es geht uns wirklich herzlich schlecht“ czikket. Miután annak írója kénytelen bevallani, hogy a „Gartenlaubénak“ Nemere sept. 26-diki száma által megrótt tudósítója egyszerűen nyilvánosan hazudott, mert abból bizony egy betű sem leagy a magyar ministerium a szász egyház egyházi és iskolai vagyonának kezelését, vagy a lelkészek és tanítók szabad választását legkisebbé is gátolta volna, hogy a fennírt, alapnélkül maradott, de rája nézve terjesztendő , mert ingerlő tétel támogatást nyerjen, miután a jelenleg hivatalt viselő és arra készülő szászokat katilinai existentiáju és bankrott hivatal vadászoknak nevezi, (hijában a hivatal a szászföldön a bureaucraták patrimoniuma volt; a ki azt előlök elveszi, az catilinai existentiáju), felfujja a bureaucraták egész litániáját. Elkezdi, mint a fennirt vázlatban van, a magyar nemességi privilégiumon, rajzolva, hogy milyen wirklich herzlich roszra fordult jelenleg a szász nép sorsa, mert a nemes census nélkül választó, míg másnál ezen jogbirtok nagy adóhoz van kötve; mert a törvényhozó testület egyik faktora a főrendek háza, hol a szász egyház nincs képviselve. Vádolja az országgyűlést, hogy a ministeriumot felhatalmazta 1867-ben márczius 8-kán, hogy Erdély igazgatása, szervezése és igazságkiszolgáltatása tárgyában a szükséges intézkedéseket megtehesse, állítván, hogy ennek következtében nem ülhetett össze a szászföld 1867. márcz. 18-kára összehívott alkotmányos képviselete sat. Megtámadja a ministerium 1868 jan. 24-ki, a törcsvári, talmács- és szelistyeszéki dominiumoknak Brassóvidék és Szebenszékhez csatolását tárgyazó rendeletét, úgy az 1869-ki képviselő testületek újraszervezéséről rendeletét, sőt több országgyűlési törvényt is, hivatkozva az 1847 és 1791 törvényekre; végre feljajdul, hogy a szászföldi hatóságoknak az igazgatási költségek igen szűken adatnak. S megjegyzi előre, hogy mindezek annál fájdalmasabban hatnak, ha az ember visszatekint, hogy a régi királyok mi módon bántak a szászokkal. — Nem engedi jelen czikkünk terjedelme, hogy ezen ingerlő alakban előadott ferdítésekre most bővebben kiterjedjünk. Jelenítő- nünk ficrjrszpinip.nifilezni kívántuk ezen bureaucrata hangot. Két dolgot azonban még sem tehetjük, hogy ne nyilvánítsunk. Az egyik: megdöbbenésünk, mennyire nem válogat az önzés eszközeiben, hogy czélját elérhesse. A „ Gartenlaubéban “ közlött rágalmakról, minthogy azt egyrészben legalább a „Kronstädter“ vsszahúzta, bár nem a maga rendén, mert nem ott történt a visszavonás, ahol a rágalmazás mondatott, s amit az ember kész kénytelenségből tesz, az még nem érdem, azonban mégsem szólunk. A „Kronstadterben“ előadottakból azonban mutatványul egy párt felemlítünk. — Mindjárt kezdetben azt állítja annak írója ugyanis, hogy fordult elő eset, hogy a szász földész nemes ember cséplője a választó urnához mehetett, mihez annak, ki neki