Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-01-14 / 4. szám

Kezdi-Vásárhely, 1872. január 7. Szerkesztő ur ! Köszönöm jóságát, mert a tisztelet példánynyal rajtam kívül másokat is boldogít, a­kik tő­­­lem szoktak lapot kérni a helyett, hogy előfizetnének, s igy is terjed a világosság ; arra pedig tessék elhinni vég­telen nagy szükségünk van , mert a szellemi sötétség épen olyan mint a természeti sötétség, egyikben mint a másik­ban nem lehet tisztán látni a tárgyakat, sőt csak botor­­kázunk azokon át. Ilyen szellemi botorkázást egyébiránt láthatott már a szerkesztő úr, nem csak nálunk, hanem igen a szép ke­rek Háromszék sik­lónain is , a­hol gyakran lehetett már látni, hogy a legszívósabb baloldali érzelműek az önérde­kért harczoltak a jobboldal érdekében mert úgy illett, vi­szont a leghevesebb jobboldaliak tapintatlan eljárásokkal tetemesen mozdították elő a baloldal érdekeit ; s igy per tangentem a baloldallal együtt mentek, sőt a legközelebbi képviselő választásnál tapasztaltunk olyan dolgot is, a­mit elhinni képesek nem voltunk, hogy a politikai elvet alá­rendelték egyéni érdekeknek, s megesett sok televér deák­párti egyénen az a komédia, hogy a baloldali követjelölt személye iránti tiszteletből politikai deákpárti elvét megta­gadván — nem csak nem működött az elv győzedelmé­­ért, sőt inkább önmagát is visszatartotta a szavazási urná­tól, s igy szintén per tangentem a baloldal érdekét moz­dította elő. Sőt megtörtént a többi között városi bizottságunknál ezen hó­d­ikán, hogy egyik heves baloldali vitéz volt kortesse a jobboldali polgármester jelöltnek, szemben a baloldali jelölttel. Ilyen dolgok napirenden vannak nálunk, ezért szük­ség a világosság, hogy tisztán lássunk, s elvek szerint cselekedjünk. A mint emlitém ezen hó­r­ikán volt a tisztujitás városunkban. Ezen is történt egy kis politikai bakklövés. geti a győzelemittas fővárost, mely úgy látszik feledi, hogy az állam és polgárok jóllétének igen hatalmas biztosí­­téka a tiszta erkölcs, „mely ha megvész Róma ledől s rabigába görbéd.“ Hol van a határ ? mikor fog ez a társadalmi életet veszélylyel, pusztulással fenyegető „sereg“ megzaboláztatni? mikor fognak ezek az erkölcsi életre, oly zsibbasztólag ható, azt teljesen megölő „gyönyörcsarnokok“ széthányat­ni? mikor lehetünk nagyobb biztonságban Berlinben ? nem tudom, minél előbb annál jobb, annál kívánatosabb. Bedő József, egyetemi polgár. 14 é­ s a szükséges tartalmon kívül, az alkalmazás helyessége és pontossága szerzi meg, ez lesz a törvény élete, ezt épen tartani mindnyájunknak érdekében polgári kötelesség. Sepsi-Szent-György városában is, miután a virilis kisze­melés, s a választandó bizottmányi tagok választása meg­történt, s az újonnan készült codex a ministérium által javasolt módosításokat, mint oda illőket magára vette, be­köszöntött a választás ideje, hogy az újévet az új intéz­kedéssel kezdje meg. A tisztviselői választás deczember 20-dikán végre hajtatott. Városi főispán msgs. Lázár Mi­hály a választó gyűlést megnyitván, a szokott formaságok megtétele után, a választás elég gyorsan és szép renddel végbe ment. Ms. Dacó János polgármester, Molnár Sámuel főjegyző, Császár Bálint első tanácsos és Gyárfás Lajos főkapitány, egyhangúlag megválasztattak, s a többi tiszt­viselők is mindnyájan a város közönsége előtt ismeretes érdemeikért, vagy már tapasztalt szolgálati képességükért választattak meg, s nincs más hátra, mint a város felvi­rágoztatását, fejlődését, ügyeinek pontos, törvényes és mindenek felett igazságos elintézését szivekre kötni. Sz.­­Györgyön, mint másutt, mindenki tudja, hogy mennyi a korszellem követelése és a közjó érdekében a fontos te­endő, s mindenki tudja, hogy a város rendben tartása, csinosítás és szépítése köz­hajtás, hogy így a fejlődés min­den irányban eszközöltessék, s ebből nagyon sok esik a kapitányra, csak az vigasztal, hogy e téren, jártas, buzgó és tevékeny ember Gyárfás Lajos úr; reménylen­ lehet, hogy mindent meg fog tenni a közjó érdekében. Szent-György sok tekintetben szerencsés város, van olyan embere, a­ki, a­mi csak a közjó érdekében szüksé­ges, a­mit az emberi ész és ügyesség feltalálhat, a fel­virágzás érdekében feltalál és alkalmaz ; vannak olya­nok, a­kik az intézkedéseknél buzgóságot, igazság­szere­­tetet, sőt jóságot tanusítanak, s ennélfogva biztos remény lehet a gyors fejlődés, és felvirágzáshoz­­ szükség is, hogy­ Szent-György városa, mint Háromszék fővárossá, minden tekintetben megfeleljen fontos hivatásának, s erre nézve mind tiszti karának, mind a polgárságnak meg kell tenni mindent, mit a törvény és a közjó meg kiván, hogy a megelégedés és megnyugvás mindenkinek sajátja legyen. B. J. A tény ez : a főispán megnyitó beszéde után előáll egy jobboldali férfiú, hatalmasan szót emel a kijelölés, s úgy a szervező törvényszék ellen, mint a melyek sértik az ősi székely jogokat. A virilis intézmény megsérti érzékenyen a népkép­viselet eszméjét, és e mellett ez a törvény megfosztja a választó­joggal birt polgárokat a közvetlen választási jog­tól, s igy az egyesek szabadságát is sérti ; — azért en­nek törvényhozás út­áni megváltoztatását sürgetni okvetlen szükséges. Ennél többet egy baloldali sem mondhatott volna. Ez is komédia, de nagyobb komédia az, hogy a tisztán baloldali elemekből alakult új képviselő-testület e szavakat elhagyta hangzani a pusztában s még csak jegy­zőkönyvre se vette. Ugy­e, hogy szükségünk vagyon a világosságra ? A választás eredménye egyébiránt a következő: Nagy Dániel volt honvéd őrnagy polgármester lett három szó többséggel ; kapi­tány Nagy Gábor árvabiró; közgyám Pap András; főjegyző Varga József; pénztárnok Nagy Lajos, e három közfelkiáltással. Gazdasági tanácsos Balog Sándor; számvevő Szőcs Jó­zsef kereskedő; aljegyző Molnár Dénes; kapitányi segéd Kovács Dániel. Munkabíró új és ifjú erőkkel is felfriss­­tetett az eddigi személyzet; még csak az orvos is új lett, a­mennyiben Sinkovics Ignácz 20 éven át híven szolgált orvost Longh­i Angélával cseréltek fel. Adja az ég, hogy az új tisztviselői kar munkásságáról mindig csak szépet és jót írhatnánk a nyilvánosság terén. És most még csak annyit vagyok mondandó, hogy a nyil­vánosság terén minden vissza­élést fel lehet és kell mutatni, azért én nem szünendek meg szellőztetni és világosságot deríteni minden tévelygésre. Csevegő. A háromszéki protestáns fiók-egylet. Egy érdekes, s ha isten is úgy akarja — fontos moz­zanatról kívánom a „Nemere“ tisztelt olvasóit értesíteni. Ez érdekes társadalmi mozzanat: a „Háromszéki protestáns fiókegylet 1. év január 8-án történt megalakulása. Megalakult ezen fiókegylet a magyarországi protes­táns egylet mintájára és szabályainak keretében , a vidéki viszonyokhoz mért tü­zetes” teendőit majd később fogván részletes szabályaiban kitűzni. Az egylet központi elnökévé i­. Székely Gergely, alelnökévé t. Demeter Samu, titkárává t. Révai Lajos, — kerületi alelnökökké : Bepsiben t. Nagy Sándor és Molnár Sándor, — Orbaiban t. Zatureczky Gyula és Vékás Lajos, —• Kézdiben t. Kovács István, és t. Borbáth Pál, —­ Er­­dővidéken t. Bartha János és Sebestyén Károly választat­tak meg, — bő reményét fejezve ki a gyűlés a felöl, hogy barczasági jó testvéreink is csatlakozni fognak, a minthogy e czélból a gyűlés határozásából erre testvérileg fel is szólitattak. Hogy mit akar ez egylet ? — igen szépen és lelke­sen felfejtette­­. Demeter Samu barátunk a „Nemere“ egy előbbi számában. Minden jót, igazat és szépet — eszmét mint törekvést felkarolva , szellemi anyagi áldozatokkal előbb vinni, s ha lehet diadalra juttatni , — az egyházi téren a szeretet és valódi isten imádást, a társadalom keb­lében a humanismus, a politikai életben (mind a mellett hogy politikai kérdésekkel nem kalmárkodik) az őszinte­ség, jellem szilárdság magvait elhinteni, meggyökereztetni. A nemzet jövő nagyságát boldogságát feltételező nép é­s más iskolákét alapitni, fenntartani felvirágoztatni ; a józan és becsületes vagyon­szerzésnek elzárt kutforrásait az egyszerű vallás — erkölcsös szokások felelevenítése által megnyitni­ . Nem de sok és nagyszerű a czél ? Ki ta­gadná meg áldozatát ettől ? Csak egy vár még ez egylet a társadalom — fáj­dalom ! — rideg saharájában , de örömmel tapasztaltuk, hogy e kisded várhoz számosan jöttek — kik habár kin­csekkel bírnak is, de elapadtak az egyházi mind polgári társadalmat egyformán sorvasztó immoralitás, és anyagiság sirokkójától. Nem új alapot akar ez egylet vetni : csak az újból megvetett szegletkövet: a Krisztus szellemét, vagy az istenit a vallás erkölcs terén — s az emberit a társadalomban megmenteni. Ne nyűgözze lábainkat felekezeti — nemzetiségi előítélet. Az egyletnek tagja lehet mindenki felekezeti nemzeti különbség nélkül, s ki az akar lenni, jelentse ki nagybecsű készségét az egylet fenntnevezett tisztviselői bármelyikénél. Sokak óhajtása már akarat; ezeknek aka­rata már tett — s ahoz hogy sikere legyen csak kitartás kell. Előre nemes székelyek a társadalmi téren, mint egykor, valaha a harcz mezején. „Ha mindnyájan elve­szünk is , előre Egyletitag, így szól : százados ellenségeink elnyomó törekvései­­ről hallgatunk, mert azt tapasztaljuk, hogy minden kísérlet meddő marad, és ezáltal csak annyit teszünk mintha bor­sót hányunk a falra. Hagyjuk tehát azokat és beszéljünk a helyett a mi nemzeti káraink­ és boldogtalanságairól, mert ezek forrása közöttünk van. Önmagunk közt van a szakadás, mely ismeretes az activisták és passiv­isták neve alatt. E kifejezések mindketteje tökéletlen, mert: activis­­táink tevékenyek a mi „ realizálható vágyainkért, passi­­vistáink tevékenyek elidegeníthetlen „jogaink“ért. tehát nem két ellenkező párt, hanem csak fractioja ugyanmnegy nemzeti pártnak, a­melyből egyik fütyül „piano“ és a másik „forte,“ s mégis a h­arcz éles köztük. Ezután az activisták]юг így szól : De miért nem öntitek ki a ti a realizálható vágyaito­kat egy formába mint a horvátok és lengyelek tették; és miért nem közöltétek terveiteket azokkal a kik az elidel--4 ° seinthetlen jogokért küzdenek? Miért kerültétek ti a találkozást azokkal, és miért teszitek hogy szidalmazták lapjaitokban , mi által az ide­geneket győzitek meg szakadásunkról, miből ők mindig csak hasznot menthetnek. Hogyan követeltek ti a 3 millió román nemzettől bizalmat? A románok veletek szemben nem igényelnek egyebet, mint azt, hogy egyéni önző érdekeiteket vessétek alá a román nemzet hazafias érdekeinek. Hol állnánk mi most, ha nemzeti erőinket nem pa­zaroltuk volna az egymás elleni czivódásra. Vájjon az 1872-ik év is csak oly eredményeket fog­ fel­mutatni, mint 1871? Végül elismeri, hogy mindkét táborban követtek el sok hibát; épen azért vizsgálja meg mindenik teendőjét komo­lyan és állítsuk vissza belső egységünket mint őszinte ba­rátok. (Sp. E.) Román lapszemle. A „Gazeta Transilvaniei“ 100-dik számában vissza­tekint a már néhai 1871-ik évre és azt mondja, hogy az a román nemzet egyik szerencsétlen éve volt(?). Politikai szemle. Az újévi üdvözletek és szokásos tisztelgések miatt kissé meglazult politikai élénkség új év beájával újabb szint öltött magára és ma a sajtónak bőven nyújtja az anyagot, mivel foglalkozzék. Nincs hiány semmiben. Egy helyit forradalom, más helyi miniszterkrízis, közelünkben kiegyezés — külön autonomia, reichsrath stb. foglalnak tért a politika véletlen terén. Az osztrák reichsrath e hó 11-kén megkezdette működését. A napirend első tárgya a felirat volt, s azután a törvény­­javaslatok. A felirati javaslatot Herbst szerkesztette, s a felirati bizottság elfogadta. A felirati javaslat mindenek előtt teljes bizalmat helyez a jelen kormány alkotmányos érzületében, majd konstatálja, hogy a reichsrath sohasem utasította el ma­gától azon nézetet, miszerint az államalaptörvények esz­közöket szolgáltathatnak az azok egyes határozatainak megváltoztatására irányuló jogos adatok érvényesítésére, de hangsúlyozza egyszersmind, hogy az alkotmány álláspont­járól el nem ismerhetők s alkotmányos uton ki nem elé­gíthetők azon igények, melyek az államalaptörvényeket egyes királyságokra nézve kötelezőknek nem tartják, azok­kal a cseh államjogot szembe állítják és Csehországnak önálló államiságot vindikálnak, ily követelések és egy Csehországnak is megfelelő alkotmány között, nem lehet kiegyezés, nem lehet egyezségre jutás. A felirat továbbá azon meggyőződését fejezi ki, hogy az alkotmányos jogviszonyok megszilárdítása csak úgy ér­hető el, ha a birodalmi képviselet önállóan, a tartomány­­gyűlések önkényétől függetlenül alakul meg; az ily mó­don erősbülő központi kormányra nézve így könnyebbé lesz téve a kiegyezés a különös tekinteteket érdemlő Ga­­licziával mind a törvényhozás, mind a közigazgatás terén s ez ügy egyszersmind a választási reformmal együtt vég­leges megoldást nyerhet. Ezután a trónbeszédben ígért reformok és tvjavasla­­tokról szól a felirat egész tüzetesen. — A konkordátum megszüntetése által szükségessé vált előterjesztésektől meg­várja a reichsrath, hogy azok képesek lesznek az állam­­hatalom jogait az egyházzal szemben megvédeni s az egyh. befolyás visszaéléseit eltompítani. Ígéri egyszersmind a reichsrath, hogy a pénzügyi előterjesztéseket tüzetesen fogja tárgyalni s hangsúlyozza az egyensúly helyreállításának szükségét az államháztartás­ban, mi a kevésbé égető kiadások mellőzése s az államhi­­talnak csak a legelkerü­lhetlenebb szükségek fedezésénél való igénybevétele által érhető el. Végül helyesli a fölirat a kormány azon szándékát, mely az alsóbbrendű papság helyzetének javítására irányul, ezt azonban mindenekelőtt az egyhs javak megadóztatására vonatkozólag fennálló törvények reformjában és szigorúbb kezelése által hiszi elérhetőnek, azon meggyőződését fejezi egyszersmind ki, hogy az állam csak akkor működhet

Next