Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-01-14 / 4. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam 4. szám. Vasárnap, jan. 14. Megjelenik ez a lap hetenkint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft- 50 kr. A szerkesztő szállása : Szinház-utcza 404. szám. • Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. A „Nemerére“ folyvást előfizethetni : Egész évre . . . . 6 ft. —kr. Félévre ..... . fj „ „ Negyedévre . . . • 1 „ 50 „ Az előfizetési pénzek bérmentve küldendők a „Nemere“ szerkesztőségének Brassóba. Brassó, jan. 13-én. A kik csak távolról nézik küzdelmeinket és az itteni közélet újabb alakulásival s a régibb alakulások valódi okaival nem ismerősök, gyakran vetik föl a kérdést, hogy: hova lett a nagy hirű brassói ifjú szász párt? A „Nemere“ azt tapasztalta, hogy ha kiváltságok őrzéséről és új érdekek kielégítéséről van szó , ha a nemzetiségen fölülemelkedett hazafiság terén keresünk férfikezet a szövetségre: — ez a párt nem létezik. Most azonban „nem magunk akarunk szólani, hanem idézünk egy sajtó alatt levő röpiratból, amelyet olyan ember irt, aki roszul beszél magyarul, de jól ismeri a királyföldi viszonyokat, mert életét a király föld különböző városaiban élte át. Ezen röpiratból, mely épen most került véletlenül kezünkbe, nagy érdekeltséggel olvastuk az ifjú szász párt megalakulására, átalakulására és hanyatlására vonatkozó fejtegetéseket. Itt ezennel közöljük egy önmagában is érthető és igen érdekes részletét. Ebből sokat tanulhatnak mindazok, akik az ifjú szász párt után tudakozódnak. „Igaz ugyan, hogy a fiatal szász párt a később bekövetkezett erdélyi zárországgyűlésen férfiasan szavának állott és az unió törvény érvényessége mellett szavazott, de hogy ez így történt, az tagadhatlanul mégis csak inkább a brassói és még egy néhány más , s nevezetesen azon szász helységekbeli a szászok érdeme, akik és mely helységek közösen a „kolozsvár-brassói“ vasútvonal ügyében legközelebbről érdekelve voltak, és vannak. Az unió törvény érvényessége mellett tett megszavazás után pedig a fiatal szász párt még azon csekélyebb mértékű jelentőségét is, mint amelyet annak előtte _ már a megszavazás előtt — brit volt, elveszítette; igen — mert miután programmjában az egy unió törvény érvényességének megszavazásán kívül semmi egyéb más közérdekű czél vagy tárgy nem volt, természetes, hogy egyszerre alap és irány nélkül maradott. De érezte is ennek hiányát mindjárt még a kiegyezkedés után, legfőleg épen e párt maga, mert a hatvannyolcadik év kezdetén, a szükséges előintézkedések — és tervezésekkel foglalkozva mozgásnak indult volt, a hiányt utánna pótolandó. Azonban még a mai napig sem lett ebből semmi, a programm nincs. Nevezetesen a brassói fiatal szász párt ott hagyta az alkotmányos párthoz tartozó brassóvárosi és vidéki magyarokat a faképnél, miután közös, az az országos központi, törvényhatósági, községi, s más kebeli ügyekben inkább az a szászpárt felé hajlik, s ezt is látszik támogatni ; migyen ellenkezőleg, például a szebeni fiatal szászpárt több főbbvonásokban, s nevezetesen központi ügyekben az alkotmányos pártot látszik támogatni. Hanem ezen ingadozó kétértelmű tüneményen nincs mit csodálkozni, mert általánosan véve a fiatal szászoknak egy egyöntetű, egyértelmű programmja már kezdetben sem volt; de igen ám volt és van annyiféle színezetű programmja és még annyiféle fiatal szász párt, mint amenynyi szász helység és város épen van, és innen van aztán az is, hogy a fiatal szászok munkálkodása a Babeltorony építésnél nem egyéb ! Ami különösen pedig a brassói fiatal szászpártot — mely mégis kezdetben a többiekhez képest a legtöbb tekintélylyel és befolyással bírt — közvetlenül illeti, ebből utóbb még nemcsak a németek váltak ki, de sőt szintén tőle még az a szász párt is minden további támogatását megtagadta, úgy hogy már most e párt -- vagy helyesebben mondva párttöredék előbbeni jelentőségével homlokegyenest ellenkezőleg, — épen semmit sem számit ; — nem számit, mert a többi társnemzetiségeket is magától távol tartja, ezekkel nem erősbödhetik, vlamint az a szász párt támogatására sem számíthat többet; azért mivel már a kolozsvár — brassói vasútvonal úgy is t. i. a fiatalok közreműködése nélkül biztosítva van. Igen, „der Mohr hat seine Schuldigkeit gethan“ a Mohr elmehet! Ez nem is egyéb mint csak ez, az általunk idézett, „Innerer Nemerének“ valóságos „refrain„-je. A miként tehát már az előbb, habár csak szórványosan fölsorolt körülményekből kitűnik , pártárnyalatok hiányában a szász nép sem szenved, de még is amint látni alkalmunk volt, az elkerülhetetlenül minden józan Vid ék. Sepsi-Szent-György, 1872. jan. 7 én. Országszerte a városok és megyék újjászervezése illetőleg rendezése volt a múlt év utolsó napjai s holdnapjainak fontos teendője , hogy mi lesz ezen uj rendezésnek politikai, társadalmi és közigazgatási előnye, azt a jövő mutatja meg, annyi azonban bizonyos, hogy az új berendezés által az egyöntetűség inkább el van érve, mint volt a megelőző rendszernél, márpedig ez magában is előny a jelen viszonyok között, és pedig fontos előny, ha igaz Mirabeau azon állítása, hogy minden kormányforma a világon, a tökélyfelét bírja, ha az egyöntetűség sajátja, igaz ugyan, hogy az egyöntetűség mellett, lehet valamely kormányforma a legönkényesebb, de ily alkotmányos országban mint a miénk, ez nem nyugtalaníthat senkit. De legyenek a törvények bármily tökéletesek, a nemzet állami életéből kifolyók, míveltsége és erkölcsi állapotával megegyezők, ha az alkalmazás a végrehajtás hiányos, vagy lassú, akkor kész a hiány, mégpedig az alkalmazás hiánya mit betű nem pótolhat ki. Óhajtandó tehát, mint mindenütt úgy a városoknál is, hogy az újjászervezés emberei, akár új, akár már gyakorlott hivatalaikban a törvény szellemében és pontossággal járjanak el , akkor bármily nagy fontosságú és kellemetlennek látszó ügyek elintézésénél is részekön van a törvény igazságán kívül, a közvélemény és saját lelkiismeretük megnyugvása. Azon hatalmat amit a törvény ad tisztviselői kezébe, minden tartózkodás és csorbítás nélkül kell gyakorolni; azon jogról, melylyel a törvény értelmében van felruházva lemondani nem szabad, vagy legalább is erkölcsi gyengeség és hivatali képesség hiány nélkül nem lehet. Aki a törvény végrehajtásától fél, magától az igazságtól fél, s az olyan tisztviselő aki mulasztás vagy gyengeségből lesz törvénytelen, olyan orvosa a polgári vagy állami életnek, aki a gyógyszer helyett magát a betegséget adja be ; de másfelől az is igaz, hogy bármily correct, jogos s az államéletnek megfelelő törvény, vagy intézkedés is, ha igazságos, hasznos és szükséges volta mellett is nyílt ellenszegülés vagy engedetlenséggel találkozik, akkor annak sem értéke, sem haszna nincs : szükség tehát a helyes törvénykezés, valamint a hasznos közigazgatáshoz a törvényeknek illő tisztelete, tekintélye, erkölcsösség* és biztonság* Berlinben. „Ha egy idegen azon szándékkal jön Berlinbe, hogy fegyelmünket, erkölcsösségünket ismerni tanulja, —melyekről annyit olvashatni jámbor lapjainkban, nem sokáig kell itt maradnia, hogy alapos ismeretet szerezhessen azon életről, mely itt véghez megy“ igy sóhajt fel egyik jobb érzelmű berlini lap. És valóban méltán, mert a berlini Frigyes — és más utszákban mindennap Walburga éje van. A német főváros legjártabb utszáin minő élet! Egy „egészen hatalmas boszorkánysereg“ kénye, kedve szerint sürgölődik; vad szilaj örömben ujongva zsibong’ szó és kihívás, tekintet és taglajtés, susogás és kiáltás, menés és ugrás s tudja Isten még minő jelekkel adja tudtul, hogy szintér az övé. Napról napra uj tagokkal szaporodik e „sereg“ mely nem fékezett elbizakodottságában igy kiállt a jobbérzelmüekhez . Várjatok csak egy kissé, most is sokan vagyunk, s naponkint többen leszünk, hatalmunk növekedik , örüljetek ha békében hagyunk , leányaitok az aggodalomtól, hogy velünk összetévesztettek — félhatlan sírva mennek hozzátok; lapjaitok a pápát és minden királyokat bajoknál fogva rángatják, mig minket nem merészelnek bántani ; mondjátok meg tehát, hatalom vagyunk-e mi vagy nem? Igen az egy érinthetlen társaság vagyunk mi a ti várostokban ! Ezen igen hatalmas egyletbe férfiak is szerepelnek, mert minden boszorkánynak, — melyiknek úgy tetszik — van kísérője, engedelmes szolgája; kik ha jól megvizsgálják nem egyebek, mint valóságos zsiványok, kik méltóbban ülhetnének a börtönben, mint némely szerencsétlenek. Mert miben áll napi foglalkozásuk? A jobbérzésüek kigúnyolásában, fenyegetődzésében. — Sokaságukban bizva vagy beleakadnak valakibe nyilt kihívásukkal, vagy valamely szögletben lesben állanak és úrnőjök egyetlen intésére rögtön készen vannak a méltatlanság és zsarolás vagy mindkettő elkövetésére. Igazán egy valóságos banda: kötekedők és rablókból, kiknek verekedés és zsarolás napi foglalkozásuk, életpályájuk, s kik mint ilyenek igen természetesen a személy és vagyon biztonságot nem ismerik, nem becsülik. Ennek bebizonyítására álljon itt e nem rég történt esemény. A. B. honfitársunk köjutja alkalmával Berlint is meglátogatva egy pár hetet szándékozott itt tölteni és egy elég élénk utczában vett lakást. Egy néhány nap múlva reggeli nyolc órakor kopognak ajtaján, felnyitja és mi történik ? négy jómadár magragadja, kezdi fojtogatni és csak erejének köszönheti, hogy magát és hozzátartozóit megmenthette. Mint értesültem pert indított, de hogy mit nyert, vagy mit fog nyerni nem tudom, hanem elég az hozzá, hogy ez a német királyi fővárosban történt. Istenem hány ilyen eset adhatja és adhatta elő magát ! Közelebbről is egy néhány jómadár e szép társaságból egy véres fényt vitt véghez, melyre aztán végre valahára a jámbor lapok közül is egy pár felnyitá száját. A színhely, hol a véres dráma lejátszatott, egy úgynevezett kávéház. De ezek a berlini kávéházak legnagyobb része nem egyébb, mint titkos bejárások, — elrejtett szobákkal ellátott pincze, nem egyébb mint a tivornya és vértázító tények színhelye. A Berlinre nézve igen jóltevőleg ható parancs a női szolgálat ellen — írja a fennebbi lap — feledésbe ment, a a vendéglősök úgy látszik nincsenek felelősség alá vetve, városunkban mindenki azt tehet mi neki tetszik, városunk szivében a mindig élénk Frigyes utszában nincs akkora biztonság és védelem, mind London részhitű és távollevő szögleteiben ! De nemcsak az utszák és kávéházak színhelyei az erkölcsösséget és biztonságot veszélylyel fenyegető dolgoknak, hanem az úgynevezett időtöltési csarnokok , és úgynevezett színházakban is igen sok illetlen történik. Fájdalom még jó erkölcsű személyek is követik el azon hibát, bizonyos meggondolatlanságból, hogy nem tudják magukat és családjukat ezen helyek és azok „ritkaságaitól“ visszatartani, mi miatt az átutazó idegenek is úgy vélekednek, nem lehet ezeket meg nem látogatni, nem lehet az itt történteket ismerni nem tanulni, pedig valójában itt bizony egyebet még senki sem tanult, mint azt, hogy ezen helyek megrontói az ifjú tisztaságnak, a női erénynek, szóval az erkölcsi érzést és müszlést megfertőztető bódék. Ilyen minden eddiginél hatalmasabb ellenség fénye- politikához szükségesen megkívántató reformpártot nála hiában keresünk, mert épen ez nincs!“