Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-01-14 / 4. szám

Brassó, 1872. Másod évi folyam 4. szám. Vasárnap, jan. 14. Megjelenik ez a lap heten­­kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft- 50 kr. A szerkesztő szállása : Szinház-utcza 404. szám.­ •­­ Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvé­tetnek a szerkesztőségnél. A „Nemerére“ folyvást előfizethetni : Egész évre . . . . 6 ft. —­kr. Félévre ..... . fj „ „ Negyedévre . . . • 1 „ 50 „ Az előfizetési pénzek bérmentve küldendők a „Nemere“ szerkesztősé­gének Brassóba. Brassó, jan. 13-én. A kik csak távolról nézik küzdelmeinket és az itteni közélet újabb alakulásival s a ré­gibb alakulások valódi okaival nem ismerősök,­­ gyakran vetik föl a kérdést, hogy: hova lett a nagy hirű brassói ifjú szász párt? A „Nemere“ azt tapasztalta, hogy ha ki­váltságok őrzéséről és új érdekek kielégítéséről van szó , ha a nemzetiségen fölülemelkedett ha­­zafiság terén keresünk férfikezet a szövetségre: — ez a párt nem létezik. Most azonban „nem magunk akarunk szó­lani, hanem idézünk egy sajtó alatt levő röp­­iratból, a­melyet olyan ember irt, a­ki roszul beszél magyarul, de jól ismeri a királyföldi vi­szonyokat, mert életét a király föld különböző városaiban élte át. Ezen röpiratból, mely épen most került véletlenül kezünkbe, nagy érdekeltséggel olva­stuk az ifjú szász párt megalakulására, átalaku­lására és hanyatlására vonatkozó fejtegetéseket. Itt ezennel közöljük egy önmagában is érthető és igen érdekes részletét. Ebből sokat tanulhatnak mindazok, a­kik az ifjú szász párt után tudakozódnak. „Igaz ugyan, hogy a fiatal szász párt a később be­következett erdélyi zárországgyűlésen férfiasan szavának ál­lott és az unió törvény érvényessége mellett szavazott, de hogy ez így történt, az tagadhatlanul mégis csak inkább a brassói és még egy néhány más , s nevezetesen azon szász helységekbeli a szászok érdeme, a­kik és mely helységek közösen a „kolozsvár-brassói“ vasútvonal ügyé­ben legközelebbről érdekelve voltak, és vannak. Az unió törvény érvényessége mellett tett megsza­vazás után pedig a fiatal szász párt még azon csekélyebb mértékű jelentőségét is, mint a­melyet annak előtte _­ már a megszavazás előtt — brit volt, elveszítette; igen — mert miután programmjában az egy unió törvény ér­vényességének megszavazásán kívül semmi egyéb más közérdekű czél vagy tárgy nem volt, természetes, hogy egyszerre alap és irány nélkül maradott. De érezte is ennek hiányát mindjárt még a kiegyezkedés után, leg­­főleg épen e párt maga, mert a hatvannyolc­adik év kez­detén, a szükséges előintézkedések — és tervezésekkel foglalkozva mozgásnak indult volt, a hiányt utánna pó­tolandó. Azonban még a mai napig sem lett ebből sem­mi, a programm nincs. Nevezetesen a brassói fiatal szász párt ott hagyta az alkotmányos párthoz tartozó brassóvárosi és vidéki ma­gyarokat a faképnél, miután közös, az az országos központi, törvényhatósági, községi, s más kebeli ügyekben inkább az a szászpárt felé hajlik, s ezt is látszik támogatni ; migyen ellenkezőleg, például a szebeni fiatal szászpárt több főbb­­vonásokban, s nevezetesen központi ügyekben az alkotmá­nyos pártot látszik támogatni. Hanem ezen ingadozó kétértelmű tüneményen nincs mit csodálkozni, mert általánosan véve a fiatal szászok­nak egy egyöntetű, egyértelmű programmja már kezdet­ben sem volt; de igen ám volt és van annyiféle színezetű programmja és még annyiféle fiatal szász párt, mint a­meny­nyi szász helység és város épen van, és innen van aztán az is, hogy a fiatal szászok munkálkodása a Babeltorony építésnél nem egyéb ! A­mi különösen pedig a brassói fiatal szászpártot — mely mégis kezdetben a többiekhez képest a legtöbb tekintélylyel és befolyással bírt — közvetlenül ille­ti, ebből utóbb még nemcsak a németek váltak ki, de sőt szintén tőle még az a szász párt is minden további támo­gatását megtagadta, úgy hogy már most e párt -- vagy helyesebben mondva párttöredék előbbeni jelentőségével homlok­egyenest ellenkezőleg, — épen semmit sem számit ; — nem számit, mert a többi társnemzetiségeket is magá­tól távol tartja, ezekkel nem erősbödhetik, vlamint az a szász párt támogatására sem számíthat többet; azért mivel már a kolozsvár — brassói vasútvonal úgy is t. i. a fia­talok közreműködése nélkül biztosítva van. Igen, „der Mohr hat seine Schuldigkeit gethan“ a Mohr elmehet! Ez nem is egyéb mint csak ez, az által­unk idéz­ett, „In­nerer Nemerének“ valóságos „refrain„-je. A miként tehát már az előbb, habár csak szórvá­nyosan fölsorolt körülményekből kitűnik , pártárnyalatok hiányában a szász nép sem szenved, de még is a­mint látni alkalmunk volt, az elkerülhetetlenül minden józan V­i­d­ é­k. Sepsi-Szent-György, 1872. jan. 7 én. Országszerte a városok és megyék újjászervezése il­letőleg rendezése volt a múlt év utolsó napjai s holdnap­­jainak fontos teendője , hogy mi lesz ezen uj rendezésnek politikai, társadalmi és közigazgatási előnye, azt a jövő mutatja meg, annyi azonban bizonyos, hogy az új beren­dezés által az egyöntetűség inkább el van érve, mint volt a megelőző rendszernél, már­pedig ez magában is előny a jelen viszonyok között, és pedig fontos előny, ha igaz Mirabeau azon állítása, hogy minden kormányforma a vi­lágon, a tökélyfelét bírja, ha az egyöntetűség sajátja, igaz ugyan, hogy az egyöntetűség mellett, lehet valamely kor­mányforma a legönkényesebb, de ily alkotmányos ország­ban mint a miénk, ez nem nyugtalaníthat senkit. De le­gyenek a törvények bármily tökéletesek, a nemzet állami életéből kifolyók, míveltsége és erkölcsi állapotával meg­egyezők, ha az alkalmazás a végrehajtás hiányos, vagy lassú, akkor kész a hiány, még­pedig az alkalmazás hiány­a mit betű nem pótolhat ki. Óhajtandó tehát, mint mindenütt úgy a városoknál is, hogy az újjászervezés emberei, akár új, akár már gya­korlott hivatalaikban a törvény szellemében és pontosság­gal járjanak el , akkor bármily nagy fontosságú és kelle­metlennek látszó ügyek elintézésénél is részekön van a törvény igazságán kívül, a közvélemény és saját lelkiis­meretük megnyugvása. Azon hatalmat a­mit a törvény ad tisztviselői kezébe, minden tartózkodás és csorbítás nélkül kell gyakorolni; azon jogról, melylyel a törvény értelmé­ben van felruházva lemondani nem szabad, vagy legalább is erkölcsi gyengeség és hivatali képesség hiány nélkül nem lehet. A­ki a törvény végrehajtásától fél, magától az igazságtól fél, s az olyan tisztviselő a­ki mulasztás vagy gyengeségből lesz törvénytelen, olyan orvosa a polgári vagy állami életnek, a­ki a gyógyszer helyett magát a be­tegséget adja be ; de másfelől az is igaz, hogy bármily correct, jogos s az államéletnek megfelelő törvény, vagy intézkedés is, ha igazságos, hasznos és szükséges volta mellett is nyílt ellenszegülés vagy engedetlenséggel talál­kozik, akkor annak sem értéke, sem haszna nincs : szük­ség tehát a helyes törvénykezés, valamint a hasznos köz­­igazgatáshoz a törvényeknek illő tisztelete, tekintélye, erkölcsösség* és biztonság* Berlinben. „Ha egy idegen azon szándékkal jön Berlinbe, hogy fegyelmünket, erkölcsösségünket ismerni tanulja, —­melyekről annyit olvash­atni jámbor lapjainkban, nem sokáig kell itt maradnia, hogy alapos ismeretet szerezhessen azon élet­ről, mely itt véghez megy“ igy sóhajt fel egyik jobb ér­zelmű berlini lap. És valóban méltán, mert a berlini Fri­gyes — és más utszákban mindennap Walburga éje van. A német főváros legjártabb utszáin minő élet! Egy „egé­szen hatalmas boszorkány­­­sereg“ kénye, kedve szerint sürgölődik; vad szilaj örömben ujongva zsibong’ szó és kihívás, tekintet és taglajtés, susogás és kiáltás, menés és ugrás s tudja Isten még minő jelekkel adja tudtul, hogy­­ szintér az övé. Napról napra uj tagokkal szaporodik e „sereg“ mely nem fékezett elbizakodottságában igy kiállt a jobbérzelmüekhez . Várjatok csak egy kissé, most is so­kan vagyunk, s naponkint többen leszünk, hatalmunk nö­vekedik , örüljetek ha békében hagyunk , leányaitok az aggodalomtól, hogy velünk összetévesztettek — félhatlan sírva mennek hozzátok; lapjaitok a pápát és minden ki­rályokat bajoknál fogva rángatják, mig minket nem me­részelnek bántani ; mondjátok meg tehát, hatalom vagyunk-e mi vagy nem? Igen az egy érinthetlen társaság vagyunk mi a ti várostokban ! Ezen igen hatalmas egyletbe férfiak is szerepelnek, mert minden boszorkánynak, — melyiknek úgy tetszik — van kísérője, engedelmes szolgája; kik ha jól megvizs­gálják nem egyebek, mint valóságos zsiványok, kik mél­tóbban ülhetnének a börtönben, mint némely szerencsét­lenek. Mert miben áll napi foglalkozásuk? A jobbérzé­­süek kigúnyolásában, fenyegetődzésében. — Sokaságukban bizva vagy beleakadnak valakibe nyilt kihívásukkal, vagy valamely szögletben lesben állanak és úrnőjök egyetlen intésére rögtön készen vannak a méltat­lanság és zsarolás vagy mindkettő elkövetésére. Igazán egy valóságos banda: kötekedők és rablókból, kiknek ve­rekedés és zsarolás napi foglalkozásuk, életpályájuk, s kik mint ilyenek igen természetesen a személy és vagyon biz­tonságot nem ismerik, nem becsülik. Ennek bebizonyítá­sára álljon itt e nem rég történt esemény. A. B. honfitársunk köjutja alkalmával Berlint is meglátogatva egy pár hetet szándékozott itt tölteni és egy elég élénk utczában vett lakást. Egy néhány nap múlva reggeli nyolc­ órakor kopognak ajtaján, felnyitja és mi történik ? négy jómadár magragadja, kezdi fojtogatni és csak erejének köszönheti, hogy magát és hozzátartozóit megmenthette. Mint értesültem pert indított, de hogy mit nyert, vagy mit fog nyerni nem tudom, hanem elég az hozzá, hogy ez a német királyi fővárosban történt. Iste­nem hány ilyen eset adhatja és adhatta elő magát ! Közelebbről is egy néhány jómadár e szép társaság­ból egy véres fényt vitt véghez, melyre aztán végre va­lah­ára a jámbor lapok közül is egy pár felnyitá száját. A színhely, hol a véres dráma lejátszatott, egy úgynevezett kávéház. De ezek a berlini kávéházak­­ legnagyobb része nem egyébb, mint titkos bejárások, — elrejtett szobákkal ellátott pincze, nem egyébb mint a tivornya és vért­ázító tények színhelye. A Berlinre nézve igen jóltevőleg ható parancs a női szolgálat ellen — írja a fennebbi lap — feledésbe ment, a a vendéglősök úgy látszik nincsenek felelősség alá vetve, városunkban mindenki azt tehet mi neki tetszik, városunk szivében a mindig élénk Frigyes utszában nincs akkora biztonság és védelem, mind London részhitű és távollevő szögleteiben ! De nemcsak az utszák és kávéházak színhelyei az erkölcsösséget és biztonságot veszélylyel fenyegető dolgok­nak, hanem az úgynevezett időtöltési csarnokok , és úgynevezett színházakban is igen sok illetlen történik. Fájdalom még jó erkölcsű­ személyek is követik el azon hibát, bizonyos meggondolatlanságból, hogy nem tudják magukat és családjukat ezen helyek és azok „ritkaságai­tól“ visszatartani, mi miatt az átutazó idegenek is úgy vélekednek, nem lehet ezeket meg nem látogatni, nem le­het az itt történteket ismerni nem tanulni, pedig valójában itt bizony egyebet még senki sem tanult, mint azt, hogy ezen helyek megrontói az ifjú tisztaságnak, a női erény­nek, szóval az erkölcsi érzést és müszlést megfertőztető bódék. Ilyen minden eddiginél hatalmasabb ellenség fénye- politikához szükségesen megkívántató reformpártot nála hiában keresünk, mert épen ez nincs!“

Next