Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-08-04 / 62. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam 02. szám. Vasárnap, auguszus 4. Megjelenik ez a lap hetenkint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása: Szinház-utcza 404. szám.NEMERE Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. „Hallucinationen.“ A „Krst.“ azt véli, hogy szemfényvesztései által a „Nemereit is megkápráztatta, s folyó évi 120. számában rá fogja, hogy káprázatokban szenved. Haj! nem volna csoda, ha a becsületes embernek kápráznék is a szeme — ilyen dolgok láttára. De hála a testvériség nemtőjeinek az elnyomottak szemeiről is kezd hullni a fátyol, melyet azok borítottak rá, kik szeretnék, ha az egyesült náziók merő hallucinátiók volnának! Azt mondja a „Krst.“, hogy a Nemerétől szidatni : érdemes általa dicsértetni : gyanús. Hisszük, hogy a „Krst.“-nek a mi dorgálásainkon kívül nincs sok érdeme; igaz ugyan , hogy nem fog rajta, de azért ne tartson attól, hogy ily iránya mellett dicséretünk által gyanúsítani fognék. A „Kr.“ szám hányó vetője beszélteti számait mint valami szarkát, de számai ép úgy hazudnak mint ő maga. Valóságos Walpingis éji „Hexeneinmaleins“, mely az igazság napfényénél nullára oszlik. Lássuk, hol van elvétve a mi banyánk „szobotálása !“ Az első összeiratásnál a „Krönst.“ szerént választókká felvetettek : 2309 szász és 2344 nem szász; ha tehát senki sem lenne párthagyott, melyik részen van a többség? De a választók jegyzékei máskép alakultak. Mozgásainkat a szászok figyelmökre kezdették méltatni , s elég „prudentes et circumspecti“ voltak, hogy 654 teljesen jogtalan szász nevek nagyobb részét maguk nagylelkűleg eltörölték. Ezek tehát semmikép sem jöhetnek számításba, mivel jogtalanságukat maguk elismerték. De hogy a „Soll & Haben“ veszélyeztetett bi- :rance-ot helyreállítsák, az 1304 (kevés kivétellel mind) határozott választási joggal biró románok épen, — de épen felét, azaz 652-t kiátkoztak. De ezek és pártjuk tiltakoztak ezen oligarchiai eljárás ellen és többnyire bebizonyították törvényes módon, hogy a választási jogra teljes igényt tarthatnak. Ezek tehát a „Kr.“ féle egyenlet, megoldásnak kiküszöbölési módszere daczára nagyon is számításba jönnek. S most hogy áll a dolog? 1655 szász választó. 1265 (legalább)” román 343 magyar 39 örmény 19 czigány 1666 választott volna velünk s a többiben most mi osztozhatnánk, de előre láthatólag kellő időben nekünk jut azokból az oroszlánrész, mig a „Kr.“-nek a mese szerént a — nó, a másik marad. (Igaz mégis, hogy a szászok jelöltjei bizonyosan nagy absolut és relatív majoritással választattak meg ! !) Ezek lényegileg ugyanazon számok, melyeket a „Kr.“ idéz, de itt úgy látszik nem szólnak ő mellette. Az arab szövetségesek ott hagyták az igaztalan pártot, és hozzánk csatlakoztak ! (Eltekintve attól, hogy a „Kr.“ számfeladata 1304X579 Х37ХсГб nem 1956-ot hanem 1.005.681.312-at adna eredményül a mi részünkre!) Akik nem a „Kr.b iskolájába járnak, nem tévesztik össze a számmiveleteket. De nekik ám még más számaik is, és rejtiétális,hogy számítások nem soká dicsőnkiálljak a próbát! A "X Ha a nemzetiségeket akarnék résztegni, megjegyezhetnék, hogy a szászok dicséretben figyeltek nyájukra, igy pl. egy eltévedt juhot, mely az indóháznál vakolatozott, díszhintóban hoztak a választásra. Nem csodálkoztunk volna, ha az összeírás és választás közt meghalt szász választók szellemeit idézték volna a választási hamvvederhez (az „urna“ alkalmi fordítása). A németek nagy része megengedte magát félemlítetni a szászoknak az ipar és családi élet terén tett rémítései által; a „görögök“ ki akarták mutatni ünnepélyesen, hogy ők nem „oláhok“; a zsidók — legyen nekünk is zsidónk, hadd legyen mit üssön a „Kr.“; a 22 magyarban a „Kr.“-nek legalább egyszer volna valamije, mivel jogosan dicsekedhetnék, ha azok nem voltainak a hontszerző Árpád párthagyott utódjai; smi a czigányokat illeti, még azoknak sem kell olyan képviselő! S a „Kr.“ ismét azt fogja mondani, hogy az igazságot arczul csaptuk, pedig a „Kr.“ igazisága, mint láttuk, arczátlanság! Ha. г Miként halnak meg az uralkodók. Wehl F. után. (Vége.) S-ik Károly mindenesetre készültebben várta a halált, de neki sem volt boldog vége, melyről a legpontosabb tudósításaink vannak, minthogy Stirling William Károly klastrom-életét az utolsó részletekig teljesen megírta. E szerint Károly az ő lelkét spanyol ceremóniák és a katholikus egyház szertartásos pompája között adta ki. Köztudomású dolog, hogy Károlynak étel és italban való mértéktelensége nem kis mértékben folyt be korai halálára. Habár folyvást szenvedett, mégsem tagadta meg önmagát. Midőn 1568 augusztusában végét közeledni érezte, azon furcsa kedve jött, hogy temetésének úgy szólva főpróbáját tartassa meg. Valahányszor a juste-i klastromban tartózkodása alatt egy fejedelmi barátja vagy az aranyyapjas rend lovagja meghalt, soha sem feledte el, hogy a barátokkal temetkezési ünnepélyt tartasson s ezen gyászünnepélyek voltak némileg a komor zárdái élet ünnepei és színelőadásai. Tehát saját temetkezését is megparancsolta. Ez aug. 30-ikán tartatott minden szokásos fény és pompa mellett. Miután megtörtént ebédkor ez egyszer — kevesebbet evett, mint különben. Egy jó ideig még a napon ülve, megnézte előtte elköltözött nejének — Izabellának — arczképét , később, mintha a világi gerjedelmet el akarta volna fojtani, szentképeket nézegetett végig. Igy betegeskedett majdnem szeptember végéig. E hó 20-kán úri sz. vacsorával óhajtott élni s midőn felvilágositák, hogy az utolsó kenet használata után nem szükséges, így szólt a haldokló: „Lehet hogy nem szükséges, mégis jó kisérő lehet oly hoszszu útra.“ — Reggeli 7 órakor egy szentelt ostyát hoztak neki, melyet azonban igen nagy fáradtsággal tudott bevenni. A miatt aggódva, ha vajon elnyelte é s igy az isteni áldásokban részesülhet-e, kinyitotta száját s megnézette, hogy valóban bement-e az ostya. Ezután sokáig térdelve imádkozott, mig rohamos hányás érte el s az e miatt bekövetkezett nagy gyengeség ágyba fektette le. 8 óra felé azt kérdé Károly, ha vajon a szentelt gyertyák kéznél vannak-é ?s midőn igenlőleg feleltek, megparancsolta, hogy hozzák oda. Mindazáltal még reggeli 2 óra felé is csendesen susogta kedvencz lelkésze után az ima szavait, miket aztán igy szakított félbe : „ütött az óra ! hozzátok ide a gyertyákat és feszületet !“ Ezek drága ereklyék voltak, melyeket ép ezen időre tartogatott. A gyertya ugyanis a montserrati sz. anya tartójából való volt és a szép müvü feszület Toledoben haldokló nejének kezéből vétetett ki s később még fiát is vigasztalta élete utolsó órájában. A császár mohón nyúlt ez ereklyék után, midőn azokat az érsek feléje tartá és mindkét kezébe egyet fogva nehány perczig hallgatva szemlélte a Megváltó alakját s aztán kebléhez szokta. Azok, kik elég közel állottak hozzá, nem sokkal ezután a következő szavakat hallották, mintha bizonyos hivószózatra akart volna felelni : „Igen uram ! most én jövök.“ Azzal feszület és gyertya kisiklott kezeiböl s majd azután halott volt. Sokkal kinteljesebb volt 9-dik Károly kimúlása. — E szerencsétlen uralkodó, ki elég gyenge volt beléegyezni a hugenották iszonyatos lemészárlásába az 1572 aug. 23—24-ki Bertalan-éjszakáján s a ki — a monda szerint — a rémes vérfürdő alatt kastélya ablakából lőtt alattvalói közé, kínos lelkiismeret — furdalások között végezte be életét. Jól érezte, hogy senki sem tiszteli őt, s hogy mindenki rosz embernek tartja. Hasztalan igyekezett, hogy a legveszélyesebb vadászatok és megerőltetett testgyakorlatok között keressen szórakozást, hasztalan folyamodott nyugalomért a költészet és zenéhez, melyeket nagyon kedvelt s melyekkel maga is foglalkozott. Napról-napra nyugtalanabb és komorabb jön. Ki a magas, sovány, beesett arczu fiatal embert — hatalmas fasorrával és mord tekintetével — meggörbedve ide stova járni látta, borzadály futott végig egész valóján. Egy emberre sem tudott egyenesen nézni; kihallgatások alkalmával szemeit jobbára lecsukta; ha pedig kinyitotta, úgy szemeivel mindig a magasban járt, de hirtelen ismét földre szegezte azokat. Rémes álmai a Bertalan-éj vad jeleneteit láttaták vele; azt hitte, hogy mindenütt a legyilkoltak árnyai lengik öt körül. Ilyen borzasztó pillanatai ritkán szűntek meg. A belső, aggály teljesen fölemésztő a különben is gyenge király testi erejét. Az utolsó héten semminemű helyzetben sem tudott csendesen ülni; folyvást reszketett; azt mondják, hogy utoljára bőre pólusaiból amúgy tolult ki a vér, így múlt ki, még nem is 24 éves korában, 1574 május 30-kán. D. G. A székelyföldi választások. A székely nép politikai, életében egy sajátszerű csaknem megmagyarázatlan tünemény lép előtérbe a mostani követ választások alkalmával, mi komoly megfontolást, okokat kutató utánnézést igényel. Míg ugyanis hazánk többi részeiben, mint azt a választásokat registráló tudósítások mutatják. Deák politikája hatalmas aratást vitt végbe, míg az eddig balpártnak kürtött választókerületek közül sokan hagyták el az eddig követett magatartást, addig a székely föld igen sok asztó kerülete éppen az ellenkezőről tanúskodik, sőt bizton állíthatjuk, hogy az erdély részi balpárti képviselőknek nagyobb részét éppen a székely föld adja." Honnan e rögtöni fordulat ? Honnan magyarázható ki az, hogy a nép, mely eddig ha szövetségessé vátt a kiegyezésnek, egyszerre tömegesen fordít hátat neki? Váljon a hidegen számító ész, belátás volt-e itt a jó irányadó, vagy egyéb körülmények működtek közre? Én azt gondolom, hogy az utóbbi vitte a főszerepet. Meg vagyok győződve, hogy a székely nép politikai meggyőződését ma is a Deák által lerakott elvek uralják, s ha a választások formailag ellenkezőt mutatnak, én azt nem az elv feladatának, nem a Deák politikája elhagyásának, hanem azoknak tulajdonítom kik e politika keresztül vitelével közvetlenül, vagy közvetve meg vannak bízva. A székelyföldi választások egy mély tanúságot rejtenek magukban, melyet jó lesz napvilágra hozni, s okulás végett eltenni jövőre. Azt tanúsítják, hogy a legszebb politikai rendszer, mely az összesség véleményét uralja, ha a gyakorlati alkalmazásnál nem találja meg minazon elemeket, melyeknek csak együttes működése biztosítja a diadalt, nem elégséges arra, hogy egy ellen