Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-10-10 / 81. szám

Brassó, 1872. Másod évi folyam 81. szám. Csütörtök, október 10. Megjelenik ez a lap heten­­kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Nagy pia ez 322 szám. Lakása : Bolgárszeg 1425 sz.NEMERE Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvé­tetnek a szerkesztőségnél. „ Nemere „ politikai, közgazdászati és társadalmi lap idei negyedik évnegyede október hóval kezdődött. Előfizetési ára egy negyedévre 1 frt. 50 kr. Félévre 3 frt.; egész évre 6 frt. Szerk. Országgyűlés. Október 2-iki ülés. A közlekedési miniszter felel Slovánszkynak a ki­sajátítási rendetlenségek ügyében tett interpellációjára. Karucsi indítványa: határozza el a ház, hogy naplóit és irományait minden törvényhatóságnak megküldi. А Ш. bíráló bizottság jelentése szerint két választás ellen vizs­gálat rendeltetett el, kettő, köztük Pauler igazoltatott. A kolozsvári egyetemről szóló törvényjavaslatot némi módosításokkal Molnár Aladár előadó a központi bizottság nevében elfogadásra ajánlja, mert azt tartja renden, hogy a kolozsvári egyetem ne kormányrendelet, de törvény alapján nyittassák meg. Trefort Ágoston né­hány hónap múlva fontos és részletes előterjesztéseket teend a pesti egyetem s átalában az egyetem oktatásra vonatkozólag. Schwarz Gyula különvéleményét indo­kolva felhozza, hogy a miniszteri javaslat szervezete sok tekintetben nem helyes, p. o. hogy a modern tudomány szakelválasztása rendszerét nem véve figyelembe, az államtudományokat a jogtudományoktól nem választja el. Dr. Vécsey Tamás nem helyeselheti, hogy a rendes és rendkívüli tanárok megkülönböztetése továbbra is fennmarad, hogy a tanszékek száma csekély , hogy ott is csak a matriculált tanulók vehetendnek részt a tan­órákon, a­mi a tanárokra is nézve sem előny, hogy a pesti egyetem szabályzatai terjesztetnek ki Kolozsvárra is. A pesti egyetem még külső alakjában is össze van forrva az egyházzal, egyházi intézet volt, s sok tekin­tetben ennek érdekei által vezettette magát. Kell hát, hogy a kolozsvári állami egyetem ily iránytól mentes maradjon. Nem helyeselheti azt az encyclopaediai irányt, mely a vizsgálatoknál lesz alkalmazandó, s a magánta­nárok intézményének szűk körre szorítását. Különben elfogadja a javaslatot. Dr. Oláh Gyula szerint a tan­­szabadság korántsem az, a­mi a pesti egyetemen van, hogy egy bizonyos formaságok után taníthat valaki, az a tudás szabadságában is nyilvánul, a tudásnál pe­dig nem szabad kutatni azt, hol tanulta, elég hogy tudja. Az iránt is tesz felszólalást, hogy a Kolozsvárott az egyetemmel együtt polytechnikum állíttassák föl. Pa­­trubány Gergely megjegyzé : Ha a hortobágyi pusztán a jogi tudományokat könyvből meg lehet tanulni, akkor töröljük el a jogi facultást.“ Helfy Ignácz elfogadja e törvényjavaslatot a részletes vita alapjául. De megjegyzi azt, hogy semmiképen sem volt szükség arra, hogy a kormány az alkotmányosságot megsértve, az egyetemet rendeleti úton hozza létre. Egy óra alatt megszavazta volna a ház a törvényjavaslatot akkor midőn az ellenzék ezt sürgette, mint megszavazza most. A felirati vita folytatásában Csernátony indítvá­nyozza,, hogy ha sürgős javaslatok volnának még tár­gyalandók, a ház inkább két ülést tartson egy napon. Lipthay Béla bé­külösen a 48-as párt által beadott ja­vaslat és Iványi beszéde ellen fordul. A balközép ja­vaslatát bíválgatva azt mondja, hogy oly állam mint a miénk, a szomszédokkal jó viszonyban maradjon, tekin­tetbe kell vennünk, hogy nincs a szomszéd nagy­ha­talmak közt oly állam, a­melynek érdekében nem volna mostani monarchiánk mostani csoportosulását fentartatni. Pauler igazságügyi miniszter a vádra válaszol, mely a volt igazságügyminiszter ellen lett intézve, hogy a bíróságokat körlevele által korteskedésre hívta fel. Az illető utasítás nyíltan kifejezte, hogy a bírósági hiva­talnokok nem lehetnek politikai egyletek és politikai gyülekezeteknek tagjai, de nem értette a politikai jogok gyakorlatának megszüntetését a bíróra nézve, nem azt, hogy a bírónak nem szabad választani, hogy a válasz­tás iránti meggyőződésnek kifejezést ne adhasson. A törvény tehát nem tiltja azt, hogy a bíró miután a vá­lasztási­ tanácskozmányokat és értekezleteket politikai egyleteknek mondani nem lehet, abban részt vehessen és a békés eszmecsere korlátai közt véleményét ne nyil­váníthassa. A bíró úgy mint az állam minden polgára választhat, sőt mint képviselőjelölt is léphet fel, csak hogy ha megválasztatnék, bírósági hivataláról lemondani köteles. Azon vádakra, hogy a kormány mulasztásai és hibás eljárásai sorába tartozik a népnevelés ügyének elhanyagolása, azt mondja, hogy az utóbbi két évben 900-nál több népiskola állíttatott fel, hogy 1002 új is­­kola­épület emeltetett, hogy az osztályok száma 1937-el szaporodott; hogy az iskolába járó gyermekek száma folyvást növekedőben van, sőt az utolsó két évben 10%-el emelkedett; hogy az iskolák felszerelésére egészben te­temes összegek fordíttattak és 3922 iskola egészben 5914 részben, 3699 hiányosan, tehát összesen körülbelül 13,000 iskola, szereltetett fel ; hogy a minisztérium fen­­állása óta 19 tanító-, illetőleg női tanítóképezde állít­tatott fel, hogy a póttanfolyamokban egy év alatt 4000- nél több tanítónak alkalom szolgáltatott, hogy hiányos ismereteit kiegészíthesse ; hogy 20,000-nél több ■ felnőtt részesült oktatásban. A közművelődés és az azzal járó nagyobb vagyonosodás legbiztosabban mozdítja elő a józan politikai felfogást, mely nem hiú ábrándok után indul, hanem a fenlévő viszonyokkal számol s azoknak alapján. Tóth Kálmán mondá beszédében: Ha valaki csak egy új épületet akar építeni egy régi helyére, annak okvetlenül demolíroznia kell valamit, hogy újat épít­hessen. Kormányunk azonban a legkívánatosabb de­­molirozásokat sem merte eszközölni, sőt az idő és vi­szonyok által eszközölt omladozásokat is nyíltan vagy alattomosan tatarozgatta, ha a romok tulajdonosai olyan osztályokat képviseltek, melyek egy vagy más tekin­tetben a kormány hatalmának gyarapítására eszközül szolgálhatnak. Beszél továbbá a felsőház reformja el­halasztásának okairól, a házasságról és viszonyairól az egyházhoz, a hatalomvágyból származott corruptióról, a munkás pár részeseinek hosszú szenvedéseiről, a sze­mélyszabadságról, az aristocraticus áramlatról, sok hi­vatalnak nem képesített egyének általi betöltéséről. Végre pártolja Tisza javaslatát, mire az ülés véget ért. Október 3-iki ülés. Egy pár kérvény benyújtása után Steiger Gyula interpellácziót intézett a honvédelmi és belügyi minisz­terekhez a katonaság főbbjei azon boszantó eljárása ügyében, miszerint Pest városa többszörös tilalma da­czára a Duna-parton a vízvezeték mellett kórházi ru­hák mosodájának építését kezdette meg s az építés folytatását a városi rendőrséggel szemben a katonaság fegyveres erejével is fentartotta. Lónyay kijelentette, hogy fellépése folytán az építés már be van szüntetve. Ezután napirendre tért a ház, először Molnár Antal szó­lott; utána Ghyczy Kálmán beszélt, megtámadta Schwarz Gyulát s a reformpárti törvényjavaslatot. Majd saját politikájára tért át s alapos gyanút hagyott maga után, hogy a balközép régi alapjára állott. Ghyczy után Tarnóczy szólott, nem nagy hatással; őt Gullner Gyula balközépi követte, ki most mutatta be magát a háznak untató beszédével ; figyelmet keltett Toszt heves, tá­madó, tapintatlan szónoklata. A 48-asok ellen patto­gott s Csernátony vette magára, ki Bittó, és Lónyay ellen beszélt. Október 4-iki ülés. Elnök meg nyitván az ülést bemutatja Kővár vidé­kének egy kérvényét egy Somkúton fölállítandó törvény­szék iránt. Lónyay Menyhért gr. tudatja a házzal, hogy ő Felsége a ház szerencsekivonatát távirati után meg­köszönte: átnyújtja továbbá a koronaőrzés beczikkelye­­zéséről szóló okmányt. Miletics a belgrádi események dolgában négy interpellác­iót intéz a minisztériumhoz, melyekben a belgrádi ünnepélyességen való hivatalos községi képviseltetés eltiltása iránt kér felvilágosítást. Nikolics Sándor javasolja, hogy a vízkárosultak vidékein az erőszakos adóbehajtás szü­ntettessék meg, s hátralé­kok is csak jövő évi augusztusban hajtassanak be. A felirati vita folytatásában Csemeghy Károly fő­­kép a nemzetiségi javaslatot bonczolván a bizottsági ja­vaslatot pártolja. Helfy Ignácz indokolván, hogy miért nem fogadja el a többi felirati javaslatot, felelvén a vá­­dakka, melyekkel a balodalt illették, mondja. Szüksé­gesnek tartom, hogy épen most hangoztassa az ellenzék jó közjogi kérdéseket, mert ez az országgyűlés az, a­­­mely alatt figyelnünk kell, hogy nemzetünk meg ne szokja ezen veszélyes állapotot ; ez az országgyűlés az, a melyben feladata az ellenzéknek, hogy a választókat­­ előkészítse arra, hogy a legközelebbi országgyűlés leend az, a­mely hivatva lesz dönteni a felett, hogy az 1867- ik szerződés némely igen lényeges pontja megnyitassák-e­­ vagy sem. Arra kell tehát törekednünk, hogy a nem­zet tudja, mi rejlik ezen pontokban, hogy tökéletes ön-­s tudattal határozhasson a felett. Nagyon rosz szolgálatot tesznek nemcsak Ma­gyarországnak , de magának a dynastiának is azok, kik folyton állítják és bizonyítják, hogy a tiszta per­­sonal-unió lelhetetten. Végül kijelentvén, hogy nem hiszi, mikép európai válságra vezetne, ha az ural­kodó dynastia egyik tagja magyar király másik tagja osztrák császár lenne a 48-as párt feliratához való csat­lakozását jelenti ki. Cozman Lajos a bizottság által ajánlott javaslatot pártolja, mivel az ülés véget ért. Október 5-iki ülés. Helfy Ignácz következő interpellációt intéz a mi­niszterelnök és pénzügyi miniszter imákhoz. Van-e tu­­­­domásuk az igen tisztelt miniszter uraknak azon a kor­­­­mány és országhitelét sőt becsületét rontó hírekről, me­lyeket múlt június és augusztus havakban a kormány­párt sajtójának egy része az úgynevezett Lévay-ügyben felszínre hozott és huzamos­ időn át terjesztett? Ha van erről tudomásuk, szándékoznak-e a képviselőháznak , a dolog mibenlétéről kellő felvilágosítást adni. P. Szath­­máry Károly interpellációt intéz a honvédelmi minisz­terhez: „Tekintettel azon számos katonai kihágásra, melyek a katonaságnak szolgálaton kivil fegyverhordozása miatt országszerte, a közelebbi időben magában a fővárosban is, nemcsak a fegyvertelen polgárok, hanem a fegyve­­res rendőri közegek életét is fenyegették, de hivatkoz­va több szabad ország példájára is, melyek — szolgá­laton kívül — a katonát is polgárul — minden körül­mények között pedig első­sorban a személy- és vagyon­­i biztonság őréül tekintik és alkalmazzák, kérdem a 1. honvédelmi minisztériumot, szándékozik-e lépéseket tenni arra nézve,­­ hogy a szolgálaton kívüli fegyverviselés hazánkban mind a sorezredeknél, mind a honvédségnél mielőbb megtiltassék. “ Vécsei József határozati javas­latot nyújt be, — melyben a kormányt egy közmunka törvény benyújtására indítványozza utasíttatni. (Élénk helyeslés.) Következik a kérvények tárgyalása. Ürményi Miksa jelentése értelmében a virilises szavazatok eltör­lésére vonatkozó kérvényeket a többség tudomásul vette. Előadó a belügyminisztert utasíttatni kéri, hogy a to­­rontál megyei árvízkárosultaknak akár vetőmag-kölcsönt eszközöljön, akár pedig, hogy bárminemű kölcsön esz­közlésében kezekre járjon. Ezután következik a felirati vita folytatása, melyben Csanády Sándor felel Lukács Béla beszédére és a hatpárt felirati javaslatát elfogadásra ajánlja. Matuska Péter a baloldali szónokok egy része ellen polemizálván, a bizottsági javaslatra adja szava­zatát. Mednyánszky Sándor a 48-as párt javaslatára szavaz. Pólya József ház­abb beszédben védelmezé a kormány politikáját s polemizálva Tóth Kálmán ellen a demokratikus irány hiányát népünk sajátságaiban találja. Nálunk az önsegély elvének minél kevesebb követője van s ez idézi elő szerinte azon fogalomzavart, mely a kormányra nézve uralkodik. Végül a bizottsági ja­vaslatra adá szavazatát, úgyszintén Földvári János. — Bittó Kálmán olvassa a központi bizottságnak jelentését több vasút kiépítésére vonatkozó törvényjavaslat tárgyá­­­­ban, miután a gyűlés véget ért. Kinevezések a kolozsvári egyetemhez. Az újonnan felállítandó kolozsvári egyetemhez ki­neveztettek és pedig: a) a jogi s államtudományi kar­hoz : 1) az egyetemes európai és hazai jogtörténelemre dr. Óváry Kelemen : 2) a magyar és erdélyi magán- és bányajogokra dr. Kolozsváry Sándor: 3) az osztrák magánjogra dr. Haller Károly: 4 a törvénykezési el­járás s váltó- és kereskedelmi jogra dr. Plósz Sándor.

Next