Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-01-03 / 1. szám
adják az őt illető tiszteletet s nagy eszméik megvalósítására körünkben lelkesen munkálunk? Mi ez utóbbi állapot létrejövésére vágytunk állandókig, s csakis örömmel tudjuk fogadni, midőn ez irány felé látjuk alakulni viszonyainkat. Mi remélünk és óhajtunk boldog új évet a hazának. Rókanyomok. a „Kron Städter“ anyának szomorú ünnepjei vannak. Már karácson előtt siralmasan panaszolt, hogy a „Nemere“ s annak méltó társa, a „Kelet“ elrontották a szász nemzet karácsonyát. Utóbb az egész magyar sajtóra panaszkodik; azt mondja, nem értheti, hogy mért lettünk ellenségei mindnyájan a szász nemzetnek, mert gyűlöli minden magyar hírlapíró őket anynyira. E tekintetben— úgymond — csak az együtt lakó magyarok képeznek dicséretes kivételt. Erre s az efféle rókafogásokra két megjegyzésünk van. Első az, hogy ne tessék a „Kronstädter“nek összetéveszteni a magafajtájú előcsapásokat és az utálatosságig önző szász bureaucratiát a nyugalmas, munkás szász polgársággal. Sem mi, sem a sajtó többi része, nem bántottuk soha a saját körében csendesen megfévő szász ajkú honpolgárokat. Hanem igenis orrukra ütünk, amennyire erőnktől telik, önöknek; akik egykor ránk vezették a muszkát; akik most fel akarnák darabolni ősi magyar birodalmunkat; akik elzárják Európa legszabadabb alkotmánya áldásait a körükben lakó néptől, még saját véreiktől is, annál inkább a más ajkú honpolgároktól. Önöknek, amint látszik, 700 esztendő nem volt elég annak megtanulására, hogy miféle országban laknak. Önök iskoláiban ma is azt tanítják még, hogy Magyarország Kronlandja Ausztriának, épen önnek decz. 30-iki számában valamely sületlen tárczaczikk azon kezdődik, hogy mikor valaki Oláhországból Brassóba jött osztrák földre érkezett. Az effélékért kell, hogy körmükre üssünk önöknek mindannyiszor, azért is, hogy a jóra képes szász népet ilyen lelkiismeretlenül félrevezetik. Az a kormos azonban nem a népnek szól, hanem önöknek, tiszteletre nem méltó előcsapások. Ez különben már régi fogása a szász bureaukratiának,hogy mihelyt valamely csinyen rajta veszt, mindjárt a szász nép hátát fordítja. A minap is, mikor a „Fester Lt.“ fejekre olvasott a német lapokban való denunciáskodásért, azzal idétlenkedett ez a 36 esztendős elvtelenség, hogy hiszen azokat a czikkeket nem az egész szász nemzet írja. Ezt ugyan nem volt mért bizonyítnia; úgy is tudtuk, hogy minden állam- és magyar nemzetellenes bűnt néhányan szoktak ők elkövetni. A nép bűne csak az, hogy ezekre hallgat. Ami azt illeti, hogy minden magyar hir-lapíró ellenségük, csupán az együtt lakó polgárság nem, ez új fogás ugyan, de jól ismerjük rókaczéljait. Arra való az egész, hogy azt hazudhassák Pesten, miszerint a Királyföldön lakó magyarpolgárság ugyancsak elégedett a szász kiváltságok undorító légkörében. Ez a rágalom ritkítja párját a merészségben. Hát nem volt elég a románokkal és németekkel kötött testvéri szövetség? Vajon nem önöknek szólott az? Nem volt elég a választás alkalmával itt és Szebenben, Kőhalomban tanúsított magunk tartása, tiltakozásunk? Nem elég- e, hogy a brassói magyar kereskedők épen legközelebbről kiléptek a szászokkal közös egye létből? Nem elég bizonyság e lapunknak minden száma arra, hogy mi tiltakozunk minden különlegesség ellen s a szászországi viszonyokkal ugyancsak nem vagyunk megelégedve? Ha még több bizonyság is kell, majd fog- nak hallani önök azon határozott tiltakozásról, amely a Királyföld minden magyar polgárától aláírva a jogegyenlőség nevében fogja kérni az országgyűléstől, hogy az önök universitásá- nak fogadatlan prekátorságát számba se vegye. Vidék. Polgári kasinó alakulása Csernátfaluban. Négyfalu értelmiségének régi- és közóhaja volt egy központi helyen kaszinót alakítani, de fájdalom ezen nemes szándékot elhárithatlan akadályok már több ízben gátolták meg. Most azonban sikerült mégis a nehézségeket legyőzve a folyó év deczember hó 21-én egy polgári kasinót alakítani. A kaszinó tisztviselői a következő egyének lettek: u. m. Török Károly elnök, Popovics János alelnök, Hamar Albert jegyző, Versa Elek pénztárnok, Vakhold Géza gazda. Ugyanekkor választotta meg a közgyűlés a 10 tagból álló kasinói választmányt. Nemkülönben az alapszabályok kikészítése végett is egy öt tagból álló bizottmányt küldött ki. A társalgó egyletnek ez időszerűnt 53 rendes tagja van, kik fejenkint 4 forint évi részvényt fizetnek a pénztárba. Helyisége a Csernátfaluban levő aranyhordó czimű vendéglőnek első emeleti s külön feljárattal ellátott két terme; ezek közül az egyik olvasó, a másik társalgó szoba gyanánt szolgál, és kizárólag a kasinói tagok rendelkezésére és pedig haszonbérmentesen engedtettek át. A kasinó használatára egyelőre a következő lappok állanak: u. m. „Romanul“, „Federatiunea“, „Pester Lloyd“, „Gemeinde Zeitung“, „Kronstädter“, „Pesti Napló“, „Ellenőr“, „Vasárnapi Újság“, „Nemere“ és „Igazmondó“. Az előadottakból kifolyólag vannak még némi megjegyzéseim a közgyűlés egyes határozatait illetőleg. Ugyanis, hogy a közgyűlés midőn kasinót alakított, nem magán, hanem nyilvános jellegű egyletet kiívánt , ezt nagyon helyesen tette ! Mert bizonyos megállapított rend és szabályok nélkül egy testület ügyei isem vezethetők helyesen. De még nyilvános jogosultság nélkül, mint ille- ) *) Örvendünk, hogy ez ügybeni felszólításunk ily hajmar talált viszhangra. Reméljük, hogy ezen nyilatkozat nem marad egyedül. Szerk. Szűnjenek meg hát az efféle rókáskodásokkal, mert senkit sem vezetnek félre, tékes, törvényes testület nem is működhetik úgy, mint nemes czéljai igénylik. Sőt a kasinó működésének határideje, jövője, csak nyilvános jellege folytán, s jogosultsággal felruházott alapszabályai által lehet állandókig biztosítva. Elismerést érdemel továbbá a közgyűlés azon humanistikus határozatáért is, mely szerint a többféle rangos állásfokozat válaszfalaitól egészen ment „polgári“ kasinót alakított. Ez nagyon helyes és korszerű határozat, mert midőn ama testületben egyházi és világi hivatalnokok úgy, mint épen kereskedők és iparosok egyaránt társulnak, ezzel kifejezés van adva azon elvnek, melyszerint a becsületes munkás iparosnak ép úgy helye és joga van eme testülethez , mint épen az első államhivatalnoknak. De van még egy harmadik és szinte nevezetes határozata ama közgyűlésnek, mely szerint nem csupán és kizárólag német, vagy román, vagy magyar, hanem épen három nemzetiségű „egyesült“ polgári kasinót alakított, hol mind a három nemzetiség szép számú rendes tagok által van képviselve. Ennek bizonysága azon körülmény, hogy a legtekintélyesebb napilapok mind a három nemzetiség nyelvén írva — egyenlő arányban rendeltettek meg; de még továbbá az is, hogy a kasinói választmány, nemkülönben az alapszabályt készítő bizottmány mind a három nemzetiségbeli tagokból aránylagosan van megalakítva. Ezen tények szerint tehát az elszigetelő nemzetiségi válaszfalak lerontottak, s mindegyik nemzetiség — egy testületben — egyesült és testvériesült; hol kölcsönös tiszteletben elismerésben, egyenlő kötelmek teljesítésében, és egyenlő jogok élvezetében részesül. Vajha ezen egyesült 3 nemzetiségű polgári kasinó egy tevékeny, testvéries, hosszú életnek örvendhetne, hogy igy az évről évre nyújtandó irodalmi gazdag kincseivel, s az együttes társalgásból eredendő jótékony kedvezményeivel sokáig és áldásteljesen használhasson.*) Hosszufalu deczember 28. 1872. Egy ü gy ba rá t. Tiltakozás a száezvárosi magyarság részéről a szász egyetem 12 pontja ellen. Tisztelt Szerkesztő úr! Alálírtak nem tartják szükségesnek, hogy hosszas indokolással éljenek akkor, midőn a szász egyetem 12 pontja ellen a nyilvánosság előtt nyilatkozni sietnek. Azt, mit a magyar királyság minden hazafias érzelmű nemzete elitéit, mely ellen az összes magyar sajtó — pártkülönbség nélkül — felszólalt : a szászvárosi magyarság miként fogadhatná el nyugodt lelkiismerettel ? Azon szomorú helyzetbe jutottunk, hogy a szász universitás gyűlésére küldött egyik képviselőnk ama pontokat elfogadta. Mi vezette őt e hazafiatlanságra ? számoljon erről az ő lelke! Mi a szászvárosi magyarság nevében szent kötelességünknek ismerjük, hogy e nyilatkozatunkban egyszersmind képviselőnk eljárását is roszszaljuk. S így tehát a nagyközönség előtt határozottan tiltakozunk, mintha a képviselő úr a 12 pont aláírása által saját meggyőződésünknek és hazafiasságunknak akart volna kifejezést adni. Amit tett, azt a mi nevünkben ugyan, de nem óhajunk, nem akaratunk szerint tette. Mert egyikünk sem akarja, nem óhajtja, hogy továbbra is szász uralmék különleges politikája, anyagi fejlődésünket, nemzeti szabadságunkat korlátozó kényuralma alatt nyögjünk. Márpedig a szebeni hires pontok e politikát és kényuralmat törekszenek városunk és székünkben ezután is biztosítni, fentartani. Epen azért nyilvánosan tiltakozunk szász atyánkfiai hazafiatlan törekvései ellen. S egyszersmind egész készséggel sorakozunk Annék becses lapja által létrehozott párt — az egyenlőség, testvériség és szabadság — hívei közé s hazafias örömünkre szolgálnál, ha a „Nemere-párt“ ünnepélyes óvását az összes szászvárosi magyarság is aláírhatja.*) Szászváros, 1872. decz. 31. Több magyar pogár. Vélemények a szász universitás hires 12 pontjáról. (Vége.) Iparkodtunk múlt két czikkünkben vázolni a czélzatokat, melyeket az érintett 11 pont magában rejt; mindezt betetőzi a 12-ik, mely kimondja, hogy ez államtörvénynek szánt pontok alapelvein belül a királyföldi municipális és községi ügyek további rendezése egyetemi statútumok, illetőleg az egyes kerületi és községi rendszabások által eszközlendő. Befejezésül pedig ez áll: Az imént említett államtörvény későbbi megváltoztatásai a szász nemzeti egyetem kihallgatása után a Magyarország és Erdély egyesítésének részletes rendezéséről szóló 1868. XLIX. t. sz. 10 és 11-ik §§. értelmében történjenek. Az egyetem tehát 12 pontjában elhallgatta a maga, a kerületek és községek hatáskörének meghatározását, nem szól a képviseletek szervezéséről, nem a hivatalnokok választásának részletes módozatáról, szóval érintetlenül hagyja fenn magának a Királyföld rendezését, hűségesen gondoskodik azonban, hogy az állam többi lakosaira nézve kötelező törvények a Királyföldön hatályukat veszítsék és e negatív nagy semmit, mely csak az állam ellen bástyázza körül a szászokat, a Királyföld rendezéséről szóló törvény czím alatt el akarják fogadtatni az országgyűléssel. Valóban az ismert furfangosság mellett bámulandó a szászoknak nemzetünk barbárságába fektetett könnyelmű bizalma, miszerint úgy vélik, hogy hongyűlésünket néhány ravasz hízelgéssel annyira elbódítják, hogy be nem fogja látni, miszerint e pontok törvénynyé emelése az ország bizonyos részére nézve egy második teljhatalmú országgyűlést hoz világra, egy oly országgyűlést, mely lételének első peretében törvény szerint a magyar állam tősgyökeres jogait nyirbálná meg. Mi sorsa volna a Királyföldön a szászok számát kétszeresen felülhaladó románságnak, a meglehetős számú magyarságnak, ha az országgyűlés az egyetemre bizná a 11 szék és uggyanannyi város municipális jogainak meghatározását? Nem nyögött maga a szászság mindeddig az universitás utján bureaucratiájának pénzsikkasztásokkal s a legönzőbb embertelenségekkel vegyitett zsarnokoskodása alatt? annyira, hogy a kormánynak több ízben biztosokat kellett küldenie s vizsgálatot tartania, hogy megtisztítsa a szász nemzetet önfekélyeitöl . *) Méltó sikert kívánunk e nemes iránynak — örülve, hogy a testvériesülésnek általunk elhintett magva vidékünken termékeny földre talált. Szerk.