Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-02-14 / 13. szám
Ezek kora legkitűnőbb férfiainak figyelmét egészen az ő tevékenységére fordították. Folyvást azon működött, hogy azt az erőt, mely a beafőző fedelét fölemelni, sőt elmozditni akarta, úgy vezesse s vegye hatalmába, hogy az emberi akaratnak teljesen engedelmeskedjék. E végett szorgalmasan tanulmányozta, mit elődei addig a gőzgépről megírtak és a már létező gőzgépeket tökélyesíteni törekedett. Miután egy dr. Roebock nevű, gazdag emberrel szövetkezett, kísérleteit nagyban kezdé megvalósítni és 1760-ban szabadalmat nyert egy gőzgépre. Sajnos, hogy ez sem vezetett czélra, mert dr. Roebock váratlan balesetek folytán elvesztő vagyonát és Watt kísérletei ismét csak kicsiny mérv szerint lettek kivihetők. Hanem Watt kitartása és bizodalma legyőzte mindezen nehézségeket s végre fáradhatlanságát a legszerencsésebb siker koronázta. Egy gazdag és vállalkozó aczélmű-gyáros — Boulton — megvette az elszegényedett Roebocktól a szabadalomhoz való jogát és 1770- ben a legeredménydúsabb kísérletek kezdődtek el. Öt év alatt aztán az első nagyszerű és valóban gyakorlati gőzgép készen volt s ezáltal az újabb kor legnevezetesb fölfedezése megtörtént, mert ama minta és elvek szerint készíttettek később a többi gőzgépek, melyek a műipar és közlekedés minden terén mind több-több nehéz munkától szabadítják meg az embert és pótolják az állati erőt. Watt fölfedezése után meggazdagodott és mint korának egyik legnagyobb fia nagy tiszteletű kitüntetésekben részesült még életében. 1819 augusztus 25- kén halt el. Ezen történeti adatok után áttérek a gőz és lényegének tudományos vizsgálására. (Folytatása következik.) 48 egyen egy-egy megyeszékhelyen és a megye határai közt mozogjon. Mindenek felett valónak tartjuk azonban mi, hogy a közigazgatási központok meghatározásánál irányadó a nép kereskedelmi érdeke legyen. Ahová piaczra járnak, találják meg ott bírájokat és minden közigazgatási hivatalokat. Jó közigazgatásnak ez az első feltétele. Természetes, hogy ha ezen felosztást következetesen keresztül akarják vinni, akkor Sachsenland is felosztás alá kerül és szabályozva lesz, mint az ország többi része. Hanem akkor nincs értelme annak, hogy Zeyk Károly államtitkár minisztere nevében újólag megígérte, miszerint a Királyföld külön rendezésére vonatkozó törvényjavaslatot legközelebbről beterjeszti. Szász urak érzik is, hogy akármilyen legyen a miniszter javaslata, az országgyűlés által alkotandó törvény aligha lesz az e inyek szerinti, mert ugyancsak verik a nagy dobot mindenfelé. Most, amint látszik, főtörekvések, hogy a Királyföldön nagy többségben levő románokat befeketítsék, nehogy az országgyűlés azok érdekeit és kívánalmait is tekintetbe vegye. E czélból nemrégiben egy pesti levél jelent meg a „Neue fr. Presse“ hasábjain, melyben egyebek közt azt is állítják, hogy a brassói testvérisülés egyenesen a Hohenwartféle cseh politikával állott összeköttetésben. Audi gut! Vájjon a japáni herczegek kivégeztetésének és Muszkaország ázsiai háborújának nem ez volt-e az oka? Mért ne, ha a híres extrawurst azáltal kövérebbé válnék ? A „Hermannstädter“ hasábjain pedig valamely szász patrióta azt tanácsolja egy magyar grófnak, hogy a magyarok ne szövetkezzenek a románokkal, hanem a szászokkal; úgy tán megmenekedhetnek ; ellenkezőleg: ő félti a magyarokat az oláh többség elnyomásától. Hiszen nem rész, ha nemzetközi harczról volna szó, habár akkor sem tudjuk, hogy mi hasznát vennék a szászok ismeretes hűségének és a Kron Städter által égig emelt vitézségének. Csakhogy mi nem harczolni akarunk más ajkú honfitársainkkal, hanem arra törekszünk, hogy valamennyi megelégedett és hű fia legyen ennek a hazának. Ez pedig csak úgy érhető el, ha a románnak méltányos követelései megadatnak ; szeretett szász testvéreink pedig ugyanazon törvények egyenlő uralma alatt tanulják meg, hogy az ő érdekük sem egyéb, mint a magyaré s a románé, németé. Legmulatságosabb az egész közt ennek a Kronstädter szájhősnek nagyhatalmi mániája. Kár, hogy 150 praenumeránsa sörös poharán túl nem terjed, mert igazán jól lehet mulatni felette. Azt írja ugyanis Bakcsi beszéde alkalmából, hogy ő hajlandó a magyarokkal jó viszonyban élni, ha azok a békés szomszédságon túl nem kívánkoznak; de ha az ő országa belügyeibe is szólni akarnának, akkor aztán baj lesz. íme a muszka-angol viszály mellé egyszerre csak lecseppen a tiszta égből egy második kérdés: a Kronstädter hadüzenete! Hanem, komolyan szólva, unjuk már tintát vesztegetni erre a néhány phrasisgyártó szász bureau kratára. Aki ezen a földön él, arra ki kell terjeszteni az ország összes törvényeit. Akkor az is kiderül, vajon valódi német vér foly-e az ők ereikben , mert a jó német soha sem okozott bajt mint Magyarország polgára. Velünk tartott jóban roszban s 49-ben is nem a muszka sisakok mögött, hanem azokkal szemben foglalt állomást. Azt ne feledje senki, hogy míg a szásznak külön törvénye van, azért ő szembe áll, ha kell, az ország közérdekével is. Talán nem kell messze futni példákért? Egyébiránt a muszka és angol kezdenek békülékenyek lenni egymás iránt. Valahogy csak megruháznak ezek a mi haragos szomszédaink is ! — Az adófizetésről. Panaszolnak sokfelé, hogy az államadó felette terhes, nem lehet bírni már. A képviselőházban történt újabb nyilatkozatok után épen meg vannak ijedve, hogy még fentebb emelkedik. Ijesztik a népet és kiabálják mindenfelé, hogy milyen rész ez az alkotmányos kormányforma és ez a magyar uralom. Elismerjük, hogy némely néposztályra és némely egyesekre súlyosan nehezedik az adóteher. Ez azonban nem függ össze a kormányrendszerrel, mert az ország javát munkálni , rendes kormányzás és honvédelem mellett még beruházásokat is tenni semmiféle kormány sem képes megfelelő költségek nélkül. Hanem nekünk is van panaszunk, mégpedig lényeges panaszunk amiatt, hogy míg egyeseknek áldozatban kerül az ország terhének hordozása, számtalan mások, s épen a jómódúak közül, kibújnak a polgári kötelességek teljesítése alól. Hány házi úr van, Brassóban például, aki igazán, eltagadás nélkül vallatta volna be háza jövedelmét? S van-e olyan tőkepénzes, vagy azér csak egyetlen egy is, aki ne tagadná el jövedelmének egy lényeges részét? Mikor olyan ház, amelyik két disztogatot tart, 800 fr. évi jövedelmet vall be ; mikor olyan iparos, aki 12 székely leányt állandólag foglalkoztat üzletében, azt vallja, hogy egy segéde sincs, akkor mi is panaszolunk, hogy az ország lelketlenül meg van károsítva s némely szegényebb osztályok aránytalanul hordják a terhet. Mi szánandónak tartjuk a spártaiak fogalmát, hogy a lopást szabadnak tartották, s nem veszszük számba, hogy nálunk minden lopás szabadnak ítéltetik az állammal, mindnyájunk közjavával szemben. Csak tavaly történt egyik látogatott fürdőn közelünkben, hogy valamely bérlő a valónál sokkal kisebbnek vallotta be az általa fizetett haszonbért. Egy másik bérlő, az aránytalanságon fölfedezte amannak turpisságát. S mi volt a közönség ítélete? Az, hogy a följelentés miatt átalánosan megbotránkoztak, s az igazság fölfedezőjét gazembernek bélyegezték. Tessék megkérdezni akármelyik polgárt: csoportjával tud megnevezni olyanokat, akik szembeszökőleg kevés adót fizetnek; közbeszédben tárgyalják is az effélét gyakran. De ha az ember kérdezi, hogy mért nem fedezik fel az illetékes hatóság előtt, megbotránkozva utasít el mindenik, hogy ő nem áruló. Ilyen fogalmak mellett aztán sem az ország pénzügye rendbe nem jön, sem az adó igazságos felosztása el nem érhető. És hogy megyen az adóbehajtás? Itt Brassóban, például, minden esztendőben előfordul, hogy egy rakás szegényembernek utolsó rongyát elárverezik a tanácsház körül adó fejében, míg akárhány nagy birtokú ember két —három évre van hátralékban. Egy Wislocky nevű adóhivatalnok betekintett volt az efféle üzelmekbe s végrehajtást vitt némely főkolomposra. Mi lett az eredmény? Az, hogy az államnak ezen hű szolgáját eltétették innen minden esdeklése daczára. Még olyat is hallottunk, hogy egy bizonyos városban, ahol a városi hatóság kezeli az adóbehajtást, egy alkalommal bekivonták a részletes adótáblákat, s az adóhivatal arról győződött meg, hogy néhány ezerrel több van kiróva a polgárságra államadó czímen, mint amennyi az adóhivatalhoz be van vallva. Hogy történt, hogy nem, ezen dolog is elsimíttatott. Azt mondták a kupeczek, hogy az államnak nincs kára benne, hiszen a bevallott összeggel megelégedett. Márpedig bizonyos, hogy vagy az állam, vagy az adózó polgárok meg voltak lopva. Hát arra figyel-e valaki, hogy némely közegek épen olyankor szokták adóért zaklatni a népet, mikor az legkevésbé fizetésképes? Milyen felségesen terjed így az óhajtott jelszó, hogy jobban voltunk az absolutismus alatt ! Hallottunk mi olyan , esetet is, hogy egy valakinek adója 107 forintról egyszerre 197-re emelkedett. Egy két évig fizette, akkor utána nézett, s kisült, hogy a 0-nak a hatóság tudta nélkül nőtt farka. Vissza is fizették gyorsan a többletet, csak ne legyen szó belőle. Mondhatnánk számtalan példát, de ezek közt a társadalmi fogalmak közt nincs kedvünk magunk ellen zúdítani a közvéleményt , mert lapunkat a közönség tartja fenn, míg szeszélyének úgy tetszik, nem pedig holmi deficit miatt panaszkodó közpénztárak subventiója és drága hirdetésekkel bővelkedő törvényszéki protectió. Értelmes és el nem fogott olvasóink számára csak annyit jegyzünk meg, hogy az alkotmányosság és absolut rendszer közt az a lényeges különbség, miszerint az absolutizmus senkiben sem bízik, cselekedetét ellenőrzi , míg az alkotmányosság elsősorban épen a polgárokra bízza a közérdekek ellenőrzését is. Amely polgárság nem teljesíti ezt a kötelességet, az éretlen az alkotmányosságra és érdemetlen a szabadságra. A vasút és pénzszegénységünk. (Vége.) Ki nem ismeri korunk elmés és jóltevő találmányait, a különböző biztosító társulatokat! Hisz maholnap alig teend értelmes és előrelátó ember, aki egy, vagy más biztosító társulatba magát fel ne vetette légyen. A székelyföldön is naponként szélesebb elterjedést nyernek ezek, s azon mértékben kell is hogy nyerjenek, amelyben a valódi felvilágosodás és mivelődés terjedni fog. Ezen annyira jóltévő intézeteknek azonban bizonyos esetben egy részoldaluk is van ; abban tudni illik, ha külföldiek. És ez az, miszerint az alapítók biztos nyereségére lévén számítva, de más esetekben is nagy tőkéket halmozván össze székhelyükön, ezeknek előnyére a pénzt más vidékekről oda vonják és így azokat pénzszegénységre juttatják. És ezen baj az már, amelyben nem csak hogy önerőnkön segíteni lehet, hanem épen igen czélszerűen saját előnyünkre fordítható. Nem úgy azonban, hogy a biztosító intézetek működésének útját álljuk, hanem épen ellenkezőleg azokat pártoljuk ésváltoztassuk át honiakká. Igyekezzünk, hogy annak czélszerűsége vidékünkben mind ismertesebbé legyen és szükségessége annyira elismertessék, miszerint helyi biztositó intézetek alapítását lehessen czélba venni. így fogunk egy pénzkivivő csatornát bedugni, s helyette pénzforrást nyitni vidékünknek. — Egy más orvosolható oka pénzszegénységünknek az, miszerint nálunk még mind sok úgynevezett csekély összegek hevernek gyümölcstelenül. Sok ház van, ahol évről évre félre van néhány forint téve szükség esetére, vagy mert oly csekély összeget ki sem lehet kölcsönözni s igy használatlanul áll. Mások azt tartják, hogy