Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-02-14 / 13. szám

Ezek kora legkitűnőbb férfiainak figyelmét egészen az ő tevékenységére fordították. Folyvást azon működött, hogy azt az erőt, mely a b­eafőző fedelét fölemelni, sőt elmozditni akarta, úgy vezesse s vegye hatalmába, hogy az emberi akaratnak teljesen engedelmeskedjék. E vé­gett szorgalmasan tanulmányozta, mit elődei addig a gőzgépről megírtak és a már létező gőzgépeket töké­lyesíteni törekedett. Miután egy dr. Roebock nevű, gaz­dag emberrel szövetkezett, kísérleteit nagyban kezdé megvalósítni és 1760-ban szabadalmat nyert egy gőz­gépre. Sajnos, hogy ez sem vezetett czélra, mert dr. Roebock váratlan balesetek folytán elvesztő vagyonát és Watt kísérletei ismét csak kicsiny mérv szerint let­tek kivihetők. Hanem Watt kitartása és bizodalma legyőzte mind­ezen nehézségeket s végre fáradhatlanságát a legszeren­csésebb siker koronázta. Egy gazdag és vállalkozó aczélmű-gyáros — Boulton — megvette az elszegénye­dett Roebocktól a szabadalomhoz való jogát és 1770- ben a legeredménydúsabb kísérletek kezdődtek el. Öt év alatt aztán az első nagyszerű és valóban gyakorlati gőzgép készen volt s ezáltal az újabb kor legneveze­­tesb fölfedezése megtörtént, mert ama minta és elvek szerint készíttettek később a többi gőzgépek, melyek a műipar és közlekedés minden terén mind több-több nehéz munkától szabadítják meg az embert és pótolják az állati erőt. Watt fölfedezése után meggazdagodott és mint korának egyik legnagyobb fia nagy tisztelet­ű kitün­tetésekben részesült még életében. 1819 augusztus 25- kén halt el. Ezen történeti adatok után áttérek a gőz és lé­nyegének tudományos vizsgálására. (Folytatása következik.) 48 egyen egy-egy megye­székhelyen és a megye határai közt mozogjon. Mindenek felett valónak tartjuk azonban mi, hogy a közigazgatási köz­pontok meghatározásánál irányadó a nép keres­kedelmi érdeke legyen. A­hová piaczra járnak, találják meg ott bírájokat és minden közigazga­tási hivatalokat. Jó közigazgatásnak ez az első feltétele. Természetes, hogy ha ezen felosztást követ­kezetesen keresztül akarják vinni, akkor Sach­senland is felosztás alá kerül és szabályozva lesz, mint az ország többi része. Hanem akkor nincs értelme annak, hogy Zeyk Károly államtitkár minisztere nevében újó­lag megígérte, miszerint a Királyföld külön ren­dezésére vonatkozó törvényjavaslatot legközelebb­ről beterjeszti. Szász urak érzik is, hogy akármilyen legyen a miniszter javaslata, az országgyűlés által al­kotandó törvény aligha lesz az e inyek szerinti, mert ugyancsak verik a nagy dobot mindenfelé. Most, a­mint látszik, főtörekvések, hogy a Királyföldön nagy többségben levő románokat be­feketítsék, nehogy az országgyűlés azok érdekeit és kívánalmait is tekintetbe vegye. E czélból nem­régiben egy pesti levél je­lent meg a „Neue fr. Presse“ hasábjain, mely­ben egyebek közt azt is állítják, hogy a brassói testvérisülés egyenesen a Hohenwartféle cseh po­litikával állott összeköttetésben. Audi gut! Vájjon a japáni herczegek kivégeztetésének és Muszka­ország ázsiai háborújának nem ez volt-e az oka? Mért ne, ha a híres extrawurst azáltal kövérebbé válnék ? A „Hermannstädter“ hasábjain pedig vala­mely szász patrióta azt tanácsolja egy magyar grófnak, hogy a magyarok ne szövetkezzenek a románokkal, hanem a szászokkal; úgy tán megmenekedhetnek ; ellenkezőleg: ő félti a magya­rokat az oláh többség elnyomásától. Hiszen nem rész, ha nemzetközi harczról volna szó, habár akkor sem tudjuk, hogy mi hasznát vennék a szászok ismeretes hűségének és a Kron Städter által égig emelt vitézségének. Csakhogy mi nem harczolni akarunk más ajkú honfitársainkkal, hanem arra törekszünk, hogy valamennyi megelégedett és hű fia legyen ennek a hazának. Ez pedig csak úgy érhető el, ha a román­nak méltányos követelései megadatnak ; szeretett szász testvéreink pedig ugyanazon törvények egyenlő uralma alatt tanulják meg, hogy az ő érdekük sem egyéb, mint a magyaré s a románé, németé. Legmulatságosabb az egész közt ennek a Kronstädter szájhősnek nagyhatalmi mániája. Kár, hogy 150 praenumeránsa sörös poharán túl nem terjed, mert igazán jól lehet mulatni felette. Azt írja ugyanis Bakcsi beszéde alkalmából, hogy ő hajlandó a magyarokkal jó viszonyban élni, ha azok a békés szomszédságon túl nem kívánkoznak­; de ha az ő országa belügyeibe is szólni akarnának, akkor aztán baj lesz. íme a muszka-angol viszály mellé egyszerre csak lecseppen a tiszta égből egy második kér­dés: a Kronstädter hadüzenete! Hanem, komolyan szólva, unjuk már tintát vesztegetni erre a néhány phrasisgyártó szász bureau kratára. A­ki ezen a földön él, arra ki kell terjesz­teni az ország összes törvényeit. Akkor az is kiderül, vajon valódi német vér foly-e az ők ereik­ben , mert a jó német soha sem okozott bajt mint Magyarország polgára. Velünk tartott jóban roszban s 49-ben is nem a muszka sisakok mö­­gött, hanem azokkal szemben foglalt állomást. Azt ne feledje senki, hogy míg a szásznak külön törvénye van, azért ő szembe áll, ha kell, az ország közérdekével is. Talán nem kell messze futni példákért? Egyébiránt a muszka és angol kezdenek békülékenyek lenni egymás iránt. Valahogy csak megruháznak ezek a mi haragos szomszéda­ink is ! — Az adófizetésről. Panaszolnak sokfelé, hogy az államadó fe­lette terhes, nem lehet bírni már. A képviselő­­házban történt újabb nyilatkozatok után épen meg vannak ijedve, hogy még fentebb emel­kedik. Ijesztik a népet és kiabálják mindenfelé, hogy milyen rész ez az alkotmányos kormány­forma és ez a magyar uralom. Elismerjük, hogy némely néposztályra és némely egyesekre súlyosan nehezedik az adóte­her. Ez azonban nem függ össze a kormány­­rendszerrel, mert az ország javát munkálni , ren­des kormányzás és honvédelem mellett még be­ruházásokat is tenni semmiféle kormány sem képes megfelelő költségek nélkül. Hanem nekünk is van panaszunk, még­pe­dig lényeges panaszunk a­miatt, hogy míg egye­seknek áldozatban kerül az ország terhének hor­dozása, számtalan mások, s épen a jó­módúak közül, kibújnak a polgári kötelességek teljesí­tése alól. Hány házi úr van, Brassóban például, a­ki igazán, eltagadás nélkül vallatta volna be háza jövedelmét? S van-e olyan tőkepénzes, vagy azér csak egyetlen egy is, a­ki ne tagad­ná el jövedelmének egy lényeges részét? Mikor olyan ház, a­melyik két disztogatot tart, 800 fr. évi jövedelmet vall be ; mikor olyan iparos, a­ki 12 székely leányt állandólag fog­lalkoztat üzletében, azt vallja, hogy egy segéde sincs, akkor mi is panaszolunk, hogy az ország lelketlenül meg van károsítva s némely szegé­nyebb osztályok aránytalanul hordják a terhet. Mi szánandónak tartjuk a spártaiak fogal­mát, hogy a lopást szabadnak tartották, s nem veszszük számba, hogy nálunk minden lopás szabadnak ítéltetik az állammal, mindnyájunk közjavával szemben. Csak tavaly történt egyik látogatott fürdőn közelünkben, hogy valamely bérlő a valónál sokkal kisebbnek vallotta be az általa fizetett haszonbért. Egy másik bérlő, az aránytalanságon föl­fedezte amannak turpisságát. S mi volt a közön­ség ítélete? Az, hogy a följelentés miatt átalá­­nosan megbotránkoztak, s az igazság fölfedezőjét gaz­embernek bélyegezték. Tessék megkérdezni akármelyik polgárt: csoportjával tud megnevezni olyanokat, a­kik szembeszökőleg kevés adót fizetnek; közbeszéd­ben tárgyalják is az effélét gyakran. De ha az ember kérdezi, hogy mért nem fedezik fel az illetékes hatóság előtt,­­ megbotránkozva uta­­sít el mindenik, hogy ő nem áruló. Ilyen fogalmak mellett aztán sem az ország pénzügye rendbe nem jön, sem az adó igazsá­gos felosztása el nem érhető.­­­­ És hogy megyen az adóbehajtás? Itt Brassóban, például, minden esztendőben előfordul, hogy egy rakás szegény­­embernek utolsó rongyát elárverezik a tanácsház körül adó fejében, míg akárhány nagy birtokú ember két —­három évre van hátralékban. Egy Wislocky nevű adóhivatalnok betekin­tett volt az efféle üzelmekbe s végrehajtást vitt némely főkolomposra. Mi lett az eredmény? Az, hogy az államnak ezen hű szolgáját eltétették innen minden esdeklése daczára. Még olyat is hallottunk, hogy egy bizonyos városban, a­hol a városi hatóság kezeli az adó­behajtást, egy alkalommal bekivonták a részle­tes adótáblákat, s az adóhivatal arról győződött meg, hogy néhány ezerrel több van kiróva a polgárságra államadó czímen, mint a­mennyi az adóhivatalhoz be van vallva. Hogy történt, hogy nem,­­ ezen dolog is elsimíttatott. Azt mondták a kupeczek, hogy az államnak nincs kára benne, hiszen a beval­lott összeggel megelégedett. Már­pedig bizonyos, hogy vagy az állam, vagy az adózó polgárok meg voltak lopva. Hát arra figyel-e valaki, hogy némely kö­zegek épen olyankor szokták adóért zaklatni a népet, mikor az legkevésbé fizetésképes? Milyen felségesen terjed így az óhajtott jelszó, hogy jobban voltunk az absolutismus alatt ! Hallottunk mi olyan , esetet is, hogy egy valakinek adója 107 forintról egyszerre 197-re emelkedett. Egy két évig fizette, akkor utána nézett, s kisült, hogy a 0-nak a hatóság tudta nélkül nőtt farka. Vissza is fizették gyorsan a többletet, csak ne legyen szó belőle. Mondhatnánk számtalan példát, de ezek közt a társadalmi fogalmak közt nincs kedvünk magunk ellen zúdítani a közvéleményt , mert lapunkat a közönség tartja fenn, míg szeszélyé­nek úgy tetszik, nem pedig holmi deficit miatt panaszkodó közpénztárak subventiója és drága hirdetésekkel bővelkedő törvényszéki protectió. Értelmes és el nem fogott olvasóink szá­mára csak annyit jegyzünk meg, hogy az alkot­mányosság és absolut rendszer közt az a lénye­ges különbség, miszerint az absolutizmus senki­ben sem bízik, cselekedetét ellenőrzi , míg az al­kotmányosság első­sorban épen a polgárokra bízza a közérdekek ellenőrzését is. A­mely polgárság nem teljesíti ezt a köte­lességet, az éretlen az alkotmányosságra és ér­demetlen a szabadságra. A vasút és pénzszegénységünk. (Vége.) Ki nem ismeri korunk elmés és jóltevő ta­lálmányait, a különböző biztosító társulatokat! Hisz maholnap alig teend értelmes és előrelátó ember, a­ki egy, vagy más biztosító társulatba magát fel ne vetette légyen. A székelyföldön is naponként szélesebb elterjedést nyernek ezek, s azon mértékben kell is hogy nyerjenek, a­mely­ben a valódi felvilágosodás és mivelődés terjedni fog. Ezen annyira jóltévő intézeteknek azonban bizonyos esetben egy rész­oldaluk is van ; abban tudni illik, ha külföldiek. És ez az, miszerint az alapítók biztos nyereségére lévén számítva, de más esetekben is nagy tőkéket halmozván össze székhelyükön, ezeknek előnyére a pénzt más vidékekről oda vonják és így azokat pénzsze­génységre juttatják. És ezen baj az már, a­mely­ben nem csak hogy ön­erőnkön segíteni lehet, hanem épen igen czélszerű­en saját előnyünkre fordítható. Nem úgy azonban, hogy a biztosító intézetek működésének útját álljuk, hanem épen ellenkezőleg azokat pártoljuk és­­változtassuk át honiakká. Igyekezzünk, hogy annak czélszerű­­sége vidékünkben mind ismertesebbé legyen és szükségessége annyira elismertessék, miszerint helyi biztositó intézetek alapítását lehessen czélba venni. így fogunk egy pénzkivivő csatornát be­dugni, s helyette pénzforrást nyitni vidékünk­nek. — Egy más orvosolható oka pénzszegénysé­günknek az, miszerint nálunk még mind sok úgynevezett csekély összegek hevernek gyümölcs­­telenül. Sok ház van, a­hol évről évre félre van néhány forint téve szükség esetére, vagy mert oly csekély összeget ki sem lehet kölcsönözni s igy használatlanul áll. Mások azt tartják, hogy

Next