Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-02-14 / 13. szám

Brassó, 1873. Harmad évi folyam 13. szám. Péntek, február 14. Megjelenik ez a lap heten­­kint kétszer, kedden és pénteken. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Klastromutcza 564 szám. Lakása : Bolgárszeg 1425 sz.NEMERE. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagy­obb hirdetéseiül és alku szerint.— Hirdetések fölvé­tetnek a szerkesztőségnél. czimű­ politikai, közgazdászati és tár­sadalmi lap III. — 1873. évfolyamára. Előfizetési árak: Februar—deczember 5 frt. 50 kr. Februar —szeptember 4 - „ Februar—juni . . 2 „ 50 „ Februar—márczius . 1 „ - „ Egy bóra .... — „ 50 „ A „Nemere44 egész tiszta jövedel­me a „székely nemzeti történet44 meg­irás a jutalomdíjára van szánva. A „Nemere“ szerkesztősége. Halljunk szót, székely atyafiak! Azt kérdeznék, hogy melyek a civilizált vi­lágnak legszabadság­szeretőbb népei. Ha kegyelmetek azt állítják, hogy az ame­rikai és helvetiai mellett bizonyára az angol és székely, hát mi szívesen bele­nyugszunk ebbe a feleletbe, mert mi is így óhajtanék. Hanem egyéb beszédünk is van. Azt is tetszik tudni bizonyosan, hogy men­tős szabadságszeretőbb valamely nép, annál több újságot tart fenn, úgy hogy az előbb nevezett dicső köztársaságokban nincs olyan kicsiny vá­ros, a­melyben meg nem jelennék vagy egy. Más mivelt népeknél is van sok újság; csak azt a különbséget nevessék feledni, hogy szabad­­ népeknél minden vidéknek meg van a maga­­­lapja; azoknál pedig, a­kik csak ábrándoznak a szabadság után, megelégesznek a nagyobb vá­­­­rosbeli lapokkal. Ennek nagy értelme van ; azt jelenti, hogy a szabadság ép oly drága az ország szélén lakó embernek is, mint a főváros polgárának. A mi háromszéki, csíki, brassói házi dol­gainkra nem is figyelhetnek eléggé Pesten, mert ők is magukéval vannak elfoglalva. A mién­ket magunknak kell tisztába hozni itthon ma­gunk közt. Ugy­e, hogy a székelyek számát fölülteszik 300 ez­er­en? Szavamra mondom, hogy ennyi amerikainak 300 újság ha elég volna. Hát a székely hogy áll e tekintetben? Az esztendő elején volt négy székely lapra „Nemere“, „Hargita“, „Udvarhely“ és „Székely Hírlap.“ Most a két középső megszűnt, mert nincs miből fenntartani ; a Székely Közlönyt sem a székely nép tartja tudtunkkal, hanem a vásár­helyi jogászgyűlés. S mi tűrés-tagadás, a „Ne­meréről“ is rég kurtogja már szeretetre méltó szomszédja, a „Kronst­ádter Ztg.“, hogy napjai meg volnának számlálva. Megmondjuk, mi igaz ebben. Igaz az, hogy nemcsak ingyen dolgozzuk e lapot, áldozunk időt, munkát, ösmeretet; szidatjuk magunkat el­lenségek által, hanem áldozunk már rég óta, né­­hányan brassóiakul tekintélyes összeg pénzt is e lap fenntartására. Ha azt néztük volna, mikor már nem tartja magát aktív, akkor már nagyon rég meg kellett volna szüntetnünk. Most már a 300 ezernyi székely marad csak két lapra, akkor a­mikor a 150,000-nyi takarékos­ szász népecske 5 lapot tart fenn jelenleg is. Tessék ezen elmélkedni s ha tán ez irány­ban is megmozdul már valahára Attila sokat panaszkodó népe: részünkről a pártolás nem marad viszonzatlan. Mi is szeretnők táviratokkal, messze földi le­velekkel ékesíteni lapunkat; megnagyobbítanék, többször megjelentetnék ,­­ csak volna m­i­b­ő­­. Egyébaránt áldást, békességet kívánunk, s tiszteljük az otthan valókat. Brassó, 1873. febr. 14. Szerk. : A természettudomány mint a közlekedés elő­mozdítója. Képek és vázlatok az életből. Deák Gerőtől. (Folytatás.) 5. A gőzerő. Sajátságos, hogy a legigénytelenebb jelenségek né­ha a legfontosabb fölfedezéseknek válnak okaivá . . . Egy b­eaföző előtt áll egy gyermek, ki figyelem­mel nézi, hogy a kis gép födele a jövő víz sustorgó zaja alatt miként billeg föl s alá. Ez a gyermek Watt James (olr. Zs.emsz), ki e közönséges jelenet által arra hivatott, hogy ama föl­d alá emelkedés valódi okát kipuhatolja és épen e kísér­letei által sikerült neki minden idők legnagyobb és ál­dásosabb fölfedezésére jutni, t. i. a gőzgépre. Mióta a gőzerő é­s az ettől hajtott gépeket az em­ber tudja használni , a legterhesebb és durvább munkák vannak levéve vállairól. Igaz ugyan, hogy ez által szá­mos keresetmódtól esett el, de azok helyett sokkal több új állott el é­s csaknem minden olyan dolgot, mely az embert túlterhelte, most gépek hajtják végre. Valamint a porczellán-, lőpor-, iránytűről sat, úgy a gőzerőről is azt tartják, hogy a chinaik már a leg­régibb időkben ismerték. Nem akarom vitatni, ha vál­jon jogosan-e vagy sem? Annyi bizonyos, hogy Kr. e. 120 évvel Alexandriában létezett egy olyan készület, mely jövő víz gőze által hozatott mozgásba. Anthemius­­ról — a konstantinápolyi bölcsesség­ templomának építő­jéről — mondják, hogy valami gőzgépfélével kísérlett meg egykor egy házfalat ledönteni. Körülbelül a 16-ik században egy ismeretlen nevű ember Nürnbergben egy olyan gőzgépet állított elő, melynek segítségével egy kis csolnakot mozgásba tudott hozni. Elég kár, hogy e névtelent bizonyos hajósok megölték s müvét szét­zúzták. A gőzerő tulajdonképi fölfedezője gyanánt de Caus Salamont — egy kurpfalzi mérnökét — tekintik. Ez a gőz erejét és használatát — a mint mondják — előadta Richelieu bibornoknak s pénzt kért tőle fölfedezése meg­valósítására; de Richelieu azt hívén, hogy semmi ered­ménye sem lesz Salamon fölfedezésének, őt elutasította. De a derék mérnök munkája roppant horderejétől át­hatva újból és újból kopogtatott a tudós franczia bibor­­noknál, míg ez Salamonra megharagudott és őt mint őrültet a bolondok házába záratta. A tudós mérnök vasrácsy ablakából többször igyekezett közölni nagyszerű eszméit az ott elmenőkkel, de ezek őt csak lenevették s kigúnyolták, míg végül egy angol — Somerset Ede, később worcesteri őrgróf — hallga­tott a fogoly szavaira, terveit előadatta, hogy később Angliában megvalósítsa. A hagyomány szerint de Caus Salamon valóban is mint őrült halt meg. S mi történik? A worcesteri őrgróf 1683-ban megjelenő művében egy olyan gözkészületről szól, mely a vizet 40 lábnyira képes fölemelni! Ennél azonban sokkal jelentékenyebb volt Papin Dénes hugenottának a fölfedezése, ki elöször Angliába, s később Németországra menekült és itt a marburgi egyetemen mint a számtan tanára halt el 1710-ben.­­ Elöször egy készületet talált föl, mely róla máig is Papinféle pállitó­nak neveztetik. Ebbe csontot s más ilynemű tárgyakat téve, ezekre összeszoritott víz­gőzt bocsátottak, mi­által a benne levő tárgyak teljesen meglágyultak. Itt fölemlítem azt is, hogy e pállitót so­káig használták a végre, hogy a kórodák szegényebb betegei számára csontból olcsó levest készítsenek, míg­­ utoljára meggyőződtek, hogy az ilyen leves csak hitvány péptartalom s minden egyéb csak nem tápláló. Papin azonban nem állott itt meg, hanem próbál­gatta, miként lehetne a levegő vagy a gőz nyomását mint mozgató eszközt felhasználni. Fájdalom minden kísérlete meghiúsult és gépmintázatait halála után a kasseli öntödében egy szegletbe dobták, hol megrozs­dásodtak, míg végre századunk 30-as éveiben az épü­let minden benne levőkkel együtt a lángok martaléka lett.­­ A gőzgép tényleges fölfedezője, a ki t. i. a gőz­erőt legelőször használta tettlegesen, Savery angol ka­pitány volt. 1698-ban szabadalmat nyert egy általa ké­szített vízemelő gépre, melyet gőz hozott mozgásba. Hanem mindezen fölemlített kísérletek nagyon tö­­kélytelenek voltak. A gőzgépek valódi fontos volta Watt fölfedezésével tűnt ki. Watt James 1736 jan. 19-kén született­­Skócziának Greenock nevű helységében, hol atyja mint kereskedő szűk körülmények között élt. Mint gyakori beteges gyermek nem látogathatta a köziskolát rendesen, hanem magában zárkózva hallgatagon ült anyja mellett és se­gített neki házi dolgaiban. De a gyermeknek élénk, te­vékeny lelke foglalkozást keresett s talált is ilyet a kö­rülte történő eseményekben, főleg a jövő viz különös buzogó jeleneteiben. Olvasni is szeretett s leginkább a vegy- és természettani munkákat tanulmányozta. Nem sokára Glasgowba (olv. Glászlóba) ment egy mechani­kushoz; innen azonban, valamint később a londoni mű­szerkészítő Morgantól is távoznia kellett gyöngélkedő egészsége miatt. Ezután csak saját szorgalmán tanulha­tott s nem sokára úgy kiképezte magát, hogy a glas­­gowi egyetemen mint mértani műszerkészítő lett alkal­mazva. Itt műhelye mellett egy nyilvános boltot is nyi­­tott s abba számos gépmintát állitott ki, melyeket az említett egyetem gyűjteményében máig is mutogatnak. S­z­ó ш s e. A mit mi mindig óhajtottunk, hogy Ma­gyarország nagy politikai pártjai közeledjenek egymáshoz, s ha lehet egyezzenek ki a közös törekvésekre nézve,­­ az örvendetesen közelít a megvalósuláshoz. A költségvetési viták alatt már többször megtörtént, hogy a régi kormánypárt némely töredékével szemben az egyesült Deákpárt és balközép alkotott meg némely határzatokat. Szlávy kormányelnök iránt oly jó indulatot tanúsítnak a balközép lapok, hogy e tekintetben minden esetre messze túltesznek a jobboldali „Reformon.“ Ezen átalakulás jó következménye már is látszik, nemcsak képviselőházunk tisztességes, sőt olykor méltóságos vitáin,­­ hanem igen azon is, hogy nevezetes reformtervek megvalósításával biztatnak, így, egyebek közt, mi nagyon jelentékeny­nek tartjuk a törvényhatóságok területi szabá­lyozását. Ez iránt határozott ígéret történt a kor­­mány részéről; a „Pesti Napló“ pedig, a Deák­párt főközlönye, részletesen fejtegette ezen re­form szükségességét és irányát. A Napló szerint úgy kell rendezni az or­szágot, hogy a törvényszékek székhelyének és számának a közigazgatási központok is megfe­leljenek. Tehát annyi vármegye, hány törvény­szék. Számba kell venni ezen kívül az újonczo­­­zási, pénzügyi és tanügyi kerületeket. Mindannyi

Next