Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-02-25 / 16. szám

Brassó, 1873. Harmad évi folyam 10. szám. kedd. február 23. Megjelenik ez alapheten­­kint kétszer, kedden és pénteken. Ara Egész évre Félévre . . 6 ft. — kr. 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: lílastrom­utcza 564 szám. Kiadó-hivatal ugyanott.NEMERE Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagy­obb hirdetéseim és alku szerint.— Hirdetések fölvé­tetnek a szerkesztőségnél. Előfizetési felhívás .детшшг czimű politikai, közgazdászai és tár­sadalmi lap III. — 1873. évfolyamára, Előfizetési árak: Márczius—deczember 5 fzt. — kr. Márczius -szeptember 3 „ 50 „ Márczius—­juni . . 2 „ — „ Egy hóra . . . .— „ 50 „ A „Nemere“ egész tiszta jövedel­me a „székely nemzeti történet“ meg­írása jutalomdíjára van szánva. A „Nemere“ szerkesztősége, I­letve támogassuk azon tényezőket, melyek a mezőgaz­daság fejlesztésére közvetlen befolyással vannak, e té­­r­nyezők pedig nagyrészt szellemiek : t. i. ismét a szak­­i oktatás és a társulati működés. Az elsőbbire nézve nem a magasabb gazdasági, hanem a földmíves iskolák szaporítását tartja czélsze­­rűnek, a másodikra nézve úgymond: Itt aligha működ­hetik a kormány másként, mint buzdítólag, s a műkö­­­­dés e­lemét óhajtja ő is alkalmazni. A postát és távírdát illetőleg ő is valamint elődje­­ azok tökéletesítésére fog törekedni, a rév- tengerparti administratióra nézve pedig azt hiszi, hogy a legszigo­­­­­ubb takarékosság mellett is haszonnal fog működhetni.­­ Végül a világkiállítás ügyét ajánlja melegen a háznak. - ----------- Zichy József gr. keresk. miniszternek a képviselőház február 21-iki ülésén tartott be­szédéből. Ámbár nem ő állapította meg a budgeted, ma­gáévá teszi az előterjesztést és kifejti egyszersmind — hangsúlyozván, hogy nem ad teljes programmot — mikép akarja a költségeket felhasználni. Az iparon kezdi. Iparunk teljes kifejlődését szerinte az abnormis munkaviszonyok, valamint az iparoktatás hiánya okozza. S míg itt föl nem lesz keltve kellő mérvben az érde­keltek buzgósága, közbelépendőnek találja az államot és kötelességének ismeri, hogy az iparos szakoktatás terjesztéséről gondoskodjék. Kétszeres kötelesség ez oly államban, a­hol mint nálunk, hol néhány egyesületi erő­vel keletkezett ipariskola segélyezésén kívü­l az ország részéről, és úgyszólván, semmi sem történt, sőt a­hol az úgynevezett ipari szakoktatás is inkább csak pót­lása volt a múltnak, s a még vérré nem vált közokta­tási törvény általános életbeléptetéséig mutatkozó hiá­nyoknak. Készségesen ajánlva a budgetnek a tavalyihoz ma­gasabb tételét, már­is kinyilatkoztathatja, hogy ez irány­ban, még ha nagyobb áldozatok árán is jövőre terem­tenünk kell, hogy termelhessünk. Nem sokkal különb lehet szerinte a kormány fel­adata a kereskedésre nézve. Ha már az ipar némi kezdetleges állapotában is kinőtt a kormány gyámko­dása alól, úgy azt még kevésbé tűrhetné meg a keres­kedés. Sőt ha még az ipar érdekében valami közvet­len állami gondoskodást el is fogadnánk, a kereskede­lemre nézve ezt merőben károsnak kell elismernem, mert a kereskedésnek éltető eleme a szabadság, a ke­reskedelmi szabadság alatt olyant értvén, melyet nem­csak a vám és hasonló intézmények, hanem a közleke­dési és forgalom mai nagy intézményei, vagyis, mi ez­zel egyértelmű, a vasutak és gőzhajózási és ezeknek differentiális és protectionális tarift­ai se akadályozzák szabad mozgásában. A szállítási vállalatokat csak mint a forgalom elő­mozdítóit ismeri el jogosultaknak, hogy nem ők szab­hatják meg az ország kereskedelmi politikáját, nem ők jelölik ki a kereskedelmi központokat, és nem ők van­nak felhatalmazva kedvezni valamely forgalmi központ­nak, hanem hogy a kereskedés maga a nagy­közönség érdekében, melynek viszont ő szolgál, határozza meg emporiumait, és e szerint intézni a szállítást, ez feladata e vállalatoknak s itt közben járni, ha ez talán magától nem történnék, ez feladata a kormánynak. Meggyőződése, hogy épen a mezőgazdaságban gya­korolhat a kormány legkevesebb közvetlen befolyást. Népünk legszámosabb osztálya az, mely ezzel foglalko­zik és itt a reglementározás még kevésbé volna helyén, mint bármely ágban. De ép azért kell súlyt fektetni arra, hogy köz- O r­s z­á g g­y­ű l­é­s. A képviselőház ülése február 19-én. Zsedényi szerint a bécsi világkiállításra kért 621,000 , frtra rugó összegek együtt tárgyaltassanak. Ezen in­­­­dítvány ellen Várady Gábor és Korizmics László,­­ mellette Madarász József és Péchy Tamás szólalván, a kérdés szavazással döntetett el, melynél 115 szavazat 114 ellen Zsedényi hat­ javaslatát elvetette. Zsedényi a fiumei kikötő domborművének kiállí­­tására kért 6000 frtot és a minisztérium műszaki hiva­talnokainak a kiállításra leendő utaztatására előszámí­­tott 10.000 frtot töröltetni kívánta, mit azonban Tisza Lajos és Zichy József miniszterek felszólalása után a többség szintén elvetett. A buda­pesti Dunarész szabályozásánál Csávolszky Lajos hibáztatta a minisztert, hogy­ a törvényhozás ál­tal megállapított terveket önkényesen megváltoztatta, mire Tisza Lajos azt felelte, hogy kisebb változtatá­sokra fel volt jogosítva. Irányi több kérdést intézett a közi­­miniszterhez, a­melyekre az rögtön válaszolt; ezek közt: 1-szer. Mi eredménye lett azon alkudozásoknak, melyeket a kormány a török, szerb és romániai kor­mányokkal a vasutak kapcsolási pontjaira nézve folyta­tott? Felelet: végleges megállapodások még nem jö­hettek létre. A képviselőház ülése február 20-án. Benes Döme az igazságminisztertől azt kérdezte, szándékozik-e a csupán Pest városára szóló kisajátítási törvényt más városokra is kiterjeszteni. Pauler szerint szépítési tekintetekből ugyan nem, de közegészségi és tűzrendőri okoknál fogva más községekben is lehessen kisajátítani ingatlanokat; megígérte továbbá, hogy tör­vényjavaslatot fog e tárgyban benyújtani, s akkor a forgalmi igények érdekében is felszólal. A rövid ülés többi része a közlekedési minisztérium költségvetésé­nek tárgyalására fordíttatott, a­mely be is fejeztetett. A képviselőház ülése febr. 21-ikén. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium költségvetésének tágyalását megnyitotta maga a mi­niszter egy programmbeszéddel, mely a ház mindkét oldalán határozott rokonszenves tetszéssel találkozott. Utána Iványi Dániel nyújtott be határozati javaslatot, mely szerint meg­vizsgáltassák, milyen hatása volt az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szerződésnek Magyarország mezei gazdasága, ipara és kereskedésére. Mely javaslat Tisza Kálmán indítványához képest, mely­hez Irányi s a kormány is hozzájárult, a budget és adótörvények után tárgy­altatni rendeltetett. Határozati javaslatot adott be Vajda János is az iránt, hogy a kormány a consortiumok zsarolását és a szédelgést megakadályoztassa, de később javaslatát visz­­szavette. Tisza László a gazdasági oktatás és marhate­nyésztés, Mátyus Aristid pedig a fővárosi közraktárak ügyében tartottak beszédeket. A képviselőház ülése február 22-én. Bobory Károly az erdélyi református egyház­ke­rület első közgyűlésének kérvényét mutatja be, mely autonomikus jogainál fogva óhajtván iskoláiról önállóan intézkedni, úgy mégis, hogy ezek kapcsolatban legye­nek tartva a hasonfokú állami tanintézetekkel, neveze­tesen, hogy gymnasiális iskoláit véglegesen rendezhesse, miután néhai Eötvös miniszter és a múlt országgyűlés ebbeli előzményei czélhoz nem jutottak, kérik a házat, hogy a középtanodák rendezése tárgyában mielőbb tör­vényjavaslatot maga elé terjeszteni és törvénynyé érlelni méltóztassék. A „három szászföldi földmivelési iskola“ tételénél, melyre a miniszter 3000 frtot indítványoz, a bizottság pedig 1800-at ajánl, Simonyi Lajos b. indítványára a „szászföldi“ helyett „királyföldi“ létetik, Decány indít­ványa, hogy a 3000 írt. szavaztassák meg, a­mit Major Pál is pártol, elesik. A gazdasági intézetek fedezeti ro­vatánál (63,290 írt), Madarász József indítványt ad be, mely szerint a tandíjakból 7150 frt. töröltessék. Máriássy B. kiszámítja, hogy a lótenyésztés éven­­kint 1.200.000 írtjába van az országnak s utal a taka­rításokra, melyek e téren eszközölhetők. A „bányakapitányságok“ rovatánál Lük­ő Géza a bányatörvény mielőbbi nyilvánosságra hozatalát óhajtja. A világkiállítás tételét a bizottság 50,000 frt. törlésével, 300,000 írtban kívánja megállapítani. Tisza Kálmán a tételt a pénzügyi bizottsághoz visszautasítani ajánlja. Zichy J. gr. ezt elfogadván, a ház ez értelem­ben nyilatkozik. A beszterczei földmivelés iskola téte­lénél Schreiber a bizottság által törölt előirányzat meg­szavazását indítványozó, de a bizottsági jelentése fogad­­tatik el. A Király­föld rendezéséről ezeket írja a „Hon“. A királyföld rendezéséről szóló törvényjavaslatot tegnap tárgyalta a „P. N.“ szerint a minisztertanács. Mint m­ár többször ismertetve volt, a javaslat a 7 szé­ket és 2 vidéket ruházza fel törvényhatósági hatáskör­rel, a szász nemzeti egyetem tevékenységének azonban fentartja azon utat továbbra is a királyföldi munici­­piumok közös vagyonkezelése által. A municipiumok tetszésére bizatik az, hogy a szervezéskor egyesülhes­senek. — Nem bújuk megfogni, hogy miért oly na­gyon szerelmes a kormány abba az universitásba? Nem hallgathatunk el azonban egy ellenmondást a kormány szándékolt eljárásában. Ez abban áll, hogy vagy van a királyföldi hatóságoknak annyi vagyona, melyért jó­nak látja a kormány az egyetem fentartását, vagy nincs , ha olyan sok vagyona van, akkor nem értjük, hogy miért vesz fel a kormány ezen sokvagyonú hatóságok költségeire évenként­­ eddig több é­s ez évre is 159 ezer srt. államsegélyt. De daczára e visszaélésnek, hogy a királyföld lakóinak csakugyan igen tetemes, különféle jogc­ímen szerzett ingó és ingatlan vagyona van, s mindemellett évi államsegélyt kér, még­sem azt tartanók helyesnek, hogy e vagyon kezeléséért az egyetem fenmaradjon, hanem helyesnek és egyedül üdvösnek tartanák azt, hogy e vagyon és annak ed­digi kezelése tisztáztatván, ne maradjon az eddigi za­varban és homályban, hogy így egyes érdekeknek szol­gáljon alapul, hanem véglegesen találná meg azon ren­deltetési czélját, mely úgy a királyföld lakói, mint az állam érdekeinek leginkább megfelel. Ha tudná a t. kormány, hogy e vagyon nagy része milyen jogczime­­ken szereztetett, mikép kezeltetett, és ha tudná, hogy a­mi valóban a királyföldi hatóságok vagyona, az min­den ottani lakost egyaránt illet, s ennek daczára még­is annak élvezetéből 174 ezer oláh nyelvű, 32 ezer magyar és 24 ezer más ajkú magyar honpolgár ki van zárva, s a 150 ezer teuto-flandriai szász ajkú magyar honpolgárok közül is csak a patríciusok részesülnek elő­nyökben, mely kaszt e mellett még egyenesen haza ellenes czélok kiviteleire használta fel e vagyont min­dig. Ha nem tudja ezeket a kormány, járjon végére és tudja meg, hogy mivel játszik. E vagyon nagy ré­sze szász iskolákra fordíttatik ugyan, hanem egy része még ma is épen azoknak szolgál, kik e czimem az „universitás“ név örve alatt tovább is szeretnének gaz­dálkodni a királyföldi népnek és a hazának már alig tűrhető kárára. Ne higgye a kormány, hogy olyan ve­szedelmes darázsfészek ez a kérdés. Igaz, el lehetünk készülve rá, hogy kigyót-békát ránk kiáltnak azok.

Next