Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-02-25 / 16. szám
Brassó, 1873. Harmad évi folyam 10. szám. kedd. február 23. Megjelenik ez alaphetenkint kétszer, kedden és pénteken. Ara Egész évre Félévre . . 6 ft. — kr. 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: lílastromutcza 564 szám. Kiadó-hivatal ugyanott.NEMERE Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseim és alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Előfizetési felhívás .детшшг czimű politikai, közgazdászai és társadalmi lap III. — 1873. évfolyamára, Előfizetési árak: Márczius—deczember 5 fzt. — kr. Márczius -szeptember 3 „ 50 „ Márczius—juni . . 2 „ — „ Egy hóra . . . .— „ 50 „ A „Nemere“ egész tiszta jövedelme a „székely nemzeti történet“ megírása jutalomdíjára van szánva. A „Nemere“ szerkesztősége, Iletve támogassuk azon tényezőket, melyek a mezőgazdaság fejlesztésére közvetlen befolyással vannak, e térnyezők pedig nagyrészt szellemiek : t. i. ismét a szaki oktatás és a társulati működés. Az elsőbbire nézve nem a magasabb gazdasági, hanem a földmíves iskolák szaporítását tartja czélszerűnek, a másodikra nézve úgymond: Itt aligha működhetik a kormány másként, mint buzdítólag, s a működés elemét óhajtja ő is alkalmazni. A postát és távírdát illetőleg ő is valamint elődje azok tökéletesítésére fog törekedni, a rév- tengerparti administratióra nézve pedig azt hiszi, hogy a legszigoubb takarékosság mellett is haszonnal fog működhetni. Végül a világkiállítás ügyét ajánlja melegen a háznak. - ----------- Zichy József gr. keresk. miniszternek a képviselőház február 21-iki ülésén tartott beszédéből. Ámbár nem ő állapította meg a budgeted, magáévá teszi az előterjesztést és kifejti egyszersmind — hangsúlyozván, hogy nem ad teljes programmot — mikép akarja a költségeket felhasználni. Az iparon kezdi. Iparunk teljes kifejlődését szerinte az abnormis munkaviszonyok, valamint az iparoktatás hiánya okozza. S míg itt föl nem lesz keltve kellő mérvben az érdekeltek buzgósága, közbelépendőnek találja az államot és kötelességének ismeri, hogy az iparos szakoktatás terjesztéséről gondoskodjék. Kétszeres kötelesség ez oly államban, ahol mint nálunk, hol néhány egyesületi erővel keletkezett ipariskola segélyezésén kívül az ország részéről, és úgyszólván, semmi sem történt, sőt ahol az úgynevezett ipari szakoktatás is inkább csak pótlása volt a múltnak, s a még vérré nem vált közoktatási törvény általános életbeléptetéséig mutatkozó hiányoknak. Készségesen ajánlva a budgetnek a tavalyihoz magasabb tételét, máris kinyilatkoztathatja, hogy ez irányban, még ha nagyobb áldozatok árán is jövőre teremtenünk kell, hogy termelhessünk. Nem sokkal különb lehet szerinte a kormány feladata a kereskedésre nézve. Ha már az ipar némi kezdetleges állapotában is kinőtt a kormány gyámkodása alól, úgy azt még kevésbé tűrhetné meg a kereskedés. Sőt ha még az ipar érdekében valami közvetlen állami gondoskodást el is fogadnánk, a kereskedelemre nézve ezt merőben károsnak kell elismernem, mert a kereskedésnek éltető eleme a szabadság, a kereskedelmi szabadság alatt olyant értvén, melyet nemcsak a vám és hasonló intézmények, hanem a közlekedési és forgalom mai nagy intézményei, vagyis, mi ezzel egyértelmű, a vasutak és gőzhajózási és ezeknek differentiális és protectionális tariftai se akadályozzák szabad mozgásában. A szállítási vállalatokat csak mint a forgalom előmozdítóit ismeri el jogosultaknak, hogy nem ők szabhatják meg az ország kereskedelmi politikáját, nem ők jelölik ki a kereskedelmi központokat, és nem ők vannak felhatalmazva kedvezni valamely forgalmi központnak, hanem hogy a kereskedés maga a nagyközönség érdekében, melynek viszont ő szolgál, határozza meg emporiumait, és e szerint intézni a szállítást, ez feladata e vállalatoknak s itt közben járni, ha ez talán magától nem történnék, ez feladata a kormánynak. Meggyőződése, hogy épen a mezőgazdaságban gyakorolhat a kormány legkevesebb közvetlen befolyást. Népünk legszámosabb osztálya az, mely ezzel foglalkozik és itt a reglementározás még kevésbé volna helyén, mint bármely ágban. De ép azért kell súlyt fektetni arra, hogy köz- O rs zá g gyű lés. A képviselőház ülése február 19-én. Zsedényi szerint a bécsi világkiállításra kért 621,000 , frtra rugó összegek együtt tárgyaltassanak. Ezen indítvány ellen Várady Gábor és Korizmics László, mellette Madarász József és Péchy Tamás szólalván, a kérdés szavazással döntetett el, melynél 115 szavazat 114 ellen Zsedényi hat javaslatát elvetette. Zsedényi a fiumei kikötő domborművének kiállítására kért 6000 frtot és a minisztérium műszaki hivatalnokainak a kiállításra leendő utaztatására előszámított 10.000 frtot töröltetni kívánta, mit azonban Tisza Lajos és Zichy József miniszterek felszólalása után a többség szintén elvetett. A budapesti Dunarész szabályozásánál Csávolszky Lajos hibáztatta a minisztert, hogy a törvényhozás által megállapított terveket önkényesen megváltoztatta, mire Tisza Lajos azt felelte, hogy kisebb változtatásokra fel volt jogosítva. Irányi több kérdést intézett a köziminiszterhez, amelyekre az rögtön válaszolt; ezek közt: 1-szer. Mi eredménye lett azon alkudozásoknak, melyeket a kormány a török, szerb és romániai kormányokkal a vasutak kapcsolási pontjaira nézve folytatott? Felelet: végleges megállapodások még nem jöhettek létre. A képviselőház ülése február 20-án. Benes Döme az igazságminisztertől azt kérdezte, szándékozik-e a csupán Pest városára szóló kisajátítási törvényt más városokra is kiterjeszteni. Pauler szerint szépítési tekintetekből ugyan nem, de közegészségi és tűzrendőri okoknál fogva más községekben is lehessen kisajátítani ingatlanokat; megígérte továbbá, hogy törvényjavaslatot fog e tárgyban benyújtani, s akkor a forgalmi igények érdekében is felszólal. A rövid ülés többi része a közlekedési minisztérium költségvetésének tárgyalására fordíttatott, amely be is fejeztetett. A képviselőház ülése febr. 21-ikén. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium költségvetésének tágyalását megnyitotta maga a miniszter egy programmbeszéddel, mely a ház mindkét oldalán határozott rokonszenves tetszéssel találkozott. Utána Iványi Dániel nyújtott be határozati javaslatot, mely szerint megvizsgáltassák, milyen hatása volt az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szerződésnek Magyarország mezei gazdasága, ipara és kereskedésére. Mely javaslat Tisza Kálmán indítványához képest, melyhez Irányi s a kormány is hozzájárult, a budget és adótörvények után tárgyaltatni rendeltetett. Határozati javaslatot adott be Vajda János is az iránt, hogy a kormány a consortiumok zsarolását és a szédelgést megakadályoztassa, de később javaslatát viszszavette. Tisza László a gazdasági oktatás és marhatenyésztés, Mátyus Aristid pedig a fővárosi közraktárak ügyében tartottak beszédeket. A képviselőház ülése február 22-én. Bobory Károly az erdélyi református egyházkerület első közgyűlésének kérvényét mutatja be, mely autonomikus jogainál fogva óhajtván iskoláiról önállóan intézkedni, úgy mégis, hogy ezek kapcsolatban legyenek tartva a hasonfokú állami tanintézetekkel, nevezetesen, hogy gymnasiális iskoláit véglegesen rendezhesse, miután néhai Eötvös miniszter és a múlt országgyűlés ebbeli előzményei czélhoz nem jutottak, kérik a házat, hogy a középtanodák rendezése tárgyában mielőbb törvényjavaslatot maga elé terjeszteni és törvénynyé érlelni méltóztassék. A „három szászföldi földmivelési iskola“ tételénél, melyre a miniszter 3000 frtot indítványoz, a bizottság pedig 1800-at ajánl, Simonyi Lajos b. indítványára a „szászföldi“ helyett „királyföldi“ létetik, Decány indítványa, hogy a 3000 írt. szavaztassák meg, amit Major Pál is pártol, elesik. A gazdasági intézetek fedezeti rovatánál (63,290 írt), Madarász József indítványt ad be, mely szerint a tandíjakból 7150 frt. töröltessék. Máriássy B. kiszámítja, hogy a lótenyésztés évenkint 1.200.000 írtjába van az országnak s utal a takarításokra, melyek e téren eszközölhetők. A „bányakapitányságok“ rovatánál Lükő Géza a bányatörvény mielőbbi nyilvánosságra hozatalát óhajtja. A világkiállítás tételét a bizottság 50,000 frt. törlésével, 300,000 írtban kívánja megállapítani. Tisza Kálmán a tételt a pénzügyi bizottsághoz visszautasítani ajánlja. Zichy J. gr. ezt elfogadván, a ház ez értelemben nyilatkozik. A beszterczei földmivelés iskola tételénél Schreiber a bizottság által törölt előirányzat megszavazását indítványozó, de a bizottsági jelentése fogadtatik el. A Királyföld rendezéséről ezeket írja a „Hon“. A királyföld rendezéséről szóló törvényjavaslatot tegnap tárgyalta a „P. N.“ szerint a minisztertanács. Mint már többször ismertetve volt, a javaslat a 7 széket és 2 vidéket ruházza fel törvényhatósági hatáskörrel, a szász nemzeti egyetem tevékenységének azonban fentartja azon utat továbbra is a királyföldi municipiumok közös vagyonkezelése által. A municipiumok tetszésére bizatik az, hogy a szervezéskor egyesülhessenek. — Nem bújuk megfogni, hogy miért oly nagyon szerelmes a kormány abba az universitásba? Nem hallgathatunk el azonban egy ellenmondást a kormány szándékolt eljárásában. Ez abban áll, hogy vagy van a királyföldi hatóságoknak annyi vagyona, melyért jónak látja a kormány az egyetem fentartását, vagy nincs , ha olyan sok vagyona van, akkor nem értjük, hogy miért vesz fel a kormány ezen sokvagyonú hatóságok költségeire évenként eddig több és ez évre is 159 ezer srt. államsegélyt. De daczára e visszaélésnek, hogy a királyföld lakóinak csakugyan igen tetemes, különféle jogcímen szerzett ingó és ingatlan vagyona van, s mindemellett évi államsegélyt kér, mégsem azt tartanók helyesnek, hogy e vagyon kezeléséért az egyetem fenmaradjon, hanem helyesnek és egyedül üdvösnek tartanák azt, hogy e vagyon és annak eddigi kezelése tisztáztatván, ne maradjon az eddigi zavarban és homályban, hogy így egyes érdekeknek szolgáljon alapul, hanem véglegesen találná meg azon rendeltetési czélját, mely úgy a királyföld lakói, mint az állam érdekeinek leginkább megfelel. Ha tudná a t. kormány, hogy e vagyon nagy része milyen jogczimeken szereztetett, mikép kezeltetett, és ha tudná, hogy ami valóban a királyföldi hatóságok vagyona, az minden ottani lakost egyaránt illet, s ennek daczára mégis annak élvezetéből 174 ezer oláh nyelvű, 32 ezer magyar és 24 ezer más ajkú magyar honpolgár ki van zárva, s a 150 ezer teuto-flandriai szász ajkú magyar honpolgárok közül is csak a patríciusok részesülnek előnyökben, mely kaszt e mellett még egyenesen haza ellenes czélok kiviteleire használta fel e vagyont mindig. Ha nem tudja ezeket a kormány, járjon végére és tudja meg, hogy mivel játszik. E vagyon nagy része szász iskolákra fordíttatik ugyan, hanem egy része még ma is épen azoknak szolgál, kik e czimem az „universitás“ név örve alatt tovább is szeretnének gazdálkodni a királyföldi népnek és a hazának már alig tűrhető kárára. Ne higgye a kormány, hogy olyan veszedelmes darázsfészek ez a kérdés. Igaz, el lehetünk készülve rá, hogy kigyót-békát ránk kiáltnak azok.