Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-09-19 / 53. szám

Brassó, 1873. Megjelenik ez a lap heten­­kint kétszer, kedden és pénteken, Á í* * a­­ ji Egész évre I! ft. — I elévre . . . . 3 f't. — Ь Negyedévre . . A. szerkesztő irodája: Halp­iacz 97. szám, kr. kr. . 1 ft. 50 kr. дигпп.-г­,­Harmadévi folyam 53. szám. közgazdászati ás társadalmi lap, Péntek, szeptember 19. ГйП ГГГ» r­lfl 1ИШИИИ1 Щ, унт. -УЯИД ^ Hirdetési díj: :­ 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. 1—10 sornyi hirdetés ára mindig' • 40 kr. — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél alku szerint. — Hirdetések fölvé-­ë. tetnek a szerkesztőségnél. Felhívás a magyar írókhoz. Magyarhon legh­űbb fiai közt, a dicső szék­l­kely nemzetben két nagy eszme lett villámgyorsan­­ korazenivé, két eszme, mely jogosan igényli az­­ általános pártolást, méltán megérdemli egy­­ nemzet lelkesülését. Mindkettő szülője a kegye­let lévén, az egyik feladatául tűzte az ősök dicsfényét a feledékenység homályából a törté- j nelem napvilágára hozni, nagy elődök emléké-­­ nek felelevenítése által az utódokat, követésre lelkesitni, vezércsillagul adván a jövőnek tenge-­­ rén fényét a múltnak. A másik pedig hivatásául­­ vallja őrangyala lenni az elhagyott gyermeknek,­­ letörölni a szü­lőtlen könyeit, megtartani a hazá-­­­nak és emberiségnek a hon gyámoltalan kis­dedeit. Ott lelkes férfiak nemzeti kegyelettel tö­rekszenek hírneves ősök elmúlt dicsőségét meg-­­ őrizni, itt kivált buzgó hölgyek emberbaráti kö­­nyörü­lettel gondoskodnak névtelen árvák jövő­­­boldogságáról. 10 . Értem a székely nemzeti történet megírását és a székely árvaházak alapítását. Az általános lelkesedés, az egyetemes pár­­­­tolás és áldozatkészség, melyet e két ügy kü­­­­­lönösen a székelyföldön keltett, világosan tanús-­­­kod­ik fontosságuk, nép- és korszerűségükről. Minden rangú és rendű honfi sietett buzgón közreműködni tehetsége és körülményei szerint, j­ó ha vannak is, a­kik eddig keltek, de­nnma­­radni egy sem fog azok közül, kik lelkesülni tudnak minden szép, jó és nemesért. Különösen a Kézdi-Vásárhelyt felállítandó háromszéki leányárvaház körüli buzgóságot és érdeklődést, volt alkalmunk tapasztalni, mely ne­mes ügyben báró Szentkereszty Stephanie ő méltósága teremtő, irány­tadó és lelkesítő el­nöklete alatt Háromszék derék hölgyei valóban ritka fáradhatlan buzgóságot fejtettek ki, mely­nek áldásos eredménye jön, hogy jövő hó ele­jén a háromszéki leányárvaház Kézdi-Vásárhelyt meg fog nyittatni. A vidéki hírlapok kötelessége, minden te­hetséget és befolyást, a sajtó egész hatalmát felhasználva korszerű nemes eszméket, hazafias tö­rekvéseket a képviselt vidékeken népszerükké tenni, érvényesitni és terjeszteni. Alólirt, mint az ér­dekelt vidék közlönye — a „Nem éré “-nek szer­kesztője hivatva érzem magam, irodalmi utón közreműködni az említett magasztos czél való­sítására. — Felbátorítva azon siker által, melyet a ko­lozsvári és maros-vásárhelyi leány árvaházak ja­vára szerkesztett „Részvét-album“ eredménye­zett, elhatároztam egy hasonnevű albumnak a kézdi-vásárhelyi árvaház javára szerkesztése és kiadása által ez ügy iránt, érdeklődő magyar íróknak alkalmat nyújtani arra, hogy elmeszü­leményeik felajánlása által e nemes czélra közre­működjenek. Tisztelettel kérem tehát magyar írótársai­mat, szíveskedjenek becses műveiket — költe­mények, beszélyek, tanulmányok sat. — evégre hozzám minél hamarabb beküld­ve rendelkezé­semre bocsátani. Az album előfizetés utján jelenik meg „Pol­­lák & Hermann“ ezégis saját nyomdánkban s kiállításra nézve üzletünk ajánló mesterműve lesz. Az album összes jövedelme — leszámítva azon költségeket, melyekbe a mű saját üzletünk­nek kerül — a Kézdi-Vásárhelyt jövő hó ele­jén megnyitandó háromszéki leányárvaházra lesz ajánlva. Brassó, 1873. szept. havában. Slerrmalm Antal, a „Nemere“ szerkesztője. ШчШфГЪпЛ u'i ir irr..ifc­.rMH­ TÁROZA. A vág vidéki székely telep feloszlása. (Folytatás.) Azonban trencséin Csák Máté (Matheus) 1206-ban­nádon méltóságra jutván, nem sokára megtagad­á az engedelmességet Ш. Endre királytól és a vágvidéki székely telepet is bevond Mát­vus­föld határába; azon­ban megerősíté a székelyek személyes nemesi jogait, mit mint nádor könnyen eszközölhetett; kedvezett is nekik, hogy bennük hű vitézeket nyerjen tervei kivi­telére, így azután, midőn Csák Máté 1321 ben meg­halt , a vágvidéki székelyek már régi nemes­emberek­nek tekintettek még IV. Béla szabadságlevele alapján I. Venczel és Ottó királyok nem sokat törődtek a székely és nemesi jog közti különbséggel ; Róbert Károly pedig, miután az egész hadügynek új szerve­zetet adott, és a nemességet inkább ezaporitá mint fogyasztó, örömest elismerte a vágvidéki székelyeket valóságos magyar nemesekül. Trencséni Csák Máté halála után (321) már nem találunk a vágvidéki területen székelyeket, hanem helyükben csak nemes­ embereket átalános jogi érte­lemben. Most még azon kérdés merül fel, mely területet foglalta magában a vágvidéki székely telep? Az 1258-iki okmány szerint Boleráz falutól nyu­gatra már székelyek laktak;5) az 1263 körül kiadott okmány pedig ezen telepet vágvidék­inek nevezi (Siculi de Wagh): *) tehát a székely telep egy része érintette I a Vág folyót. Ha most meggondoljuk azt, hogy a­­ Morva folyó közelében Székely neve falu is volt, mely­­ most tótosan Szikula nevet visel, ha tekintetbe vesz­­­­szük, hogy szintén a Morva folyó mellett vannak szé­­kelyesen hangzó helységek, mint Magyarfalva, Jakab­­falva: el kell fogadnunk azon nézetet, hogy a vág­vidéki székely telep nyugatról keletre a Mor­va folyótól a Vág folyóig terjedt. 10) De meddig terjedt e telep északi és déli irányban? Ezt is meg­fejthetjük megközelítőleg egy megbízható családi hagyo­mányból. A Trencsén megyéből Komárom és Székes-Fehér megyébe leszármazott Szombathy családnál nemzedék­ről nemzedékre átment családi hagyomány szerint. A trencsén megyei Szombatin család az erdélyi Székelyföldnek Szombat földéről származott át Magyar­­országba, és Trencsén megyében megtelepedvén, még IV. Béla királytól nyerte a nemességet. n) Ezen családi hagyomány a történelem adataival ; mindenben összevág, és igy nincs ok valódiságán ké­­t­telkedni, mely következő bizonyítékok által is támo­­­­gattatik. A csíki krónika világosan említi, hogy Ruda ro­­­­vó bán leánya élt egyeztetett Bors fiának, Szombathely­alj rovóbánjának. “) Tehát létezett a Székelyföldön I Szombat földe, melynek táborozási és gyülésezési helye Szombathelynek neveztetett, midőn a székelyek még sátorokban és nem házakban laktak, s e föld egy kisebb rovóbán alatt állt; külön kis rovóbán alatt állt a Szombathelyalj földe, melynek kis rovóbán­ja Bors fia volt. De Szombati család is létezett a Székelyföldön, még pedig a mostani Udvarhelyszék területén. Ezen Szombati család már sok tagból áll­hatott a csíki krónika első írásakor, mert ez többes­­számban említi igy: Combatiak Szombatiak. A le­író a görög betűket magyar betűknek nézvén, azokat igy másolta le; de könnyű a másolat hibáját fölismerni, miután a görög írásban a C — Sz, / b hasonlít a magyar å-hoz, a görög ü pedig írásban majdnem egyenlő a kettőzött görög //-vel, tehát e három betűt helyesen ,olvasva, tisztán „Szombatiak“ olvasandó. Hogy a tu­lajdonnevek többnyire görög jegyű iratokból másol­tattak le, a csíki krónika maga is bevallja. 11) Ezek után nincs ok azon kételkedni, hogy a Székelyföldről Trencsén megyébe átszármazott Szom­batinak a székelyföldi Szombat­földén lakott Szombati­aktól eredtek, és a vágvidéki székely telep tagjai közt jutottak Magyarországba, mint ezt családi hagyomá­nyuk tartja.*­ 12) A csíki krónikán kivül III. Endrének 1291-ben történt erdélyi útja alkalmával kiadott egyik okmánya szintén említi székely Szombathelyt, melynek birtokába Ugrin (talán Ugrón) visszahelyeztetett. L. Horváth Mihály Magyarország történelme II. kiad. 475. lap. 131 A latin szöveg idéztetett már: a ") jegyzetben. A csíki krónika más helyén (263. lapon) ez áll „Hic plares enumerantur Uteris graecia inserti.“ *) E becses és érdekes történeti tanulmány szerzője Dr. Szombathy Ignácz ur, külön füzetben adván ki „A vágvidéki szé­kely telep“ monográfiáját, helyesnek látjuk e mű­ közlését lapunk­ban beszüntetni. *) Székely oklevéltár 13. lapján, XI. sz. a. 9) Székely oklevéltár’ 15. lapján, XIII. sz. a. 10) Szabó Károly is ezen nézetben van, azon különbséggel, hogy a területet a Morva folyótól Bolevár faluig tartja (nem a Vág folyóig). Székely oklevéltár 13. lapján három jegyzetben. 11) „Ejus (Ruhác) filia deapensata filio B­ours ravondano ter­ra« Szombathelyalj.“ Székely n. conetit. 271. 1. A pályát választó székely tanuló ifjú­sághoz. Mióta székelyföldünk — úgy a hogy __ vasúti összeköttetésbe lépett a világgal, fiai rég meghazudtolták azon bal véleményt, hogy mi csak pap és procator nemzet volnánk. Tömegesen látjuk tudományszomjas székely fiainkat csekély módjukhoz képest más, például technikai pályákra is lépni, s ott is — dicséret­tel legyen mondva — meg tudják mutatni, hogy a székely megállja a sarat! Van arra is képes­sége, hajlama, csak adassák alkalom ezt bebi­zonyíthatni. Nem mulaszthatjuk azonban több okoknál lógva az őstermelő bányászati és erdészeti szak iránt is a tisztességes jövőt biztosító tudományos pályára szándékozó székely fiúk figyelmét fel­­hivni. — Mindenekelőtt ugyanis Székelyföldünk az honunkban, hol e szakismeretek gyakorlati ér­vényesítésére legnagyobb szükség van. Ott látni ]r W, ]Vu-Ii 1'iij:iW* vao’v left’kezdetlf'/j-c^ bh állapot­ban a bánya és erdőben rejlő természeti kincseket, pedig ki van leginkább utalva körülményeinél fogva e kincsek értékesítésére, hogyha nem épen a székely, ki már-már a napi kenyeret is alig tudja kicsikarni a túlnépesedés miatt ?• hagyo­mányos mezőgazdasága által elcsigázott parányi földjétől?

Next