Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-09-19 / 53. szám
Brassó, 1873. Megjelenik ez a lap hetenkint kétszer, kedden és pénteken, Á í* * a ji Egész évre I! ft. — I elévre . . . . 3 f't. — Ь Negyedévre . . A. szerkesztő irodája: Halpiacz 97. szám, kr. kr. . 1 ft. 50 kr. дигпп.-г,Harmadévi folyam 53. szám. közgazdászati ás társadalmi lap, Péntek, szeptember 19. ГйП ГГГ» rlfl 1ИШИИИ1 Щ, унт. -УЯИД ^ Hirdetési díj: : 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. 1—10 sornyi hirdetés ára mindig' • 40 kr. — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél alku szerint. — Hirdetések fölvé-ë. tetnek a szerkesztőségnél. Felhívás a magyar írókhoz. Magyarhon leghűbb fiai közt, a dicső széklkely nemzetben két nagy eszme lett villámgyorsan korazenivé, két eszme, mely jogosan igényli az általános pártolást, méltán megérdemli egy nemzet lelkesülését. Mindkettő szülője a kegyelet lévén, az egyik feladatául tűzte az ősök dicsfényét a feledékenység homályából a törté- j nelem napvilágára hozni, nagy elődök emléké- nek felelevenítése által az utódokat, követésre lelkesitni, vezércsillagul adván a jövőnek tenge- rén fényét a múltnak. A másik pedig hivatásául vallja őrangyala lenni az elhagyott gyermeknek, letörölni a szülőtlen könyeit, megtartani a hazá-nak és emberiségnek a hon gyámoltalan kisdedeit. Ott lelkes férfiak nemzeti kegyelettel törekszenek hírneves ősök elmúlt dicsőségét meg- őrizni, itt kivált buzgó hölgyek emberbaráti könyörülettel gondoskodnak névtelen árvák jövőboldogságáról. 10 . Értem a székely nemzeti történet megírását és a székely árvaházak alapítását. Az általános lelkesedés, az egyetemes pártolás és áldozatkészség, melyet e két ügy különösen a székelyföldön keltett, világosan tanús-kodik fontosságuk, nép- és korszerűségükről. Minden rangú és rendű honfi sietett buzgón közreműködni tehetsége és körülményei szerint, jó ha vannak is, akik eddig keltek, dennmaradni egy sem fog azok közül, kik lelkesülni tudnak minden szép, jó és nemesért. Különösen a Kézdi-Vásárhelyt felállítandó háromszéki leányárvaház körüli buzgóságot és érdeklődést, volt alkalmunk tapasztalni, mely nemes ügyben báró Szentkereszty Stephanie ő méltósága teremtő, iránytadó és lelkesítő elnöklete alatt Háromszék derék hölgyei valóban ritka fáradhatlan buzgóságot fejtettek ki, melynek áldásos eredménye jön, hogy jövő hó elején a háromszéki leányárvaház Kézdi-Vásárhelyt meg fog nyittatni. A vidéki hírlapok kötelessége, minden tehetséget és befolyást, a sajtó egész hatalmát felhasználva korszerű nemes eszméket, hazafias törekvéseket a képviselt vidékeken népszerükké tenni, érvényesitni és terjeszteni. Alólirt, mint az érdekelt vidék közlönye — a „Nem éré “-nek szerkesztője hivatva érzem magam, irodalmi utón közreműködni az említett magasztos czél valósítására. — Felbátorítva azon siker által, melyet a kolozsvári és maros-vásárhelyi leány árvaházak javára szerkesztett „Részvét-album“ eredményezett, elhatároztam egy hasonnevű albumnak a kézdi-vásárhelyi árvaház javára szerkesztése és kiadása által ez ügy iránt, érdeklődő magyar íróknak alkalmat nyújtani arra, hogy elmeszüleményeik felajánlása által e nemes czélra közreműködjenek. Tisztelettel kérem tehát magyar írótársaimat, szíveskedjenek becses műveiket — költemények, beszélyek, tanulmányok sat. — evégre hozzám minél hamarabb beküldve rendelkezésemre bocsátani. Az album előfizetés utján jelenik meg „Pollák & Hermann“ ezégis saját nyomdánkban s kiállításra nézve üzletünk ajánló mesterműve lesz. Az album összes jövedelme — leszámítva azon költségeket, melyekbe a mű saját üzletünknek kerül — a Kézdi-Vásárhelyt jövő hó elején megnyitandó háromszéki leányárvaházra lesz ajánlva. Brassó, 1873. szept. havában. Slerrmalm Antal, a „Nemere“ szerkesztője. ШчШфГЪпЛ u'i ir irr..ifc.rMH TÁROZA. A vág vidéki székely telep feloszlása. (Folytatás.) Azonban trencséin Csák Máté (Matheus) 1206-bannádon méltóságra jutván, nem sokára megtagadá az engedelmességet Ш. Endre királytól és a vágvidéki székely telepet is bevond Mátvusföld határába; azonban megerősíté a székelyek személyes nemesi jogait, mit mint nádor könnyen eszközölhetett; kedvezett is nekik, hogy bennük hű vitézeket nyerjen tervei kivitelére, így azután, midőn Csák Máté 1321 ben meghalt , a vágvidéki székelyek már régi nemesembereknek tekintettek még IV. Béla szabadságlevele alapján I. Venczel és Ottó királyok nem sokat törődtek a székely és nemesi jog közti különbséggel ; Róbert Károly pedig, miután az egész hadügynek új szervezetet adott, és a nemességet inkább ezaporitá mint fogyasztó, örömest elismerte a vágvidéki székelyeket valóságos magyar nemesekül. Trencséni Csák Máté halála után (321) már nem találunk a vágvidéki területen székelyeket, hanem helyükben csak nemes embereket átalános jogi értelemben. Most még azon kérdés merül fel, mely területet foglalta magában a vágvidéki székely telep? Az 1258-iki okmány szerint Boleráz falutól nyugatra már székelyek laktak;5) az 1263 körül kiadott okmány pedig ezen telepet vágvidékinek nevezi (Siculi de Wagh): *) tehát a székely telep egy része érintette I a Vág folyót. Ha most meggondoljuk azt, hogy a Morva folyó közelében Székely neve falu is volt, mely most tótosan Szikula nevet visel, ha tekintetbe veszszük, hogy szintén a Morva folyó mellett vannak székelyesen hangzó helységek, mint Magyarfalva, Jakabfalva: el kell fogadnunk azon nézetet, hogy a vágvidéki székely telep nyugatról keletre a Morva folyótól a Vág folyóig terjedt. 10) De meddig terjedt e telep északi és déli irányban? Ezt is megfejthetjük megközelítőleg egy megbízható családi hagyományból. A Trencsén megyéből Komárom és Székes-Fehér megyébe leszármazott Szombathy családnál nemzedékről nemzedékre átment családi hagyomány szerint. A trencsén megyei Szombatin család az erdélyi Székelyföldnek Szombat földéről származott át Magyarországba, és Trencsén megyében megtelepedvén, még IV. Béla királytól nyerte a nemességet. n) Ezen családi hagyomány a történelem adataival ; mindenben összevág, és igy nincs ok valódiságán kéttelkedni, mely következő bizonyítékok által is támogattatik. A csíki krónika világosan említi, hogy Ruda rovó bán leánya élt egyeztetett Bors fiának, Szombathelyalj rovóbánjának. “) Tehát létezett a Székelyföldön I Szombat földe, melynek táborozási és gyülésezési helye Szombathelynek neveztetett, midőn a székelyek még sátorokban és nem házakban laktak, s e föld egy kisebb rovóbán alatt állt; külön kis rovóbán alatt állt a Szombathelyalj földe, melynek kis rovóbánja Bors fia volt. De Szombati család is létezett a Székelyföldön, még pedig a mostani Udvarhelyszék területén. Ezen Szombati család már sok tagból állhatott a csíki krónika első írásakor, mert ez többesszámban említi igy: Combatiak Szombatiak. A leíró a görög betűket magyar betűknek nézvén, azokat igy másolta le; de könnyű a másolat hibáját fölismerni, miután a görög írásban a C — Sz, / b hasonlít a magyar å-hoz, a görög ü pedig írásban majdnem egyenlő a kettőzött görög //-vel, tehát e három betűt helyesen ,olvasva, tisztán „Szombatiak“ olvasandó. Hogy a tulajdonnevek többnyire görög jegyű iratokból másoltattak le, a csíki krónika maga is bevallja. 11) Ezek után nincs ok azon kételkedni, hogy a Székelyföldről Trencsén megyébe átszármazott Szombatinak a székelyföldi Szombatföldén lakott Szombatiaktól eredtek, és a vágvidéki székely telep tagjai közt jutottak Magyarországba, mint ezt családi hagyományuk tartja.* 12) A csíki krónikán kivül III. Endrének 1291-ben történt erdélyi útja alkalmával kiadott egyik okmánya szintén említi székely Szombathelyt, melynek birtokába Ugrin (talán Ugrón) visszahelyeztetett. L. Horváth Mihály Magyarország történelme II. kiad. 475. lap. 131 A latin szöveg idéztetett már: a ") jegyzetben. A csíki krónika más helyén (263. lapon) ez áll „Hic plares enumerantur Uteris graecia inserti.“ *) E becses és érdekes történeti tanulmány szerzője Dr. Szombathy Ignácz ur, külön füzetben adván ki „A vágvidéki székely telep“ monográfiáját, helyesnek látjuk e mű közlését lapunkban beszüntetni. *) Székely oklevéltár 13. lapján, XI. sz. a. 9) Székely oklevéltár’ 15. lapján, XIII. sz. a. 10) Szabó Károly is ezen nézetben van, azon különbséggel, hogy a területet a Morva folyótól Bolevár faluig tartja (nem a Vág folyóig). Székely oklevéltár 13. lapján három jegyzetben. 11) „Ejus (Ruhác) filia deapensata filio Bours ravondano terra« Szombathelyalj.“ Székely n. conetit. 271. 1. A pályát választó székely tanuló ifjúsághoz. Mióta székelyföldünk — úgy a hogy __ vasúti összeköttetésbe lépett a világgal, fiai rég meghazudtolták azon bal véleményt, hogy mi csak pap és procator nemzet volnánk. Tömegesen látjuk tudományszomjas székely fiainkat csekély módjukhoz képest más, például technikai pályákra is lépni, s ott is — dicsérettel legyen mondva — meg tudják mutatni, hogy a székely megállja a sarat! Van arra is képessége, hajlama, csak adassák alkalom ezt bebizonyíthatni. Nem mulaszthatjuk azonban több okoknál lógva az őstermelő bányászati és erdészeti szak iránt is a tisztességes jövőt biztosító tudományos pályára szándékozó székely fiúk figyelmét felhivni. — Mindenekelőtt ugyanis Székelyföldünk az honunkban, hol e szakismeretek gyakorlati érvényesítésére legnagyobb szükség van. Ott látni ]r W, ]Vu-Ii 1'iij:iW* vao’v left’kezdetlf'/j-c^ bh állapotban a bánya és erdőben rejlő természeti kincseket, pedig ki van leginkább utalva körülményeinél fogva e kincsek értékesítésére, hogyha nem épen a székely, ki már-már a napi kenyeret is alig tudja kicsikarni a túlnépesedés miatt ?• hagyományos mezőgazdasága által elcsigázott parányi földjétől?