Nemere, 1874 (4. évfolyam, 1-103. szám)
1874-02-14 / 13. szám
Brassó, 1874. Negyedik évfolyam. 13. szám. Szombat, febr. 14. Megjelenik ez nnp 11 et kint kétszer ■ szerdán és szombaton, Á r al egész évre • . • 8 st. — Félévre...................... H. — Negyedévre ... 1 st. 50 A szerkesztő irodája: Halpiaoz 311. szám. , Kiadó - hivatal ugyanott. kr kr. kr. r Politikai, társadalmi, szépirodalmi és kisgazdászati lap, In. Hirdetési dij: hasábos garmond serért, vagy annak helyéért 4 kr. I —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr. — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint. — Hirdetések fölr£. tetnek a szerkesztőségnél Szász vendégszereplés külföldön. A „Frankfurter Journal“ 32. számából. „Erdélyből jan. végével. Ismételten megkísértettük bebizonyítani, hogy a magyar kormány által tervezett új megye felosztás, különösen az erdélyi szászok közszellemére nézve igen káros, mert egyrészről minden eddigi törvénytől védett nemzeti törekvéseiket meghiúsítja, más részről eszközül szolgál nemcsak a magyarok uralmát, hanem a magyarosítás elvét is megvalósítani. Meg kell vallanunk, hogy ezen új megyei rendezés czéljait eddig tisztán nem tudtuk megbírálni. Csak miután a felosztásról szóló törvényjavaslat indokaival együtt nyilvánosságra hozatott és a különféle árnyalatú politikai lapok véleményt mondottak felőle a vak is beláthatta hogy annak éle nem csak egyedül az erdélyi szászokra, hanem a magyarországi németekre is irányul. A kormány részéről tervezett megye kikerekités míg egyes megyékben szláv vagy román többséget teremt, addig a német többséget biró kerületek annyira szétforgácsolva és feldarabolva lőnek, míg magyar majoritás alá jutottak. Hogy e helyhatóságok kikerekitése által korántsem a jó és életerős önkormányozás len célozva, hanem a magyarítás, arról a törvényjavaslathoz csatolt indokolt jelentés és a legelső magyar lapok véleményei tesznek tanúságot. Midőn az indokolt jelentés az ország új felosztásának szükségességét bizonyítani törekedne a többek között így nyilatkozik: Azon eszme mely fontosabb mint az ügykezelés és az autonómia javítása — egy eszme, melyet nem szabad számításon kívül hagyni: a magyar állam egysége. De mit értsünk a magyar állam ezen egysége alatt? A magyar újságok a kivánt felelettel bőmértékben szolgálnak, de e tekintetben egy sem oly kíméletlen mint az a conservativ „Magyar politika“ czimű lap. Azon körülménynél fogva, hogy Magyarország lakosainak csak egy harmada magyar és ezek is inkább csak az ország központján laknak, e lap főeszméje oda irányul, miszerint a földrajzi fekvés az ethnográfia kérdésével kapcsolatban volna megoldandó és törekedni kell az ország központján lakó magyarságot a határszélek felé is kiterjeszteni. Míg a nevezett lap az összállam szellemében a megye felosztásáról szóló törvényjavaslatot szigorú bírálat alá veszi bebizonyítani igyekszik hogy az csak a német elemmel szembe vitetett következetesen keresztül, a többi nemzetiségekkel szemben pedig elhanyagoltatott az. “ A többi a magyar politikából fordított szöveg. A vastag hálátlanság vitézei így dühöngnek Magyarországon a magyar elem ellen — így külföldön idegen lapokban. A kicsinyes érdekét féltő nemzetiség önérdeket hajhászó corpheusai a „szász“ „német“ érdekek védelme köpenyébe burkolódzva a leghazugabb és legocsmányabb rágalmakat szórnak jeremiadjaikban egyetlen jóltevőjök a magyar nemzetre. A „Siebenbürgisches Tageblatt“ közelebb számai tele vannak a magyar nemzet ellen a leggyalázatosabb gyanúsítások és rágalmakkal melyekhez hasonlót csak a világ leghálátlanabb, legillegálisabb népe — a szász gondolhat ki. Nem eléglik meg az arczátlan demagógok, hogy a külömben csendes és munkás szász nemzetet, mely talán a politikával gondolt és gondol legkevesebbet - - annyira, hogy annak puszta hallatára is hajszálas ég felé merednek — tökéletesen demoralizálták s önmagával hozták ellenkezésbe, midőn azt rendes apathhiájából a közérdek iránt kihozták , hanem, hogy agitátori szerepüknek annál nagyobb jelentőséget tulajdoníthassanak, kezdik kivetni hálójukat a Magyar állam német lakosaira is. Német honosaink a történelem határozott tanúsítása szerént államunk legderekabb, legmunkásabb, legönzetlenebb polgárai voltak, és igy nehezen hiszszük, hogy azok hazaellenes törekvésekre — a népámitók és bujtogatók szép szemeiért csak, akkor, midőn érdekei legkevésbé sem veszélyeztetnek — képesek volnának. A maroknyi szász nemzetiség agitátorai keze működik a Magyar állam eszméje ellen mindenütt, s veti ördögi kaján gyönyörrel Eris almáját az addig békés szomszédságban élt honpolgárok közé. E nemzet vagyonát — melyet a magyarok jóvoltából birtalmáiglan is a közös haza meggyilkolására szánt fegyverek beszerzésére forditja, s levetkőzve az emberi erkölcsi érzet legkisebb látszatát is — nemzetiség dühétől elvakittatva konokul ássa a közérdek és az állam érdeke sírját meg. Csak munkálkodjál kaján, ördögi lelkületű agitátor sereg, a népboldogitók, a Maratok órája ütni fog, s szemeitek közé dobja saját nemzetiségtek által a „vox populi vox Dei“ előttetek annyira irtózatos tételt! A külföldi lapokba czikkező telivér szász uraink azon szász nagy férfiak sorába tartoznak, kik a kigravitálásban, a magyar nemzet ócsárlásában keresik s találják nemzetiségük jólétét s saját dicsőségüket, kik honunkban mindazt mi magyar színezetet hord magán a pessimismus, az undok gyanúsítás és rágalom legpiszkosabb szemüvegén keresztül néznek. Ez arczátlan agitátorok nem eléglik meg a gyalázatos harczot bent a végletekig vinni a már vérig sebzett anyaföld ellen, hanem azt a szeretett haza határain is tulterjesztik s utálatos varangy-mérgekkel az alvó oroszlány ellen folytonosan küzdenek. Vigyázzanak szász polgártársaink nehogy Régi perczek! Még egy búcsúszóra lelkem mennyországa, Életemnek üdve, éltem boldogsága Boldogságom hideg élő szemfedője Még egy búcsúszóra — azután elválunk, Elválunk örökre! Beli más volt az élet, bel más én előttem! Csillogó jövőmre mosolyogva néztem. Ábrándozó lelkem lelked átölelve, K4)Gyönyörben úszva felszállt a magasba, Felszállt az egekbe! Oh e régi képek halványodó mécse, Meddig világol még lelkem éjjelébe?! Hogy ne legyek olyan, olyan igen árva, Ne legyen lelkemtől, rövid boldogságom Emléke is zárva ! Jut-e még eszedbe, egyszer, búszuzáskor ? — Milyen kábitó is a szerelmi mámor! — Remegő két kezem átölelve tartott, Idvezült gyönyörrel soká-soká néztem Halavány bús arczod. Majd feléd hajoltam, arczom arczod érte! — S miként kis virágnak szűzi kehelyébe. Tiszta harmat csöppen rózsaszín hajnallal, Úgy szemem megáradt tiszta harmatcsöppel. Forró könnypatakkal. Rád tekintek újra, némán csókot esdve . . . Átszellemült arczod csodás, égi fénye Lelkemet betölté, lelkem beragyogta, Itt van a szivemben reszkető ajakod, Idvezült mosolya! Szűzies gyönyörrel, ihletéssel már majd Érte lázas ajkam viruló ajakod, De két nehéz könnycsepp és azután . . . vége Ez lett az én szivem, ez lett az én lelkem Utolsó emléke! Összedőlt az oltár, széttörött a bálvány, Hideg ember lettem, hideg, mint a márvány. Már már fgfeledtem annyi szenvedésem S könyörgöm az Istent, akárkivel csakhogy ő boldogul éljen! Még egyszer szép perczek halovány emléke, Világolj még egyszer lelkem éjjelébe! Ne legyek oly nagyon, olyan igen árva, Ne legyen én tőlem rövid boldogságom Emléke is zárva! Ditrói Mór: A 83-dik honvéd-zászlóalj története. (Folytatás.) Grottenhjelm tudván minden mozdulatunkat, a támadás illetőleg első vágás felfogására Pawlon orosz tábornokot rendelte, ki egy orosz dandárra Él’áád és Wallendorf között harezrendben (Ordre do Bătăile) várt. Bem tábornok a felállítással mit sem gondolván, egyenesen Ááádnak tartott, a merénylet az orosz tábornokot meglepvén, minden küzdelem nélkül a szélső védvonalat feladta, s zárt rendben minden irányba meghátrált. Bem mindezt szemeivel látván, szokottnál gyorsabban nyomult elé, mielőtt azonban síkra szánhattunk volna, sikerült Pawlonnak Sáád és Rusz között állást foglalni, s biztos irányban felállított ágyúival aaáádi északi határkapunál előhadunkra az első tüzet megadni. Előhadunk daczára az élénk ágyúzásnak, mérsékelt áldozat mellett kitört, az orosz ágyukat elnémitván, szabadon mozgott s a sereg felfejlődését lehetővé tette. Egy rövid óra alatt hadsergünk 8/8 mértföldnyi terjedelmes vonalon homlokegyenest állott ee számban kétszerte nagyobb ellenséges táborral, s azt planazera mozdulatai által kétséges helyzetbe hozta. A derekas csatát az egész vonalon délután 1 óra felé csatárlánczunk nyitotta meg, ezt támogatta a bali szárnyán egy vadász- és egy honvédzászlóalj (84-ik szám Sárosi őrnagy) a jobb szárnyán 2 honvédzászlóalj (ezek közt egy zászlóalj Csik-Székelyi maga nem az erő többi részével a centrumban rendelkezett, az utóhad, illetőleg tartalékot 2 zászlóalj határvéd (szárazajta Incze Gergely és Lezsák őrnagy vezénylete alatt) képezte. A csata kevés idő alatt mindenhol átalánossá vált, az ellenség, daczára a makacs ellentállásnak, minden irányban visszavettetett, mi pedig csatára nyomulva utánok, a védelmezett vonalnak birtokába estünk. Jobbról-balról hegyes-völgyes-erdős hely lévén, a táj fekvése úgy hozta magával, hogy mentől fennebb nyomulunk, annál tömöttebb ellentállásra találjunk, e körülmény döbbentőleg tűnt fel előttünk. Idáig még a szerencse velünk lévén, Bem a centrum élén rendben nyomult előre, igaz hogy az orosz lovasság által gyakran fenyegettetett, de a centrum ágyúi által, a lovasság kísérleteit mindannyiszor meghiúsította. Az orosz fővezér látván összes erejének megint