Nemere, 1874 (4. évfolyam, 1-103. szám)

1874-02-21 / 15. szám

Brassó, 1894. Megjelenik ez a lap heten­­k­int kétszer • szerdán és szombaton. Á­r­a: Egész évre . . . 6 ft. — kr Félévre . . . . 3 ft. — kr. Negyedévre ... 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Halp­iaoz 311. szám, “V Kiadó - hivatal ugyanitt. Negyedik évfolyam 15. szám. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és kisgazdászati lap. Szombat, febr. 21 Jr Hirdetési dijral 4 hasábos gannoud sorért, vagy annak helyéért 4 kr. 1 —10 sornyi hirdetés ára mindig­­ 40 kr. — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint. — Hirdetések felvé­­­­­tetnek a szerkesztőségnél.­­ A nemzetiségek agitátor mozgalmai. (F.) Európában csak a nagy Orosz-birodalom­­nak jutott azon szerencse a végzettől, hogy annyi sőt több nemzetiség képezze az állam alkotó elemeit mint nálunk. Oroszországban , a nemzeti aspiratioknak nyakát szegi a kancsuka, a nyers erőszak és despotismus: nálunk széles tért nyit az agitator szereplésre a demoralisatió megátalkodott apos­tolai számára páratlan sajtóviszonyunk, kormá­nyunk méltányossága, gyengesége s államunk alkotmány­szervezete. A nemzetiségi mozgalmak részben a kül­földi események, részben kormány és pártválsá­gaink következtében alkotmányunk — az ész­­állam eszméje ellen életre hivattak megint. Országgyűlésünkön nemzetiségi képviselőink egyöntetű, közös nemzetiségi politikát szándékoznak űzni, közös politikai clubbot ala­kítani, vagy az országgyűlésből kilépve az oszt­rák forderalisták példájára passiv politikát követni. A szász egyetem a municipiumok rendezése elleni feliratában, a fundus regius közigazgatási felosztását illetőleg az állam kizárólagos törvény­hozói hatalmát és jogát igyekszik kérdésessé tenni, s csak a szász universitást ismeri, egyedüli és jogos tényezőnek e tekintetben él. A szászok alkotmányellenes kezdezkedésé­­nek a belügyminiszter erélyes megsemmisítő le­vele, s ennek következtében, a szász egyetem gyűlései bezáratása­­ egy időre elejét vette. A szláv propaganda Oroszországban keresi ez állam határozott magatartásával szemben is államunkat illetőleg a pánszláv izgatások fészkét. A szászok magatartásának, idétlen, olada­­tolatlan s a legvastagabb hálátlansággal azonos opponálási kedvének rugójául a „nagy“ német izgatások szolgálnak: fanaticus nagy férfiai, kik mindenek előtt saját hasznukat s világért sem a szegény félrevezetett szász nemzet közvetlen javát tartják szemök előtt, a „nagy Németor­szágba“ gravitálásban keresik még mindig az eszményt, melyet nemzetüknek elérni kell. Az államnak köztörvényhatóságilag egyenlő alapon czélba vett rendezése minden irányban megnyi­totta a kigravitálás, a separatisticus és hazael­lenes törekvések zsilipjeit, s foly az ádáz harcz a közérdek, a magyar összállam eszméje s a magyar elem ellen bel és külföldön az erkölcs­telenség, a hazug rágalom s a tehetetlenség és gyámoltatalanság minden kigondolható alávaló fegyverével. A végletek , a vajúdások állama vagyunk, a végletek ölelkeznek nálunk is, van emberileg határa, s bizton hisszük, hogy a belügyminiszter legújabb leirata oly politikát inaugurál, mely előtt meg fognak lapulni a minden erős kormány­nyal szemben meghunyászkodó, s minden gyenge s loyális kormánnyal szemben rebbelis circum­­spectus szászok. A román nemzetiség egy része majd tiz év óta vallja és hirdeti e nemzetiség nagy több­sége határozott kárhoztatása mellett a passivitás politikáját, mely többség elég józan volt belátni a passiv politika eredménytelenségét és káros hatását saját nemzetiségére nézve. A román nemzet egyedüli alkotó eleme ál­­lamunknak, mely hivatva van államunk egés­­séges és hazafias elemévé alakulni ki s melynek tisztább és hazafiasabb fogalmakkal biró poli­tikusai bölcsen belátták, hogy ez a föld reájuk nézi is a szeretett és egyetlen haza minőségével bir hol — „élnie és halnia kell.“ Szász és szláv polgártársaink, illetőleg ezek lelkiesmeretlen agitátorai: a cseh és morva foe­­deralistákat utánozzák, s nemzetiségi ultráink elég vakok be nem látni, hogy hatalmi sulyok a hatalmas cseh, morva és szlovén ellenzékéhez képest ha a „numerust“ és nem a „pondust“ tekintjük is mily — csekély. Nemzetiségi ultráink kényes ingeket csik­­landozza a lajthánaki nagy foedc­retiv concert, s a pályák készségével igyekeznek a Lajthán innen kis nemzetiségi quartett­et rendezni. Az utánzási kedv még zavartalan, a magyar állam alkotmánya egén alig mutatkoznak a zavartalan és az államot fennállása alapjában megtámadó kedvtöltésre fenyegető, vészre figyel­meztető fellegek; de a láthatár nem lehet mindig derült, a hatalom érzetével biró magyarság s annak hagyományos loyalitása s humanitása nem tarthat mindig, s majd a zavartalan kedv­töltők nemzetiségi quartett­jébe a hatalom és hazafiság bassus hangjai vegyülhetnek be, melyek a hazaellenes törekvések tábora egoista con­certj­ét besz­intetendik. A 83-dik honvéd-zászlóalj története. (Folytatás.) A­mint a szeretfalvi híd felé húzódtunk az Incze Gergely őrnagy által vezetett, mondani gyengén fel­szerelt határvéd zászlóalj, a főerőtől déli irányban, egy folyó által el volt választva. Ő tehát minden tö­rekvése mellett sem tudott hozzánk, illetőleg a főerő­­höz csatlakozni, hanem kimondhatatlan szorongatások között, kénytelen volt egymagára hagyatva velünk pár­huzamba a szeretfalvi híd felé húzódni. Bem tábornok a víz és távolság miatt Inczét sem gyalogság sem pedig lovassággal nem tudta oly mérvben támogatni, mint azt az elszigetelt zászlóalj szorongatott helyzete kívánta volna; azonban mégis ágyúink s a véletlenség segedelme mellett sikerült mérsékelt ál­dozattal a szeretfalvi híd közelében a táborhoz csat­lakozni, s azzal együtt a hídfő feletti magaslaton dél­után mintegy 6 óra tájt állást foglalni, hogy mily gyor­san nyomult utánunk az ellenség, igazolja azon körül­mény is, hogy míg táborunk a kérdéseit hídon keresztül húzódott, bizonyos nagyon közeli távolságból tetszés szerént ágyúzhatott minket. A magyar tábor által megszállott positió hadmű­­tani tekintetben Erdélynek már történetileg ismert pontja lévén, táborunk ott biztonságban találta magát. A­mint a hídon át lettünk szálva, a gyalogságnak egy része, hová a 83-ik zászlóalj is tartozott, a híd fe­lett foglalt helyet a vezér két zászlóalj gyalogsággal és egy üteg ágyával a hidvégénél állapodott meg, a más része a gyalogságnak vízmentében húzódott el, mely erő egyszersmind táborunk balszárnyát képezte, lovas­ságunk részint a centrum, részint pedig a balszárnyán évő gyalogság háta ráegett mutogatta magát. Belátván Grottenhjelm az általunk elfoglalt positio fontosságát, sokat küzdött hadseregét nem bocsátó tá­madásra, hanem mindnyájunk szeme láttára előttünk egy negyed óra távolságra összes erejével együtt tá­borba szállott. Legördülvén azzal ez függöny a junius 28-ikára kimért nagy munka be lett fejezve, a mindkét részen levő munkások pedig bágyadtan hevertek, a vércsep­­pekkel felékesitett ,zöld pázsinton. E napon tüzérségünk és az Incze őrnagy zászló­­alja érzékeny veszteséget szenvedett, lovasságunk pedig kevés bátorságot fejtett ki. Bem a két napi csatázás alatt meggyőződött arról, hogy leapadt táborával ujjabb nyílt csatát koc­káztatás nélkül nem fogadhat el, egyelőre tehát kerülendő a találkozást, csalmozgalmak által kívánta az ellenség előhaladását késleltetni. Az éj beálltával minden zaj nélkül a szeretfalvi positiót feladta, s a nélkül, hogy az ellenség követett volna, már június e1tére reggel egész táborával Teke előtt állott, kevés nyugvás után utunkat tovább foly­tattuk, de tört irányban, mert az érintett helységnél balra térve, észek-keletnek kezdettünk tartani. Derült nap lévén, szép rendben az nap és a be­következendő éjszaka szünet nélkül uton voltunk, haj­nal felé elérkeztünk egy Nendorf nevű falu alá, itt már gátm bukkantunk, a faluban kozákság lévén, lovassá­gunk visszariasztatott, erre gyorsan két zászlóalj gya­logság a falut megrohanván, a kozákságot pár halott és nehány ló hátrahagyása mellett, szét­riasztotta. Itt azon tévedés adta elő magát, hogy a két zász­lóalj két különböző utczán nyomult a faluba, sötét lévén, s mielőtt egymást felcrmezhette volna, egymásra tüzelt, a kertek és épületek az ónzáport felfogván, a tévedés­nek egy halott s néhány sebesült lett áldozata. E műtett alatt kiviradt s nem ülő rendben tovább haladt. A faluból kiérkezve erdőbe értünk, a vezér szán­déka az volt, hogy körülbelül Marosén és Tiba között essünk az ellenség hátába, ám de az erdő a jelzett irányban járhatatlan lévén, néhány órai fáradság után meg kelle fordulni az egész seregnek. Az irányt változtatván, az­nap délután megér­keztünk Vindau nevű faluhoz, estére pedig Beszter­­­czéhez. E nap vigyázatlanságból egy lőszer­­­kocsi a vindaui erdőn begyulván, vagyonban és ember­ben kárt okozott. Grottenhjelm orosz fővezér csalmozdulatunkról idejekoránt értesülvén, összes erejével felvonult a borgo prundi szorosba. A magyar előőrség Wallendorf és Fáád között még az­nap felállittatott. Bem főhadi szállását Beszterczén felütvén, futárok által minden irányban tudatá szerencsés maneuverét; a honvédtábor a város északi részén lett megfekvve, onnan küldette ki rendre a zászlóaljak a kényes előőrzi szolgálatba, a 83-ik zászlóalj is olyatén kötelmének Vindau ir­ányában a jobb szárnyon pontosan meg­felelt. Az ellenség július 10-éig csak védelmi állásban tartván magát, időt és alkalmat nyert a magyar tábor, hogy a körülményekhez képest rendbe szedje magát, ez idő alatt is azonban történt két szomoryú esemény, egyik az, hogy Vindau felé egy zászlóalj gyalogság Recognosch­ungra (földtér-tür­készet) küldetvén, az ellen­ség kémjázó oszlopa által váratlan meglepetvén, merő­ben szét­szoratott természetesen több halott és sebesült hátrahagyása mellett, a másik szomorú felvonás pedig néhány lengyelnek s haditörvényszékben történt főbe lövetések ; szerencsétlen bajtársaink szökésen érezvén, minden irgalom és kegyelem nélkül halállal bü­ntettet­­tek, az idő gyorsan haladván, ismét csatanapra virad­­tunk. "

Next