Nemere, 1874 (4. évfolyam, 1-103. szám)
1874-02-21 / 15. szám
Brassó, 1894. Megjelenik ez a lap hetenkint kétszer • szerdán és szombaton. Ára: Egész évre . . . 6 ft. — kr Félévre . . . . 3 ft. — kr. Negyedévre ... 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Halpiaoz 311. szám, “V Kiadó - hivatal ugyanitt. Negyedik évfolyam 15. szám. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és kisgazdászati lap. Szombat, febr. 21 Jr Hirdetési dijral 4 hasábos gannoud sorért, vagy annak helyéért 4 kr. 1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr. — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint. — Hirdetések felvétetnek a szerkesztőségnél. A nemzetiségek agitátor mozgalmai. (F.) Európában csak a nagy Orosz-birodalomnak jutott azon szerencse a végzettől, hogy annyi sőt több nemzetiség képezze az állam alkotó elemeit mint nálunk. Oroszországban , a nemzeti aspiratioknak nyakát szegi a kancsuka, a nyers erőszak és despotismus: nálunk széles tért nyit az agitator szereplésre a demoralisatió megátalkodott apostolai számára páratlan sajtóviszonyunk, kormányunk méltányossága, gyengesége s államunk alkotmányszervezete. A nemzetiségi mozgalmak részben a külföldi események, részben kormány és pártválságaink következtében alkotmányunk — az észállam eszméje ellen életre hivattak megint. Országgyűlésünkön nemzetiségi képviselőink egyöntetű, közös nemzetiségi politikát szándékoznak űzni, közös politikai clubbot alakítani, vagy az országgyűlésből kilépve az osztrák forderalisták példájára passiv politikát követni. A szász egyetem a municipiumok rendezése elleni feliratában, a fundus regius közigazgatási felosztását illetőleg az állam kizárólagos törvényhozói hatalmát és jogát igyekszik kérdésessé tenni, s csak a szász universitást ismeri, egyedüli és jogos tényezőnek e tekintetben él. A szászok alkotmányellenes kezdezkedésének a belügyminiszter erélyes megsemmisítő levele, s ennek következtében, a szász egyetem gyűlései bezáratása egy időre elejét vette. A szláv propaganda Oroszországban keresi ez állam határozott magatartásával szemben is államunkat illetőleg a pánszláv izgatások fészkét. A szászok magatartásának, idétlen, oladatolatlan s a legvastagabb hálátlansággal azonos opponálási kedvének rugójául a „nagy“ német izgatások szolgálnak: fanaticus nagy férfiai, kik mindenek előtt saját hasznukat s világért sem a szegény félrevezetett szász nemzet közvetlen javát tartják szemök előtt, a „nagy Németországba“ gravitálásban keresik még mindig az eszményt, melyet nemzetüknek elérni kell. Az államnak köztörvényhatóságilag egyenlő alapon czélba vett rendezése minden irányban megnyitotta a kigravitálás, a separatisticus és hazaellenes törekvések zsilipjeit, s foly az ádáz harcz a közérdek, a magyar összállam eszméje s a magyar elem ellen bel és külföldön az erkölcstelenség, a hazug rágalom s a tehetetlenség és gyámoltatalanság minden kigondolható alávaló fegyverével. A végletek , a vajúdások állama vagyunk, a végletek ölelkeznek nálunk is, van emberileg határa, s bizton hisszük, hogy a belügyminiszter legújabb leirata oly politikát inaugurál, mely előtt meg fognak lapulni a minden erős kormánynyal szemben meghunyászkodó, s minden gyenge s loyális kormánnyal szemben rebbelis circumspectus szászok. A román nemzetiség egy része majd tiz év óta vallja és hirdeti e nemzetiség nagy többsége határozott kárhoztatása mellett a passivitás politikáját, mely többség elég józan volt belátni a passiv politika eredménytelenségét és káros hatását saját nemzetiségére nézve. A román nemzet egyedüli alkotó eleme államunknak, mely hivatva van államunk egésséges és hazafias elemévé alakulni ki s melynek tisztább és hazafiasabb fogalmakkal biró politikusai bölcsen belátták, hogy ez a föld reájuk nézi is a szeretett és egyetlen haza minőségével bir hol — „élnie és halnia kell.“ Szász és szláv polgártársaink, illetőleg ezek lelkiesmeretlen agitátorai: a cseh és morva foederalistákat utánozzák, s nemzetiségi ultráink elég vakok be nem látni, hogy hatalmi sulyok a hatalmas cseh, morva és szlovén ellenzékéhez képest ha a „numerust“ és nem a „pondust“ tekintjük is mily — csekély. Nemzetiségi ultráink kényes ingeket csiklandozza a lajthánaki nagy foedcretiv concert, s a pályák készségével igyekeznek a Lajthán innen kis nemzetiségi quartettet rendezni. Az utánzási kedv még zavartalan, a magyar állam alkotmánya egén alig mutatkoznak a zavartalan és az államot fennállása alapjában megtámadó kedvtöltésre fenyegető, vészre figyelmeztető fellegek; de a láthatár nem lehet mindig derült, a hatalom érzetével biró magyarság s annak hagyományos loyalitása s humanitása nem tarthat mindig, s majd a zavartalan kedvtöltők nemzetiségi quartettjébe a hatalom és hazafiság bassus hangjai vegyülhetnek be, melyek a hazaellenes törekvések tábora egoista concertjét beszintetendik. A 83-dik honvéd-zászlóalj története. (Folytatás.) Amint a szeretfalvi híd felé húzódtunk az Incze Gergely őrnagy által vezetett, mondani gyengén felszerelt határvéd zászlóalj, a főerőtől déli irányban, egy folyó által el volt választva. Ő tehát minden törekvése mellett sem tudott hozzánk, illetőleg a főerőhöz csatlakozni, hanem kimondhatatlan szorongatások között, kénytelen volt egymagára hagyatva velünk párhuzamba a szeretfalvi híd felé húzódni. Bem tábornok a víz és távolság miatt Inczét sem gyalogság sem pedig lovassággal nem tudta oly mérvben támogatni, mint azt az elszigetelt zászlóalj szorongatott helyzete kívánta volna; azonban mégis ágyúink s a véletlenség segedelme mellett sikerült mérsékelt áldozattal a szeretfalvi híd közelében a táborhoz csatlakozni, s azzal együtt a hídfő feletti magaslaton délután mintegy 6 óra tájt állást foglalni, hogy mily gyorsan nyomult utánunk az ellenség, igazolja azon körülmény is, hogy míg táborunk a kérdéseit hídon keresztül húzódott, bizonyos nagyon közeli távolságból tetszés szerént ágyúzhatott minket. A magyar tábor által megszállott positió hadműtani tekintetben Erdélynek már történetileg ismert pontja lévén, táborunk ott biztonságban találta magát. Amint a hídon át lettünk szálva, a gyalogságnak egy része, hová a 83-ik zászlóalj is tartozott, a híd felett foglalt helyet a vezér két zászlóalj gyalogsággal és egy üteg ágyával a hidvégénél állapodott meg, a más része a gyalogságnak vízmentében húzódott el, mely erő egyszersmind táborunk balszárnyát képezte, lovasságunk részint a centrum, részint pedig a balszárnyán évő gyalogság háta ráegett mutogatta magát. Belátván Grottenhjelm az általunk elfoglalt positio fontosságát, sokat küzdött hadseregét nem bocsátó támadásra, hanem mindnyájunk szeme láttára előttünk egy negyed óra távolságra összes erejével együtt táborba szállott. Legördülvén azzal ez függöny a junius 28-ikára kimért nagy munka be lett fejezve, a mindkét részen levő munkások pedig bágyadtan hevertek, a vércseppekkel felékesitett ,zöld pázsinton. E napon tüzérségünk és az Incze őrnagy zászlóalja érzékeny veszteséget szenvedett, lovasságunk pedig kevés bátorságot fejtett ki. Bem a két napi csatázás alatt meggyőződött arról, hogy leapadt táborával ujjabb nyílt csatát kockáztatás nélkül nem fogadhat el, egyelőre tehát kerülendő a találkozást, csalmozgalmak által kívánta az ellenség előhaladását késleltetni. Az éj beálltával minden zaj nélkül a szeretfalvi positiót feladta, s a nélkül, hogy az ellenség követett volna, már június e1tére reggel egész táborával Teke előtt állott, kevés nyugvás után utunkat tovább folytattuk, de tört irányban, mert az érintett helységnél balra térve, észek-keletnek kezdettünk tartani. Derült nap lévén, szép rendben az nap és a bekövetkezendő éjszaka szünet nélkül uton voltunk, hajnal felé elérkeztünk egy Nendorf nevű falu alá, itt már gátm bukkantunk, a faluban kozákság lévén, lovasságunk visszariasztatott, erre gyorsan két zászlóalj gyalogság a falut megrohanván, a kozákságot pár halott és nehány ló hátrahagyása mellett, szétriasztotta. Itt azon tévedés adta elő magát, hogy a két zászlóalj két különböző utczán nyomult a faluba, sötét lévén, s mielőtt egymást felcrmezhette volna, egymásra tüzelt, a kertek és épületek az ónzáport felfogván, a tévedésnek egy halott s néhány sebesült lett áldozata. E műtett alatt kiviradt s nem ülő rendben tovább haladt. A faluból kiérkezve erdőbe értünk, a vezér szándéka az volt, hogy körülbelül Marosén és Tiba között essünk az ellenség hátába, ám de az erdő a jelzett irányban járhatatlan lévén, néhány órai fáradság után meg kelle fordulni az egész seregnek. Az irányt változtatván, aznap délután megérkeztünk Vindau nevű faluhoz, estére pedig Beszterczéhez. E nap vigyázatlanságból egy lőszerkocsi a vindaui erdőn begyulván, vagyonban és emberben kárt okozott. Grottenhjelm orosz fővezér csalmozdulatunkról idejekoránt értesülvén, összes erejével felvonult a borgo prundi szorosba. A magyar előőrség Wallendorf és Fáád között még aznap felállittatott. Bem főhadi szállását Beszterczén felütvén, futárok által minden irányban tudatá szerencsés maneuverét; a honvédtábor a város északi részén lett megfekvve, onnan küldette ki rendre a zászlóaljak a kényes előőrzi szolgálatba, a 83-ik zászlóalj is olyatén kötelmének Vindau irányában a jobb szárnyon pontosan megfelelt. Az ellenség július 10-éig csak védelmi állásban tartván magát, időt és alkalmat nyert a magyar tábor, hogy a körülményekhez képest rendbe szedje magát, ez idő alatt is azonban történt két szomoryú esemény, egyik az, hogy Vindau felé egy zászlóalj gyalogság Recognoschungra (földtér-türkészet) küldetvén, az ellenség kémjázó oszlopa által váratlan meglepetvén, merőben szétszoratott természetesen több halott és sebesült hátrahagyása mellett, a másik szomorú felvonás pedig néhány lengyelnek s haditörvényszékben történt főbe lövetések ; szerencsétlen bajtársaink szökésen érezvén, minden irgalom és kegyelem nélkül halállal büntettettek, az idő gyorsan haladván, ismét csatanapra viradtunk. "