Nemere, 1874 (4. évfolyam, 1-103. szám)
1874-05-23 / 41. szám
Brassó, 1874. Megjelenik ez ,s lap hat-tikint kétszer , szerdán és szombaton. A r a: Egész évre . . . .» ft. — kr Félévre . . . . 3 ft. — kr. Negyedévre ... 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Nagyutcza, 492. szám. Kiadó - hivatal ugyanétt. Negyedik évfolyam. 41. szám. w'W^TWsMnwqacrTr.grTurii —I—— ——teammmx--- ------Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. Szombat, május 23. Hirdetési dij : 5 hasábos gal mond sorért, vagy annak helyéért 5 kr. ' I —10 sornyi hirdetés ára mindig 'I 40 fr. — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku il szerint. — Hirdetések főivel. ~N. tetnek a szerkesztőségnél .------- Lebenskizze des Emil Trauschenfels. (F.) Három éves mandátuma lejárván újból megválasztása czéljából Brassóba jött. De czélját nem érte el. Az ifjú szász párt a vén bureaukratákkal egyesült s Brassó utczáin zászlókkal, zeneszóval le s fel járva demonstráltak T. E. ellen, s mindent elkövettek, hogy őt megbuktassák. T. ur meg is bukott mert a románok passiv politikát űzvén a választásban részt nem vettek. Konok ellensége volt a „Kronstädter Zeitung“ szerkesztője a jó Gött János, ki lapjában 1848. óta a legpiszkosabb, leggaládabb rágalmakkal illeté a magyarképet azt barbárnak, jograblónak tüntetve fel, ki még ma is elég merész kormányaink legyezgetési, simogatási politikája mellett a magyar elem és kormányt a leggyalázatosabb vádakkal illetni-Trauschenfels Emil ur magyar érzelmeinek annyiszor s oly kihivó alakban adta jelét, hogy a szász lapok részéről a rendszeres megtámadás tárgya volt. A ,,brassói lövölde“ kialakitásakor kárhoztatta a „sächischer Sitzenverein“ elnevezést és indítványozta, mikép ez egylet egyszerűen „Sitzenvereinnak“ neveztessék. Trauschenfels Emil ur ekkor még pesti jogász volt s a zsíros hivatalokra kilátás minden ellen mit „sächsisch“ demostralni késztette. A brassói lövöldének ez időben tartott egyik gyűlésében inditványoztatott, hogy Deák Ferenct választassák meg a lövölde tiszteletbeli tagjává. T.ur annyira „ultra“ magyar volt, hogy semmiesetre sem akart a Deák megválasztásába beleegyezni , mert Deák akkori fogalmai szerint nem bírt egy az ő inge szerinti nagy magyar critériumaival, s minden erejéből arra törekedett, hogy Kossuth Lajos választassék tiszteletbeli taggá meg. Ha valaki a „Kr. Z.“ akkori számait előveszi, megütközéssel olvassa a „bastard“ „proselyt“ satb. a T. ma szórt czimeket. Még azt is reá fogták, hogy miniszteri titkári állomásából ellapták. E lap, mely korábban minden lehető módon ócsárolni, kissebbiteni törekedett T. urat: ma „fieldengedicht“-eket hoz felőle. Eddig a „szász János“ egyik arcza Lássuk a másikat is. Mandátum nélkül maradva T. ur azon veszélynek volt kitéve, hogy vasúti tanácsosi állását elveszti, miután ez állással a képviselői minőség feltétlenül össze volt kötve. Közeledett az újbóli választás. Tur meggyőződött afelől, hogy azon párt, mely eddig befolyásos szavazatával támogatta, nem leend többé képes őt képviselővé választani. A meg nem választás pedig a hangzatos czim és zsíros jövedelem elvesztését eredményezi. Az érzékeny veszteséget meg kellett előzni a jellem és előélet feláldozása s beszennyezésével is. Tur kész volt az egyetlen mentő eszközt is igénybe venni. Megkezdette a köpeny forgatást. Mint vasúti tanácsos állása előnyeit felhasználva a vaspálya továbbvitele érdekében a szász érdekeket illetőleg álnév alatt írogatott, biztatva s utasításokat adva. Apósa közreműködése folytán barátkozni kezdett az ó szászokkal, s egyszer csak arra ébredtünk fel, hogy felcsapott ,,s a papucs a sevén szásznak. Az utabbi politikai irány követté választatását eredményezte. Azon párt választotta képviselőnek meg, mely kevéssel azelőtt megbuktatására minden erejét mozgásba hozta. Azon „retograd“ irányú párt, mely T. urnak a „német caszinóhoz“ korábbi megválasztása leveleit birálgatta s mely igy érdekében itt nyilatkozott T. úrról : Egy ily egyént akarnak Önök képviselővé választani, ki meg orthographisch sem tud írni. A bála T. ur részéről nem is maradt el. A medgyesi szász országgyűlésnek egyik főfactora volt, s annyira megnyerte a vén szászok kegyét, hogy még a régebbi követ Wächter képviselői állását is kétségessé tudta tenni. A megválasztatása iránti bála még egyebekre is rávitte T. urat. A németországi lapok közül a „Deutsche Zeitung“ s a „Neue freie Presse“be s más német lapokba kezdett irogatni. Az e lapokban megjelent, a magyar nemzet és kormányra szórt rágalmak s leggaládabb hazugságok szerzője T. ur volt. Három éves vasúti tanácsoskodása alatt nem tett egyebet , mint hálából azon nemzet iránt, melynek létfenntartását köszönhető — a magyar elem és kormányt folytonosan gyalázta, kissebbítette. A porosz- franczia háború bevégződése után nyíltan kezdett a magyar állam egysége ellen agitálni, s nyíltan hirdette, hogy a magyar állam csak ideig- óráig tart, s hogy annak léte csak pünkösdi királyság. Azóta a lázítás és gyalázással nem szűnt meg soha. Ily jellemetlen viselte magát T. ur a hazafias és közérdekekkel szemben, melyekért kevéssel azelőtt lándfatörésre is kész volt. De valamint a szászok nagyobb része, úgy ő circumspectussága is közelebbről elszámitotta magát. (Folytatás.) A ki többé nem akar szeretni. ,(Beszély.) Irta: E. Indali Gyula. (Folytatás.) Ne nézz reátok, nam szeretnek ők! Első sora volt ez a drámahős utolsó jelelenetének melyben még egyszer lefesti kedvese előtt reménytelen szerelmének kínjait, jövője kétségbeejtő sötétségét. E pereztől kezdve a figyelem központja Repkényi jön. Szavai szívrekesztetőleg zúgtak keresztül a terem űrén, mintha Dante poklának Ördögeitől kiűzött lélek nyögései lettek volna. S midőn a boldog szerelem üdvét rajzolá a lágyan zengő, érzelemtől elfogult hangok, a viszonyert paradicsom titkos gyönyöreit lebegteték az elvarázsolt közönség szemei elé. Valami csodálatos fölmelegülés vett erőt a jelenvoltakon, az a megrezdülése a szív búrjainak, mely csak a valóban szívből eredt hangok eredménye szokott láni. Ha valaki figyelmesebben tanulmányozta e pillanatokban a Róza arczát, észrevehette azokon e jelenet fokozatos hatását. A lányka egyszerre elveszíté a jól vitt szerep okozta művészi önbizalmat s a fölindulás, a zavar kezdé hatalmába ejteni egész valóját. Arczai hol elpirultak, hol halálsápadtak lettek s olykorolykor állásában is megingani látszott, úgy hogy a mellette lévő karszék segedelmét kelle igénybe vennie. Oda képzelte magát a távol kis város zárda neveldéjének napsugaras, lombölelte kertjébe. Látta gyermekálmainak legelső eszményképét, lehajolni egy rózsaszálért, hogy azt átadja ő neki. Lelke ittasan figyelt a szerelmet suttogó édes hangokra, melyekbe aztán a zárda csöngetyírjének bivó szavai csengtek bele. Lelke ott röpkedett az államlátások, a visiók honában — s midőn az ifjú ajkain elhangzottak a szerep végszavai: „Jöjj kedvesem keblemre, légy enyém“ a lányka ködbeborult szemei elől végkép eltűnt a fényes színház, a ragyogó közönség, a betanult szerep. Egyedül őt látta a titkon imádott, szerelemért csengő ifjút — és ahelyett, hogy — mint szerepe kívánta volna — erőltetett hidegséggel, büszkén visszautasítsa őt, halvány arczokkal, lecsukódott szemekkel, magánkívül omlott az előtte térdelő ifjú ölelésre tárt karjai közé. A darabbal teljesen ismeretlen közönség lelkesedése óriási tapsviharban tört ki. Nagyon természetesnek találta mindenki, hogy a lány végre is megadja magát ennyi szerelemnek, ennyi szenvedélynek Csak azok, kiknek szükségkép ismerniük kellett a darabot, vették észre, hogy valami történt , s a rendező a kárpitot rögtön lebocsáttatá. Róza ott feküdt öntudatlanul öltözőszobája pamlagán. Körülte az orvos, aggódó kifejezéssel arczán( Gellérti, Gellértiné és, szótlanul, összefont karokkal, — halványabban még tán a beteg leánykánál is Repkényi Dezső. Hasztalan volt minden élesztgetési kísérlet, a betegen semmi életjel nem mutatkozott. A rendező sajnálkozással jelente ki, hogy a darab folytatását abban kell hagyniok — s a programm utolsó számához azonnal hozzá is kezdtek, nem valami nagy örömére az érdekeltség legmagasb fokáról egyszerre leszállított közönségnek. Repkényit, reménybeli vadászpajtása még a coulissák közt fölkereső, jelentvén, hogy hajnalban lakása előtt lesz kocsijával, tehát álljon készen az indulásra. Az ifjú beleegyezőleg szokta meg barátja kezét s aztán utána sietett Gellérti kocsijának, mely lassu, szomorú döczögéssel szállíta haza a féltett, kedves beteget. Repkényi közlé az ügyvéddel indulása idejét. — Hosszan némán nézett Gellérti az ifjúra, tekintete azt látszott kérdeni tőle: „és te képes vagy most eltávozni? Hanem egy szóval sem marasztotta. — Még egy igazán utolsó kérést engedjenek meg nekem — szólt az ifjú. Róza kisasszony helyzete választást igényel. Úgy tudom, az orvos úr vállalta azt magára. Engedjék meg hogy én is részt vehessek e szomorú kötelesség teljesítésében, hisz a mai est izgalmai úgysem engednének elunnom s különben is igen korán talpon kell lennem.Saját szemeimmel óhajtanám megszerezni a tudatot, hogy Róza minden veszélyen kívül van. (Folytatása köv.)