Nemere, 1874 (4. évfolyam, 1-103. szám)
1874-07-18 / 57. szám
tárából fölemészt, igy szakértő mérnököket (melyek jelenleg a kir. mérnöki hivataloknál 5-ön 7-en egy főnökkel egy helyen s ennélfogva hatáskörük határszélétől gyakran 18—24 mértföldnyi távolságban vannak) lehetne alkalmazni s az ország minden irányába exponálni. A munkaerőnek ezen egyenkénti és egyforma felosztása nemcsak az állam részére nyújtana nagy előnyt és pénzmegtakarítást, hanem ily képzett emberek igénybe vétele az egymás közötti csekély távolság folytán mint a megyei hatóságok és városok, mint a közönségeknek nagy könnyebbségére válna és sokkal kevesebb költséget igényelne. Másfelől pedig alkalmuk nyílna a még gyöngébb fiatalabb technikusoknak önálló helyzetüknél fogva magukat a gyakorlatban öntapasztalatok alapján tökéletesíteni s igy az államnak nagyobb haszna ára válni. Példa gyanánt megemlítem a kolozsvári építészeti kerületet, ahol többnyire a katonaságból elbocsátott koros egyénekből álló 8 úrmester van alkalmazva, kik évenkint szertárnál, fizetés utazási és irodai általány, talom és segélyezésben stb. egyenkint mintegy 450 írt, ás így összesen..................................... . 3600 „ kapnak...............• • ..................................... — „ Ehez hozzá adva az ugyanott jelenleg öessZ- pontosítva alkalmazott 6 mérnök fizetési és lakbéri illetményét mely átlag tesz 6000 „ továbbá ezen utóbbiak rendszeres úti általányát, mely körülbelül......................... 830 „ lenne eszerint az összes kezelési költség 10-130 Zrt. Ennél sokkal kevesebb összeggel azonfelül személyzet leszállítással lehetne megfelelő fizetés s a munkaerő egyenlő felosztása mellett minden főnök nélkül, a jelenleg összpontosítva alkalmazott mérnököket felelősség terhe alatt ide-oda exponálni, kik mindenesetre az utakat jobban felügyelhetnék egyáltalán ez egész kerületben több czélrányossággal használtatnának és hogy a felhozott példát vegyen alapul — a kolozsvári kerületben például Kolozsvárit, Bánffy- Hunyadon és Tordán volnának önállólag alkalmazandók. Minek igazolásául szolgáljon azon körülmény, hogy ez esetben azok fizetése, lakbérilletménye, úti általánya stb. egyenkint 1800 frt. s igy összesen mintegy .......................................................... 5400 írtra, ha menne, melyhez hozzá számítva az ellenőrzést gyakorló felsőbb műszaki építészeti hatóság (mely Erdélyben 2 helyit székelhetne) fennállatási költségeinek e kerületre eshető részét s felvéve azt körülbelül.1600 „ Tulajdonképeni költségszükséglet volna akkor 7000 frt. !1 PB ,n|-■" " ...... 1 ■SaBBT!-'!!! 11 ■ ’ 11 Kiziia borzadálylyal telten sóhajtott fel. Habár erős természete megtörte a méreg ölő hatását, ő mégis beteg lett és késő nyárig Moszkvában kelle tartózkodnia. A midőn pedig az udvarba jött, a czárnő minden kegyével bőven elhalmozá kegyenczét, de ő mégis erősen azon szándéka mellett maradt, hogy visszatér a béke tartományába. És e szándékáról le nem beszélhette még a czárnő sem. A czárnő még ugyanazon évben össze is kelt vele, hogy megtörje szigorú törvényei által az átalánossá lett erkölcstelenségeket, és, hogy példával járjon elő. De minthogy Rasumovszky még most is követelte az elbocsáttatást, a czárnő a kozákok hetmánjává nevezte ki és ezen tábornagyi hivatala évenként 100,000 rubel jövedelemnél járt, e mellett még előbbeni hivatalában is meghagyta a czárnő és azt tanácsla neki, hogy Baturinban keressen magának lakást. A kozákok követei mintegy 40,000-nyi rubel értékű ajándékot hoztak neki. És erre Razumovszky nemsokára elhagyá Pétervárat, hogy soha sem térjen oda vissza többé Néhány évig Kizia a legnagyobb visszonultságban élt. Néha az egész napon át a pusztán lovagolt és elgondolkodik. Gyakran azon helységet is meglátogatta, hol egykor bölcsője ringott. A lakosok már rég elhunytak, és a virágzó telepitvényt egy tűzvész romba döntötte. És ilyenkor olyan édes fájdalommal látogatá meg azon akáczfát, mely alatt olyan boldog napokat látott kedvesével. Razumovszky Kizsia meghűlés folytán megbetegedett és a czárnő kedvese rövid idő múlva elhalt. Utóló szava ez volt: —■ Fedosiat — — 227 — Aztán lehetne e m megtakarítás egy bizonyos csekély részével még az alkalmazandó munkaszerető, ügyes és fiatalabb útkaparók körét megjavítani, hogy azok is az úti munkálatok jó és kötelességszerű teljesítésére inkább köteleztethetnének. Röviden előadva ezek volnának megjegyzéseim, amelyeket azon óhajjal zárok ezúttal be ; vajha csekély nézetnyilvánításom szakértőbbeket is javaslattételre hívna fel, és a közjó érdeke a korszellemhez képest. A lehető legjobb és czélirányosabb alapokra leendő fektetésének létrehozatalára kiki erejéhez képeshozzájárulni sietne. A külömbségezen 2 kiadás között tehát évenkint jelentékes megtakaritást mutatna föl, amely csak 10 év alatt is sok ezerre rúgna csupán egy kerületben s mily összeget képezne még az egész országban ! A közönség köréből. * *) Bizonyitvány. Nevünket alólirtak hitelesen bizonyítjuk azt, miszerint, apáczai Mátis András községünk népét soha se bujtogatta semmivel, se papja, se tisztviselője, se elöljárója, sem pedig a kormány ellen, annyival inkább a kormányt nem szidalmazta, mint Mihályi Károly lelkész úr által bevádoltatott a törvényszéknél, hanem igaz az, hogy említett bujtogatta fel a népet az elöljáróság ellen, még 1872-ben s azóta nincs csendesség községünkben tökéletesen felháborodott állapotba vagyunk, mert könnyű a népet felbujtogatni, de későn vagy soha nem lehet lecsendesíteni; igy tett említett lelkészünk községünkben, melynek sok rész következése lett, sok költségbe kerítette apácza népét, a sok kommissió költség megette a községet, semmi eredménye nem lett, ámbár mindent magára vállalt volt, hogy a hajtogatása által felbolgatott ügy tisztázására mindent elkövet, de semmit se tett; s a Mátis András elleni feladás az apáczai lelkészünk által történt, mely alaptalan rágalom egyéb semmi és az emlitett lelkész ur, Mátis Andrásnak kibékíthetetlen halálos ellensége s az egész feladás boszából történt, s feladó nem is képes semmit bebizonyitani Mátis András ellen mert ő se bujtogató, sem csendháborító soha se volt — a fenkt bizonyitványunkat hitünkkel is képesek leszünk megerősíteni — ha a törvényszék kívánja. Kelt Apáczán, julius 8-án 1874. Vidék, Székely Udvarhely, jul. 10. Tegnap d. u. 5 órakor a városházán tartott népes értekezleten elhatároztatott az első székelyegyleti takarékpénztár felállításar. Ugron Gábor indítványára. A takarékpénztár alaptőkéje 200 000 frt és 3000 db 50 frtos egész és 2000 db 25 frtos fél részvényből álland. A takarékpénztár az iparos kisegítő pénztár és a hatosos népbank üzleteit is felölelendi. Szervező bizottság küldetett ki, mely az alapszabályok elkészítésére albizottságot küldött ki. A szervező bizottság elnöke Ugrón Gábor. A tagok következők: Tibád Antal alkirálybiró, Kovács János polgármester, Bartha Miklós orsz. képviselő, Nagy Lajos tszéki elnök, Demeter Frre kath. esperes, Ádám Dénes tszéki biró Sebessy Ákos ügyvéd, Kénessy Béla, kik az alapszabályok elkészítésére elválasztottak és Kassay F. Ignátz orszképviselő, Pálfy Dézs, Szentkirályi Árpád, Pap János, Boér János, Köröndi M. Solymossy János, Veres Ferencz, Pap Ödön, Héjjá Endre, Veszprémi József, Kövendy Károly. A szervezési bizottság a jövő héten fogja kibocsátani az aláírási íveket ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése július 14-án. Elnök: Perczel Béla. Jegyzők: Széll, Wachter, Mihály, Beöthy. — A kormány teljes számmal van jelen. A múlt üléskönyvének hitelesítése után Luksich B. magánkérvényt ad be Horki Anna részéről százalék elengedés iránt. Solymossy B. indítványozza, hogy tekintettel a tikkasztó hőségre, az ülések reggeli 7 órától 11 vagy 12 óráig tartassanak. Ghyczy tart tőle, hogy ha ez indítvány elfogadtatik, üres padokkal fog találkozni a házban s mivel a képviselők igen csekély számban vannak most is jelen, kéri, hogy a határozathozatal e tárgyban holnapra halasztassék. — A ház holnap fog határozni. Napirenden van a román vasúti csatlakozás tárgyában kötött egyezség folytatólag részletes tárgyalása *) Közöttük az apáczaiak bizonyítványát nehogy méltánytalansággal vádolhassunk. *) Az ezen rovat alatt megjelenő czikket csak a sajtóhatósággal szemben vállal feleősséggel a Szerk. Cseh Károly fejtegeti azon területi viszonyokat, melyek mellett a tömösi csatlakozás kiépítése óriási költségek mellett is alig képzelhető, míg az ojtozi szoros felé alig mutatkozik valamely számbavehető akadály. Konstatálja, hogy szakemberek nyilatkozata szerint a 31/2 mértfföld hosszú tömösi vonal nem mint a miniszter a ház ingatigkálására előadta 4*, millióba de 11—12 millió írtba fog kerülni. Szemére veti a kormánynak, hogy még most sem igyekszik szakítani eddig átkos vasúti politikájával, s a székelység tönkre tevésével vezeti e vonalat is. Ajavaslatot a részletes vita alapjául sem fogadja el, Tavaszi Endre meg nem foghatja, hogy míg hat éven át folytonosan sürgettük a román vasúti csatlakozást, most midőn e régi óhajunk a teljesülés küszöbén áll, a baloldal a leghevesebben ellenzi s a 67 óta megszavazott tjavaslatok közt ezt a hazára a legkárosabbnak kiáltja. Polemizál ezután Tisza Kálmán és Máday ellen s elfogadja a tjavaslatot. — Tisza K. szavainak félremagyarázása ellen tiltakozik. Horváth Gyula nem fogadja el tjavaslatot átalánnosságban sem, minthogy ezt a magyar ipar és kereskedés megrontására irányulnak látja. A kormányt a javaslat beadására nem más, mint a kívülről jövő pilanatnyi kényszer nyomása kényszerítette. Szerinte, azonban itt az idő, hogy meneküljünk e kényszer alól, mely már több károsjavaslatot megszavaztatott a magyar országgyűléssel, különben soha sem lehetünk urai saját helyzetünknek. Oly állam sokáig, úgymond, fen nem állhat, mely óriási perczentekre kölcsönökből élvén napról napra, emellett még nemzetgazdasági, pénzügyi és ipar érdekeit is áldozatul hozza. Szónok Bukarestet nem tartja Galacz és Jassy mellett Oly fontos gabnapiacznak, hogy e nemzetközi csatlakozásnál elsősorban Bukarest tartassék szem előtt. Ghyczy Kálmán pénzügyminiszter mindenekelőtt Cseh K. azon szemrehányására válaszol, hogy ő ejavaslat beterjesztésével ellenkezésbe jött korábban vallott elveivel. — A tárgyra áttérve, azon többek álal felvetett kérdésre, miért tárgyaltatik most egyszerre oly rohamosan ejavaslat, — megjegyzi, hogy a tárgy már hat év óta foglalkoztatja a közvéleményt s a kormány csak a ház utasításának tett eleget, midőn ejavaslatot benyújtotta. Azon állításra, hogy külpressio vitte e lépésre a kormányt megjegyzi, hogy ha állana is e feltevés, e pressio csak másodjelentőségű s első amit szem előtt kell tartanunk, az, várjon jé és hasznos-e az országra nézve az építendő vonal. És ő mindkét itt czélba vett vonalat igenis jóknak és hasznosaknak tartja Magyarországra nézve, mert ezek megnyitják számukra a világkereskedést. A felmerült aggályokkal szemben felhozza, hogy ha áll, miszerint a román gabona 200 mértföldet meghaladva is versenyezhet a magyarral a német tengerparti piaczokon, úgy mindenesetre áll az is, hogy megfordítva a magyar jobb minőségű gabona is diadalmasan fog versenyezhetni Galadczon a román gabonával. Szónok az ojtozi csatlakozást nem tartja jobbnak a tömösinél , mert amaz hosszabb s igy költségesebb, e mellett pedig Galaczhoz rövidebb ugyan, de Románia egyéb részeit alig érinti s ezért átalános állatai szempontból -- bármennyire óhajtja is a székelység érdekeinek előmozdítását — még egyenlő költségesség mellett is a tömösinek adja az elsőséget az ojtozi fölött. Ő biztosítva látja a két pálya együttes kiépítését maga Románia átalános érdeke és adott szava által, melyben kétkedni nincs jogunk. Egyszersmind újabban kijelenti a felmerült aggályokkal szemben, hogy államháztartásunkat 3—4 év alatt okvetlenül rendeznünk kell legalább annyira, hogy az egyensúly helyreálljon , kiadásainkat ne kölcsönök, de rendes bevételeinkből legyünk képesek fedezni s ehez csak szilárd akarat szükséges úgy a kormány mint a törvényhozás részéről. Ami azon aggályt illeti, hogy az osztr államvasut a differentiális tarifák alkalmazása által el fogja árasztani a német piaczokat román gabonával, megjegyzi hogy a távolság miatt ezt az államvasut ki nem viheti s legalább 65 mérföldön keresztül ingyen kellene szállítania a román gabonát, hogy versenyképessé tegye azt a magyarra a német piaczokon, mit ha tenne is, ezáltal csak a többi pályákra terelné amagyar gabonát. De nem is foghatja fel, miért igyekeznék az osztr államvasut elnyomni a magyar gabnakivitáit, midőn a vasút főüzlettere épen itt Magyarországon van. A differentiális tarifák eltörlését lehetetlennek tartja s egyedül szabályozását tartja lehetőnek, e szabályozás azonban nem szorítkozhat csak egy vasútra, de ki kell terjeszkednie az egész vasúti hálózatra. Különben e szabályozást tanácsosnak nem tartja, mert ha mi megtesszük e szabályozást, hogy magunkat a román gabna ellen védelmezzük, mit fogunk cselekedni, ha eszébe