Nemere, 1874 (4. évfolyam, 1-103. szám)

1874-07-18 / 57. szám

tárából fölemészt, igy szakértő­ mérnököket (melyek jelenleg a kir. mérnöki hivataloknál 5-ön 7-en egy főnökkel egy helyen s ennélfogva hatáskörük határszé­létől gyakran 18—24 mértföldnyi távolságban van­nak) lehetne alkalmazni s az ország minden irányába exponálni. A­ munkaerőnek ezen egyenkénti és egyforma fel­osztása nemcsak az állam részére nyújtana nagy előnyt és pénzmegtakarítást, hanem ily képzett embe­rek igénybe vétele az egymás közötti csekély távolság folytán mint a megyei hatóságok és városok, mint a közönségeknek nagy könnyebbségére válna és sokkal kevesebb költséget igényelne. Másfelől pedig alkalmuk nyílna a még gyöngébb fiatalabb technikusoknak ön­álló helyzetüknél fogva magukat a gyakorlatban önta­pasztalatok alapján tökéletesíteni s igy az államnak nagyobb haszna ára válni. Példa gyanánt megemlítem a kolozsvári építészeti kerületet, a­hol többnyire a katonaságból elbocsátott koros egyénekből álló 8 úrmester van alkalmazva, kik évenkint szertárnál­, fizetés utazási és irodai általány, talom és segélyezésben stb. egyenkint mintegy 450 írt, ás így összesen.....................................­ . 3600 „ kapnak...............•­ • ..................................... — „ Ehez hozzá adva az ugyanott jelenleg öessZ- pontosítva alkalmazott 6 mérnök fizetési és lakbéri illetményét mely átlag tesz 6000 „ továbbá ezen utóbbiak rendszeres úti általá­nyát, mely körülbelül......................... 830 „ lenne eszerint az összes kezelési költség 10-130 Zrt. Ennél sokkal kevesebb összeggel azonfelül sze­mélyzet leszállítással lehetne megfelelő fizetés s a munkaerő egyenlő felosztása mellett minden főnök nélkül, a jelenleg összpontosítva alkalmazott mérnö­köket felelősség terhe alatt i­de-oda exponálni, kik mindenesetre az utakat jobban felügyelhetnék egyál­talán ez egész kerületben több czélrányossággal használ­tatnának és hogy a felhozott példát vegyen alapul — a kolozsvári kerületben például Kolozsvárit, Bánffy- Hunyadon és Tordán volnának önállólag alkalma­zandók. Minek igazolásául szolgáljon azon körülmény, hogy ez esetben azok fizetése, lakbérilletménye, úti általánya stb. egyenkint 1800 frt. s igy összesen mint­egy .......................................................... 5400 írtra, ha menne, melyhez hozzá számítva az el­lenőrzést gyakorló felsőbb­ műszaki építé­szeti hatóság (mely Erdélyben 2 helyit szé­kelhetne) fennállatási költségeinek e kerü­letre eshető részét s felvéve azt körülbelül­­.1600 „ Tulajdonképeni költségszükséglet volna akkor 7000 frt. !1 PB ,n|-■" " ...... 1 ■SaBBT!-'!!! 11 ■ ’ 11 Kiziia borzadálylyal telten sóhajtott fel. Habár erős természete megtörte a méreg ölő ha­tását, ő mégis beteg lett és késő nyárig Moszkvában kelle tartózkodnia. A midőn pedig az udvarba jött, a czárnő minden kegyével­ bőven elhalmozá kegyenczét, de ő mégis erő­sen azon szándéka mellett maradt, hogy visszatér a béke tartományába. És e szándékáról le nem beszélhette még a czár­­nő sem. A czárnő még ugyanazon évben össze is kelt vele, hogy megtörje szigorú törvényei által az átalánossá lett erkölcstelenségeket, és, hogy példával járjon elő. De minthogy Rasumovszky még most is követelte az elbocsáttatást, a czárnő a kozákok hetmánjává ne­vezte ki és ezen tábornagyi hivatala évenként 100,000 rubel jövedelemnél járt, e mellett még előbbeni hiva­talában is meghagyta a czárnő és azt tanácsla neki, hogy Baturinban keressen magának lakást. A kozákok követei mintegy 40,000-nyi rubel ér­tékű ajándékot hoztak neki. És erre Razumovszky nemsokára elhagyá Péter­­várat, hogy soha sem térjen oda vissza többé Néhány évig Kizi­a a legnagyobb visszonultság­­ban élt. Néha az egész napon át a pusztán lovagolt és el­­gondolkodik. Gyakran azon helységet is meglátogatta, hol egy­kor bölcsője ringott. A lakosok már rég elhunytak, és a virágzó tele­­pitvényt egy tűzvész romba döntötte. És ilyenkor olyan édes fájdalommal látogatá meg azon akáczfát, mely alatt olyan boldog napokat látott kedvesével. Razumovszky Kizsia meghűlés folytán megbete­­gedett és a czárnő kedvese rövid idő múlva elhalt. Utól­ó szava ez volt: —■ Fedosiat — — 227 — Aztán lehetne e m megtakarítás egy bizonyos csekély­­ részével még az alkalmazandó munkaszerető, ügyes­­ és fiatalabb útkaparók körét megjavítani, hogy azok­­ is az úti munkálatok jó és kötelességszerű teljesítésére inkább köteleztethetnének. Röviden előadva ezek volnának megjegyzéseim, a­melyeket azon óhaj­jal zárok ezúttal be ; vajha cse­kély nézetnyilvánításom szakértőbbeket is javaslat­té­telre hívna fel, és a közjó érdeke a korszellemhez ké­pest. A lehető legjobb és czélirányosabb alapokra le­endő fektetésének létrehozatalára kiki erejéhez képes­hozzájárulni sietne. A külömbség­­ezen 2 kiadás között tehát évenkint jelentékes megtakaritást mutatna föl, a­mely csak 10 év alatt is sok ezerre rúgna csupán egy kerületben s mily összeget képezne még az egész országban ! A közönség köréből. * *) Bizonyitvány. Nevünket alólirtak hitelesen bizonyítjuk azt, mi­szerint, apáczai Mátis András községünk népét soha se bujtogatta semmivel, se papja, se tisztviselője, se elöl­járója, sem pedig a kormány ellen, annyival inkább a kormányt nem szidalmazta, mint Mihályi Károly lel­kész úr által bevádoltatott a törvényszéknél, hanem igaz az, hogy említett bujtogatta fel a népet az elöl­járóság ellen, még 1872-ben s az­óta nincs csendesség községünkben tökéletesen felháborodott állapotba va­gyunk, mert könnyű a népet felbujtogatni, de későn vagy soha nem lehet lecsendesíteni; igy tett említett lelkészünk községünkben, melynek sok rész követke­zése lett, sok költségbe kerítette apácza népét, a sok kommissió költség megette a községet, semmi eredm­é­nye nem lett, ámbár mindent magára vállalt volt, hogy a hajtogatása által felbolgatott ügy tisztázására min­dent elkövet, de semmit se tett; s a Mátis András el­leni feladás az apáczai lelkészünk által történt, mely alaptalan rágalom egyéb semmi és az emlitett lelkész ur, Mátis Andrásnak kibékíthetetlen halálos ellensége s az egész feladás boszából történt, s feladó nem is ké­pes semmit bebizonyitani Mátis András ellen mert ő se bujtogató, sem csendháborító soha se volt — a fen­­k­t bizonyitványunkat hitünkkel is képesek leszünk megerősíteni — ha a törvényszék kívánja. Kelt A­p­á­c­z­á­n, julius 8-án 1874. Vidék, Székely Udvarhely, jul. 10. Tegnap d. u. 5 órakor a városházán tartott né­pes értekezleten elhatároztatott az első székelyegyleti takarékpénztár felállításar. Ugron Gábor indítványára. A takarékpénztár alaptőkéje 200 000 frt és 3000 db 50 frtos egész és 2000 db 25 frtos fél részvényből álland. A takarékpénztár az iparos kisegítő pénztár és a ha­­tosos népbank üzleteit is felölelendi. Szervező bizott­ság küldetett ki, mely az alapszabályok elkészítésére albizottságot küldött ki. A szervező bizottság elnöke Ugrón Gábor. A tagok következők: Tibád Antal alki­rálybiró, Kovács János polgármester, Bartha Miklós orsz. képviselő, Nagy Lajos tszéki elnök, Demeter Fr­­re kath. esperes, Ádám Dénes tszéki biró Sebessy Á­­kos ügyvéd, Kénessy Béla, kik az alapszabályok el­készítésére elválasztottak és Kassay F. Ignátz orsz­­képviselő, Pálfy Dé­z­s, Szentkirályi Árpád, Pap Já­nos, Boér János, Köröndi M. Solymossy János, Veres Ferencz, Pap Ödön, Héjjá Endre, Veszprémi József, Kövendy Károly. A szervezési bizottság a jövő héten fogja kibocsátani az aláírási íveket ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése július 14-án. Elnök: Perczel Béla. Jegyzők: Széll, Wachter, Mihály, Beöthy. — A kormány teljes számmal van jelen. A múlt ülés­könyvének hitelesítése után Luksich B. magánkérvényt ad be Horki Anna részéről száza­lék elengedés iránt. Solymossy B. indítványozza, hogy tekintettel a tikkasztó hőségre, az ülések reggeli 7 órától 11 vagy 12 óráig tartassanak. Ghyczy­­ tart tőle, hogy ha ez in­­dítvány elfogadtatik, üres padokkal fog találkozni a ház­ban s mivel a képviselők igen csekély számban vannak most is jelen, kéri, hogy a határozathozatal e tárgyban holnapra halasztassék. — A ház holnap fog határozni. Napirenden van a román vasúti csatlakozás tár­gyában kötött egyezség folytatólag részletes tárgyalása­ *) Közöttük az apáczaiak bizonyítványát nehogy méltány­talansággal vádolhassunk. *) Az ezen rovat alatt megjelenő czikket csak a sajtó­ha­tósággal szemben vállal fele­ősséggel a Szerk. Cseh Károly fejtegeti azon területi viszonyokat, melyek mellett a tömösi csatlakozás kiépítése óriási költségek mellett is alig képzelhető, míg az ojtozi szo­ros felé alig mutatkozik valamely számbavehető aka­dály. Konstatálja, hogy szakemberek nyilatkozata sze­rint a 31/2 mértfföld hosszú tömösi vonal nem mint a miniszter a ház ingatigkálására előadta 4*­, millióba de 11—12 millió írtba fog kerülni. Szemére veti a kor­mánynak, hogy még most sem igyekszik szakítani ed­dig átkos vasúti politikájával, s a székelység tönkre tevésével vezeti e vonalat is. A­­javaslatot a részle­tes vita alapjául sem fogadja el,­­ Tavaszi Endre meg nem foghatja, hogy míg hat éven át folytonosan sür­gettük a rom­án vasúti csatlakozást, most midőn e régi óhajun­k a teljesülés küszöbén áll, a baloldal a leghe­vesebben ellenzi s a 67 óta megszavazott tjavaslatok közt ezt a hazára a legkárosabbnak kiáltja. Polemizál ezután Tisza Kálmán és Máday ellen s elfogadja a tja­­vaslatot. — Tisza K. szavainak félremagyarázása el­len tiltakozik. Horváth Gyula nem fogadja el tjavaslatot áta­­lánnosságban sem, minthogy ezt a magyar ipar és ke­reskedés megrontására irányulnak látja. A kormányt a javaslat beadására nem más, mint a kívülről jövő pil­­anatnyi kényszer nyomása kényszerítette. Szerinte, azonban itt az idő, hogy meneküljünk e kényszer alól, mely már több káros­­javaslatot megszavaztatott a ma­gyar országgyűléssel, különben soha sem lehetünk urai saját helyzetünknek. Oly állam sokáig, úgymond, fen nem állhat, mely óriási perczentekre kölcsönökből élvén napról napra, emellett még nemzetgazdasági, pénzügyi és ipar­ érdekeit is áldozatul hozza. Szónok Bukarestet nem tartja Galacz és Jassy mellett Oly fon­tos gabnapiacznak, hogy e nemzetközi csatlakozásnál első­sorban Bukarest tartassék szem előtt. Ghyczy Kálmán pénzügyminiszter mindenek­előtt Cseh K. azon szemrehányására válaszol, hogy ő e­­javaslat beterjesztésével ellenkezésbe jött korábban vallott elveivel. — A tárgyra áttérve, azon többek ál­­al felvetett kérdésre, miért tárgyaltatik most egyszerre oly rohamosan e­­javaslat, — megjegyzi, hogy a tárgy már hat év óta foglalkoztatja a közvéleményt s a kor­mány csak a ház utasításának tett eleget, midőn e­­ja­­vaslatot benyújtotta. Azon állításra, hogy külpressio vitte e lépésre a kormányt megjegyzi, hogy ha állana is e feltevés, e pressio csak másodjelentőségű s első amit szem előtt kell tartanunk, az, várjon jé és hasz­­nos-e az országra nézve az építendő vonal. És ő mind­két itt czélba vett vonalat igenis jóknak és hasznosak­nak tartja Magyarországra nézve, mert ezek megnyit­ják számukra a világkereskedést. A felmerült aggá­lyokkal szemben felhozza, hogy ha áll, miszerint a ro­mán gabona 200 mértföldet meghaladva is versenyez­­het a magyarral a német tengerparti piaczokon, úgy mindenesetre áll az is, hogy megfordítva a magyar jobb minőségű gabona is diadalmasan fog versenyezhetni Galadczon a román gabonával. Szónok az ojtozi csatlakozást nem tartja jobbnak a tömösinél , mert amaz hosszabb s igy költségesebb, e mellett pedig Galaczhoz rövidebb ugyan, de Romá­nia egyéb részeit alig érinti s ezért átalános állatai szempontból -- bármennyire óhajtja is a székelység érdekeinek előmozdítását — még egyenlő költségesség mellett is a tömösinek adja az elsőséget az ojtozi fölött. Ő biztosítva látja a két pálya együttes kiépítését maga Románia átalános érdeke és adott szava által, melyben kétkedni nincs jogunk. Egyszersmind újabban kijelenti a felmerült aggályokkal szemben, hogy állam­­háztar­tásunkat 3—4 év alatt okvetlenül rendeznünk kell legalább annyira, hogy az egyensúly helyreálljon , kiadásainkat ne kölcsönök, de rendes bevételeinkből legyünk képesek fedezni s ehez csak szilárd akarat szükséges úgy a kormány mint a törvényhozás részéről. Ami azon aggályt illeti, hogy az osztr­ államvas­­ut a differentiális tarifák alkalmazása által el fogja árasztani a német piaczokat román gabonával, megjegyzi hogy a távolság miatt ezt az államvasut ki nem viheti s legalább 65 mérföldön keresztül ingyen kellene szál­lítania a román gabonát, hogy versenyképessé tegye azt a magyarra­ a német piaczokon, mit ha tenne is, ez­által csak a többi pályákra terelné a­­magyar ga­bonát. De nem is foghatja fel, miért igyekeznék az osztr­ államvasut elnyomni a magyar gabnakivitáit, mi­dőn a vasút főüzlettere épen itt Magyarországon van. A differentiális tarifák eltörlését lehetetlennek tartja s egyedül szabályozását tartja lehetőnek, e szabályozás azonban nem szorítkozhat csak egy vasútra, de ki kell terjeszkednie az egész vasúti hálózatra. Különben e szabályozást tanácsosnak nem tartja, mert ha mi meg­tesszük e szabályozást, hogy magunkat a román gabna ellen védelmezzük, mit fogunk cselekedni, ha eszébe

Next