Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1875-09-11 / 73. szám
73. szám Sepsi-Szentgyörgy, Szombat, 1875. szeptember 11. Ötödik évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Föpistcz, Jakot, Áron* file hit, hová a lap szellmi részét illető közlemények küldendők. Kiadó-hivatal: P 011 1 k M 6 r könyvnyomdája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők.NEMERE Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. Megjelenik ezen lap hetenkint kétszer, szerdán és szombaton. Előfizetési feltételek: helyben házhozhordva vagy vidékre postán küldve Egész év . 6 ft. — kr. Félévre . 3 ft. — kr. Negyedévre 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyílt tér sora 15 kr. Sepsi-Szentgyörgy, szept. 8. A herczegovinai felkelés tárgyában összeült békítő bizottság működése nem vevezetett eredményre. Szerbia s a porta között könnyen harcz fejlődhetik ki A szláv lapirodalom élénk figyelemmel kiséri a herczegovinai fölkelést s azon óhajnak ad kifejezést, hogy Szerbiának s Montenegrónak nyíltan kell fellépni és a felkelők ügyét magáévá tenni Szemére veti több szláv lap Oroszországnak, hogy a felkelők ügyét legalább erkölcsileg nem támogatja. Oroszország magaviseletét a herczegovinai felkeléssel szemben a legtöbb szláv lap rejtélyesnek nevezi, s nem tudják elhinni, hogy régi hagyományos, törökellenes politikájáról lemondva Törökország barátjává legyen. A közvélemény Oroszországban úgymond egyik lap — határozottan a felkelők mellett van s ki tudja, hogyha az orosz nép ingerültsége még nagyobb fokra emelkedik s ha a hitfelekezeti zászlót veszi kezébe — képes lesz-e majd a kormány ellentállani ? Csak egy szó Oroszország részéről s a herczegovinai felkelők sorsa megjavulna s a fanatikus török erőfeszítései megsemmisülnének. Orosz lapok attól tartanak, hogyha Oroszország a szlávokat háborúra bátorítja — ez ellenségeskedést keltene Orosz- és Ausztria-Magyarország között. E lapok szerint a konsulok által megkísértett kibékülés csak diplomatiai fogás volt, hogy Törökország időt nyerhessen. A legtöbb orosz lap épen nem bízik az európai béke fenntartásában, jóllehet az európai hatalmak közt fennálló viszonyok tartós békére jogosítanak, de a herczegovinai felkelés s annak mellékes viszonyaiból biztosan lehet következtetni, hogy a nagyhatalmak között nem ézen nagy és kölcsönös bizalom uralkodik. Francziaország erőlködése, hogy minél előbb oly hadsereget teremtsen, milyen soha sem volt — sem mutat békés szándékra. Németország hadi erejét fejleszti s Ausztria-Magyarországban is készületek történnek, pedig a nagy terheket az alattvalók alig győzik. A herczegovinai lázadás mindinkább terjed. A világ minden részéből sietnek, a dicsőségsóvár kalandorok a lázzadás színhelyére, kik a békés kiegyezés ellenére fognak működni. Békés kiegyenlítésre, miután a szenvedélyek mind nagyobb és nagyobb hullámokat vernek , kevés a kilátás. S ha Szerbia ténylegesen fellépik a török ellen, az európai béke veszélyesen lenne megtámadva. Szerbia interveniálása esetére német és osztrák lapok állítása szerint — ha Szerbia háborút kezdene a török ellen, Ausztria-Magyarország katonailag megszállaná Szerbiát. Más lapok szerint Szerbia kilépésével a harcrtérre a diplomatikai actio véget érend és a hatalmak a portára bízzák, hogy a szerbekkel és felkelőkkel végezzen — s bármelyik fél győzzön, a dolgok tovább fejlődésével nem fognak törődni. Bárhogy érjen is véget a herczegovinai felkelés — Ausztria-Magyarországnak az eshetőségekkel szemben hadkészen kell lenni, miután e lázzadás Magyarország déli tartományaira is kiterjesztheti öldöklő karját. Magyarország érdeke a béke fentartását követeli s önfentartási jogunkkal élünk akkor, ha a szláv mozgalomnak hazánkba átterjedését meggátoljuk. Nekünk várakozó állást kell elfoglalnunk — készen kell lennünk a herczegovinai lázzadás következményeivel szemben s csak akkor, ha a lázzadás államunk békéjét is megtámadja — ténylegesen és minden erővel fellépni. Szláv és román lapszemle. A zágrábi „Obzor“ a belgrádi új kormány kineveztetése alkalmából Szerbiát minden áron actióra szólítja fel. Az Obrenovics dynastiára nézve ép úgy, mint magára Szerbiára elkerülhetlen a török elleni háború, mely ép most a legkedvezőbb auspiciumok között vehetné kezdetét „az ázsiai barbárság ellen, mely Európát megfertőzteti“. Ha a mai kedvező alkalmat elmulasztja, Szerbia halálos ítéletét mondja ki maga fölött. A zágrábi „Narodne Novine“ a délszláv zendülésről a következő táviratokat közli: Raguza szept 3. A felkelők manifesztumot bocsátottak ki, melyben Boszniának és Herczegovinának teljes autonómiáját kívánják német, orosz vagy az ausztriai uralkodóházból való uralkodó alatt. Bosznia és Herczegovina elismerné a török szuverainitást, Szerbia és Montenegro példájára fizetné az adót s a török államadósságnak egy részét vállalná el. A felkelők a consuloknak conferentiájára Mosztárba senkit nem fognak küldeni, mert nem találnak garantiát arra nézve, hogy az egyezkedésnek eredménye legyen, miután a portában nem bízhatni. Belgrád, szept. 3. Az „Omladina“ orgánumai szerint a kormány a szkupstina elé a béke olajágával nem fog menni lépni. Az eddigi miniszterelnök bejelenti a nemzetgyűlésnek az új kabinet megalakulását, a szkupstina ehirt: „Éljen Milán fejedelem!“ felkiáltással fogadta. A fejedelem folyó hót án ünnepélyesen nyitja meg a kragujeváczi nemzetgyűlést. Román lapok a trónbeszédről. „Federatiunea.“ A Wenkheim Tisza kormány ép oly burkolt most is, mint uralomra jöttekor. Egy szóval sem ígér többet, mint az eddigi kormányok, hacsak meglepni nem akarja az országot valamely kiváló javaslattal. A szegény nem magyar nemzetiségek mindig várták, hogy rájuk is fog derülni egy boldog pillanat, midőn t. i. a kormányon levő magyar urak átlátják, hogy a fő baj csak az ők megnyugvásuk által leend elhárítható. A trónbeszéd pedig legkissebb reményre sem jogosít. Azután idézi a hazai magyar és német lapok véleményeit, melyek hasonlóan elégületlenséget árulnak el. A brassói „Gazeta Tv.“ A trónbeszéd minden más kérdésről megemlékezett, csak a legjelentékenyebbről — a nemzetiségről egy szóval sem. Pedig azt tudhatnák, hogy ezen egynek megoldásától függ a többiek szerencsés megoldása. A magyar orvosok és természetvizsgálók XVIII-dik nagygyűléséről. Brassó, szeptember hó 6kám Tisztelt szerkesztő úr! Ha az út fáradalmai után rendelkeztem volna minden szükséges kellékekkel, akkor már előbb, egyes részletekben is küldhettem volna tudósításokat a magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűléséről; minthogy azonban a magyarázatot nem igénylő szükségesekkel nem rendelkeztem, kénytelen voltam a Kovásznáról küldött rövid nyilatkozatommal elodázni azok megírását, melyekre most nagyobb alkalom kínálkozik. E lap olvasói az előpataki, sepsi-szentgyörgyi különös szives fogadtatásról s más ide vonatkozó dolgokról már előbb értesítve voltak s ennélfogva a S. • Szentgyörgytől egész idáig lefolyt eseményeket hozom emlékezetbe. Meleg napunk volt, midőn Sepsi-Szentgyörgy vendégszerető polgárságától búcsút véve, a több mint száz kocsi által felvert portengerben Málnást szándékoztunk — a programm szerint — egésségben meglátogatni. Ez meg is történt."Málnás előzékeny és áldztkész birtokossága ölelt szerető karjai köré most, hogy új életet nyerjen még az is, kit talán megviselt az út. Kedves lánykák gyönyörű virágokból „málnási emlék“et nyújtottak az érkezőknek. Terített asztal villanyozta fel a lehangoltakat. A fürdőket is a szives birtokosság e napon rendelkezésünk alá bocsátotta. A hideg és meleg ételekkel megrakott asztal körül sorakozott tudós vendég sereg felköszöntötte a birtokosságot s viszont ez amatt. Mig végre a fürdő megtekintése után ki-ki szép emléket vivén magával, kocsijára ült s egy „isten veled“ után haladtunk a regényes hegy-völgyön át a még meglepőbb Tusnád felé. Midőn Tusnádra értünk, az eső hullott s csak a gyors elszállásolás által mentettünk meg az elázástól. Majd ágyuk — természetesen mozsarak — dördültek meg itt, hogy megkétszerezze a dörgést a viszhang s tompa morajban enyészet álljon be. A kivilágított Tusnád szép képet nyújtott azoknak, kik a „kilátásból“ nézhettek szét. A kellemes járókon sokáig szólt a zene, majd csendes lett minden, pihenni ment mindenki, hogy másnapra megújulva Tusnád szép vidékét tekinthessék meg. Másnap szept. 1-én úgy látszott beköszöntött az ősz: hideg, esős időnk volt, a kirándulások elmaradtak , csak kevesen — daczolván a zord idővel — tekinttették meg a vidéket. A födött sétány zsúfolva van. A szűkülések látogatottak. Térjünk be mi is az orvosi s államorvosi szakosztály szakgyűlésébe. Elnök: Dr. Szabó Vazul. Első értekező ez alkalommal Dr. Lengyel Gyula, tusnádi fürdőorvos, ki röviden ismerteti ezen fürdő gyógyforrásait s ezek alkatrészeit. Ez értekezés szerint Tusnád levegője enyhe, tiszta. Kitűnő üdülőhely a gyomor és bélhuzam bántalmainál, vérszegénység, sápkór, görvélykórnál és idegbántalmaknál. Dr. BatizfalviSámuel a sepsiszentgyörgyi kórház megszemlélésére kiküldött bizottság előadója jelenti ezután, hogy a nevezett kórház az igényeknek teljesen megfelel; benne a tisztaság és élelmezés kitűnő. „Feltűnő“, hogy a túlnyomók a bújakór-bántalmak, melyek a zsenge 8—13 éves kort sem kímélik meg. A bújakóros nők nagyobb részét Oláhországba kivándorolt s onnan nyomorúan hazakerült cselédek teszik. Dr. Perr Imre „a pikkelyeg isméjéről s gyógyításáról értekezik. Felemlíti, hogy 222 eset által megerősített véleménye, meggyőződése, hogy a pikkelyeg soha sem helybeli, hanem általános mocsárgerjes a váltólázzal szorosan összefüggő bántalom. Halállal a legritkább esetben végződik; chinin, salycin, salycinsav és carbolsavval biztosan gyógyítható. A tusnádi gyógyforrások megvizsgálására Dr. Szabó, Fleischer, Szombathelyi, Fuchs, Lengyel tudorok küldetnek ki. Dr. Kátai, mint a központi bsz. előadója felolvassa azon közegésségügyi törvényjavaslatot, melynek szerkesztésével a győri nagygyűlés által nevezett bizottság megbizatott. E törvényjavaslat, mely közegésségügyünket teljesen felöleli, oly utasítással adatik át az állandó központi választmánynak, hogy az a belügyminiszternek — azon kéréssel nyújtsa át, miszerint azt egy általa összehívott szakértőkből álló enquet-tel felülvizsgáltatván, tegye a ház asztalára, vagy ha e mód nem mutatkoznék czélszerűnek, egy országgyűlési képviselő által nyújtassék be. Ez indítvány, mely a nagygyűlés elnöke által létetett, ma az utolsó nagygyűlésen is elfogadtatott. Lesz tehát, ha tapintatlanság most is nem követtetik el, egy valóban életképes közegésségügyi törvényünk. Eszerint egy külön osztályra — mely csak szakértőkből alakíttatnék, élén egy miniszteri tanácsossal — bízatnék az összpontosított egészségügy. E szűkülés folytatólagosan csak délután ért véget. Este bál volt, nem igen népes a rosz idő miatt. Szept. 2 -án az idő szelídült. Indultunk a szt. Anna tó és Büdös felé. Bikszádig kocsin tettük meg az utat, onnan gyalog. E gyalog karavánból még a tisztes tudós férfiak s a nők sem hiányoztak. Vezetőt az utban fogtunk — rendelve, legalább a szt. Anna-tóig nem volt. Pár órai gyaloglás után elértünk a Székelyföld üledékesen regényes kincséhez: a szt. Anna-tóhoz. E kráter-szerü öböl valóban elragadó s igen sokat hallottam, ki igy kiáltott fel: „itt szeretnék meghalni“. — A tó maga az adriai tenger felett 1060 méterrel fekszik a magassági mérő szerint, a fölötte levő egyik hegy pedig melyen keresztül vezet az út a Büdös felé 1185 méternyire. Ferenczi bácsi egyik tusnádi vendéglős, ki ez alkalomra jött ki a tóhoz, miután ellátott a szükséges enni és inni valókkal, indultunk a Büdös felé. Ez utunkban találtuk Damjanichnét s a Csernovich kisasszonyt, kik a Büdösben voltak először s azután a szt. Anna-tónál. A fáradságos úttal derekasan megküzdöttek ő nagyságaik is. A szt. Anna tó és a Büdös között 3 fürdő van; a „Pokolsáruhoz egykor hasonló Hammas-, Balajty- és Bükki-fürdők. Mindezek megvizsgálása után végre a Büdös nyújtott elfáradt tagjainknak enyhülést, s a még ki nem elégített tudványunknak tárgyat. Aztán tovább mentünk, illetőleg döczögtünk Torja felé, hogy annál szívesebben várjuk Torján túl Kézdi-Vásárhely megközelítését. Késő délután érkeztünk meg oda, hol szíves házigazdák fogadtak. Kézdi-Vásárhely polgársága sokáig fenmaradó emléket nyújtott mindnyájunknak a fényes fogadtatás által. Damjanichnét fáklyás zenével tisztelték meg, mely ismét egy ok, hogy K.Vásárhely hazafiságát becsülni tanuljuk. Reggel szept. 3-án rögtönzött kiállítás által szórakoztattunk, mely alkalommal meggyőződhettünk.