Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1875-09-18 / 75. szám
75. szám. Szerkesztőségi iroda: Főpiacz, Jakot. Áronféle hit, hová a lap szllemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó-hivatal: Pollik Mór könyvnyomdája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Sepsi-Szentgyörgy, Szombat, 1875. szeptember 18. Ötödik évfolyam. NEMERE Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. Megjelenik ezen lap heten* kint kétszer, szerdán és szombaton. Előfizetési feltételek: helyben házhozhordva vagy vidékre postán küldve Egész év . 6 ft. — kr. Félévre . 3 ft. — kr. Negyedévre 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyílt tér sora 15 kr. Szentgyörgy, szept. 15-kén. Az országgyűlés egyik faktora megválasztotta a delegáczió tagjait, a másik is nemsokára választja meg. Ennek a bizottságnak nagy és fontos szerep jut az idei tárgyalások alkalmával. Óhajtjuk és örömmel látjuk, ha e bizottságba olyanok választatnak meg, kik akarnak is és képesek a magyar birodalom érdekeit szilárdan és erélyesen megvédelmezni. Általánosan el van panaszolva, a haza minden polgára tudja és érezi, hogy államunk anyagilag mily tehető képtelen, népünk mennyire el van csigázva a sok adótól, hogy eszközeink még nincsenek, melyekből az állam deficites állapotán segíthetünk, bevételre, keresletre a népnek egyhamar nem lesz kilátása, melylyel nyomorán és szegénységén lendíthetne, iparunk, kereskedelmünk pang — így nincs kilátás arra, hogy közgazdasági életünk föléledjen, friss erőt kapjon. Egyszóval ki vagyunk kiáltva olyanoknak, mint akik anyagilag a tönkrejutás szélén állunk — Ily állapotban joggal megvárhatjuk, hogy az összbirodalom túlsó oldala méltányossággal legyen irányunkban, megkívánhatjuk, hogy többet áldozzon, mert teheti, mint mi, akik nem tehetjük. A delegácziónak hivatása a közös ügyekben a közös ügyek vezetése felől véleményét elmondani, evvel való elégedetlenségét kifejezni, hivatása továbbá a közös minisztériumok budgetjét megszavazni Mi őszintén megvalljuk, kevés fontosságot tulajdonítunk annak, ha a delegáció tisztelt tagjai hosszas, általános külpolitikával foglalkozó beszédekben ítélik el, vagy magasztalják föl a külügyminiszter politikáját, valamint csekély értékkel fog bírni előttünk azon katonás delegátusok dikcziója, kik a hadtudomány fejlettségét a hadi szervezet tökéletesítését sat. fogják a delegácziók tárgyalásaiban fejtegetni. A jelen viszonyok között mi meg lehetünk elégedve Andrássy külpolitikájával s legfölebb jól teszik, ha a delegátusok békefentartását továbbra is hangsúlyozzák. És hangsúlyozzák főleg azért is, hogy a közös hadsereg óriási budgetjét, mely évről-évre nagyobb megterheltetéseket és az államra, több és több áldozatokat követel az állam polgáraitól — ne kelljen szaporítani. Ma bennünket elsősorban az anyagi kérdések érdekelnek. Most, midőn fejünk fölött úgyszólván ég a ház, magasabb külpolitikával foglalkozni a delegácziókban nevetséges volna. Fejtsék ki a delegáczió tagjai a mi birodalmunk szomorú viszonyait, tárják föl bajainkat és mondják nyíltan, bátran, mi jelen helyzetünkben a hadseregre nézve nagyobb áldozatokat nem hozhatunk. Ideje már, hogy egyszer erélyesen felszólaljon a magyar delegáczió a közös hadügyminisztérium telhetetlen követelései ellen. Ideje, hogy bátran szembe szálljon vele és megmondja neki, hogy követeléseidet nem teljesíthetem. Sajnos volna, ha oly nyomorult viszonyok közt mint amilyenek közt most államunk van azokat a czifra és luxusos tételeket, melyek a hadügyminisztérium budgetjében évenként szerepelnek a magyar delegáczió megszavazná. Ezért tulajdonítunk mi nagy fontosságot annak, hogy az országgyűlés, kiket választ a delegáczióba. A személyektől, a személyes bátorságtól és szilárd akarattól igen sok függ arra nézve, hogy a hadügyminisztérium túlkapásaival szembe lehessen szállani. Tudjuk tapasztalásból, hogy az eddigi delegácziók mily készséggel szavazták meg a közös budgetet. Tudjuk, hogy alig akadt a magyar delegáczióban valaki, aki szembe mert volna állani a hadügyminiszterrel. És épen, mert tudjuk, hogy az eddigi delegátusok milyen anyám asszonyok voltak, óhajtjuk és kívánjuk, azok az emberek, kik a jövő delegácziót fogják alkotni, férfiak legyenek, kik megmondják a közös miniszternek, hogy azt, amit követelsz, nem adjuk meg, de igenis redukáljuk. Ezt várjuk a delegácziótól. A képviselőház osztályai f. hó 17-kén tartották meg alakuló üléseiket. Az I, VII. osztályok, melyekben 14 tag nem jelent meg s e szerint a szabályok értelmében még nem nem alakulhattak, alakuló üléseiket újonnan szerdán d. e. fél 10 órakor fogják illető helyiségeikben megtartani. A megalakult osztályok sorrend szerint a következők : II. osztály, elnök : Péchy Manó úr, jegyző :Schmausz Endre; III. osztály, elnök : Házmán Ferencz, jegyző: Dániel Ernő; IV. osztály, elnök: Zsedényi Ede, jegyző: Makray Aladár; V. osztály, elnök: Szlávy József, jegyző : Guttner Gyula; IV osztály, elnök: Mszontagh Pál (somogyi), jegyző: Bernáth Dezső; VIII. osztály, elnök: Vizsolyi Gusztáv, jegyző: Hammersberg Jenő; IX. osztály, elnök: Domssich Pál, jegyző : Horváth Gyula. * A magyar delegatio elnöke Szögyényi M. László lesz, alelnöke Szlávy József, hadügyi előadó Hollán Ernő, külügyi előadó pedig Fálk Miksa. * Az 1876 diki költségvetés, melyet a pénzügyminiszter hétfőn terjeszt a képviselőház elé, a „Pesti Napló" különösen a pénzügyminiszteri tárczánál mutat fel lényeges megtakarításokat. A költségvetés mérlege nem közelíti meg a kilenczes bizottság által felállítottat, aminek természetes oka az, hogy még nem is hozattak meg azon reformtörvények, melyektől e bizottság a mérleg javulását várta. S minthogy ez ügyről szólunk, teszi hozzá a „II.“, föl kell említenük azt is, hogy mi nem helyeselhetjük azt, hogy a közigazgatás reformjára vontkozó javaslatok már most nem terjesztetnek elő. Ha ez megtörtént volna, a ház bizottságai, a hírlapok stb. már most foglalkozhatnának e fontos ügyekkel,s a javaslatokat 1876. második felében életbe lehetne léptetni, s azok már a jövő év folyamában éreztethetnék financiális hatásukat is. A hivatalos lap vasárnapi számában fognak értesülésünk szerint a feloszlatott és reducált törvényszékek elnökei és bíráinak nyugdíjaztatásáról, illetőleg áthelyezéséről szóló királyi kéziratok közzététeti. Csik-Szereda, szept. 13. Az erdélyrészi törvényhatóságok kikerekítése tárgyában a belügyminisztérium kebelében a napokban fejeződött be azon főispáni értekezlet, mely hivatva volt a kikerekítésre nézve egy munkálatot készíteni. E munkálatot örömmel konstatáljuk, hogy szerencsés eredménynyel véget ért — szerencsés eredménnyel, amennyiben a sokféle igazi érdekek és viszonyok tekintetbe vételével a helyes, az egyedüli kielégítő utat látjuk benne követve. E munkálat szerint a királyhágón inneni megyék, kerületek, székek, vidékek 13 törvényhatósággá kerekittetnének ki. Csikszék, Háromszék és Brassóvidékből Háromszék megye alakíttatnék, a Királyföld kis törvényhatóságainak legtöbbje Szebenmegyévé egyesittetnék. Tetemes kerületi változással önállók maradnának: Alsó Fehér, Küküllő (Erzsébetmegye név alatt) Torda és Kolozs a tetemesen kiterjesztendő Fogarasvidék és a Zarándmegye felével egyesítendő Hunyadmegye. Naszód- és Beszterczevidék egyesítetnék Belső-Szolnok- Dobokamegye egy részével és Kővárvidék felével az új Szamosmegyét képeznék. Az e szerint 13 megyére osztott erdélyi törvényhatóságokkal fog Magyarországból a zarándi és kővári kerületek fele egyesíttetni, míg másrészt Doboka megye egyre kijárása a kapcsolt részekből alkotandó új megyébe fog kebleztetni. Ez volna a munkálat eredménye. Nem tagadjuk,, hogy bennünket e munkálat meglepett. Meglepett pedig azért, mert nem hittük, hogy a történelmi múlt, a földrajzi fekvés, a helyi viszonyok s közlekedési összeköttetés stb.-nek oly helyes tekintetbe vételével oldassák meg a gordiusi csomó. Nem vélünk csalatkozni abban, hogy mindezt főként és elsősorban az illető megyék főispánjai által kifejtett, a helyi körülményeket és érdekeket ismerő tapintatos és helyes érvelésének tulajdonítjuk. E munkálatból bennünket különösen az érdekel, hogy a székelyföld három széke: Csíkszék, Udvarhelyszék és Marosszék magmaradnak önálló törvényhatóságoknak, Háromszékhez pedig oda csatoltatik Brassó vidéke. Az a régi szerencsétlen kikerekítési terv, mely az első három székely széket egyesítve egy óriási Maros megyét kívánt alakítani, közigazgatási szempontból merő absurdum lett volna. Aki tudja, hogy mily távol esnek e székek egymástól és hogy geographilag mennyire el vannak különözve és be vannak zárva úgyszólván, az ha nem is veszi tekintetbe ez ősi székely székek hatalmas történelmi múltját, hagyományos jogait — úgy is nevetségesnek kell, hogy nevezze az oly tervet, mely e három széket egyesíteni akarná. Különben is annyira különálló és sajátlagos viszonyok vannak kifejlődve a székekben, a vagyona, vagyonkezelése stb. annyira elütő, annyira speciális és az illető székhez kötött, hogy csak a legnagyobb zavarok előidézésével lehetne e székeket egyesíteni. Mindenesetre nagy tapintatosságot és alaposságot árul el e kikerekítési munkálat, mely a három székely széket meghagyja önálló törvényhatóságnak. Igaz ugyan, hogy némi területi módosítással. És mi erre, különösen Csikszék szempontjából kiváncsiak vagyunk. Kiváncsiak vagyunk, hogy váljon Csikszékből csapnak-e valamit Udvarhelyszékhez, vagy Csikszékhez. Annyi bizonyos, hogy Csikszéknek Gyergyó fiuszéke és Kászon fiuszéke nem átallották ősi megyéjüktől való elválasztásukat kérelmezni. Ha már az illetőkben nem volt annyi Patriotismus, hogy épen inkább szilárdan az anyaszékhez képest ők is a történelmi múltnak megfelelőleg a szék önállósága mellett küzdöttek volna , hisszük, hogy a szék főispánjának Mikó Mihálynak bölcs tanácsa és az őt méltán megillető előkelő befolyása nem engedte, hogy e munkálatban az illetők kérelme érvényre emelkedjék. Ami már most Háromszéket s Brassóvidéket illeti , azt a tervet is magunk részéről czélszerűnek tartjuk, már csak abból a szempontból is, hogy az államellenes szász nemzetiségi irány, mely Brassó vidékében uralkodik, Háromszék hazafias és tiszta magyar szellemű vidékeinek befolyása által megtöretik. Az első Szapáry féle terv Brassómegyét csinált volt, melybe Háromszéket is bevette, hanem ez a megye olyan túltömött lett volna a szászságtól, hogy abba a háromszéki magyar elemnek mindig a legyőzött szerepét kellett volna vinnie, így Háromszék megye lesz, az viheti a főszerepet, s abban azt hisszük, jobban dominálhat a magyar elem, mint a szász stb. Nem tudjuk, hogy mi sors vár e munkálatra. Nem ismerjük részleteiben sem. De annyit már így az általános vonások ismerete után bátran kimondhatunk, hogy a főispánok e munkálata sokkal helyesebben, sokkal czélszerűbben felel meg e főeszmének, a közigazgatás javításának, mint bármely eddig fölmerült terv. Óhajtanék, hogy a munkálat részleteiben is oly helyes felfogást és alapos körültekintést rejtsen magában, mint amilyent nagyban és egészben magáról kimutatott. Reméljük is ezt és e reményünkben óhatjuk, hogy a munkálat alapul vétessék a kikerekítési törvényben. A főispánoknak pedig csak gratulálhatunk e józan munkálatért. A képviselőház válaszfelirati javaslata Felséges császár és apostoli király! Reménnyel és bizalommal üdvözli Felséged hódoló tisztelettel volt legmagasabb trónbeszédében, az egybesereglett főrendeket és képviselőket; reménynyel és bizalommal tekintünk mi is a megnyitott országgyűlés elé. Felséged atyai szívének forró óhajtása, hogy a magyar állam a szellemi és anyagi jólét azon magaslatára emelkedjék, amelyre gazdag természeti forrásainál fogva utalva van, ami hazafii törekvéseinknek is egyedüli czélja. Bármely nagyok e tekintetben az országgyűlésre váró feladat nehézségei, meg vagyunk győződve, hogy egy nemzet hazafias törekvéseiről, amelyeket fejedelmének óhaja támogat, a siker nem maradhat el. A siker egyik kiváló biztosítékát látjuk mi abban is, hogy az állam súlyos pénzügyi helyzete nem kerülte ki Felséged magas figyelmét, sőt fejedelmi