Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1875-09-18 / 75. szám

75. szám. Szerkesztőségi iroda: Főpiacz, Jakot. Áron­­féle hit, hová a lap szll­­em­i részét illető közlemé­nyek küldendők. Kiadó-hivatal: Pollik M­ór könyvnyom­dája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmen­tesen intézendők. Sepsi-Szentgyörgy, Szombat, 1875. szeptember 18. Ötödik évfolyam. NEMERE Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. Megjelenik ezen lap heten* kint kétszer, szerdán és szombaton. Előfizetési feltételek: helyben házhozhordva vagy vidékre postán küldve Egész év . 6 ft. — kr. Félévre . 3 ft. — kr. Negyedévre 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyílt tér sora 15 kr. Szentgyörgy, szept. 15-kén. Az országgyűlés egyik faktora megválasz­totta a delegáczió tagjait, a másik is nemsokára választja meg. Ennek a bizottságnak nagy és fontos szerep jut az idei tárgyalások alkalmával. Óhajtjuk és örömmel látjuk, ha e bizottságba olyanok választatnak meg, kik akarnak is és ké­pesek a magyar birodalom érdekeit szilárdan és erélyesen megvédelmezni. Általánosan el van panaszolva, a haza min­den polgára tudja és érezi, hogy államunk anya­gilag mily tehető képtelen, népünk mennyire el van csigázva a sok adótól, hogy eszközeink még nincsenek, melyekből az állam defic­it­es állapotán segíthetünk, bevételre, keresletre a nép­nek egyhamar nem lesz kilátása, melylyel nyomo­rán és szegénységén lendíthetne, iparunk, kereske­delmünk pang — így nincs kilátás arra, hogy közgazdasági életünk föléledjen, friss erőt kapjon. Egyszóval ki vagyunk kiáltva olyanoknak, mint akik anyagilag a tönkrejutás szélén állunk — Ily állapotban joggal megvárhatjuk, hogy az összbirodalom túlsó oldala méltányossággal legyen irányunkban, megkívánhatjuk, hogy töb­bet áldozzon, mert teheti, mint mi, akik nem tehetjük. A delegácziónak hivatása a közös ügyekben a közös ügyek vezetése felől véleményét elmon­dani, evvel való elégedetlenségét kifejezni, hiva­tása továbbá a közös minisztériumok budgetjét megszavazni Mi őszintén megvalljuk, kevés fon­tosságot tulajdonítunk annak, ha a delegác­ió tisztelt tagjai hosszas, általános külpolitikával foglalkozó beszédekben ítélik el, vagy magasz­talják föl a külügyminiszter politikáját, valamint csekély értékkel fog bírni előttünk azon kato­nás delegátusok dikcziója, kik a hadtudomány fejlettségét a hadi szervezet tökéletesítését sat. fogják a delegácziók tárgyalásaiban fejtegetni. A jelen viszonyok között mi meg lehetünk elégedve Andrássy külpolitikájával s legfölebb jól teszik, ha a delegátusok béke­fentartását to­vábbra is hangsúlyozzák. És hangsúlyozzák fő­leg azért is, hogy a közös hadsereg óriási bud­getjét, mely évről-évre nagyobb megterheltetése­­ket és az államra, több és több áldozatokat köve­tel az állam polgáraitól — ne kelljen szaporítani. Ma bennünket első­sorban az anyagi kérdé­sek érdekelnek. Most, midőn fejünk fölött úgy­­szólván ég a ház, magasabb külpolitikával fog­lalkozni a delegácziókban nevetséges volna. Fejt­sék ki a delegáczió tagjai a mi birodalmunk szomorú viszonyait, tárják föl bajainkat és mond­ják nyíltan, bátran, mi jelen helyzetünkben a hadseregre nézve nagyobb áldozatokat nem hoz­hatunk. Ideje már, hogy egyszer erélyesen fel­szólaljon a magyar delegáczió a közös hadügy­minisztérium telhetetlen követelései ellen. Ideje, hogy bátran szembe szálljon vele és megmondja neki, hogy követeléseidet nem teljesíthetem. Sajnos volna, ha oly nyomorult viszonyok közt mint a­milyenek közt most államunk van azo­kat a czifra és luxusos tételeket, melyek a had­ügyminisztérium budgetjében évenként szerepel­nek a magyar delegáczió megszavazná. Ezért tulajdonítunk mi nagy fontosságot annak, hogy az országgyűlés, kiket választ a delegáczióba. A személyektől, a személyes bá­torságtól és szilárd akarattól igen sok függ arra nézve, hogy a hadügyminisztérium túlkapásaival szembe lehessen szállani. Tudjuk tapasztalásból, hogy az eddigi dele­gácziók mily készséggel szavazták meg a kö­zös budgetet. Tudjuk, hogy alig akadt a ma­gyar delegáczióban valaki, aki szembe mert volna állani a hadügyminiszterrel. És épen, mert tudjuk, hogy az eddigi delegátusok milyen anyám asszonyok voltak, óhajtjuk és kívánjuk, azok az emberek, kik a jövő delegácziót fogják alkotni, férfiak legyenek, kik megmondják a közös miniszternek, hogy azt, amit követelsz, nem adjuk meg, de igenis redukáljuk. Ezt vár­juk a delegácziótól.­­ A képviselőház osztályai f. hó 17-kén tartot­ták meg alakuló üléseiket. Az I, VII. osztályok, melyekben 14 tag nem jelent meg s e szerint a sza­bályok értelmében még nem nem alakulhattak, alakuló üléseiket újonnan szerdán d. e. fél 10 órakor fogják illető helyiségeikben megtartani. A megalakult osztályok sorrend szerint a követ­kezők : II. osztály, elnök : P­é­c­h­y Manó úr, jegyző :Schmausz Endre; III. osztály, elnök : Házmán Ferencz, jegyző: Dániel Ernő; IV. osztály, elnök: Z­s­e­d­é­n­y­i Ede, jegyző: M­a­k­r­a­y Aladár; V. osz­tály, elnök: S­z­l­á­v­y József, jegyző : G­u­tt­n­e­r Gyula; IV osztály, elnök: Mszontagh Pál (somo­gyi), jegyző: Bernáth Dezső; VIII. osztály, elnök: Vizsolyi Gusztáv, jegyző: Hammersberg Jenő; IX. osztály, elnök: Domssich Pál, jegyző : Horváth Gyula. * A magyar delegatio elnöke Szögyényi M. László lesz, alelnöke Szlávy József, hadügyi előadó H­o­ll­á­n Ernő, külügyi előadó pedig Fálk Miksa. * Az 1876 diki költségvetés, melyet a pénzügy­­miniszter hétfőn terjeszt a képviselőház elé, a „Pesti Napló" különösen a pénzügyminiszteri tárczánál mu­tat fel lényeges megtakarításokat. A költségvetés mér­lege nem közelíti meg a kilenczes bizottság által fel­állítottat, aminek természetes oka az, hogy még nem is hozattak meg azon reform­törvények, melyektől e bizottság a mérleg javulását várta. S minthogy ez ügyről szólunk, teszi hozzá a „II.“, föl kell említenük azt is, hogy mi nem helyeselhetjük azt, hogy a köz­­igazgatás reformjára vontkozó javaslatok már most nem terjesztetnek elő. Ha ez megtörtént volna, a ház bizottságai, a hírlapok stb. már most foglalkozhatná­nak e fontos ügyekkel,­s a javaslatokat 1876. második felében életbe lehetne léptetni, s azok már a jövő év folyamában éreztethetnék financiális hatásukat is.­­ A hivatalos lap vasárnapi számában fognak értesülésünk szerint a feloszlatott és reducált törvény­székek elnökei és bíráinak nyugdíjaztatásáról, illetőleg áthelyezéséről szóló királyi kéziratok közzététet­i. Csik-Szereda, szept. 13. Az erdélyrészi törvényhatóságok kikerekítése tár­gyában a belügyminisztérium kebelében a napokban fejeződött be azon főispáni értekezlet, mely hivatva volt a kikerekítésre nézve egy munkálatot készíteni. E munkálatot örömmel konstatáljuk, hogy sze­rencsés eredménynyel véget ért — szerencsés ered­ménnyel, amennyiben a sokféle igazi érdekek és vi­szonyok tekintetbe vételével a helyes, az egyedüli ki­elégítő utat látjuk benne követve. E munkálat szerint a királyhágón inneni megyék, kerületek, székek, vidé­kek 13 törvényhatósággá kerekittetnének ki. Csikszék, Háromszék és Brassóvidékből Háromszék megye ala­kíttatnék, a Királyföld kis törvényhatóságainak leg­többje Szebenmegyévé egyesittetnék. Tetemes kerületi változással önállók maradnának: Alsó Fehér, Küküllő (Erzsébetmegye név alatt) Torda és Kolozs a teteme­sen kiterjesztendő Fogarasvidék és a Zarándm­egye fe­lével egyesítendő Hunyadmegye. Naszód- és Beszter­­czevidék egyesítetnék Belső-Szolnok- Dobokamegye egy részével és Kővárvidék felével az új Szam­osme­­gyét képeznék. Az e szerint 13 megyére osztott er­délyi törvényhatóságokkal fog Magyarországból a za­­rándi és kővári kerületek fele egyesíttetni, míg más­részt Doboka megye egyre ki­járása a kapcsolt részek­ből alkotandó új megyébe fog kebleztetni. Ez volna a munkálat eredménye. Nem tagadjuk,, hogy bennünket e munkálat meg­lepett. Meglepett pedig azért, mert nem hittük, hogy a történelmi múlt, a földrajzi fekvés, a helyi viszonyok s közlekedési összeköttetés stb.-nek oly helyes tekin­tetbe vételével oldassák meg a gordiusi csomó. Nem vélünk csalatkozni abban, hogy mindezt főként és első­sorban az illető megyék főispánjai által kifejtett, a helyi körülményeket és érdekeket is­merő tapintatos és helyes érvelésének tulajdonítjuk. E munkálatból bennünket különösen az érdekel, hogy a székelyföld három széke: Csíkszék, Udvarhely­szék és Marosszék magmaradnak önálló törvényható­ságoknak, Háromszékhez pedig oda csatoltatik Brassó vidéke. Az a régi szerencsétlen kikerekítési terv, mely az első három székely széket egyesítve egy óriási Maros me­gyét kívánt alakítani, közigazgatási szempontból merő absurdum lett volna. Aki tudja, hogy mily távol esnek e székek egymástól és hogy geographilag mennyire el vannak különözve és be vannak zárva úgyszólván, az ha nem is veszi tekintetbe ez ősi székely székek hatalmas történelmi múltját, hagyományos jogait — úgy is nevetségesnek kell, hogy nevezze az oly ter­vet, mely e három széket egyesíteni akarná. Külön­ben is annyira különálló és sajátlagos viszonyok vannak kifejlődve a székekben, a vagyona, vagyon­kezelése stb. annyira elütő, annyira spec­iális és az illető székhez kötött, hogy csak a legnagyobb zava­rok előidézésével lehetne e székeket egyesíteni. Mindenesetre nagy tapintatosságot és alaposságot árul el e kikerekítési munkálat, mely a három székely széket meghagyja önálló törvényhatóságnak. Igaz ugyan, hogy némi területi módosítással. És mi erre, különösen Csikszék szempontjából kiváncsiak vagyunk. Kiváncsiak vagyunk, hogy váljon Csikszék­­ből csapnak-e valamit Udvarhelyszékhez, vagy Csik­­székhez. Annyi bizonyos, hogy Csikszéknek Gyergyó fiuszéke és Kászon fiuszéke nem átallották ősi me­gyéjüktől való elválasztásukat kérelmezni. Ha már az illetőkben nem volt annyi Patriotismus, hogy épen in­kább szilárdan az anyaszékhez képest ők is a törté­nelmi múltnak megfelelőleg a szék önállósága mellett küzdöttek volna , hisszük, hogy a szék főispánjának Mikó Mihálynak bölcs tanácsa és az őt méltán meg­illető előkelő befolyása nem engedte, hogy e munká­latban az illetők kérelme érvényre emelkedjék. Ami már most Háromszéket s Brassóvidéket illeti , azt a tervet is magunk részéről czélszerűnek tartjuk, már csak abból a szempontból is, hogy az államellenes szász nemzetiségi irány, mely Brassó vidékében ural­kodik, Háromszék hazafias és tiszta magyar szellemű vidékeinek befolyása által megtöretik. Az első Sza­­páry féle terv Brassómegyét csinált volt, melybe Há­romszéket is bevette, hanem ez a megye olyan túltö­­mött lett volna a szászságtól, hogy abba a háromszéki magyar elemnek mindig a legyőzött szerepét kellett volna vinnie, így Háromszék megye lesz, az viheti a főszerepet, s abban azt hisszük, jobban dominálhat a magyar elem, mint a szász stb. Nem tudjuk, hogy mi sors vár e munkálatra. Nem ismerjük részleteiben sem. De annyit már így az általános vonások ismerete után bátran kimondhatunk, hogy a főispánok e mun­kálata sokkal helyesebben, sokkal czél­­szerűbben felel meg e főeszmének, a közigazgatás javításának, mint bármely eddig fölmerült terv. Óhaj­tanék, hogy a munkálat részleteiben is oly helyes fel­fogást és alapos körültekintést rejtsen magában, mint amilyent nagyban és egészben magáról kimutatott. Reméljük is ezt és e reményünkben óhatjuk, hogy a munkálat alapul vétessék a kikerekítési törvényben. A főispánoknak pedig csak gratulálhatunk e józan munkálatért. A képviselőház válaszfelirati javaslata Felséges császár és apostoli király! Reménnyel és bizalommal üdvözli Felséged hó­doló tisztelettel volt legmagasabb trónbeszédében, az egybesereglett főrendeket és képviselőket; reménynyel és bizalommal tekintünk mi is a megnyitott országgyű­lés elé. Felséged atyai szívének forró óhajtása, hogy a magyar állam a szellemi és anyagi jólét azon magas­latára emelkedjék, amelyre gazdag természeti forrá­sainál fogva utalva van, ami hazafi­i törekvéseinknek is egyedüli czélja. Bármely nagyok e tekintetben az országgyűlésre váró feladat nehézségei, meg vagyunk győződve, hogy egy nemzet hazafias törekvéseiről, amelyeket fejedel­mének óhaja támogat, a siker nem maradhat el. A siker egyik kiváló biztosítékát látjuk mi ab­ban is, hogy az állam súlyos pénzügyi helyzete nem kerülte ki Felséged magas figyelmét, sőt fejedelmi

Next