Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1875-10-27 / 86. szám

JEL szám. Szerkesztőségi iroda: Flipiacz, Jakots Áron­­féle ház, hová a lap szel­lemi részét illető közlemé­nyek küldendők. Kiadó­hivatal: Pollák Mó­r könyvnyom­dája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmen­­tesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braun Ede hirdetési Ügynöksége Budapesten Sepsi-Szentgyörgy, Szerda, 1895. október 27. Ötödik évfolyam. NEM­RE Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászai lap. Megjelenik ezen lap heten­­kint kétszer szerdán és szombaton Előfizetési feltételek: helyben házhozhordva vagy vidékre postán küldve Egész év ... 6 ft. — kr. Fél év .... 3 ft. — kr. Negye­d év . . 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeydij külön 30 kr. Nyilt tér sora 15 kr. Bakcsi Ferencz országgyűlési képvi­selő informatikda a améltóségű m. k. belügyminiszter úrhoz, megyénk ki­­kerekítése tárgyában.*) Nagyméltóságú belügyminiszter úr! Mint már egy párszor szóval is volt szerencsém elmondani, nem interpelláltam a sepsiszentgyörgyi tör­vényszéknek a kézdi­vásárhelyibe elrendelt beosztása iránt, mert nem akartam az igen tisztelt igazságügy­­miniszter úrnak egy netalánt olyan nyilatkozatra alkal­mat adni, mely nehezítette volna e — semmi körülmények között el nem tagadható — tiszta tudatom szerinti — locális nagy tévedésnek helyrehozhatását, esetleg a törvényhatóságok területeinek tervbe vett szabályozá­sakor egy még nagyobb tévedésnek kikerülhetését. Hogy Háromszéken egyik törvényszék fölösleges volt,­­ ez iránt ép oly egyhangú az ottani közvéle­mény, mint amily egyhangú volt azon belenyugvás, hogy e felesleges nem lehet más, mint a kézdi­vásár­­helyi törvényszék. Ezen értelemmel adtuk volt be Cseh Károlylyal együtt, mint Háromszéknek akkori két képviselője, informatiónkat Perczel Béla igazság­ügyér urnak. Azonban fájdalom! Nem voltunk szeren­csések e tévedéstől a kormányt megóvhatni. De a helyzet valódiságába és Nagyméltóságodnak azt felismerni törekvő jó­indulatjába vetett erős hittel remélem, hogy a területi szabályozás alkalmával, a törvény­hatósági központok kijelölésénél, e tévedés ki­kerülhető lesz. A törvényhatóságok területeinek szabályozásánál, a­mely különösen az erdélyi részekre nézve annyira közphajjá vált —­ nézetem szerint a magyar állam leg­magasabb érdekének szem előtt tartásával a közadminis­­trationális és pénzügyi tekintetek lehetnek legfőbb irány­adók, — természetesen az illető törvényhatóságok lakosainak érdekeit is figyelembe véve. Mindezen tekintetek pedig, akár marad Három­szék területe, s ha kibővíttetik, akkor még inkább, azt parancsolják, hogy ne Kézdi-Vásárhely, hanem Sepsi-Szentgyörgy legyen, illetőleg maradjon e tör­vényhatóság székhelye, hová a közadministratív min­den ága összpontosíttassék. Hiszen csak egy tekintet kell a térképre s azon­nal szembetűnik, hogy — kivált, ha a szomszéd me­gyékből nyugat felől, törvénykezésileg már­is oda­csatolt területet vesszük— Háromszék természeti fek­vésénél fogva semmi concurrentiát nem tűrő központja Sepsi-Szentgyörgy, mely várostól körös-körül a leg­­szélsőbb községek egyformán arányos távolságra feksze­nek, míg Kézdi-Vásárhely a szék határának keleti szögletébe lévén felszorulva, oda a községeknek és la­kosságnak két harmadánál több aránytalanul messze távol­ságban esik. Erre nézve részletesebb kimutatások vannak a nagyméltóságú minisztertanácshoz e tárgyban benyújtott feliratunkban. Itt csak példaképen hozom fel, hogy a nagy vízválasztó által elzárt miklósvárszéki Baróth főhely, a körülötte fekvő községcsoporttal együtt Sepsi- Szentgyörgytől 6*/„ mig Kézdi-Vásárhelytől 11 mért­­földnyi távolságra esik, nem is említve a törvényke­zésileg már odacsatolt s még távolabb fekvő egész Bardóczszéket és Felső-Fehérmegye több községeit. Mindezeknek azt a 4/*8 mértföldnyi több utat Sepsi- Szentgyörgyön keresztül kellene megtenni Kézdi-Vásár­­helyre, még azon esetben is, ha a baróth-bükszád-torjai hosszú vadon havasi útvonal kiépíttetnék. Ezt pedig a törvényhatóság nem képes a saját költségén mostanában kiépíttetni, állami költséget pe­­dig egyhamar csak az javasolhatna ez útra, ki az ipar és kereskedelem iránt elfogult volna. Mert tagadha­tatlan, hogy e hosszú havasi útvonal még­is érintene három községet. Igaz, többet nem is. De Baróthon ott van a Báró Kemény Géza igazgatása alatti maros­vá­sárhelyi banknak a kőszénbányája. Bükszádon ott van Gróf Mikes Benedeknek az üvegcsürje és nem messze feljebb a tusnádi fürdő. Torjánál ott van Báró Apor Károlynak a kénbarlangja az úgynevezett „Büdös“ - és valamint neki, úgy Mikesnek és Gróf Mikó Imré­nek is sok erdőségei. Mindezek oly ipari és közegész­ségügyi tekintetek, melyek magukban véve elég figyel­met érdemelnek ugyan, de igénytelen nézetem szerint a közelebbi idők épen nem fejlesztették az ily irányú tekintetek iránt sem a közhangulatot, sem a pénzügyi helyzetet. Csupán közigazgatási szempontból pedig teljességgel nem volna igazolható és indokolható ily nagy költség. De nem csak a fennt már jelzett vidékek, ha­nem ezeken kivül még jóval messzebb fekszenek K.­­Vásárhelytől, mint Sepsi-Szentgyörgytől a székbe le­nyúló két vízválasztó közt eső térség sűrü népességű .»vuovgoi, #ui a Keieu . •&­»ieiui gso térségnek is egész délnyugati része, tehát nemcsak Bardócz- és Miklósvárszékek s Felső-Fehér több községe, de egész Sepsiszék és Orbainak nagyobb része s Kézdiből is számos község jóval közelebb esik Sepsi-Szentgyörgy­­höz, mint K.-Vásárhelyhez. Ez oly tekintet, mit épen a közadministrativ ér­dekében figyelmen kívül hagyni egésséges alkotásnál nem lehet.­­ S nem kevésbé érdemel figyelmet azon körülmény sem, különösen pénzügyi szempontból, hogy Sepsi-Szentgyörgyön szép székház, szép kórház, szép iskolák és más, hivatali s börtöni helyiségekre alkal­mas derék középületek vannak, amelyek K.-Vásárhe­lyen mind csak ezután lennének építendők, mivel ott még az egy törvényszékre is szűkek a középületek , — hát még a törvényszék mellé okvetlen szükséges börtön­helyiségek s más közigazgatási ágaknak megfelelő épü­letek sat. Tehát roppant költséges útvonal, roppant költsé­ges épületek s a szék kétharmad lakosságának több­nek messze távolba lökése, hogy ne mondjam a hosszú úti költségek és idővesztegetés miatt a közügyektől elzárása lenne azon árd araiért Kézdi-Vásárhely köz­ponttá erőszakoltatnék ott a törvényhatóság szélén. Ez mind közadministrationális, mind pénzügyi tekintetekből határozottan és világosan káros lenne úgy az államra, mint a szék egyes lakóira. Ami továbbá a magyar állam legmagasabb érde­két illeti, e szempont is Sepsi-Szigyörgy mellett szól. Mert ha netalán valamely stratégánk, felteszem egy Strassburgot álmodnék Kézdi-Vásárhelyből, ez álom a stratégiai vasutakon is alól volna jellemezhető csupán. Stratégiai szempontból épen nem az ojtoz-kézdivásárhe­­lyi, hanem a tömös-brassó-sepsi-szentgyörgyi vonat érde­mel főfigyelmet, hol a keleti vasút csatlakozik. S még ha Ojtoznál volna a csatlakozás, akkor sem a keleti szoros torkában fekvő K.-Vásárhelyre volna a súly fektetendő, melynek elestével iv­átva lenne egész Há­romszéken keresztül az út, hanem S.-Szentgyörgyre, mely úgy stratégiai, mint más magasabb magyar ál­lami szempontokból is sokkal szilárdabb és biztosabb positio ott a Barczaság tövében, hogysem az bővebb bizonyítgatásokra szorulna. Az pedig, hogy Sepsi-Szentgyörgy városa három ízben választott képviselőjének olyan egyént, mint a­milyent választott,­­ nem lehet indok egy egész me­gye megbüntetésére s ez nem is hiszem, hogy a kor­mány előtt tekintetbe jött volna, hanem azért ki kell mondanom, hogy ezen dicsőségben active vagy passive volt igen kevés kivétellel a kormánynak valamennyi közege mindenkor. Azt hiszem továbbá, hogy egy ilyen nagyobb sza­bású reformnál nem az alig 4—4 ezer lakossággal bíró kis városoknak netaláni vetélkedő érdekét, hanem az egész törvényhatóság lakosságának az érdekeit kell latba vetni. És ez a már érintett okoknál fogva Sepsi Szent­­györgyöt jelöli ki úgy a jelenlegi, mint az esetleg ki­­bővítendő Háromszék központjává, mert e törvényha­tóság csupán délnyugat felől lehetvén kibővítendő, eme vidékek — például a Barczaság, csángók és Fel­­ső-Fehér megye községei mind kétszer, háromszor kö­zelebb esnek Sepsi-Szentgyörgyhöz, mint Kézdi Vásár­helyhez. Mindezekben, midőn szerencsém volt nagyjában jelezni, hogy úgy a magyar állam legmagasabb ér­deke, mint a közadministrationális és pénzügyi tekin­tetek, valamint azon törvényhatóság lakosságának ér­dekei egyaránt Sepsi Szentgyörgy — mint központ mellett szólanak­ — nem mulaszthatom el, hogy futó­lag ne reflect­áljak Brassót illetőleg is, melyet néhány jóravaló brassói magyar iparos és egy pár olyan egyén hangoztat néha, kik soha még arra felé sem jártak; — azok, mert szeretnék ott többen lenni, ezek, mert nem ismerik a helyzetet. A természeti fekvést illetőleg mindazok még bő­vebben állanak, melyek Kézdi-Vásárhelyre nézve, a távolságot illetőleg, léteznek. Csak az egy Erdővidéke van némileg közel a vonat által; a szék többi része egészen távol van Brassótól, a­hova elmennek ugyan a székelyek, búzával és lencsével, amikor valami olyasmit vásárolni valójuk van, amit itt jutányosaibban kaphatnak, mint S.-Szentgyörgyön, n­épugy mint K.­­Vásárhelyre beviszik a rozsot vidékbeliek, mikor hir­telen pénzre, vagy apró vásárra van szükségük; de tulajdonképeni közpiacra egész Háromszéknek Sepsi-Szt.­­györgy, nemcsak, de más tekintetben is gyülhelye és gyapontja a törvényhatóság társadalmi, politikai, szel­lemi életének egyiránt. Brassó oly távol fekszik és félre esik Három­széktől, hogy ha a törvényhatóság központja oda té­tetnék be, ez egy volna a háromszéki székelységnek teljes elszegényitésével és a közügyek teréről való tel­jes leszorításával s a már is fejlődésnek és virágzás­nak indult igen jelentékeny helyi központul ígérkező Sepsi-Szentgyörgy székely városnak tönkre tételével a egy volna azzal, hogy a szép és dicső múltú Három­szék ne magyar szellemben representáltassék. S mindezt azzal nem akadályoznék meg, hogy néhány magyar hivatalnokkal több lenne Brassóban, akikkel azt a czélt sem érnék el, amely felé társa­dalmi úton biztosabb a haladás, anélkül, hogy ily rop­pant áldozatot kelljen koc­káztatni. Ami pedig azt a látszólagos nehézséget illeti, hogy a törvényszék miatt bajos Brassót mellőzni, mi­vel ott a forgalom meglehetősen ki lévén fejlődve, sok oly ügy adja elő magát, mely társas bíróság elébe tartozik, pedig itt is Sepsi Szentgyörgyön is törvény­széket alig lehet fenntartani, ezen nehézségen kön­nyen lehet segíteni úgy, amint már a lapokban évek előtt volt szerencsém kifejteni, hogy felteszem a bran­­sói járásbíróság váltó, kereskedelmi és csődügyekben ruháztassék fel törvényszéki joggal. És lehet még a természeti fekvés s a kereskedelmi forgalmi érdek hazánkban hasonló helyzetben, hol mindenütt lehetne ez eljárást követni, mely a törvényszékek reductioja és esetleg a törvényhatósági területek szabályozása kö­rüli munkának nem kis könnyebbségére és hasznára válna — vagy ha ez eljárás nem alkalmaztathatnék, akkor néhány kereskedőért egy egész törvényhatóság nem húzhatja a rövidebbet. Nagyméltóságú belügyminiszter úr! Bocsásson meg, hogy a földnek a nap körüli forgását bizonyít­gatni, s ezt még írásban is beadni nem tartom felesle­gesnek, de erre a nagyméltóságú minisztertanácsnak azon — bár félrevezetés utján történt intézkedése kényszerített, hogy a sepsi-szentgyörgyi törvényszéket a kézdi-vásárhelyibe beosztotta. Miután bátor vagyok eddigi inforrmatiomra is hi­vatkozni s úgy a törvényszéknek, mint általában min­den közigazgatási ágnak Sepsi-Szentgyörgyre, mint min­den tekintetben legalkalmasabb, legczélszerűbb, tehát legkielégitőbb helyi központra el- és visszahelyezését legjobb meggyőződéssel javasolni, — maradtam Nagy­méltóságodnak legmélyebb tisztelettel Bakcsi Ferencz, Háromszék sepsi-miklósvári kerüle-­­ tének országos képviselője. *­ A „Kelet“ érdemes szerkesztőjét szívesen kérjük az át­vételre. Szerk. * A minisztériumban beállott változások al­kalmából a „Budapesti Közlönyében következő leg­felsőbb királyi kéziratok jelentek meg . I. Kedves báró Wenkheim! Ismételt kérelmé­nek engedve, felmentem önt magyar miniszterelnöki állásától. Ezen példás áldozatkészséggel elvállalt állásban nekem s a hazának tett kiváló sikeres szolgálatai el­ismeréséül önnek, meleg köszönetem mellett, Szent- István rendem nagy­ keresztjét adományozom. Viselje azt egyszersmind jeléül különös kegyel­memnek s őszinte vonzalmamnak, melylyel önhöz va­lamint eddig, úgy ezentúl is, mint személyem körüli miniszteremhez változatlanul hajlandó maradok. Kelt Gödöllőn, 1875. okt. hó 20-án Ferencz József, s. k. II. Kedves Tisza! Önt ezennel magyar minisz­terelnökömmé kinevezem. Kelt Gödöllőn, 1875. okt. hó 20-án. Ferencz József, s. k. B. Wenkheim Béla, s k. III. Kedves Tisza! Báró Wenkheim Béla volt magyar miniszterelnökömnek ezen állásáról való le­mondása folytán, magyar minisztériumom összes tag­jai tárczáikat rendelkezésemre bocsátván, ennek e részbeni előterjesztésére báró Wenkheim Béla, sze­mélyem körüli minisztériumom teendőivel megbízott volt miniszterelnökömet személyem, körüli miniszteri minőségben,­­• továbbá Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi, — gróf Pejacsevich Péter­­ horváth­­szlavon- és dalmátországi, — Szende Béla honvéde­­lemügyi, — Perczel Béla igazságügyi, — Széll Kál­mán pénzügyi, — báró Simonyi Lajos földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi és Péchy Tamás közmunka- és közlekedésügyi minisztereimet jelen állásaikban ezennel megerősítem s a belügyminisztérium vezetésé­vel önt bizom meg. » . .. Kelt Budapesten, 1875.dik évi okt. hó 21-kén. Ferencz József, s. k. — Tisza Kálmán, s. k. Sláv lapszemle. A zágrábi „Obzor“ a délszláv felkelők ügyét s Törökország pénzügyi helyzetét tárgyalván, a török állami bukásnak bekövetkeztét a herczegovinai és boszniai zendülésnek is tulajdonítja. Bátorítja a fel­­kelőket, hogy csak tartsák magukat erősen, hogy Tö­rökország is kénytelen legyen nagy seregével ébren és résen lenni, mert ép ez a körülmény fogja a török

Next