Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1875-10-27 / 86. szám
JEL szám. Szerkesztőségi iroda: Flipiacz, Jakots Áronféle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Pollák Mór könyvnyomdája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braun Ede hirdetési Ügynöksége Budapesten Sepsi-Szentgyörgy, Szerda, 1895. október 27. Ötödik évfolyam. NEMRE Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászai lap. Megjelenik ezen lap hetenkint kétszer szerdán és szombaton Előfizetési feltételek: helyben házhozhordva vagy vidékre postán küldve Egész év ... 6 ft. — kr. Fél év .... 3 ft. — kr. Negyed év . . 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeydij külön 30 kr. Nyilt tér sora 15 kr. Bakcsi Ferencz országgyűlési képviselő informatikda a améltóségű m. k. belügyminiszter úrhoz, megyénk kikerekítése tárgyában.*) Nagyméltóságú belügyminiszter úr! Mint már egy párszor szóval is volt szerencsém elmondani, nem interpelláltam a sepsiszentgyörgyi törvényszéknek a kézdivásárhelyibe elrendelt beosztása iránt, mert nem akartam az igen tisztelt igazságügyminiszter úrnak egy netalánt olyan nyilatkozatra alkalmat adni, mely nehezítette volna e — semmi körülmények között el nem tagadható — tiszta tudatom szerinti — locális nagy tévedésnek helyrehozhatását, esetleg a törvényhatóságok területeinek tervbe vett szabályozásakor egy még nagyobb tévedésnek kikerülhetését. Hogy Háromszéken egyik törvényszék fölösleges volt, ez iránt ép oly egyhangú az ottani közvélemény, mint amily egyhangú volt azon belenyugvás, hogy e felesleges nem lehet más, mint a kézdivásárhelyi törvényszék. Ezen értelemmel adtuk volt be Cseh Károlylyal együtt, mint Háromszéknek akkori két képviselője, informatiónkat Perczel Béla igazságügyér urnak. Azonban fájdalom! Nem voltunk szerencsések e tévedéstől a kormányt megóvhatni. De a helyzet valódiságába és Nagyméltóságodnak azt felismerni törekvő jóindulatjába vetett erős hittel remélem, hogy a területi szabályozás alkalmával, a törvényhatósági központok kijelölésénél, e tévedés kikerülhető lesz. A törvényhatóságok területeinek szabályozásánál, amely különösen az erdélyi részekre nézve annyira közphajjá vált — nézetem szerint a magyar állam legmagasabb érdekének szem előtt tartásával a közadministrationális és pénzügyi tekintetek lehetnek legfőbb irányadók, — természetesen az illető törvényhatóságok lakosainak érdekeit is figyelembe véve. Mindezen tekintetek pedig, akár marad Háromszék területe, s ha kibővíttetik, akkor még inkább, azt parancsolják, hogy ne Kézdi-Vásárhely, hanem Sepsi-Szentgyörgy legyen, illetőleg maradjon e törvényhatóság székhelye, hová a közadministratív minden ága összpontosíttassék. Hiszen csak egy tekintet kell a térképre s azonnal szembetűnik, hogy — kivált, ha a szomszéd megyékből nyugat felől, törvénykezésileg máris odacsatolt területet vesszük— Háromszék természeti fekvésénél fogva semmi concurrentiát nem tűrő központja Sepsi-Szentgyörgy, mely várostól körös-körül a legszélsőbb községek egyformán arányos távolságra fekszenek, míg Kézdi-Vásárhely a szék határának keleti szögletébe lévén felszorulva, oda a községeknek és lakosságnak két harmadánál több aránytalanul messze távolságban esik. Erre nézve részletesebb kimutatások vannak a nagyméltóságú minisztertanácshoz e tárgyban benyújtott feliratunkban. Itt csak példaképen hozom fel, hogy a nagy vízválasztó által elzárt miklósvárszéki Baróth főhely, a körülötte fekvő községcsoporttal együtt Sepsi- Szentgyörgytől 6*/„ mig Kézdi-Vásárhelytől 11 mértföldnyi távolságra esik, nem is említve a törvénykezésileg már odacsatolt s még távolabb fekvő egész Bardóczszéket és Felső-Fehérmegye több községeit. Mindezeknek azt a 4/*8 mértföldnyi több utat Sepsi- Szentgyörgyön keresztül kellene megtenni Kézdi-Vásárhelyre, még azon esetben is, ha a baróth-bükszád-torjai hosszú vadon havasi útvonal kiépíttetnék. Ezt pedig a törvényhatóság nem képes a saját költségén mostanában kiépíttetni, állami költséget pedig egyhamar csak az javasolhatna ez útra, ki az ipar és kereskedelem iránt elfogult volna. Mert tagadhatatlan, hogy e hosszú havasi útvonal mégis érintene három községet. Igaz, többet nem is. De Baróthon ott van a Báró Kemény Géza igazgatása alatti marosvásárhelyi banknak a kőszénbányája. Bükszádon ott van Gróf Mikes Benedeknek az üvegcsürje és nem messze feljebb a tusnádi fürdő. Torjánál ott van Báró Apor Károlynak a kénbarlangja az úgynevezett „Büdös“ - és valamint neki, úgy Mikesnek és Gróf Mikó Imrének is sok erdőségei. Mindezek oly ipari és közegészségügyi tekintetek, melyek magukban véve elég figyelmet érdemelnek ugyan, de igénytelen nézetem szerint a közelebbi idők épen nem fejlesztették az ily irányú tekintetek iránt sem a közhangulatot, sem a pénzügyi helyzetet. Csupán közigazgatási szempontból pedig teljességgel nem volna igazolható és indokolható ily nagy költség. De nem csak a fennt már jelzett vidékek, hanem ezeken kivül még jóval messzebb fekszenek K.Vásárhelytől, mint Sepsi-Szentgyörgytől a székbe lenyúló két vízválasztó közt eső térség sűrü népességű .»vuovgoi, #ui a Keieu . •&»ieiui gso térségnek is egész délnyugati része, tehát nemcsak Bardócz- és Miklósvárszékek s Felső-Fehér több községe, de egész Sepsiszék és Orbainak nagyobb része s Kézdiből is számos község jóval közelebb esik Sepsi-Szentgyörgyhöz, mint K.-Vásárhelyhez. Ez oly tekintet, mit épen a közadministrativ érdekében figyelmen kívül hagyni egésséges alkotásnál nem lehet. S nem kevésbé érdemel figyelmet azon körülmény sem, különösen pénzügyi szempontból, hogy Sepsi-Szentgyörgyön szép székház, szép kórház, szép iskolák és más, hivatali s börtöni helyiségekre alkalmas derék középületek vannak, amelyek K.-Vásárhelyen mind csak ezután lennének építendők, mivel ott még az egy törvényszékre is szűkek a középületek , — hát még a törvényszék mellé okvetlen szükséges börtönhelyiségek s más közigazgatási ágaknak megfelelő épületek sat. Tehát roppant költséges útvonal, roppant költséges épületek s a szék kétharmad lakosságának többnek messze távolba lökése, hogy ne mondjam a hosszú úti költségek és idővesztegetés miatt a közügyektől elzárása lenne azon árd araiért Kézdi-Vásárhely központtá erőszakoltatnék ott a törvényhatóság szélén. Ez mind közadministrationális, mind pénzügyi tekintetekből határozottan és világosan káros lenne úgy az államra, mint a szék egyes lakóira. Ami továbbá a magyar állam legmagasabb érdekét illeti, e szempont is Sepsi-Szigyörgy mellett szól. Mert ha netalán valamely stratégánk, felteszem egy Strassburgot álmodnék Kézdi-Vásárhelyből, ez álom a stratégiai vasutakon is alól volna jellemezhető csupán. Stratégiai szempontból épen nem az ojtoz-kézdivásárhelyi, hanem a tömös-brassó-sepsi-szentgyörgyi vonat érdemel főfigyelmet, hol a keleti vasút csatlakozik. S még ha Ojtoznál volna a csatlakozás, akkor sem a keleti szoros torkában fekvő K.-Vásárhelyre volna a súly fektetendő, melynek elestével ivátva lenne egész Háromszéken keresztül az út, hanem S.-Szentgyörgyre, mely úgy stratégiai, mint más magasabb magyar állami szempontokból is sokkal szilárdabb és biztosabb positio ott a Barczaság tövében, hogysem az bővebb bizonyítgatásokra szorulna. Az pedig, hogy Sepsi-Szentgyörgy városa három ízben választott képviselőjének olyan egyént, mint amilyent választott, nem lehet indok egy egész megye megbüntetésére s ez nem is hiszem, hogy a kormány előtt tekintetbe jött volna, hanem azért ki kell mondanom, hogy ezen dicsőségben active vagy passive volt igen kevés kivétellel a kormánynak valamennyi közege mindenkor. Azt hiszem továbbá, hogy egy ilyen nagyobb szabású reformnál nem az alig 4—4 ezer lakossággal bíró kis városoknak netaláni vetélkedő érdekét, hanem az egész törvényhatóság lakosságának az érdekeit kell latba vetni. És ez a már érintett okoknál fogva Sepsi Szentgyörgyöt jelöli ki úgy a jelenlegi, mint az esetleg kibővítendő Háromszék központjává, mert e törvényhatóság csupán délnyugat felől lehetvén kibővítendő, eme vidékek — például a Barczaság, csángók és Felső-Fehér megye községei mind kétszer, háromszor közelebb esnek Sepsi-Szentgyörgyhöz, mint Kézdi Vásárhelyhez. Mindezekben, midőn szerencsém volt nagyjában jelezni, hogy úgy a magyar állam legmagasabb érdeke, mint a közadministrationális és pénzügyi tekintetek, valamint azon törvényhatóság lakosságának érdekei egyaránt Sepsi Szentgyörgy — mint központ mellett szólanak — nem mulaszthatom el, hogy futólag ne reflectáljak Brassót illetőleg is, melyet néhány jóravaló brassói magyar iparos és egy pár olyan egyén hangoztat néha, kik soha még arra felé sem jártak; — azok, mert szeretnék ott többen lenni, ezek, mert nem ismerik a helyzetet. A természeti fekvést illetőleg mindazok még bővebben állanak, melyek Kézdi-Vásárhelyre nézve, a távolságot illetőleg, léteznek. Csak az egy Erdővidéke van némileg közel a vonat által; a szék többi része egészen távol van Brassótól, ahova elmennek ugyan a székelyek, búzával és lencsével, amikor valami olyasmit vásárolni valójuk van, amit itt jutányosaibban kaphatnak, mint S.-Szentgyörgyön, népugy mint K.Vásárhelyre beviszik a rozsot vidékbeliek, mikor hirtelen pénzre, vagy apró vásárra van szükségük; de tulajdonképeni közpiacra egész Háromszéknek Sepsi-Szt.györgy, nemcsak, de más tekintetben is gyülhelye és gyapontja a törvényhatóság társadalmi, politikai, szellemi életének egyiránt. Brassó oly távol fekszik és félre esik Háromszéktől, hogy ha a törvényhatóság központja oda tétetnék be, ez egy volna a háromszéki székelységnek teljes elszegényitésével és a közügyek teréről való teljes leszorításával s a már is fejlődésnek és virágzásnak indult igen jelentékeny helyi központul ígérkező Sepsi-Szentgyörgy székely városnak tönkre tételével a egy volna azzal, hogy a szép és dicső múltú Háromszék ne magyar szellemben representáltassék. S mindezt azzal nem akadályoznék meg, hogy néhány magyar hivatalnokkal több lenne Brassóban, akikkel azt a czélt sem érnék el, amely felé társadalmi úton biztosabb a haladás, anélkül, hogy ily roppant áldozatot kelljen kockáztatni. Ami pedig azt a látszólagos nehézséget illeti, hogy a törvényszék miatt bajos Brassót mellőzni, mivel ott a forgalom meglehetősen ki lévén fejlődve, sok oly ügy adja elő magát, mely társas bíróság elébe tartozik, pedig itt is Sepsi Szentgyörgyön is törvényszéket alig lehet fenntartani, ezen nehézségen könnyen lehet segíteni úgy, amint már a lapokban évek előtt volt szerencsém kifejteni, hogy felteszem a bransói járásbíróság váltó, kereskedelmi és csődügyekben ruháztassék fel törvényszéki joggal. És lehet még a természeti fekvés s a kereskedelmi forgalmi érdek hazánkban hasonló helyzetben, hol mindenütt lehetne ez eljárást követni, mely a törvényszékek reductioja és esetleg a törvényhatósági területek szabályozása körüli munkának nem kis könnyebbségére és hasznára válna — vagy ha ez eljárás nem alkalmaztathatnék, akkor néhány kereskedőért egy egész törvényhatóság nem húzhatja a rövidebbet. Nagyméltóságú belügyminiszter úr! Bocsásson meg, hogy a földnek a nap körüli forgását bizonyítgatni, s ezt még írásban is beadni nem tartom feleslegesnek, de erre a nagyméltóságú minisztertanácsnak azon — bár félrevezetés utján történt intézkedése kényszerített, hogy a sepsi-szentgyörgyi törvényszéket a kézdi-vásárhelyibe beosztotta. Miután bátor vagyok eddigi inforrmatiomra is hivatkozni s úgy a törvényszéknek, mint általában minden közigazgatási ágnak Sepsi-Szentgyörgyre, mint minden tekintetben legalkalmasabb, legczélszerűbb, tehát legkielégitőbb helyi központra el- és visszahelyezését legjobb meggyőződéssel javasolni, — maradtam Nagyméltóságodnak legmélyebb tisztelettel Bakcsi Ferencz, Háromszék sepsi-miklósvári kerüle- tének országos képviselője. * A „Kelet“ érdemes szerkesztőjét szívesen kérjük az átvételre. Szerk. * A minisztériumban beállott változások alkalmából a „Budapesti Közlönyében következő legfelsőbb királyi kéziratok jelentek meg . I. Kedves báró Wenkheim! Ismételt kérelmének engedve, felmentem önt magyar miniszterelnöki állásától. Ezen példás áldozatkészséggel elvállalt állásban nekem s a hazának tett kiváló sikeres szolgálatai elismeréséül önnek, meleg köszönetem mellett, Szent- István rendem nagy keresztjét adományozom. Viselje azt egyszersmind jeléül különös kegyelmemnek s őszinte vonzalmamnak, melylyel önhöz valamint eddig, úgy ezentúl is, mint személyem körüli miniszteremhez változatlanul hajlandó maradok. Kelt Gödöllőn, 1875. okt. hó 20-án Ferencz József, s. k. II. Kedves Tisza! Önt ezennel magyar miniszterelnökömmé kinevezem. Kelt Gödöllőn, 1875. okt. hó 20-án. Ferencz József, s. k. B. Wenkheim Béla, s k. III. Kedves Tisza! Báró Wenkheim Béla volt magyar miniszterelnökömnek ezen állásáról való lemondása folytán, magyar minisztériumom összes tagjai tárczáikat rendelkezésemre bocsátván, ennek e részbeni előterjesztésére báró Wenkheim Béla, személyem körüli minisztériumom teendőivel megbízott volt miniszterelnökömet személyem, körüli miniszteri minőségben,• továbbá Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi, — gróf Pejacsevich Péter horváthszlavon- és dalmátországi, — Szende Béla honvédelemügyi, — Perczel Béla igazságügyi, — Széll Kálmán pénzügyi, — báró Simonyi Lajos földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi és Péchy Tamás közmunka- és közlekedésügyi minisztereimet jelen állásaikban ezennel megerősítem s a belügyminisztérium vezetésével önt bizom meg. » . .. Kelt Budapesten, 1875.dik évi okt. hó 21-kén. Ferencz József, s. k. — Tisza Kálmán, s. k. Sláv lapszemle. A zágrábi „Obzor“ a délszláv felkelők ügyét s Törökország pénzügyi helyzetét tárgyalván, a török állami bukásnak bekövetkeztét a herczegovinai és boszniai zendülésnek is tulajdonítja. Bátorítja a felkelőket, hogy csak tartsák magukat erősen, hogy Törökország is kénytelen legyen nagy seregével ébren és résen lenni, mert ép ez a körülmény fogja a török