Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)

1876-01-26 / 8. szám

8. szám. Sepsi-Szentgyörgy, Szerda, 1876. január 26. Po­lt­á­k M­ó­­ könyvnyom­dája, hová a hirdetések és előkeetési pénzek bérm­en­­tesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braue Ede hirdetési ügynöksége BudapestenNEMERE Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. Szerkesztőségi iroda: Főpincé, Jakót­ Áron- Mi­ hit, hová a lap eeel- Ami részit illető közlemé­nyek küldendők. Kiadó­hivatal: VI. évfolyam. Megjelenik ezen lap heten­­kint kétsz­er: szerdán és szombaton Előfizetési feltételek: helyben házh­ozhordva vagy vidékre postán küldve: Egész év ... 6 ft. — kr. Fél év .... 3 ft. — kr. Negyed év . . 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyulttár sora 15 kr. Budapest, jan. 22. 1876.­­­ A taktika, melyet a föléledt osztrák czent- r­ealisták szemben Magyarország jogos követelé­­seivel a bankügyben és vámkérdésben — kö­vetnek, ellenállhatlanul ragad bennünket utálat­ , ja ez emberek iránt. Sokra vitték e jó urak Magyarország elle­­­­ni fondorkodásukat. Nem szövetségeseknek, de gyáva, alattomos ellenségeknek tűnnek föl sze­meinkben. Olyanoknak, kikkel a harczot elfo­gadni sem lehet — kiket megvetünk. Nem ré­gen hangzott el egy osztrák miniszter szájából, hogy ő a kiegyezésnek soha sem volt barátja s azt csakis, mint kényszert a königrätzi bukás után fogadta el. Nem alávaló gyávaság és ravasz jel­­lemtelenség-e ez ? Auersperg miniszterelnök úr pedig a hala­dó pártiak clubjában fennhangon hirdeti, hogy ők a — a kormány — egy hajszálnyit sem fognak engedni, hogy ők a magyar követelések előtt szemet fognak hunyni. Hanem szerencsét­­­­lenül fognak járni, annyi bizonyos. Mert csa­latkoznak, ha azt hiszik, hogy jogtalan csökö­nyösségük és arczátlan kapzsiságuk minket viss­­szaijesztenek a további lépésektől. És mily ravaszok ez urak! A magyar tö­rekvéseket, ha azok nem szolgálnak az osztrák kapzsiságnak, úgy tüntetik föl, mint a monar­chia életföltételeivel ellenkezőket, s a maguk érdekeiket úgy állítják elő, mint melyek meg­óvják a „birodalom“ összetartását. Egyazon jel­szavak és önző czélok vezetik őket taktikájuk- I­ban, melynek nyomasztó átkát nemcsak mi ma­gyarok, de a birodalom is elégszer súlyos te­herrel viselte ! Fenn akarják tartani az egységes vám­te­rületet a vámtételek felemelésével, s az osztrák bank monopóliumát a magyar hiteligények hát­térbe szorításával. Amott a magyar fogyasztó pénzén növesztik nagyra az osztrák ipart, emitt a magyar közönség által a bankjegyért a bank­nak adott hitellel táplálják a bécsi bankárokat és kereskedőket s ráfogják, hogy mindez közös érdek, a ,,monarchia“ szükséges gazdasági egységé­nek követelménye. Azt mondják, hogy a magyarok követelé­seinek megadása bomlásra vezet. Hitvány be­széd, melylyel a dualizmus elvével szemben az egységre hivatkozva a maguk monopóliumát akar­ják megvédeni. A magyar követelések magadása nem ve­zet bomlásra, de azoknak megtagadása vezet egyenesen a bukásra. Várjon a c­entralisták, kik oly­annyira szeretnek hivatkozni a monarchia iránti hűségük­re és a birodalom érdekeire — ezt nem tart­ják-e veszélyesnek ? Nem gondolják-e, hogy ha Magyarország bukik, úgy a birodalomnak vége. Vájjon Magyarország anyagi bukása meg­fér-e a monarchia érdekével? • Belátják ők is ezt, hogy nem fér meg, de a hűséges c­entralisták érdekével igen is megférne , ezért szeretnék is azt bekövetkezve látni. Hanem mi Magyarország ezt a jóindulatú kívánság beteljesedését igyekezni fogunk meg­akadályozni. Nincs más menekvésünk ez ármányos em­berekkel szemben, mint hazánk alkotmányos joga, mely a fönforgó kérdésekben önállóan in­tézkedni enged. Tény, hogy gazdaságilag éles ellentétben állunk az osztrákokkal, mely ellen­tétből válság foghat kifejlődni, de mi e válság­tól nem félünk és kormányunk sem fog félni. Erős bizalommal van e nemzet kormányunk iránt s nekünk soha sem volt más véleményünk, mint hogy Tisza Kálmán ereje nem fog csüg­gedni szembeszállni ez önző érdekek sugalla harczban az osztrákokkal. Erős várunk nekünk a jog, melynek hatalmas fegyvere a Tisza Kál­­mán kezében döntü csapásokat fog mérni az ellenségre. A nemzetnek erős vára a hit, mely-­l­lyel Tisza Kálmán eltántoríthatatlansága iránt­­ viseltetik. Elmentünk minden tekintetben az engedé­kenység legszélső határáig — ha így sem sikerül a kiegyezés , a teljes cselekvési szabadság jogával érunk. És mi meg vagyunk győződve, hogy a magyar kormány nem adja föl e jogot. A monarchia tekintélye, ereje, befolyása nem veszthet, csak nyerhet vele, ha mi a magyar bankot , a magyar vámsorompót felállítjuk. Magyarország gazdasági emanczipácziója egy nehéz lidércz-nyomástól szabadítandja föl a birodalom egyik felét se felszabadulás éltető elemként fog hatni a birodalom megszilárdu­lására és föl­virágzására. Ez lesz a mi kívánságunknak konzequen- I cziája. * A bank- és vámkérdések ügyében a bécsi I urakházának tagjai 23-án este tartották második érte- I kezletüket, melyen ismét számosan vettek részt, még I Pedig, ami általánosan feltűnt a feudálisok közül is. I Jelen volt Schwarzenberg bibornok, gr. Thun Leo, I Hohenlaube herczeg stb. A miniszterek közül senki sem volt jelen, a tárgyalások szigorúan titokban tar- s tatnak s csak annyi jutott nyilvánosságra, hogy egy I felügyelő bizottság kiküldéséről folyt a tanácskozás, melynek elnöke a „Deutsche Ztg.“ szerint Schmer­ling lovag, egyik tagjai pedig gr. Thun Leo. Szláv és román lapszemle. A zimonyi „Granicsár“ visszapillantást tevén a lefolyt év eseményeire, különösen monarchiánkat, Szer­biát Oroszországot, mint „kiválóan“ szláv államokat méltatja figyelmére. Szerbiának belső állapota — czikk­­író szerint — egészségtelen alapon nyugszik, mint ilyen tehát külfeladatának semmikép sem felel meg. A bom­lás virágzik Szerbiában. A felkelés ügyében tanusított magatartása arról tesz tanúbizonyságot, hogy a hazafi­­ság nem elsőrendű szerepnek van ott elismerve. Ausz­tria, (Magyarországot nem is említi) — mond folytatva szemléjét a czikk — természetellenes életet folytat, mert a németek s magyarok kisebbsége uralkodik folyvást a szlávok s a többi népek többsége fölött. A németek és magyarok által Ausztria fenntartására nyújtott gyógyszerek méregtartalmúak Ausztriára nézve. A népek kielégítésével még mindig nem gondolnak, tudhatnák pedig, hogy Világos, különösen pedig Sol­­lerino és Königgrätz után csak a szlávok tarthatják Ausztriát, ahelyett azonban adóemelésekkel, új köl­csönökkel mint „anyagi mentőszerekkel gyógyítják a fuldokló államot. Nem ártana azt is tudniuk, hogy Schmerling után jöhetett Andrássy, Andrássy után azon­ban Hohenwarthnak kell következnie, s aztán Palacky­­nak és Riegernek­ Oroszország a lefolyt évben — a zimonyi politicus szerint — Európának erköl­csi dictátori szerepét játszotta. A helyzetnek ura volt Európa békéje vagy háborúja az ő kezeiben feküdt A keleti kérdés megoldása is tőle függött. A múlt év azonban arról is meggyőzte a világot, hogy Oroszország a keleti népek rokonszenvét nem veszi őszintén. Hogy magának Constantinápoly és kis Ázsiát biztiztosítsa, a keleti népek ügyét egész könnyedén veszi. Oroszország nem azután tör, hogy a felszaba­dulandó kelet az európai szlávság jobb helyzetének váljék szerzőjévé, hanem arra, hogy saját önző érde­keit valósitsa meg keleten. A brassói „Gazet­a Tr.“ bevezető czikkében Pásztélyi munkácsi püspököt káromolja, amiért ez az egyháziskolai ügyekben a magyar nyelvet akarja meg­­honositni s intézkedését a „román iskolák elleni me­rényletnek nevezi. Ugyanitt egy második „ó és uj jobbágyság“ föl­irattal Az uj jobbágyságról majd elmondja véleményét — a hosszúnak ígérkező cziksorozat rendén. Az ó jobbágyságról azonban nem akar szólni, kü­­­lönösen két okból: 1) mert ha valaki e szót „jobbágy“ kimondja, s vagy leírja, az embereknek azonnal eszükbe jutnak — az évenkénti 104 napszám, — dézmaadás minden terméséből, — a bárányok, tyúkok, méhek adása, — az úrnő udvarában történt rostálás, fonás, szövés, — a férfiak 25 botja, — a nők 15 korbács, vagy vessző-s ütése s a t­ estébe jutnak továbbá a 1784 és 1848-k Nem szól továbbá ezekről azért is, mert miután a császár eltörölte a jobbágyságot s az ahoz kapcsolt rojzakat — az ellen szólni annyit tesz, mint a császár szavában kétkedni, ami — mint népámitás és izgatás — büntetést érdemelne, igy szól a hirdetés : (Itt csillag alatt a következő megjegyzés olvas­gató) : „Az 1848-as évben, mindjárt a vérontások kez­detén a terrorisztikus párt — hogy a népet az uralko­dóháztól elidenegitse s felingerelje azt az uralkodóház ellenes forradalomhozi csatlakozásra — úton-útfélen hirdette, hogy az osztrák császár el van határozva a jobbágyi szolgálat visszaállítására. Leginkább ez ok­ból I. Ferdinánd császár szükségesnek látta. 1848 nov. 7 ki emlékezetes felhívásában, melyet a magyarkorona alattti országok lakosaihoz intézett —■ igy szólni : „............Euch täuscht man, man hat euch betrogen, traut den Veführern nicht. Die Befreiun­gen von der Robot und dem Zehent, welche Euch gegen billige (?) Entschädigung Eurer ehemaligen Grundherrn durch den Wort geworden sind, bleiben unangetasztet, dafür bürgt Euch das Gesetz, bürgt Euch mein königliches Wort. etc. Ferdinand.“ A takarékpénztár ügye S.-Sztgyör­­gyön. — Január 25. Több napokkal ezelőtt Szentiványi Gyula főki­rálybiró úr egy szűkebb körű értekezletet tartott egy Sepsi-Szentgyörgyön létesítendő „Háromszéki takarék­­pénztár“ czimű­ pénzintézet létrehozása érdekében. Az alkalommal az értekezlet megállapodásra jutott, az alapszabályok tervezetét elkészítette, és folyó év és hó 25-ére megbízta a főkirálybíró Székely Gergely és Bogdán András urakat egy népesebb értekezlet, ille­tőleg ideiglenesen alakuló gyűlés összehívására. Mai napon a székházhoz összejött körülbelöl mint­­egy 60, részint háromszéki, részint sepsi­szentgyörgyi birtokos és kereskedő. A főkirálybiró úrnak egy tárgyszerű megnyitó beszéde után a jegyzőkönyv ve­zetésére felkérte Nagy Sándor urat. Ezzel a gyűlés megkezdettén, Horváth László főjegyző felolvasta az alapszabály tervezetet, melyet a gyűlés kisebb módo­sításokkal elfogadott. Azután a főkirálybíró úr elnök­lete alatt kiküldött egy 12 tagból álló bizottságot azon utasítással, hogy az minden további intézendőket vé­gezzen, t. i. a részvények aláírására tűzzön határidőt, az alapszabályokat terjessze megerősítés alá, s annak idejében az alakuló gyűlést is hívja össze. Lesz tehát takarékpénztára Háromszéknek, mert az ügy élén oly egyének állnak, kiknek becsületessé­ge, vagyoni állása, és képessége elegendő garan­­tiát nyújt arra, hogy a bizonyos sikert biztosítsa. Én részemről lovagias főkirálybiránknak, Bogdán András urnak s mindazoknak, kik ez ügy körül fára­doznak gratulálok — addig is, mig a szegényebb sorsú iparos az élvezet után képes lesz arra, hogy a neve­zettek iránt méltó elismeréssel viseltessék. Egy semmi pénzintézetekkel nem biró vidékre nézve egy százezer forinttal rendelkező takarékpénztár nagy áldás. Ezt azok tudják csak, kik az ilyet már élvezik. Főkirály biránknak pedig ehez s más hason ügyek kezdeményezésére s végrehajtására erőt, kitartást kí­vánok. Egy kisbirtokos. Fajunk szaporotlanságának okai. I. Igaz, hogy valamely nemzetnek életképességét műveltségének foka és önvédelmi képessége határozza meg; de ahoz, hogy műveit, illetőleg művelhető tagjai legyenek valamely nemzetnek, kell, hogy azon nemzet szaporodjék, mert földi rendeltetésünk az, hogy he­lyünket kellőleg betöltve, utódokról gondoskodjunk, kik megőrizzék emlékezetünket. Ha valamely nemzet szaporotlan — és szerzemé­nyét, birtokát, szokásait, nyelvét nincsen kire hagyja közvetlenül , idegenek foglalják el a tért s azon nem­zet azon arányban gyöngül, fogy, a milyen mértékben ékelik közibük magukat idegen nemzetnek. A nemzetiségek ilyen tarka vegyületét biró or­szág, mint a mi szeretett magyarországunk — bizton mondhatjuk, nincsen több a föld kerekségén. Ez ma­gában nem volna nagy baj ; de baj az, hogy minden egyéb néptörzs inkább örvend szaporodásának, mint épen a magyar ! Ez már baj ! Ha áll, — pedig áll, — ahogy nyelvében, szokásaiban él valamely nemzet, úgy lehetetlen nem aggódnunk a magyar nyelv, a magyar

Next