Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)
1876-01-26 / 8. szám
8. szám. Sepsi-Szentgyörgy, Szerda, 1876. január 26. Polták Mó könyvnyomdája, hová a hirdetések és előkeetési pénzek bérmentesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braue Ede hirdetési ügynöksége BudapestenNEMERE Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. Szerkesztőségi iroda: Főpincé, Jakót Áron- Mi hit, hová a lap eeel- Ami részit illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: VI. évfolyam. Megjelenik ezen lap hetenkint kétszer: szerdán és szombaton Előfizetési feltételek: helyben házhozhordva vagy vidékre postán küldve: Egész év ... 6 ft. — kr. Fél év .... 3 ft. — kr. Negyed év . . 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyulttár sora 15 kr. Budapest, jan. 22. 1876. A taktika, melyet a föléledt osztrák czent- realisták szemben Magyarország jogos követeléseivel a bankügyben és vámkérdésben — követnek, ellenállhatlanul ragad bennünket utálat , ja ez emberek iránt. Sokra vitték e jó urak Magyarország elleni fondorkodásukat. Nem szövetségeseknek, de gyáva, alattomos ellenségeknek tűnnek föl szemeinkben. Olyanoknak, kikkel a harczot elfogadni sem lehet — kiket megvetünk. Nem régen hangzott el egy osztrák miniszter szájából, hogy ő a kiegyezésnek soha sem volt barátja s azt csakis, mint kényszert a königrätzi bukás után fogadta el. Nem alávaló gyávaság és ravasz jellemtelenség-e ez ? Auersperg miniszterelnök úr pedig a haladó pártiak clubjában fennhangon hirdeti, hogy ők a — a kormány — egy hajszálnyit sem fognak engedni, hogy ők a magyar követelések előtt szemet fognak hunyni. Hanem szerencsétlenül fognak járni, annyi bizonyos. Mert csalatkoznak, ha azt hiszik, hogy jogtalan csökönyösségük és arczátlan kapzsiságuk minket vissszaijesztenek a további lépésektől. És mily ravaszok ez urak! A magyar törekvéseket, ha azok nem szolgálnak az osztrák kapzsiságnak, úgy tüntetik föl, mint a monarchia életföltételeivel ellenkezőket, s a maguk érdekeiket úgy állítják elő, mint melyek megóvják a „birodalom“ összetartását. Egyazon jelszavak és önző czélok vezetik őket taktikájuk- Iban, melynek nyomasztó átkát nemcsak mi magyarok, de a birodalom is elégszer súlyos teherrel viselte ! Fenn akarják tartani az egységes vámterületet a vámtételek felemelésével, s az osztrák bank monopóliumát a magyar hiteligények háttérbe szorításával. Amott a magyar fogyasztó pénzén növesztik nagyra az osztrák ipart, emitt a magyar közönség által a bankjegyért a banknak adott hitellel táplálják a bécsi bankárokat és kereskedőket s ráfogják, hogy mindez közös érdek, a ,,monarchia“ szükséges gazdasági egységének követelménye. Azt mondják, hogy a magyarok követeléseinek megadása bomlásra vezet. Hitvány beszéd, melylyel a dualizmus elvével szemben az egységre hivatkozva a maguk monopóliumát akarják megvédeni. A magyar követelések magadása nem vezet bomlásra, de azoknak megtagadása vezet egyenesen a bukásra. Várjon a centralisták, kik olyannyira szeretnek hivatkozni a monarchia iránti hűségükre és a birodalom érdekeire — ezt nem tartják-e veszélyesnek ? Nem gondolják-e, hogy ha Magyarország bukik, úgy a birodalomnak vége. Vájjon Magyarország anyagi bukása megfér-e a monarchia érdekével? • Belátják ők is ezt, hogy nem fér meg, de a hűséges centralisták érdekével igen is megférne , ezért szeretnék is azt bekövetkezve látni. Hanem mi Magyarország ezt a jóindulatú kívánság beteljesedését igyekezni fogunk megakadályozni. Nincs más menekvésünk ez ármányos emberekkel szemben, mint hazánk alkotmányos joga, mely a fönforgó kérdésekben önállóan intézkedni enged. Tény, hogy gazdaságilag éles ellentétben állunk az osztrákokkal, mely ellentétből válság foghat kifejlődni, de mi e válságtól nem félünk és kormányunk sem fog félni. Erős bizalommal van e nemzet kormányunk iránt s nekünk soha sem volt más véleményünk, mint hogy Tisza Kálmán ereje nem fog csüggedni szembeszállni ez önző érdekek sugalla harczban az osztrákokkal. Erős várunk nekünk a jog, melynek hatalmas fegyvere a Tisza Kálmán kezében döntü csapásokat fog mérni az ellenségre. A nemzetnek erős vára a hit, mely-llyel Tisza Kálmán eltántoríthatatlansága iránt viseltetik. Elmentünk minden tekintetben az engedékenység legszélső határáig — ha így sem sikerül a kiegyezés , a teljes cselekvési szabadság jogával érunk. És mi meg vagyunk győződve, hogy a magyar kormány nem adja föl e jogot. A monarchia tekintélye, ereje, befolyása nem veszthet, csak nyerhet vele, ha mi a magyar bankot , a magyar vámsorompót felállítjuk. Magyarország gazdasági emanczipácziója egy nehéz lidércz-nyomástól szabadítandja föl a birodalom egyik felét se felszabadulás éltető elemként fog hatni a birodalom megszilárdulására és fölvirágzására. Ez lesz a mi kívánságunknak konzequen- I cziája. * A bank- és vámkérdések ügyében a bécsi I urakházának tagjai 23-án este tartották második érte- I kezletüket, melyen ismét számosan vettek részt, még I Pedig, ami általánosan feltűnt a feudálisok közül is. I Jelen volt Schwarzenberg bibornok, gr. Thun Leo, I Hohenlaube herczeg stb. A miniszterek közül senki sem volt jelen, a tárgyalások szigorúan titokban tar- s tatnak s csak annyi jutott nyilvánosságra, hogy egy I felügyelő bizottság kiküldéséről folyt a tanácskozás, melynek elnöke a „Deutsche Ztg.“ szerint Schmerling lovag, egyik tagjai pedig gr. Thun Leo. Szláv és román lapszemle. A zimonyi „Granicsár“ visszapillantást tevén a lefolyt év eseményeire, különösen monarchiánkat, Szerbiát Oroszországot, mint „kiválóan“ szláv államokat méltatja figyelmére. Szerbiának belső állapota — czikkíró szerint — egészségtelen alapon nyugszik, mint ilyen tehát külfeladatának semmikép sem felel meg. A bomlás virágzik Szerbiában. A felkelés ügyében tanusított magatartása arról tesz tanúbizonyságot, hogy a hazafiság nem elsőrendű szerepnek van ott elismerve. Ausztria, (Magyarországot nem is említi) — mond folytatva szemléjét a czikk — természetellenes életet folytat, mert a németek s magyarok kisebbsége uralkodik folyvást a szlávok s a többi népek többsége fölött. A németek és magyarok által Ausztria fenntartására nyújtott gyógyszerek méregtartalmúak Ausztriára nézve. A népek kielégítésével még mindig nem gondolnak, tudhatnák pedig, hogy Világos, különösen pedig Sollerino és Königgrätz után csak a szlávok tarthatják Ausztriát, ahelyett azonban adóemelésekkel, új kölcsönökkel mint „anyagi mentőszerekkel gyógyítják a fuldokló államot. Nem ártana azt is tudniuk, hogy Schmerling után jöhetett Andrássy, Andrássy után azonban Hohenwarthnak kell következnie, s aztán Palackynak és Riegernek Oroszország a lefolyt évben — a zimonyi politicus szerint — Európának erkölcsi dictátori szerepét játszotta. A helyzetnek ura volt Európa békéje vagy háborúja az ő kezeiben feküdt A keleti kérdés megoldása is tőle függött. A múlt év azonban arról is meggyőzte a világot, hogy Oroszország a keleti népek rokonszenvét nem veszi őszintén. Hogy magának Constantinápoly és kis Ázsiát biztiztosítsa, a keleti népek ügyét egész könnyedén veszi. Oroszország nem azután tör, hogy a felszabadulandó kelet az európai szlávság jobb helyzetének váljék szerzőjévé, hanem arra, hogy saját önző érdekeit valósitsa meg keleten. A brassói „Gazeta Tr.“ bevezető czikkében Pásztélyi munkácsi püspököt káromolja, amiért ez az egyháziskolai ügyekben a magyar nyelvet akarja meghonositni s intézkedését a „román iskolák elleni merényletnek nevezi. Ugyanitt egy második „ó és uj jobbágyság“ fölirattal Az uj jobbágyságról majd elmondja véleményét — a hosszúnak ígérkező cziksorozat rendén. Az ó jobbágyságról azonban nem akar szólni, különösen két okból: 1) mert ha valaki e szót „jobbágy“ kimondja, s vagy leírja, az embereknek azonnal eszükbe jutnak — az évenkénti 104 napszám, — dézmaadás minden terméséből, — a bárányok, tyúkok, méhek adása, — az úrnő udvarában történt rostálás, fonás, szövés, — a férfiak 25 botja, — a nők 15 korbács, vagy vessző-s ütése s a t estébe jutnak továbbá a 1784 és 1848-k Nem szól továbbá ezekről azért is, mert miután a császár eltörölte a jobbágyságot s az ahoz kapcsolt rojzakat — az ellen szólni annyit tesz, mint a császár szavában kétkedni, ami — mint népámitás és izgatás — büntetést érdemelne, igy szól a hirdetés : (Itt csillag alatt a következő megjegyzés olvasgató) : „Az 1848-as évben, mindjárt a vérontások kezdetén a terrorisztikus párt — hogy a népet az uralkodóháztól elidenegitse s felingerelje azt az uralkodóház ellenes forradalomhozi csatlakozásra — úton-útfélen hirdette, hogy az osztrák császár el van határozva a jobbágyi szolgálat visszaállítására. Leginkább ez okból I. Ferdinánd császár szükségesnek látta. 1848 nov. 7 ki emlékezetes felhívásában, melyet a magyarkorona alattti országok lakosaihoz intézett —■ igy szólni : „............Euch täuscht man, man hat euch betrogen, traut den Veführern nicht. Die Befreiungen von der Robot und dem Zehent, welche Euch gegen billige (?) Entschädigung Eurer ehemaligen Grundherrn durch den Wort geworden sind, bleiben unangetasztet, dafür bürgt Euch das Gesetz, bürgt Euch mein königliches Wort. etc. Ferdinand.“ A takarékpénztár ügye S.-Sztgyörgyön. — Január 25. Több napokkal ezelőtt Szentiványi Gyula főkirálybiró úr egy szűkebb körű értekezletet tartott egy Sepsi-Szentgyörgyön létesítendő „Háromszéki takarékpénztár“ czimű pénzintézet létrehozása érdekében. Az alkalommal az értekezlet megállapodásra jutott, az alapszabályok tervezetét elkészítette, és folyó év és hó 25-ére megbízta a főkirálybíró Székely Gergely és Bogdán András urakat egy népesebb értekezlet, illetőleg ideiglenesen alakuló gyűlés összehívására. Mai napon a székházhoz összejött körülbelöl mintegy 60, részint háromszéki, részint sepsiszentgyörgyi birtokos és kereskedő. A főkirálybiró úrnak egy tárgyszerű megnyitó beszéde után a jegyzőkönyv vezetésére felkérte Nagy Sándor urat. Ezzel a gyűlés megkezdettén, Horváth László főjegyző felolvasta az alapszabály tervezetet, melyet a gyűlés kisebb módosításokkal elfogadott. Azután a főkirálybíró úr elnöklete alatt kiküldött egy 12 tagból álló bizottságot azon utasítással, hogy az minden további intézendőket végezzen, t. i. a részvények aláírására tűzzön határidőt, az alapszabályokat terjessze megerősítés alá, s annak idejében az alakuló gyűlést is hívja össze. Lesz tehát takarékpénztára Háromszéknek, mert az ügy élén oly egyének állnak, kiknek becsületessége, vagyoni állása, és képessége elegendő garantiát nyújt arra, hogy a bizonyos sikert biztosítsa. Én részemről lovagias főkirálybiránknak, Bogdán András urnak s mindazoknak, kik ez ügy körül fáradoznak gratulálok — addig is, mig a szegényebb sorsú iparos az élvezet után képes lesz arra, hogy a nevezettek iránt méltó elismeréssel viseltessék. Egy semmi pénzintézetekkel nem biró vidékre nézve egy százezer forinttal rendelkező takarékpénztár nagy áldás. Ezt azok tudják csak, kik az ilyet már élvezik. Főkirály biránknak pedig ehez s más hason ügyek kezdeményezésére s végrehajtására erőt, kitartást kívánok. Egy kisbirtokos. Fajunk szaporotlanságának okai. I. Igaz, hogy valamely nemzetnek életképességét műveltségének foka és önvédelmi képessége határozza meg; de ahoz, hogy műveit, illetőleg művelhető tagjai legyenek valamely nemzetnek, kell, hogy azon nemzet szaporodjék, mert földi rendeltetésünk az, hogy helyünket kellőleg betöltve, utódokról gondoskodjunk, kik megőrizzék emlékezetünket. Ha valamely nemzet szaporotlan — és szerzeményét, birtokát, szokásait, nyelvét nincsen kire hagyja közvetlenül , idegenek foglalják el a tért s azon nemzet azon arányban gyöngül, fogy, a milyen mértékben ékelik közibük magukat idegen nemzetnek. A nemzetiségek ilyen tarka vegyületét biró ország, mint a mi szeretett magyarországunk — bizton mondhatjuk, nincsen több a föld kerekségén. Ez magában nem volna nagy baj ; de baj az, hogy minden egyéb néptörzs inkább örvend szaporodásának, mint épen a magyar ! Ez már baj ! Ha áll, — pedig áll, — ahogy nyelvében, szokásaiban él valamely nemzet, úgy lehetetlen nem aggódnunk a magyar nyelv, a magyar